Aviatika, 1932 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1932-01-01 / 1. szám

4 AVIATIKA 1932 január repül. 1921. március elején azonban lezuhan : éppen le­szállás közben felborul a gép és Mussolini kibukik az ülésből. Apróbb zúzódásokat szenved. De nem törődik vele, rohan a telefonhoz és felhívja a szerkesztőséget: — Igen, én beszélek, — mondja nevetve újságíró kollégáinak, akik már hírt kaptak a balesetről és izgatottan várták a részleteket — semmi baj! Negyven méterről zuhantunk le. A lábam sajog, de nem tört el. A gép össze­tört. A motor azonban sértetlen. És később is még sokszor száll repülőgépre Mussolini. Ami az aviatikával összefüggésben van, minden érdekli. Attilio Longoni, az ő buzdítására, aviatikai újságot alapít, és Mussolini azt írja neki: «Tudod, hogy a repülés fanatikusa vagyok és ezenfelül avval is büszkélkedjk-­, hogy az egyetlen olasz polgár vagyok, immáron augusztus óta, aki, ha Cagni megengedi, sőt ha nem is engedi meg, Itália gyönyörű egében szárnya­lok . . .» Aztán így folytatja : «Fel kell ébreszteni az olaszság lelkében a repülés öntudatát és mentalitását. Itália elérheti, tehát el is kell érnie az első helyet a repülésben!» * Ma is ugyanez a gondolat vezeti Mussolinit. És Itália meg is fogadta tanácsát és jelszavát: az aviatika ma már olyan népszerű Olaszországban, hogy egymásután jelennek meg az aviatikai művek. Balbo, Attilio Longoni könyvei után a legújabb aviatikai mű, «Le ali della guerra», melynek szerzője Giorgio Bompiani tábornok és Clemente Prepositi őrnagy. (Edizione Mondadori.) A több mint négyszázoldalas tudományos munka az aviatika szerepével foglalkozik a világháborúban és részletesen tárgyalja az olasz repülők harcát az osztrák-magyar repülőgépekkel. Elárulja, hogy a háború kitörésekor az olaszoknak mindössze hetvenkét tényleges és harminc tartalékos hadipilótájuk volt, és hogy az olasz gépeket eleinte csak felderítő szolgálatokra hasz­nálták, míg a monarchia repülői «már az első órákban erősen agresszívek voltak» és «támadásukkal pánikot igye­keztek kelteni». Leírja az első légi offenzívákat, amelyeknek eredménytelensége kétségtelen, mert hiszen például József főherceg főhadiszállásának bombázására kiküldött repülő­­­géprajból csak egyetlen gép tudott eljutni — «a rossz légköri viszonyok miatt» — rendeltetési helyére, és az is csak négy bombát tudott ledobni. De később egyre tökéletesedik az olasz hadiaviatika és pár hónap múlva Fiume hadigyáraira már négy tonna robbanóanyagot dob le huszonnégy Cap­­roni-gép. Az olasz hadvezetőség kezdetben kevésre értékelte a repülőgépek szerepét. De egy egyszerű bersagliere-katona annál lelkesebben követte tekintetével a lövészárok fölött elzúgó gépeket: Benito Mussolini volt ez a bersagliere, aki vagy negyven sebből vérezve kerül a ronchii katonai kór­házba ... De felgyógyul, erős szervezete kiheveri a sebeket és szenvedéseket, hogy utána újabb harcba induljon és letiporja a bolsevizmust, amely lángba borítani készül egész Itáliát. És ebben a harcában, amelyet a fasizmus a bolse­­vizmus ellen folytat, Mussolini és hívei igénybe veszik a­­ repülőgépeket is. Ha a mai olasz aviatika a «feketeingesek­­nek» és Duce-juknak köszönheti nagyszerű fejlettségét, a «feketeingesek» viszont önfeláldozó harcosokat találtak a repülők gárdájában a legnehezebb órákban. A romboló bolsevista tömegeket nem egyszer kergették szét olasz repülők gépeikkel, amelyekkel akár egy méternyire is le­szálltak és úgy zúgtak el a tömeg fölött.