Bányamunkás, 1951 (38. évfolyam, 1-23. szám)
1951-09-15 / 17. szám
XXXIIV. iber 15. Ára 20 fillér VILÁGPROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK• A ciklusos munkaszervezés eredményei Szakmánk legjobbjai Egy Kossuth-díjas kazánfűtő mozgalma a szénmegtakarításért A BÁNYA- ÉS ENERGIAÜGYI MINISZTÉRIUM ÉS A BÁNYAIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA FEJLESSZÜK TOVÁBB A BÁNYÁSZNAPI VERSENY LENDÜLETÉT Szeptember 2-án először tartottunk hazánkban bányásznapot, először ünnepelte az egész ország dolgozó népe a széncsaták hőseit, a bányászokat. Az első Bányásznap méltó megünneplésére a bányászok új széncsatát indítottak. Az új széncsatában, a bányásznapi versenyben ,szénbányászati nagyüzemeink között az oroszlányi XVI. akna tört az élre, s kivívott eredményeivel elnyerte a bánya- és energiaügyi miniszter zászlaját. (úgy az oroszlányi XVI. akna, mint a bányásznapi verseny többi nyertese — legutolsó kéthavi termelési eredménye alapján — megfelelő helyezést ért el az ét üzem címért folyó versenyben, amint azt egy másik cikkünkben közöljük.) A miniszter és a szakszervezet zászlóit elnyert üzemeken kívül több vállalatnál, iletve üzemnél mutatkozott szép fejlődés a bányásznapi verseny folyamán. A Diósgyőri Vállalat, amely júliusban 92.6 százalékra teljesítette tervét, augusztusban 104 százalék fölé emelte tervteljesítését. Az Oroszlányi Vállalat, júliusi 90.1 százalékos tervteljesítésével szemben, augusztusban 107.5 százalékot ért el. Ugyancsak szép fejlődést mutat a Nagymányoki Vállalat, melynek termelése 101.3 százalékról 107.6 százalékra emelkedett. Az üzemek közül Pálinkás-táró 123.2, Somsály 107.7 százalékos eredményt ért , el, Kuritytyán pedig előző havi 95.8 százalékával szemben 101 százalékot. A bányásznapi verseny sikeréhez, a dolgozók versenylendülete, a pártos szakszervezeti aktívák politikai ''felvilágosító munkája mellett nagyban hozzájárult a műszaki dolgozók jó versenyszervező munkája is. Oroszlány XVI. aknán például a műszaki vezetés több röpgyűlést hívott össze, ahol ismertette a verseny fontosságát és rámutatott a feladatokra. Ezeknél az üzemeknél megfelelő volt a verseny nyilvánossága is. A dolgozókat naponta tájékoztatták elért eredményeikről, ami állandóan fokozta érdeklődésüket a verseny iránt. A Déli-akna dolgozói között egy sem akadt a verseny idején, aki eredményét ne nézte volna meg a táblán. De olyanok is voltak, akik este lefekvés előtt a faluból még egyszer visszamentek az üzemhez, hogy aznapi eredményüket ellenőrizzék. A műszaki középkáderek is versenybe léptek egymással, ami segítette a dolgozók versenyét. Az oroszlányi XVI. aknán Síkvölgyi József főmester körzete júliusban és augusztusban 130 százalékra teljesítette tervét. Dorog I. aknán Kürtös József harmadja 119,6 százalékot ért el. Ebben, a versenyszakaszban az eddiginél nagyobb mértékben kibontakozott a párosverseny-mozgalom. Számos brigád, egyén állt versenyben, amelyek, illetve, akik nagy érdeklődéssel kísérték egymás eredményeit. A pécsi bányáknál Kakas József csapata , 189, Szlavek Antal brigádja, 1836, Tóth Ferenc brigádja 159 százalékos eredménnyel küzdött az elsőségért. A Déli-bányán Tóth Mihály és