Bányamunkás, 1949 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1949-10-15 / 22. szám
1949 október 15. A DEMOKRÁCIA KIBŐVÍTI AZ ISKOLÁKAT Komlón, egyik legnagyobb fejlődés előtt álló bányavidékünkön, ahol Baranya megyet egyik legszebb iskolájával rendelkezünk, a szaporodó komlói ifjúság befogadására ez az iskola is szűknek bizonyult. A szép, ,de már túlzsúfolt iskolaépületet a terv keretében megnagyobbították s az új részt a napokban átadják a használatnak. SZOVJET BÁNYÁSZOK, akik könyvet írnak Pjotr Uszov tizennyolc éve, a legalacsonyabbrendű munkával kezdte el bányászéletét . Ma, a szénipar egyik legismertebb dolgozója, a szocialista munka hőse, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte. Tapasztalatairól, rendkívüli eredményeinek fogásairól, újításairól, az Állami Tudományos Műszaki Könyvkiadó most könyvet adott ki. A könyv az idei Bányásznap alkalmából augusztus 28-án látott napvilágot. Ugyanakkor adták ki kilenc cseljabinszki bányász közös új könyvét ,,Szeretett hivatás” címmel. Az idei bányásznapon jelent meg bányászok és bányavezetők tollából: ,,Karaganda ifjúkora”. A könyvet a híres szénmedence tizenhat legjobb szakembere írta. Megjelent továbbá G. Szosznov, szocialista munkahős könyve: „Szeretett Donyec-medencénk.” és a Moszkvagol kombinát vezetőjének, aki ugyancsak a szocialista munka hőse: ,A moszkvai szénmedence dolgozói és emberei” című vaskos könyve. Íme, a szocializmus hogyan tűnteti el a fizikai és szellemi dolgozók közötti különbséget, milyen páratlan magasságba emeli a munkásokat, a bányászokat, s velük az egész társadalmat. A szocializmus a szovjet bányászt rövid három évtized alatt nemcsak írni-olvasni, a könyvet írni is megtanította. Szovjet képzőművészek kiállítása Sajnos, kevés bányásztársunknak volt, illetve lesz még alkalma meglátni alegszebb festménykiállítást, melyet hazánkban, valaha is rendeztek. Az Újító Kiállításon fenn járt elvtársak azok közé a szerencsések közé tartoznak, akiknek egyúttal alkalmuk volt ezt az elragadóan szép kiállítást is megtekinteni. Reméljük, itt szerzett élményeikről is beszámolnak majd az üzembeli elvtársaknak. A nagy szovjet festőművészek kiállítása bámulatba ejtette a látogatók tízezreit, köztük a magyar művészeket magukat is. A képzőművészet a szovjet mesterek keze nyomán végre értelmet kapott, kapcsolatot talált a való élettel, a teremtő, alkotó emberekkel, a néppel. A szovjet művészek alkotásai büszkén hirdetik, árasztják azt a verőfényes, egészséges életörömet, amit a történelemben először a szocializmus hozott ■neg a dolgozó néptömegek, az egyszerű emberek számára. A. J. Lakionov: Levél a frontról J. V. Prokofijovics: Sztálin és Molotov gyermekek között BÁNYAMUNKÁS Munkával ünnepelték a dolgozók a hároméves terv egyik legfontosabb létesítménye. Petőfi-bánya beindítását . Mit ér csak ekkép szólnis itt a bánya! Kéz is kell még, mely a földet kihányja. Amígeltűnik az arany ere...'* (Petőfi: „A kiváltságosakhoz“.) Nem az ünneplés, a hatalmas eredmény feletti önelégültség, hanem a munka, az eredmények biztosításának szelleme töltötte el október 3-án Petőfi-bánya minden dicséretet megérdemlő" fizikai és szellemi dolgozóit. A népi demokrácia odaadó hívei, a szocializmus lelkes építői a bányászok így, a munka izgalmában érezték igazán a nap rendkívüli ünnepi jelentőségét. Dózsa Viktor, Verbói Mihály, Harmos Imre, Antal Antal, Baksa Vilmos s a hozzájuk hasonló vájárok, Dzsida László és a többi lelkes mérnökök munkáját dicséri minden itt Petőfi-bányán. Valóban izgalmas volt a hároméves terv egyik legnagyobb jelentőségű létesítményének, Európa legmodernebb bányájának indulása. A 180 