­­ De ennek több mint tíz esztendeje. És azóta Mussolini megteremtette az Új-Itáliát, a Fasiszta Olaszországot, és megteremtette a diadalmas olasz aviatikát, a semmiből. Mert amikor uralomra jutott, szánalmas állapotban volt az olasz hadirepülés. Rozoga hangárok, bennük alig egy-két rozoga gép . . . Ma pedig? Mert Mussolini célul tűzte maga elé, hogy nemcsak az olasz eget, de az olasz lelket is meghódítja az aviatika számára. Minden esztendőben, minden nagy városban nagy repülőnapokat tart az olasz aviatika. Százezrek lepik el ilyenkor a repülőtereket és tribünöket. Cementből és gipsz­ből városok és erődök épülnek erre a napra és katonai repülőgéprajok gépfegyveres rohamokat intéznek ellenük a magasból, hogy aztán bombák esőjével tegyék a föld színével egyenlővé a Potemkin-erődöket. Mindezt pedig a nagyközönség szeme láttára. Mert a cél ez : megismertetni az egész országgal az aviatika erejét, támadó és országvédő szerepét. És ezek a repülőnapok nem egyebek, mint a szemléltető, népszerű előadások, így nevel magának a Fasiszta Olaszország olyan nem­zedéket, amely nemcsak tisztában van az aviatika szerepé­vel és hivatásával, hanem megismeri és meg is szereti az aviatikát. I* Amikor az elmúlt nyáron a nagy repülő-hadgyakorlatot megtartották, Itália ezernél több hadirepülőgépet tudott felsorakoztatni és harcba állítani. Az egész ország lázas izgalommal kísérte a nagy légi manőver egyes állomásait. Igaz, hogy Mussolini és Balbo — mindkettő egykori újság­író — nem feledkezett meg a sajtóról sem : minden napilap egy-egy munkatársát meghívták, vegyen részt a légi had­gyakorlaton, de természetesen nemcsak a szárazföldről, hanem a levegőből is kísérjék figyelemmel a nagy légi­háború egyes fejezeteit. Minden újságíró külön repülőgépet kapott, külön pilótával és fotográfussal, akik csak az újságírónak engedelmeskedtek. Ezek a gépek külön jelzéssel voltak ellátva és engedélyük volt ott cirkálni a levegőben, — saját felelősségükre — ahol éppen nekik tetszik. Minden újságíró úgy tért vissza a redakcióba, mint aviatikai szakértő és . . . mint a repülés leglelkesebb propa­gandistája.* Száz és száz kis, nagy és nehéz bombavető repülőgép zúgott el a nagy olasz városok fölött. A nehéz Caproni­­gépeket hihetetlen gyorsröptű vadászgépek falkája keringte körül állandóan, hogy az ellenséges repülőrajokat távol­tartsák. Éjjelenként világító petárdákat eresztettek a váro­sok fölé, amelyek sötétségbe burkolózva kísérelték meg a védekezésnek ezt a legegyszerűbb formáját. De a magasban lebegő világító petárdák nappali fényt varázsoltak a sötét­ségbe rejtőző városok fölé és a nehéz Capronik bombái nem is tévesztették volna el a célt, ha komoly harcokra került volna a sor . . . De a robbanó bombák helyett röpcédulák milliói árasz­tották el a városokat. És ezek a röpcédulák még nagyobb lázba hozták a lelkeket, mert ez állott rajtuk : «Most még csak röpcédulák hullanak rátok az égből. De ha az ellenség a felhők közül megtámad benneteket, robbanó bombáik félóra alatt szétrombolják palotáitokat, templomaitokat, kórházaitokat, és gázbombáik megölik a gyermekeket, asszonyokat és aggastyánokat. Ki fog ez ellen megvédeni benneteket? Csak a nemzeti aviatika, amelynek repülőgépei és pilótái évről-évre, napról-napra még gyorsab­bak, még fegyelmezettebbek és még tökéletesebbek kell hogy legyenek!» Ennél hathatósabb propagandát állam még nem fejtett ki egyetlen önvédelmi fegyvernem érdekében sem! Mussolini ismeri az aviatika hivatását, de­­ az olasz nép lelkét is. Milano, 1932. január havában. Balla Ignác: MII f ini |A)| Hűtő- és Fémáru Részvénytársaság I K I­li 11 » Budapest,VI.,Országbíró­ utca 26 b. II Ilii 10 W Telefon : Aut. 929-07 Automobil-hűtők Benzintartányok Repülőgép-hűtők Javítások

Next