Simon Miklós vívtak nagy csatát, melybenTóth győzött 218 százalékos teljesítménnyel, de igen szép eredményt ért el Simon is, akinek 176 százalék volt a teljesítménye. A Tatabányai Szénbányáknál Szilágyi Imre és Kovács László küzdöttük fel magukat az első vonalba 287, illetve 239 százalékos tervteljesítéssel. Még az olyan üzemeknél is születtek kimagasló egyéni teljesítmények, ahol nem sikerült 100 százalékot elérni. Ormospusztán Kovács János 292, Bánfalván Varga Pál 204, Farkaslyukon Kossuth Géza 188, Somsályon Balázs Sándor (vő) 184,5, Putnokon Odrobena Sándor 178,, Karancs-lejtaknán Tóth Szőlős István 214, Ebszőnybányán Bartalics Gyula 191 százalékot ért el. Az üzemvezetők is kivették részüket a versenyből Az élüzemi zászlót elnyert üzemek vezetőin kívül jó munkát végeztek Nagymányok, Somsály, Pécs 6, Kuritytyán műszaki vezetői, Csatári Károly pálinkási üzemvezető és Urbán alacskai üzemvezető. Lelkesen bekapcsolódtak a bányász napi versenybe a Bányászati Mélyépítő Vállalat dolgozói is. Köztük Fritz Károly nagymányoki sztahanovista 261, Herbert Lőrinc 205 százalékos eredményt ért el. A Dorogi Brikett-termelő Vállalat dolgozói közül Horváth Lajos 204, Lakner János 215 százalékot teljesített. A vállalatnál megindították a Gazda-mozgalmat. Az esztergályosok felajánlották egy nagy ventilátornak ócska anyagból való elkészítését és hogy ezután a szalaggörgőket is teljesen ócska anyagból állítják elő. A bányásznap verseny tagadhatatlanul eredményt hozott. Az előző hónapokban elért 90—92 százalékos tervteljesítéssel szemben augusztus folyamán 97,7 százalékot ért el szénbányászatunk. Ezzel az eredménnyel azonban közel sem lehetünk megelégedve. Olyan döntő fontosságú vállalataink, mint Tatabánya és Komló, nem érték el a 100 százalékot. De lemaradt Dorog, Várpalota, Bükkalja, Tokod, Vértestakony és még néhány vállalatunk. Ez a szakszervezet és a műszakiak hiányos munkájára vezethető vissza. Ezt az itt járt Selahin elvtárs, a Szovjetunió bányász szakszervezetének központi titkára is ,megállapította Tatabányán, aki rámutatott a szakszervezeti munka hiányosságaira. Megállapította, hogy nem működik megfelelően a bizalmi hálózatunk, s ennek következtében gyenge a politikai felvilágosító munka. A verseny kiértékelése terén is mutatkoztak hibák. Tokodon például nem ismertették az eredményeket a dolgozókkal és nem népszerűsítették a legjobb eredményt elérőket. A műszaki vezetők még ma sem vezetnek mindenütt úgy, ahogyan azt a szocialista termelés megkívánná. Tatabánya XII. aknán például állandóan munkaerőhiányra panaszkodnak és amikor a ■munkaerőt megkapták, nem tudták hova telepíteni. Nem szervezték meg jól az ürescsille- és a faellátást sem. A dolgozók emiatt sokat panaszkodtak. Mindent el kell követnünk tehát, hogy az év hátralévő részében tervünket maradéktalanul teljesítsük. A bányásznapi verseny tapasztalatai alapján tovább kell javítani versenyszervező munkánkat. Ki kell küszöbölni a még meglévő hiányosságokat. Felül kell vizsgálni a dolgozók versenyszerződéseit és fel kell, újítani a lejárt szerződéseket.; Dolgozóink, tegyenek vállalásokat a terv teljesítésére, illetve túlteljesítésére.; A műszakiak és a bizalmiak segítsék