méteres front minden dolgozója, Trombitás István és Báli József elvtársak csapata meghatott, örömteli munkakedvvel várta munkahelyén a kora reggeli pillanatot, hogy sorra meginduljanak a kilométerhosszú szállítószalagok, aztán a kaparólánc, s azután rajta! Egyszerre csaptak le a csákányok a szénfalra, s a lánc fogai és a görgő hevederek már vitték is dúsan megrakva Petőfi-bánya első szenét a pompás új osztályozó, az ötkilométeres függőpálya felé, hogy siessenek táplálni a Zagyva partján álló új erőközpontunkat, a büszke „Mátrát", Középeurópa legnagyobb erőművét Petőfi-bánya!? Egy éve még Pernyepusztának neveztük, két éve még csak lelkes és okos kommunisták terve volt. Négy és fél éve pedig? Hős szovjet katonák vére öntözte Pernyepuszta porát, ahol most zöld park közepén barátságos, nagyablakos házakban, dolgozók ezrei laknak. Dolgozók, akik építik maguknak a maguk új üzemét, a maguk szocialista életét. Sokat lehet és kell is még írni Petőfi-bányáról, erről a nagyszabású új üzemünkről. De ha a dolgozók novemberre tartogatják az indulási ünnepélyt, nem zavarjuk ezzel lelkes munkájukat, készülődésüket. Szebb, kifejezőbb azonban a nyilvános ünnepély sem tehet majd, mint a harmad kai „házi" ünnepség volt. Mindenki tele őszinte izgalommal. Zúgás, nevetés, kiabálás, néhány kerek káromkodás is hallatszik, ha a kaparószalag rendetlenkedik. Csak Rákosi elvtárs képe mosolyog bölcs nyugalommal a csille homlokán, mely az első szenet viszi a „Mátrába". Rákosi elvtárs nyugodt, mert aszik a dolgozókban, a néphez hű szakemberekben. tudja, hogy a csille percek múlva meglelik. S valóban! A kapcsos boldogan kíséri a tele csille első „lépéseit“ és Sándor Pál elvtárs, a minisztérium Bányászati Főosztálya bányász vezetőjének néhány szavától és, a dolgozók örömétől kísérve, a csille már száll, lebeg a végtelen kötélen előre. Mintha csak az ötéves terv felé tartana. De hiszen oda is tart. A Mátravidéki Censtrálé fűtői, szerelői és mérnökei boldog őrörömmel, néhány perces ünnepélyen vették át Petőfibánya első csilleszenét. Az új üzem legjobb dolgozóinak egy csoportja az altáró előtt. Agg Pál, Verbói Mihály, Bíró Árpád, Baksa Vilmos, Veres Gergely és Harmos Imre vájár elvtársak közül már csak Baksa elvtárs melléről hiányzik az ezüst „Élmunkás”-jelvény Néhány perc és indul az első csille. Homlokán a virágok között a legszebb ősz, a mi szeretett Rákosi elvtársunk arcképe mosolyog A dolgozók ujjondásától kísérve gördül is már a tele csille a Mátravidéki Erőmű, a szocialista jövő felé Másképpel is tzlésbsltt volna... Mindez a nagy öröm, hároméves tervünk egyik legkimagaslóbb eredményének megünneplése könnyen elmaradhatott volna, gyászos tragédiává válhatott volna. Az ottani elvtársak ugyanis — úgy látszik —, hallatlanná vették a Párt intelmeit, amelyekben szüntelenül a legfokozottabb éberségre figyelmezteti mindannyiunkat. Petőfibányán az éberség a legkisebb mértékben sem nyilvánult meg, amint azt a közelmúltban megtörtént eset is bizonyítja. Történt pedig, hogy közvetlenül az üzem megnyitása előtt, szeptember 21-én Központi Titkárságunk tagja, Czéder Ferenc elvtárs hivatalos megbízatásában arrafelé járt. Munkája végeztével, gondolta, megtekinti Petőfibányát. Sorra végigjárta, az összes üzemrészeket, minden gépet megszemlélt, közben a munkásoktól állandóan érdeklődött: mit építenek itt, mi ez és ez a gép és hogyan működik. Minden kérdésre pontos választ kapott, de egyetlen egy dolgozó se akadt, aki a felvilágosítást megtagadta volna, vagy éppen igazolásra szólította volna fel a sohase látott idegent. Már több mint egy órája járkált ide-oda. Akadály nélkül bejutott az altáróba is, végül