Bányamunkás, 1962 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
VÁLASZTÁSI TANÁDÓ A választási előkészítő munka, bár lényegében befejeződött és az üzemekben megkezdődtek a bizalmiakat aláválasztó csoportértekezletek — sükséges, néhány olyn lényeges kérdés tisztázása, amellyel még eredmnyesebé válhat e fontos tevékenységünk. Értekezleteken és személyes beszélgetések során, levelekben tettek fel többen kérdéseket. Ezek közül ragadtunk ki néhányat. Többen érdeklődtek azután, hogyan összegezzék a csoportok kétéves tevékenységét, milyen feladatokat jelöljenek meg? Hogyan készüljön el a beszámoló? " Nem kétséges, hogy két esztendő, mindenre kiterjedő értékelése nehéz feladat. A szakszervezeti munka sokfélesége miatt, sok dologgal kell foglalkoznia a beszámolónak. A teljesség igénye nélkül, csupán felsorolásszerűen. Helyes és szükséges visszapillantást vetni arra, hogy a csoport tagjai milyen jelentősebb feladatokat hajtottak végre a termelés területén, hogyan segítették az eredmények elérését, milyen nehézségeket kellett megoldaiuk. Mennyire tettek eleget a mozgalmi élet követelményeinek, hogyan segítették az üzem kollektíváját a helyes és egységes állásfoglalások kialakításában, részt vettek-e az üzemi rendezvényeken, taggyűléseken, termelési tanácskozásokon, röpgyűléseken, politikai és szakmai továbbképzéseken stb. A beszámolóban feltétlenül célszerű megemlíteni az élet és munkabiztonság helyzetét, mennyire törekedtek a csoport tagjai a munkabiztonsággal járó szabályok és előírások betartására, mennyire érvényesült az egymás testi épségéért és egészségért érzett felelősség. Segítették-e a beteg társaik egészségének visszaállítását, tartották-e vele a kapcsolatot betegsége idején. Mindenütt hasznos néhány szót szólni a szervezettség, a tagdíjfizetés helyzetéről. Főleg azoknál a csoportoknál, ahol a bizalmiak munkája nehézségbe ütközik, s rossz a szervezettség is. Helyes, ha a csoportértekezleten megkérdezik az ifjú munkást is, hogy mi a véleménye szakmai neveléséről, milyen segítséget igényel a csoporttól további munkájához. Még sorolhatnék tovább, milyen területeket helyes értékelni a csoport tagjaival. Az a jó beszámoló, amely azokat a kérdéseket érinti, amelyek a csoport és az üzem dolgozóit leginkább foglalkoztatja. Ezért tanácsos a bizalminak, a beszámoló elkészítésekor felkeresni a műhely vagy a szakszervezeti bizottságot és közösen kialakítani milyen kérdéseit megtárgyalására kerüljön sor a beszámolóban. Az új csoportok értekezletén miről tárgyaljanak? A választások során számos új szakszervezeti csoportot hoznak létre. Ezeken az értekezleteken a végzett munkáról még nem tudnak beszámolót készíteni. A bizalmi választás levezetéséért felelős személy mondja el, hogy miért vált szükségessé a csoport létrehozása, egyben tájékoztatja a megjelenteket az 1962. évi feladatokról is. A választás során bátran nyúltunk a fiatalokhoz és pártonkívüliekhez, akik munkájukkal, magatartásukal érdedemessé váltak arra, hogy a csoport vezetését, irányítását, a problémák intézését rájuk bízzuk. • Válasszunk-e lakóterületi bizalmit? A bizalmi hálózat felépítésénél még mindig találkozunk vitás kérdésekkel, a KV idevonatkozó határozatának helytelen értelmezésével. Egyes üzemekben a munkahelyi bizalmit megszüntették, mondván, hogy