a dolgozókat új szerződések megkötésében és a szerződésben vállalt feladatok végrehajtásában. Úgy kell dolgoznunk, hogy ne következzék be visszaesés a versenyben, teljesítsük ez évi tervünket és mindig biztosítani tudjuk iparunk kenyerét, a szenet. AZ EGÉSZ ORSZÁG DOLGOZÓI VELÜNK ÜNNEPELTEK AZ ELSŐ BÁNYÁSZNAPON Boldogan, vidáman, az ország dolgozóinak megbecsülésétől, szeretetétől övezve ünnepeltük szeptember 2-át, az első Bányásznapot. A bányászok szemében ott ragyogott az öröm és a hála érzése a párt iránt, melynek vezetésével — annyi gondoskodás, megbecsülés mellett — ezt a megtisztelő ünnepet is köszönhetik. Az országos ünnepségek előestéjén mindenhol fáklyás, zenés felvonulást rendeztek, Budapesten pedig a minisztérium és a szakszervezeti központ, s a bányászattal kapcsolatos többi központi intézmény dolgozói tartottak műsorral egybekötött ünnepséget. A központi ünnepségen Czottner Sándor elvtárs, bánya- és energiaügyi miniszter mondott beszédet, s azon a szakszervezet központi kulúrgárdája, valamint a minisztériummal egyesített énekkara és zenekara nagy sikerrel szerepelt. A bányásznapi ünnepségeket mindenüttzenés ébresztő nyitotta meg, majd —, a helybéli lakosság legszélesebb rétegeinek részvételével — valamennyi bányatelepen és bányavárosban, ünnepi nagygyűlést tartottak. A nagygyűlésre a bányászok és a vájáriskolák tanulói üegtöbben már 'új,díszes egyenruhájukban' vonultak fel. Gazdag kultúrműsorok, kiállítások, sportrendezvények, táncmulatságok tették még szórakoztatóbbá, emlékezetesebbé bányászaink számára ezt a napot. A Bányásznap alkalmából rendezett ünenpségeken osztották ki a hűségjutalmakat, kitüntetéseket, sztahanovista okleveleket és érmeket a munkájukban leghűbb,a legoda-adóbb és a termelésben élenjáró bányaipari dolgozóknak; az MNDSZ asszonyai pe-’dig és a többi élenjáró üzemek dolgozói : különféle ' kényes! ■ajándéktárgyakat adtak át a sztáhájevistáknak' és a megjelent vendégeknek! A Bányásznapra' a hatalmas Szovjetunió és a népi demokratikus'országok bányászai iselküldték .Képviselőiket, hogy együtt' ünnepéljenek velünk, szocializmust építő, szabad magyar bányászokkal. A Szovjetunió bányászait P. .I.Selahin elvtárs, a Bányaipari Munkások Szakszervezetének titkára, V. N.,Ignatov elvtárs, a Központi Szakszervezeti Tanács munka- társai P. A. Gyeszjajericsenko elvtárs, kombájngépész és J. G. Csekmarjov bányamester, a Szocialista Munka Hőse képviselték. Vendégeinkérkeztek ’még erre az alkalomra Lengyelországból, Csehszlovákiából, Rosmáliából’ és a Német Demokratikus Köztársaságból. Pártunk vezetői a bányásznapon külön megtiszteltetés ért bennünket, bányászokat abban is, hogy a termelésben fontosabb szerepet játszó bányavidékek központi ünnepségein - pártunk vezető férfiai is- mertjetei Eidoly felszólaltak, Tatabányán Geró Ernő elvtárs, államminiszter mondotta az ünnepi be-,’szedet. A párt elismerését fejezte ki.a párt részéről a bányászoknak a munkásmozgalom-bűn, a kommunisták harcaiban -él a termelésben tanúsított hősies, áldozatkész magatartásáért és emlékeztetett bennünket arra, mi mindennel segítette a párt, a bányászok felemelkedését. Ez a segítség, mondotta, a jövőben fent fog