azonban nem tudta tovább szó nélkül hagyni a dolgot és figyelmeztette a munkásokat, hogy talán mégis csak nagyobb súlyt kellene helyezni az éberség kérdésére. Ekkor és csak ekkor jutott eszébe az egyik szerelőnek, hogy leigazoltassa. Eközben odaérkezett a Ganz Villamossági Vállalat Eigner nevű mérnöke is.Czéder elvtárs neki is megismételte észrevételeit és felfogását az éberségről. A mérnök a következőket felelte: — Mi, uram, nem vagyunk rendészet. Az üzemnek a kötelessége, hogy ügyeljen az éberségre. Mi azon dolgozunk, hogy eleget tehessünk vállalt kötelezettségünknek és elsején megindíthassuk az üzemet. Akik az éberséget így „gyakorolják", azoktól persze nem várhatunk többet az anyag megóvása tekintetében sem. Mert ezen a téren is súlyos nemtörődömséget tapasztalt Czéder ,elvtársunk Petőfibányán.. Például az akkor szerelés alatt álló gumiszalag a földön hevert és kődarabok, deszkadarabok, szakadt drótkötél, sőt, egy kisebb állvány volt rádobálva. Czéder elvtárs úgy látta, hogy a munkafegyelmet sem vették egyes dolgozók valami szigorúan. Négyes-ötös csoportokba verődve tanácskoztak és csak akkor fogtak újra munkához, amikor a mérnök vagy a felvigyázó feltűnt a láthatáron. Megtetézték bűnös felületességüket a petőfibányaiak a következővel is. Szemán elvtárs, ormospusztai üzemlakatos újító újtípusú réselőgépet szerkesztett. (A pompás új gép pontos leírásával éppen lapunk más helyén foglalkozunk.) Az új réselőgépet Ormospusztán alaposan kipróbálták és nagyszerűen bevált. Dorogon is hasonló eredménynyel kísérleteztek vele. Ekkor elhatározták, megvizsgálják, várjon a puhaszénben is jól működik-e. . A gépet leszállították Petőfibányára. Ott az üzemvezetőség, az OB és a termelési aktívák olyan gondatlanul kezelték a gépet, hogy súlyosan megrongálódott. Gondatlanságukkal a házilag 40.000 forintba került réselőgép megjavításának költségein kívül természetesen kárt okoztak a termelésnek is. A gépet csak szerencsés kijavítás után szállíthatták fel az Újító kiállításra. Jogga kérdezhetjük: ha a Petőfibánya dolgozói az éberséget így elhanyagolták, rajtuk múlott-e, hogy Czéder elvtárs helyett nem az angolszász imperialisták egy kémje, rombolója tett látogatást Petőfibányán? Mi történt volna akkor, ha az illető aktatáskájában pokolgépet visz, és akadály nélkül levegőbe röpíti az egész üzemet és kárbavész a sok-sok millió forint értékű munka? Üzembehelyezhetjük most akkor Petőfibányát és biztosítva van a Mátravidéki Centrálé működése? Czéder elvtárstól ugyanis senki nem kérdezte, mit visz be és mit visz ki a táskájában. Íme az elrettentő példa: mire vezethet az, ha csak beszélünk az éberségről, de a gyakorlatban mit se valósítunk meg belőle. Vegyük már végre tudomásul, és higgyük el, hogy amit a Párt kíván tőlünk, az sohasem felesleges, de nagyon is fontos a mi szempontunkból, a dolgozók szempontjából, a szocializmus építése szempontjából. a világhírű szovjet orvosprofesszor emlékének hódolt az elmúlt hetekben az egész haladó világ. A Magyar Szovjet Társaság és az Orvosegészségügyi Szakszervezet jóvoltából a mecsekszabolcsi bányászok is részt vettek az ünnepségen A mecsekszabolcsi ünnepség bányászhallgatói nagy érdeklődéssel kísérték a nagy tudós jelentőségéről szóló előadást, s tekintették meg az életéről készült filmet. A BÉKEÜNNEPSÉGGEL egybekötve vájár- és segédvájáravatás, MDP zászlóavatás és öreg bányászok jutalmazási ünnepsége volt október 2-án Petőfibányán. Az ünnepségen a SZIT-esek és a zenekar tagjai büszkén jelentek meg vadonatúj egyeruhájukban. A „DONYEC-MEDENCE” kiállítást a bányavidékeinken mindenütt megnyilvánult sikerrel mutatták be Sajószent Péteren