Aviatika, 1932 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1932-01-01 / 1. szám

2 ------------------- TARTALOM: ------------------­ Röptében . . . Mussolini és az olasz hadiaviatika A Rhön-Rossitten Gesellschaft faroknélküli repülőgépeiről A motornélküli repülés jelenlegi állásáról Jéglerakódás a repülőgépen A motornélküli repülés csúcsteljesítményei Angol nemzetközi pilótaiskola Forró folyadékhűtés alkalmazása repülőmotoroknál Az óceánok időjárási hírszolgálata Ifjúsági rovat Műszaki leírások Különféle hírek Könyv- és folyóiratszemle Egyesületi hírek Röptében... P­ION­ÉRSORS A MAGYAR AVIATIKÁBAN. Több mint húsz éve annak, hogy a legszomorúbb anyagi viszonyaink között, tömérdek keserűség, gúny és véráldozat­tal karöltve Rákos mezejéről elindult az úttörő magyar repülés, amelynek folytatása volt a világháború végzetes kimenetelű küzdelme és az utána következő szégyenteljes trianoni leszerelés. A régi rákosi gárdának megmaradt tagjai szerényen elhelyezkedtek a mindennapi szürke élet­ben, ahol túlnyomórészben nagyon szűkös megélhetés lett osztályrészükké, fűszerezve a lemondásnak és nélkülözések­nek keserű változatával. Mindenüket feláldozták vagy el­vesztették, de a mindennapi száraz kenyér megszerzésének idegölő gondjai közepette zokszó nélkül viselték méltatlan sorsukat, elfelejtettségüket. Minthogy azonban mégis már rohamosan közeledni érezik az öregedéssel járó munka­­képtelenség veszélyét, vagy két évvel ezelőtt egy igen kicsiny és nagyon szerény kéréssel fordultak Székesfővárosunk vezetőségéhez. Egy-egy bérautó-(taxi-) rendszám kiutalását kérték némi biztosabb megélhetési forrásként, és hogy a bekövetkező munkaképtelenség esetén ne váljanak sem az államnak, sem a társadalomnak a terhére. És ami a Székesfővárosnak semmiféle áldozatába nem került volna, ezt az alamizsnánál is szerényebb kérelmet is elutasították a közelmúlt napokban azzal, hogy a nehéz gazdasági viszo­nyok miatt újabb rendszámok kiadása nem lehetséges. Miután kérvényük beérkezése óta közel két év telt el és miután időközben bizonyára jó egynéhány rendszám ki­utalása megtörtént, az időközben bekövetkezett gazdasági válság volt az apropós ahhoz, hogy a kérvény ilyen elinté­zést nyerjen. Történik pedig ez akkor, amikor minden más állam kényezteti és mindenféle kedvezményben részesíti a maga aviatikai úttörőit. Aligha van a földkerekségének még egy nemzete, amely így bánna, vagy így bánt volna el a repülés ügyének pionér­­jaival, amikor ez az általuk megteremtett új munkakör az egész világon annyi később jövőnek ad kiváltságos jó­létet és biztos megélhetést. Hol volt, vagy hol van a szívük és az eszük azoknak, akik így fizetnek az emberiség nagy céljaiért lelkesedő és azokat önfeláldozóan szolgáló honfi­társaiknak? Vájjon nem gondolnak-e arra, hogy milyen lesújtó példát statuálnak annak az ifjú gárdának, amely az öregek nyomdokába lépett? Vájjon mire számíthatnak ezek, ha egyszer szintén kivénülnek, amikor már az úttörők sorsa is így van megpecsételve? Milyen érzésekkel és milyen kilátásokkal lépjenek ezek az aviatika oly sokat­­ígérő, de nagyon göröngyös és nagy áldozatkészséget köve­telő szolgálatába, ha ilyen szomorú jövőt tárunk eléjük hála­képpen amazok önfeláldozó munkássága fejében? Mert ennek a döntésnek az a lényege, hogy nincs megértés és nincs méltányosság még azok számára sem, akik úttörői voltak egy korszakalkotó