a lakóterületi bizalmi foglalkozik a szervezettséggel és a tagdíjfizetéssel, ezért felesleges az üzemben a munkahelyi bizalmi. Határozott álláspontunk: minden üzemben meg kell szervezni a munkahelyi bizalmi hálózatot. A műhely- és szakszervezeti bizottságoknak, és nem utolsósorban a trösztbizottságoknak is látniuk kell, hogy a szervezettség és tagdíjfizetés feladatainak ellátásán kívül még számos tennivaló elvégzése hárul a munkahelyen az aktivistákra. A munkahelyi bizalmiak ebben és más munkák elvégzésében segíthetnek eredményesen. Számos feladat helyes végrehajtása rajtuk áll, vagy bukik. A lakóterületi bizalmiak hálózatát továbbra is fenn lehet tartani. Ezek kapcsolatban vannak a családdal és az eddigi tapasztalatok szerint eredményes munkát végeznek. A lakóterületi bizalmiakat nem kell választani, ők mint megbízott szakszervezeti aktivisták tevékenykednek. Választani csak a munkahelyi bizalmiakat kell. Mikor és hogyan válaszszunk? — hangzott az egyik kérdés. A bizalmiak választásakor találkoztunk olyan gyakorlattal is, hogy a leszállások során röpgyűlésen a harmad kollektívája választotta meg az szbtitkár előterjesztésére a bizalmiakat. Ez helytelen gyakorlat, sérti a tagság jogait, másrészt e »kényelmi« módszerrel szakítani kell, hogy mindenütt biztosítsák a tagság szervezeti szabályzat adta jogainak gyakorlását. A műhely és szakszervezeti bizottságok alapos körültekintéssel oldják meg a bizalmiak választását. Vizsgálják meg jó-e a bizalmi hálózat felépítése, a beszámoló. Ha így dolgozunk, minden bizonnyal eredményes lesz választási tevékenységünk. Pintér Antal A szuhakállői vasútállomás Átadták a forgalomnak a korszerűsített Kazincbarcika—Rudabányai vasútvonalat. Képünkön az új szuhakállői vasútállomás Balesetelhárítás a bányászatban Második kiadását érte meg a "Balesetelhárítás a bányászatban« című könyv. Napjainkban, amikor az üzemekben annyi szó esik a biztonságról, a technológiai, előírások betartásáról, amikor egyre többen érzik felelősségüket a dolgozók testi épségének védelméért — akkor nélkülözhetetlen az olyan könyv, amelynek segítségével a bányász növelheti elvi és gyakorlati ismereteit. Hegedűs József, Székely Lóránt, Tomész Dezső és Török Zoltán könyve iparágunk minden dolgozójának nyújt hasznos és figyelemreméltó ismereteket. A könyv időszerűségének és megjelenésének fontosságát bizonyítja az a tény is, hogy bár 20 000 példányban jelent meg, az igényeket mégsem elégítette ki. Hogy a könyv ilyen nagy sikert aratott, nem tekinthető véletlennek. Köszönhető a világos, és könnyen áttekinthető szerkesztésnek, főleg annak a részletes, mindenre kiterjedő anyagfeldolgozásnak, ahogy az olvasó tudomást szerezhet a balesetek keletkezésének okairól, és megszüntetési módjairól. A könyv a balesetelhárítás általános kérdéseivel, a külszín és a föld alatti munkahelyek fontos balesetelhárítási témaköreivel foglalkozik. Hely hiányában csupán néhány alcímet idézhetünk: Járás a bányában — földalatt, Anyagmozgatás kézi erővel, Bányavilágítás, Szellőztetés, Bányatüzek, Szállítás, Jövesztés és rakodás, Robbantás, Mentés, Bányamentő készülékek stb. A könyv áttekintését, könynyebb megértését segítik a szemléltető ábrák, amelyek egy-egy munkafogást, folyamatot mutatnak be az előírásnak megfelelően. A könyv