elmaradni,. Ennek' kapcsán' béjé'entette, hogy pártunkjavaslatára bányamérnöki egyeteműi fog épülni Tatabányán^ Hangsúlyozta . Qerő elvtárs azt is, hogy a párt ' és kormány viszont elvárja a ^bányásztoktól, hogy egész b'á- nyászatank maradék , ’nélkül telesítse a termelési tervet. Adja meg népgazdaságunknak azt a mindenkori szénmennyiséget, ami elengedhetetlenül szükséges iparunk fejlesztéséhez, hazánk megerősítéséhez és békénk megvédéséhez. . Az ünnepségen felszólalt Setahin elvtárs is, akit a szovjet bányászok testvéri üdvözletét tolmácsolta. Beszéde végén a hatalmas számú közönség tapsvihara közben átnyújtotta a szovjet bányászok ajándékát, egy gyönyörű, művészi megmunkálású vázát. . A pécsi bányavidék dolgozói Mecsekszabolcson tartították ünnepi nagygyűlésüket, melynek, vezérszónoka Farfas Mihály elvtárs, honvédelmi miniszter volt. Az ajkacsingervölgyi díszgyűlésen Kovács István elvtárs, pártunk Politikai Bizottságának tagja ,mondott beszédet, Dorogon Vas Zoltán elvtárs, az Országos Tervhivatal elnöke, Salgótarjánban Czottner Sándor miniszter elvtárs és Kiss Károly külügyminiszter elvtárs, Ormospusztán pedig Nógrádi Sándor elvtárs altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese mondotta az ünnepi beszédet. A bányaközpontok ünnepi gyűléseinfelszólalt egy-egy külföldi vendégünk is, akiket a megjelentek szűnni- népi ajtaró, forró ünneplésben részesítettek. Gerő elvtárs ünnepi beszédét mondja Tatabányán Szovjet küldöttek a magyar bányákban Az ünnepségek lezajlása után ■ külföldi, bányászvendégeink annak, az óhajuknak adtak kifejezést, hogy szeretnék meglátogatni, egy két bányaüzemünket.. Óhajtásuk teljesültis: veresgygépik Borsodban, Tatabányán és Oroszlányon közvetlen tapasztalatokat szerezhettek bányászatunk fejlődéséről és a magyar bányászok munkájáról. A szovjet küldöttség tagjai ,először a Bükkaljai Szénbányák herbolyai üzemébe látogattak el. Kíváncsiak voltak: a bányában bevált-e a ,,Donbassz-kombájn”, mellyel a szovjet bányákban napi 650—700 tonna szenet termelnek. Akombájn bizony a vendégek megérkeztekor is éppen állt, ,,kényszereid hétét" tartott. ‘A bánya' dolgozói nem tudtak vele mit kezdeni. A három szovjet bányász késő esetig tartó munkával üzemképessé tette ' a kombájnt, s másnap Selahin elvtárs ' maga vette ' át a gép irányítását. A napisajtó már részletesen leírta az eredményt: ottani elvtársainkközreműködésével, a szükséges műszaki előfeltételek megteremtésével a kombájn két és fél óra alatt 55 ember 8 órai munkáját végezte el, 64 métert haladt előre és 200 csille szenet termelt. Emlékezetes és tanulságos marad számunkra a szovjet küldöttségnek a tatabányai XIV. aknán történt látogatása is. Itt-bemutatták vendégeinknek az új KótáffÚK" rakodógépet, amely igen megnyerte Selahin elvtárs tetszését. Az üzem dolgozói felhasználták a kedvező alkalmat és— a versenyszervezéstől, kezdve a termelési, műszaki problémákig — a kérdések özönével árasztották el a szovjet elvtársakat... .. Selahin elvtárs válaszában dicsérettel nyilatkozott a tatai bányászok munkakészségéről, szakmai tudásáról és termelési eredményeiről. Megállapította azonban, hogy sokkal többre volnának képesek, ha jobban vezetnék őket.