eszmének és akik már sem új életpályát, sem új életet nem kezdhetnek. Ez nem lehet az utolsó szó. Meg kell találnunk a módját annak, hogy beváltsuk kötelezettségeinket a magyar repülés derék úttörőivel szemben, mert különben minden magyar gépmadár bugása örök vád és szemrehányás lesz mindazok számára, akik ilyen döntést hoztak és akik egy ilyen dön­tésbe belenyugodtak. K. J. MOST LENNÉNK CSAK IGAZÁN A MOTOR­NÉLKÜLI REPÜLÉS KEZDETÉN? A beköszöntő 1g32-es évvel joggal felmerül az a kérdés, hogy mit hoz ez újat a motornélküli repülés terén? A Levegőóceánnak a vitorlázó repülés szempontjából hasznosítható energiái már fel vannak kutatva, a szakemberek előtt ismeretesek és így újabb motornélküli repülésmódozat megvalósítása nem való­színű. Kérdés tehát, hogy ez a tény nem fog-e kedvezőtlenül visszahatni és az érdeklődés csökkenését előidézni. Ha azo­kat az óriási eredményeket és a nagystílű repülések általá­nossá fejlődését tekintjük, melyeket nem csupán az eddigi néhány favorit, hanem mondhatni valamennyi nívón lévő vitorlázó pilóta végzett a múlt igei-es évben, a leghatározot­tabban azt a következtetést kell levonni, hogy az igazi fel­lendülés a vitorlázó repülésben most fog megindulni, és a mozgalom most tudta csak magát a kezdet nehézségein ke­resztültörni és értékét szélesebb körökkel megértetni! Eddig a repülésben maga a Levegőóceán mostoha elbánásban részesült, nem tanulmányozták tulajdonságait kellően ma­guk a repülők sem, veszélyeit lenézték vagy elkerülték, hol pedig önként kínálkozóan segítséget nyújtott a lég hajósai­nak, ott ezt nem ismerték fel. A vitorlázó repülésnek kellett jönni, néhány tudósnak és a köréjük sereglett tettrekész fiataloknak, hogy végleg feltárják magát a légjárás elemét, a levegőt és annak tulajdonságait. Új ismeretek, új gondo­latok, új perspektívák nyíltak meg. A száguldó görgővihar, mely eddig menekülésszerű kitérésre és biztos hangár fel­keresésére kényszerítette a repülőt, elvesztette félelmes hírét, a motornélküli pilóta mint várva-várt segítőtársat köszönti immár. Hány baleset lett volna elkerülhető, ha a gép veze­tője úgy ismerte volna a Levegőóceán törvényeit és a talaj­­menti áramlásokat, mint a vitorlázó repülők! A külföld felismeri már azt, hogy a pilóta képzettsége hiányos ezen ismeretek nélkül, melyeket kizárólag a motornélküli repülés útján lehet elsajátítani, így például a Lufthansa felelős vezetői közül többen kiképeztették magukat vitorlázó pilóták­nak, minek eredményeként tervbe vették, hogy a jövőben for­galmi pilóta csak az lehet, ki megszerzi a vitorlázó «teljesít­mény» vizsgát, mely szerint legalább egy 55 órás időtarta­mot, egy 50 kilométeres távot és egy starthely feletti 1000 méteres magasságot kell elérni motornélküli vígen. Ezek után világos, hogy mik lehettek a tapasztalataik és az ezekből általuk leszűrt konklúzió! AVIATIKA 1932 január NEMZETKÖZI AVIATIKA NAPTÁR 1932 május 22—25. Óceánrepülők kongresszusa Rómában « június 12. Repülőversenyek és hangáravatás Berlinben « július 2—3 Nemzetközi csillagtúra és versenyek Reims (Fr.) « « 16—17. « «­­ Dieppe (Fr.) « « 22—31-ig Nemzetközi Repülőmeeting Zürich « aug. 1 — 9. Rhöni vitorlázórepülőversenyek « « 11—28-ig Európai körrepülőverseny Berlin * szept. 5-én F. A. I. XXVII. rendes közgyűlése, Hága « • 8. Nemzetközi meeting Vicenza (Olasz)­­ * végén Gordon Benett léggömbös verseny, Basel

Next