is. A kultúrteremben megrendezett kiállítást csapatosan keresték fel a Szovjetunió tanításait váró, példáját követni kívánó bányászok. KERTÉSZ IGNÁC pécsi vájár elvtárs, aki 31 évig dolgozott a bánya mélyén, meghatott hangú nyilvános levélben búcsúzott el bányászbajtársaitól, abból az alkalomból, hogy az Erdőgazdasági NV pécsi igazgatóságának vezetésével bízták meg. Kertész elvtárs büszkén számol be levelében arról, hogy a hároméves terv sikeréből becsülettel kivette részét, élmunkás lett és háromszor kapott jutalmat. Sok sikert kíván dolgozótársainak az ötéves tervhez, melyet ő már új munkahelyén segít majd megvalósítani. A KAZARI ÜZEMBŐL eddig 15 ifjú jelentkezett néphadseregünk tiszti iskolájára. A „MAGYAR JÖVŐ” című haladó amerikai napilap féloldalas estekben számol be Ormospuszta bányászainak lelkes munkájáról. Külön emlékezik meg a lap Burkus József SZIT-csapatának versenyeredményeiről. Ugyanez a lap közli Kónya Lajos elvtárs, ma már ismert atabányai költőnk „Petőfihez" című szép versét. AZ EGERCSEHI Szabadságharcos Szövetség csoport szépen erősödik. Az öntudatos dolgozók közül egyre többen válnak a szövetség tagjaivá. HALÁSZ LAJOSNÉ elvtársnő napszámos, jutalmazott újító a Diósgyőri NV- nél. Ő az első női újító üzemelés, süt az egész vállalatnál. Az idomtégla-gyártásra vonatkozó újítása a gyártási időt mintegy 40 százalékkal csökkenti. LENGYEL ÉS CSEHSZLOVÁK bányaüzemek szocialista versenyre keltek egymással. Most a két ország bányászaiból kijelölt küldöttség megállapította, hogy a verseny első negyedében a lengyel bányászok győztek 67 százalékkal. EGY ALSÓSZILÉZIAI TARNÁBAN dolgozik Joachimowiez zsidó bányász, akiről széltében-hosszában beszélnek most a lengyel bányászok. Az illető két hónappal ezelőtt önként vállalta, hogy a lengyel szakszervezeti kongresszus öszszeüléséig saját normáját háromszáz százalékkal túlteljesíti. Felajánlásának beváltását olyan lendülettel hajtotta végre, hogy saját célkitűzését is túlszárnyalta, ugyanis 3 hónapon át 315 százalékos túlteljesítést ért el. A SZOVJETUNIÓ szénipari minisztériumába egy év alatt több mint 41 ezer újító és észszerűsítési javaslat érkezett. KÉT SZOVJET BÁNYAMÉRNÖK új, nagyjelentőségű módszert dolgozott ki a kőzet fúrására. Az eljárás lényege az, hogy olaj és oxigén keverékét nyomás alatt meggyújtják és a rakétaelv alapján használják fel fúrásra. A fúróberendezés egy hernyótalpas traktoralvázra szerelt fúrótorony, süllyeszthető csővezetékkel. Az új készülékkel nagyszerű eredményeket értek el. A legkeményebb kőzetekben. így a magnezitban és hametitban a fúrási sebesség óránként 2—4 méter. A ROMÁNIAI BÁNYÁSZOK is a szocialista munka élén haladnak. Gazdasági tervük ez évi második negyedének előirányzatát a bányaipari dolgozók mindenütt túlteljesítették, mégpedig a következőképpen: A szénbányászatban 1034, a vasércbányászatban 104, az aranybányászatban 103.9, az ezüstbányászatban 120.2 a rézbányászatban 108.7, az ólombányászatban 101.4, a cimnbányászatban 119.5 százalékkal. Rádió-összeköttetés a bányában A Szovjetunióban napról-napra könyryebbé és tökéletesebbé teszik a bányászok munkáját az újabb és újabb találmányokkal, újításokkal és észszerűsítésekkel. A közelmúltban például rádióhálózatot építettek az egyik bányában. Két vájatban rádióleadó-készüléket helyeztek el melynek segítségével az üzemvezető bármely percben összeköttetésbe léphet a munkaszakasz vezetőivel és tájékozódhat a munkamenetről. Kísérleteznek a villamos-vonatokrádió-felszerelésével is, hogy az üzemvezető állandóan értesülhessen a vonat tartózkodási helyéről. Ezeket a kísérleteket a szénbányák tudományos kutatóintézete végzi.