Autó, 1931 (21. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-01 / 1. szám
LINDNER ERNŐ ILLÉS ISTVÁN ÉS, 1931 nár XXI. évfolyam 1. szám A KIRÁLYI MAGYAR AUTOMOBIL CLUB ÉS ÖSSZES KARTEL ÉS A MAGYAR AUTOMOBILKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYES HIVATALOS LAPJA AUTOMOBILIZMUS MOTOROSHAJÓZÁS AVIATIKA SPORT TÁRSASÁG ELŐFIZETÉSI ÁR SZERKESZTIK Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V. Vilmos császár-út 34. Tét. Aut. 296-05 KÜLFÖLDRE EGÉSZ ÉVRE Amerikára — Ausztriára 35 schilling Csehszlovák— 160 csk. Romániára __ 1200 lei Jugoszláviára 300 din. 6 dollár Olaszországra 140 lira Schweizra 25 schw. fr. Franciaország 150 frank Németországra egész évre — — — — 20 márka BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN Egész évre— — — — — — — -- — 20 P Félévre— — — — — — — — — — 10 P Negyedévre — — — — — — — — 6 P Ijesztendő Mit hoz az ij esztendő? Nem hisszük, hogy ennél izgatóbb probléma foglalkoztassa ma a világot. A gazdasági viszonyok leromlása kétszeresen aggodalommal tölti el az embert, mert ha csak arról volna szó, hogy Magyarországon rosszabbodott a helyzet, ha arról volna szó, hogy hazai viszonyainkban tapasztalható nagy dekadencia, akkor kézenfekvő volna a kérdés megoldása. Hibákat követtünk el. Eltértünk a kipróbált világalapelvektől. Nézzünk most jobbra a szomszéd és a nagy európai államok felé, ahol ideálisak az állapotok, vizsgáljuk meg a magyar helyzetet és a kipróbált séma alapján korrigáljuk a hibát, azoknak az országoknak a mintájára, ahol általános jólét uralkodik. Sajnos, a helyzet nem ez. A gazdasági nyomorúságot, az üzleti élet leromlását nem mi találtuk ki. Ez a nyomasztó helyzet végigvonul Európa öszszes országain és talán még Európánál is erősebben jelentkezik az Egyesült Államokban, amely hosszú évtizedeken át mintaképe volt a frissen lüktető életnek, az ipari és gazdasági konszolidációnak. Anélkül, hogy belemennénk ennek a világproblémának taglalásába, szűkítsük le a kérdést Magyarországra és még a hazai viszonylatban se beszéljünk általánosságban, hanem vessünk egy egész rövid pillantást azokra a lehetőségekre, amelyek az automobilizmus, illetőleg a magyar automobilkereskedelem területén aktuálisak. Karácsonyi számunkban rövid reflexiót tettünk már erre kérdésre s egy mondatban összefoglalva a kérdést, reménykedve állapítottuk meg, hogy az erősebb és a közszükségletbe gyökerező cégek meg fognak küzdeni ezzel a nemzetközi viharral és minden bajon keresztül biztosítják maguk számára a fennmaradást. Közgazdasági életünk egyik kitűnősége speciálisan az automobilkereskedelem jövőjére vonatkozóan lapunk egyik szerkesztője előtt a következőképpen nyilatkozott: — Nagyon kérem, hogy nyilatkozatom név nélkül lássék napvilágot, mert nem akarom, hogy inkonzekvenciával vádoljanak meg. Gazdasági kérdésekről az elmúlt hónapokban már több nyilatkozatot tettem s ezek meglehetősen pesszimisztikusak voltak. Anélkül, hogy lecáfolnám önmagamat, el kell ismernem, hogy speciálisan az autókereskedelem terén a helyzetet korántsem látom olyan vigasztalannak, mint a gazdasági élet sok más regiszterében. Az AUTÓ karácsonyi számának reflexióival egyetértek s a leszűkített kereskedői gárda jövőjét én is biztosítottnak látom, mert az automobil ma olyan közszükséglet, amely elől elzárkózni teljes lehetetlenség. A berendezkedésnél a tempó lehet lassú, a kocsik elhelyezésének száma percentuálisan lehet kisebb, mint amennyit még a nehéz viszonyok dacára is az ország felvevőképessége megkívánna, de a forgalom folyamatos, mert hisz a termelés minden téren óriási hátrányokat szenvedne a motorizmus kikapcsolása által. A folyamatban lévő külföldi kölcsönök maguk után vonják a hasznos befektetések egész sorát s a mezőgazdaság, az ipar fellendítésére szóló kontingens, illetőleg az építkezésekre szánt összegek bizonyos hányada természetszerűen dotálja az automobil kereskedelmet s a magánszükségleten felül már ez is egy jelentős százalékát teszi annak a forgalomnak, amely szükséges az automobilkereskedelem exisztenciáinak megerősödéséhez. Hivatali állásomból kifolyólag könnyen ellenőrizhetem, hogy a kisebb emberek közül is hányan szereztek be automobilokat az elmúlt nehéz esztendőben. Ez a berendezkedés folytatódni fog ebben az évben is, ami szintén az automobilkereskedelem javára szól. Függetlenül a szükségleti kocsiktól, fennmarad még egy kvantum, amelyre a kereskedelem biztosan számíthat, ez a luxusszükséglet, azoknak a gazdag embereknek kocsivétele, akiket a leromlott viszonyok nem érintenek. Örömmel regisztráljuk ezt az igen értékes helyről elhangzott véleményt, amely megerősíti múlt számunkban tett kijelentésünket. A nagyrahivatott magyar autókereskedelem jövője biztató és minden nehézségen keresztül sincs ok a csüggedésre.