Autó, 1923 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1923-01-15 / 2. szám
2. szám • 23 A párisi Aeroszalon December végén nyílt meg a Villik párisi Aeroszalon, amely hagyományos évzáró ünnepsége a francia aviatikának. A hatalmas számban felsorakozó cégek kiállítási tárgyait szemlélve, képet alkothatunk magunknak a francia aeroipar 1922. évi teljesítményéről. Teljes tárgyilagossággal megállapíthatjuk, hogy úgy a katonai, mint a polgári aviatika további fejlesztésére, minden segédeszközzel való ellátására, úgy a hivatalos körök, mint a társadalom minden lehetőt megtett. Az Aerosalon megnyitásával az egész fracia nemzet figyelme az aviatikára irányult. Az összes sajtóorgánumok, napi-, heti-, társadalmi és szaklapok állandóan, minden oldalról megvilágítva az aviatika fontosságát, céljait, jövőjét tárják fel az olvasóközönség előtt, megszólalnak az aviatika katonai és polgári vezetői, organizátorok, konstruktőrök, pilóták, a parlament aviatikai bizottságának tagjai s beleidegzik a francia közönségbe az aviatika állandó és lankadatlan támogatásának szükségét, annak, mint speciális nemzeti ügynek fanatikus szeretetét, s mindenek előtt az aviatikát, mint Franciaország katonai erősségének egy pillérét mutatják be. Hol fantasztikus, hol reális színekkel festik a jövő háborújának képét s közelmúlt háború tapasztalatai alapján egész biztonsággal állítják, hogy a jövő leghatásosabb támadó és védőfegyvere a repülőgép. Ha ezt a folytonos hadikészülődésekhez szokott lelkületet vesszük alapul, cseppet sem fogunk meglepődni azon, hogy a Salon majdnem valamennyi gépén a katonai gépek jellemzőit találjuk meg, úgy mint a nagy sebességet, lehetőleg nagy emelkedőképességet és csak másodsorban a teherbíró képesség fokozását, amelyet leginkább a motorerősség jelentékeny megnövelésével érnek el. Az ökonómiának, mint elsőrendű szempontnak érvényesülését kevésbbé látjuk kidomborítva, mint a németeknél és mint azt remélhetőleg mihamarább feléledő aviatikánknál látni fogjuk. Erősen érezhető az államhatalomnak a gyárak munkájának irányát megszabó hatása, amely a katonailag inkább használható gépek építését célozza. Alapvető újításokról alig számolhatunk be. A legszembetűnőbb a fémrepülőgép építkezés lényeges térfoglalása. Míg a német Junkers és Dornienak, a fémrepülőgép építése két úttörőjének munkáját még a közelmúltban is alapos kritika tárgyává tették a franciák, addig, miként a Salon mutatja, újabban a francia konstruktőrök is mind számosabban esnek hasonló hibába s hogy ezen erőteljes Pálfordulást még inkább jellemezzük, a francia aviatika berkei igen hangosak a német specialitástól, a duraluminiumtól. A másik érdekes változás, hogy a francia cégek jó része is mindinkább hajlik a másik német specialitás, a szabadon hordó, vastagprofilú szárnyak utánzására. Egyikmásik ugyan megpróbálkozik a francia becsület megmentésére, kisebb rudazat, vagy drótkötés alkalmazásával, vannak azonban már egész bátor kezdeményezők is, akik az annyira gyűlölt, de mindamellett jobb, német irányzat meghonosítására vállalkoznak. E téren elől jár a Bernard cég, amelynek fémből készült vadász együlésese kissé finomabb vonalvezetésű kópiája a Junkers által 1918-ban épített, a német vadászrepülőgépnek, csupán a 185 lóerős BMW motor helyett 300 lóerős Hispano Suiza motor került a gépbe, amelynek megfelelően a sebesség 315 kilométerre fokozható. A németek által oly sokat csúfolt repülő drótsövény (fliegende Drohthinderniss) rendszernek mindamellett számos követője van. A motorrendezéseket illetőleg a több motoregységes Kerté Tampier , Avion-Automobile-ja Párizs utcáján