szerkesztőit dicséri az a helyesen megvalósított ötlet, hogy a néha már frázisnak tűnő, ezerszer hallott megállapításokat megtörtént balesetek leírásával elevenítik meg, nemcsak elrettentés, de okulás céljából is. A könyvet ezek a történetek teszik még hasznosabbá. Négynyelvű gyufacimke A József Attila Művelődési Ház "Ki mit gyűjt"-klubja a világon elsőként négy nyelvű feliratos cimkesorozatot bocsájtott ki. A magyar, orosz, német és angol nyelvű 9 darabból álló sorozatot karácsonyi ajándékként küldték a klubtagoknak a világ minden részébe. Magyar olimpiai győzelmeiket ábrázoló szalvéta sorozatot is készítettek. Bányászakadémia: A bőrputtonytól a széngyaluig Az emberiség egyik ősi foglalkozása a bányászat. Az ősember szerszámainak, házi eszközeinek, fegyvereinek egy részét előbb kőből, később különböző ércekből készítette. A tűzgyújtáshoz kovakövet, az edényekhez agyagot bányásztak. Természetes, hogy az ezekhez szükséges nyersanyagot nem mindig találhatta meg az ősember kellő mennyiségben a föld felszínén, vagy az általa ismert barlangokban. Idővel rákényszerült, hogy a föld alatt rejtőző nyersanyagokat is felkutassa és használatba vegye. Tudomásunk van arról, hogy több mint 3000 évvel ezelőtt egyes keleti országokban már rendszeres érc- és drágakőbányászat folyt. Csaknem ilyen régi az ausztriai Salzburg környéki só- és rézérc bányászat. Az ókori bányákban kezdetleges kéziszerszámokkal rabszolgák végezték a nehéz bányamunkát. Szerszámaik: véső, kalapács és csákány. A kitermelt anyag elszállítása ugyancsak emberi munkával folyt. Létrákon járva, puttonyokban, kosarakban hozták felszínre a bányatermékeket. Nagy fejlődést jelentett, amikor olyan "gépi" szállítóberendezést alkalmaztak, amelyeknél — áttételek útján — a külszínen szakadatlanul körben járó ember mozgatta meg a termelvényt szállító edényeket. Az 1500-as évektől az embert felváltotta hűséges segítőtársa a ló, s ettől kezdve mindinkább elterjedt a "lójárgányos" szállítás. A kitermelt hasznos anyag mellett a bányásznak meg kellett oldania a föld alatt fakasztott víz kiszállítását, s az egyre mélyebbre hatoló bányaterek szellőztetését. Az 1500-as évek derekán az állati erővel mozgatott szállítóberendezések mellett a víztelenítő és szellőztető eszközöknél is megjelennek az olyan gépek, amelyeknél a hajtóerőt vízikerekek biztosítják. Hazánk és a környező országok területén már az ősi időkben folyt bányászat. Herodotos görög író szerint Erdélyben az agothyrsek aranyat termeltek. Később a római birodalom egyik jelentős aranybányászati forrása ugyanez a terület volt. A középkorban a só- és ércbányászat volt jelentős. A bányászok, akik nehéz és fontos munkájuk következtében bizonyos kiváltságokban részesültek (hadmentesség), a bányák mellett létesült bányavárosokban telepedtek le. Ebben az időben a bányaművelés egyes területeken olyan nehézségekkel találja magát szemben, amelyek megoldása az eddigi technikai módszerekkel már nem lehetséges. Thurzó János, aki külföldi bányaművekben — bolondnak mutatva magát — sajátítja el az ércbányászat és feldolgozás legújabb módszereit, a külföldi Fugger-családdal együttműködve alkalmaz újfajta vízemelő berendezéseket. A fejlett technika azonban nemigen jelent előnyt a bányászoknak, akiket a Fuggerek éhbérért dolgoztatnak (innen