Autó, 1931 (21. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-01 / 1. szám

LINDNER ERNŐ ILLÉS ISTVÁN ÉS­­, 1931 nár­­ XXI. évfolyam 1. szám A KIRÁLYI MAGYAR AUTOMOBIL CLUB ÉS ÖSSZES KARTEL ÉS A MAGYAR AUTOMOBILKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYES HIVATALOS LAPJA AUTOMOBILIZMUS MOTOROSHAJÓZÁS AVIATIKA SPORT TÁRSASÁG ELŐFIZETÉSI ÁR SZERKESZTIK Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V. Vilmos császár-út 34. Tét. Aut. 296-05 KÜLFÖLDRE EGÉSZ ÉVRE Amerikára — Ausztriára 35 schilling Csehszlovák— 160 csk. Romániára __ 1200 lei Jugoszláviára 300 din. 6 dollár Olaszországra 140 lira Schweizra 25 schw. fr. Franciaország 150 frank Németországra egész évre — — — — 20 márka BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN Egész évre— — — — — — — -- — 20 P Félévre— — — — — — — — — — 10 P Negyedévre — — — — — — — — 6 P­ ­Ijesztendő Mit hoz az i­j esztendő? Nem hisszük, hogy ennél izga­­tóbb probléma foglalkoztassa ma a világot. A gazdasági vi­szonyok leromlása kétszeresen aggodalommal tölti el az embert, mert ha csak arról volna szó, hogy Magyarországon rosszabbodott a helyzet, ha arról volna szó, hogy hazai vi­szonyainkban tapasztalható nagy dekadencia, akkor kézen­fekvő volna a kérdés megoldása. Hibákat követtünk el. Eltértünk a kipróbált világalapelvektől. Nézzünk most jobbra a szomszéd és a nagy európai államok felé, ahol ideálisak az állapotok, vizsgáljuk meg a magyar helyzetet és a kipróbált séma alapján korrigáljuk a hibát, azoknak az országoknak a mintájára, ahol általános jólét uralkodik. Sajnos, a helyzet nem ez. A gazdasági nyomorúságot, az üzleti élet leromlását nem mi találtuk ki. Ez a nyomasztó helyzet végigvonul Európa ösz­­szes országain és ta­lán még Európánál is erősebben jelentkezik az Egyesült Államok­ban, amely hosszú év­tizedeken át mintaképe volt a frissen lüktető életnek, az ipari és gaz­dasági konszolidáció­nak. Anélkül, hogy bele­mennénk ennek a vi­lágproblémának tagla­lásába, szűkítsük le a kérdést Magyarországra és még a hazai viszony­latban se beszéljünk ál­talánosságban, hanem vessünk egy egész rö­vid pillantást azokra a lehetőségekre, amelyek az automobilizmus, ille­tőleg a magyar auto­mobilkereskedelem területén aktuálisak. Karácsonyi számunkban rövid reflexiót tettünk már erre kérdésre s egy mondatban összefoglalva a kérdést, remény­kedve állapítottuk meg, hogy az erősebb és a közszükség­letbe gyökerező cégek meg fognak küzdeni ezzel a nem­zetközi viharral és minden bajon keresztül biztosítják ma­guk számára a fennmaradást. Közgazdasági életünk egyik kitűnősége speciálisan az automobilkereskedelem jövőjére vonatkozóan lapunk egyik szerkesztője előtt a következőképpen nyilatkozott: — Nagyon kérem, hogy nyilatkozatom név nélkül lás­sék napvilágot, mert nem akarom, hogy inkonzekvenciával vádoljanak meg. Gazdasági kérdésekről az elmúlt hónapokban már több nyilatkozatot tettem s ezek meglehetősen pesszimisztikusak voltak. Anélkül, hogy lecáfolnám önmagamat, el kell is­mernem, hogy speciálisan az autókereskedelem terén a helyzetet korántsem látom olyan vigasztalannak, mint a gazdasági élet sok más regiszterében. Az AUTÓ karácsonyi számának reflexióival egyetértek s a leszűkített kereskedői gárda jövőjét én is biztosított­nak látom, mert az automobil ma olyan közszükséglet, amely elől elzárkózni teljes lehetetlenség. A berendezkedés­nél a tempó lehet lassú, a kocsik elhelyezésének száma percentuálisan lehet kisebb, mint amennyit még a nehéz viszonyok dacára is az ország felvevőképessége meg­kívánna, de a forga­lom folyamatos, mert hisz a termelés minden téren óriási hátrányo­kat szenvedne a moto­rizmus kikapcsolása ál­tal. A folyamatban lévő külföldi kölcsönök ma­guk után vonják a hasznos befektetések egész sorát s a mező­gazdaság, az ipar fel­lendítésére szóló kon­tingens, illetőleg az épít­kezésekre szánt össze­gek bizonyos hányada természetszerűen dotálja az automobil kereskedel­met s a magánszükség­leten felül már ez is egy jelentős százalékát teszi annak a forgalom­nak, amely szükséges az automobilkereskedelem exisztenciáinak megerő­södéséhez. Hivatali állásomból kifolyólag könnyen ellenőrizhetem, hogy a kisebb emberek közül is hányan szereztek be auto­mobilokat az elmúlt nehéz esztendőben. Ez a berendezke­­dés folytatódni fog ebben az évben is, ami szintén az auto­mobilkereskedelem javára szól. Függetlenül a szükségleti kocsiktól, fennmarad még egy kvantum, amelyre a kereskedelem biztosan számíthat, ez a luxus­szükséglet, azoknak a gazdag embereknek kocsi­vétele, akiket a leromlott viszonyok nem érintenek. Örömmel regisztráljuk ezt az igen értékes helyről el­hangzott véleményt, amely megerősíti múlt számunkban tett kijelentésünket. A nagyrahivatott magyar autókereske­delem jövője biztató és minden nehézségen keresztül sincs ok a csü­ggedésre.

Next