ered a fukar elnevezés is). A robbantást a hadászatban már nagyon régen alkalmazták erődítmények aláaknázásánál, várfalak megrongálásánál. Innen hozta Weindl Gáspár selmeci gépmester a módszert a bányászatba, s hazánkban első ízben 1627- ben végeztek jövesztést robbantással. Természetesen a robbantó fúrólyukak előállítása ebben az időben még rendkívül lassan, kézi szerszámokkal folyt. A technikai fejlődése kedvezően hatott, hogy Selmecbányán 1735-ben rendszeres oktatás indult a bányászakadémián. Ebből az időből származnak Hell József Károly gőz- és légmeghajtású szivattyúi, amelyekkel a hanyatló Selmec-vidéki bányászatot újra fellendítik. A bányában termelt ércet és egyéb hasznos ásványi nyersanyagokat kezdetben nálunk is bödönökben, bőrzsákokban, kézi vagy tajárgánnyal hozták a felszínre. A fejlődés útját előbb Mikoviny vízikerekes meghajtású szállítógépe (1743), majd a vízoszlopos (1846) és a gőzszállítógép (1861) jelezte. A föld alatti szállításban fordulatot jelent, amikor fapallók helyett 1825-ben először vasúti pályákra terelik a szállítóeszközöket. Szinte felmérhetetlen biztonsági szempontból a Davy-féle biztonsági lámpák alkalmazása sújtólégveszélyes bányákban a korábbi mécsesek és nyitott lángú lámpák helyett. Ez azonban már a rohamos fejlődésnek indult szénbányászat szempontjából nélkülözhetetlen. A valóban döntő fordulatot a villamosenergia alkalmazása hozza a bányaművelésbe. A külszínről sok helyen a villamos bányamozdonnyal vonul be a föld alá az elektromosság. A szállítás után a vízmentesítés és szellőztetés villamos és sűrített levegős gépei jelennek meg. A XX. századba forduló években folynak üzemszerű kísérletek réselő, fúró, majd jövesztőgépekkel. A rakodás nehéz munkájának gépesítése az elmúlt évtizedek folyamán indult meg. Dr. Székely Lóránt (Folytatjuk.) Az SZVSZ V.Kongresszusán 1961. december 21-én az esti órákban érkeztem haza Moszkvából. Családomat a televíziókészülék mellett találtam: a Lányok , asszonyok műsorát nézték. Arról beszélgettek, kinek mi volt legnagyobb élménye 1961-ben. Arra gondoltam, nekem is volt egy rendkívül szép és felejthetetlen élményem ebben az évben. Erről szeretnék most beszámolni bányász-munkatársaimnak. November 21-én szereztem tudomást arról a nagy megtiszteltetésről, hogy küldöttnek választottak a Szakszervezeti Világszövetség V. kongresszusára. Valósággal gyermek lettem újra. Végtelenül örültem, repülni szerettem volna haza a hírrel. November 30-án eljött az indulás várva várt napja. Moszkvában a pályaudvaron zenekarral fogadtak bennünket, a Budapest Szállóban pedig kényelmes, szép otthon várt ránk. Az első napokban a gyönyörű várost nézegettük, Moszkvát elfelejteni sohasem fogom. December 4-én a Kreml kongresszusi palotájában, ott, ahol a XXII. pártkongresszus küldöttei tanácskoztak a kommunizmus felépítéséről, kezdődött meg 94 ország több mint ezer küldöttének nagyszerű tanácskozása. A beszámolók ismertetése hosszú lenne, s erről egyébként is tudomást szereztek az olvasók. Annyit mégis szükséges megírni, hogy a küldöttek nagy tapssal és elismeréssel fogadták azt a hírt, hogy míg 1951- ben 70 millió szervezett dolgozó volt, addig ma már több mint 175 millió a számuk. Nem feledkezett el a kongresszus Algériáról sem. Sok szó esett a kubai nép forradalmának jelentőségéről, nagyszerűségéről. E kongresszuson is bebizonyosodott, sehol a világon nincs olyan felelősségteljes joguk és szabadságuk a dolgozóknak, mint a szocialista társadalomban. Az SZDSZ V. kongresszusa arra szólította fel a megjelenteket: szigeteljék el az egységbontókat, fejlesszék a proletár nemzetköziség szellemében a testvéri és baráti kapcsolatokat, bővítsék egység mozgalmaikat. Erőnk ellenállhatatlanná válik, ha egységbe tömörülünk! Több küldött felszólalását megrendülve hallgattuk. A brazíliai küldött elmondotta, hogy náluk még rabszolgasorsban élő emberek is vannak. Az angolai küldött is megrendítő tényeket mondott el szomorú életükről. Kapitalista iga alatt nyögnek, büntetésképpen még 50 botot is mérnek a nekik nem tetsző egyénekre. 1959-ben több mint 60 munkást öltek meg, mert sztrájkba léptek a több bérért, nagyobb kenyérért. A portugál küldött arról szólt, hogyan akadályozza a rendszer a szakszervezetek létrehozását. Hasonló és még súlyosabb tényekről számoltak be más küldöttek is. Az ott hallottak alapján mindenki megértheti, milyen nagy szükség van, hogy egységbe tömörülve harcoljuk ki a békét, az emberi jólétet. A kongresszuson meglátogatott bennünket Hruscsov elvtárs is. Nagyszerű beszédében a világbékéről és a XXII. pártkongresszusról emlékezett meg. Szólt arról is, hogy tudja, mi a munka, mert ő is bányász volt. Beszéde végén a szovjet kormány nevében arra szólította a résztvevőket: ismerkedjenek meg a szovjet emberek életével, társadalmi tevékenységükkel. A kongresszuson részt vett German Tyitov űrpilóta is. Kedves, szeretetre méltó ember. Szép dolgokról beszélt, a jövő képét vetítette elénk. Az emberiség szebb és boldogabb jövőjéért küzd a Szakszervezeti Világszövetség is és az V. kongresszus részvevőinek egysége, harcos akarata és elszántsága biztosíték terveink valóra váltására. Bodó Elemér Kossuth-díjas, Kisgyda Hruscsov elvtárs a kongressszuson ,,Szinházbussok” a fővárosban Egy évvel ezelőtt a Várpalotai Szénbányászati Tröszt és a Víg Színház szerződést kötött, hogy segítik egymás munkáját, elmélyítik a színművészek és a bányaváros lakóinak kapcsolatát. Azóta Várpalotáról egyre többen látogatják a Víg Színház előadásait. A művészek a bányászváros Művelődési Ház művészeti csoportjait segítik. A kapcsolat ma már rendszeressé vált, mivel hetenként indítanak színházi buszokat a fővárosba. Új bányagépek A Bányagépgyártási Tröszt műszaki-fejlesztési és kísérleti részlege számos új, magyar bányagép tökéletesítésén és megszerkesztésén munkálkodott sikerrel. Tevékenységükhöz fűződik a Rabovszky—Pányi-féle hidraulikus szállítóberendezés kikísérletezése, amelyhez hasonló szállítórendszer sehol sincs a világon. A kísérletek jelenleg Pilisen folynak, később a berendezést másutt is kipróbálják és az ötéves terv során kiterjesztik. Az új szállítási módszer gazdaságos és jelentősen kíméli a dolgozók munkaerejét. Koborka Lajos körszelvényű gépének mintapéldányát ez évben készíti el a Ducos Bányagépgyár. Néhány módosítással elkészült a Kovács István szerkesztette ikerláncos felrakógép is. Nagy jelentőségű Almási István új meddőfelrakó berendezése, sorozatgyártása szintén ez évben kezdődik. Befejezéshez közeledik az új bányabiztosító-berendezés, az Osváth-féle hidraulikus bányatám kísérlete is.