Bányamunkás, 1963 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 9. szám

Nincsenek véletlenek A bányában a vigyázatlanság is bűn Még egy óra sem múlt el a délutános műszakból. A komlói Kossuth-bánya második szintjén középtermetű fiatalember igyekezett az akna felé. Járása kissé bizonytalan volt, még mindig szédült a jókora ütéstől, amelynek vérző, duzzadt nyoma ott éktelenkedett a homlokán, körülbelül egy centire a bal szemöldöke felett — Mi történt veled, András? — kérdezte az aknacsatlós, miközben gyorsan személyszállításra kapcsoltatta a kast Nem tréfa dolog *—• Látod, csalánba is becsaphat a mennykő — próbálta tréfával elütni a dolgot Hurton András, de mosoly helyett csak torz vigyorra húzódott bedagadt felső ajka. Az üzemorvosi rendelőben, amikor az összekapcsolt sebet fehér kötés takarta már, felvették a jegyzőkönyvet. — A tízes telepi fejtésben egy acélsüveg rögzítőékjét akartuk középállásba ütni — diktálta a sérült. — Boros György vájár fogta a kalapácsot, amelynek a nyele valamiben megakadt, valószínű egy támban vagy a botfüggönyben. Kicsúszott a kezéből és a homlokomhoz vágódott. A balesetért egyébként nem okolok senkit Betegállományban Hurton András ezután egy hétig betegállományban volt. Már behegedt a sebe, valószínű a fájdalmat, a kellemetlenségeket is elfeledte már, amikor az üzem munkásvédelmi bizottsága vizsgálni kezdte az ügyet. Kihallgatták a baleset okozóját is. ő sem mondhatott mást, nagyjából ugyanazt diktálta jegyzőkönyvbe, mint a sérült. Csak a baleset okáról nem nyilatkozott. — Véletlenül történt —hajtogatta —, a bányában bárkivel előfordulhat ilyesmi. A bizottság természetesen nem fogadta el ezt a védekezést. — Ok és okozó nélkül nem fordulhat elő baleset — így nyilatkozik utólag az ügyről és a hasonló ügyekről Társai János szb-titkár. — Akkor mire vonatkozik a jegyzőkönyv utolsó mondata, hogy: »A balesetért nem okolok senkit«? Írásbeli figyelmeztetés _ Boros egész biztosan nem akarattal ütötte fejbe a társát — magyarázza Magyar Ferenc bizottsági megbízott —, hiszen már hosszabb ideje együtt dolgoznak, valószínű jó barátok. S ilyen körülmények között Hurton a véletlen számlájára írta a balesetet. No és valljuk meg,betyárbecsület is van a világon. Persze, ez sem befolyásolta a munkásvédelmi bizottság döntését. Boros Györgyöt a vigyázatlansággal okozott balesetért írásbeli figyelmeztetésben részesítettük. A büntetés egyáltalán nem mondható súlyosnak. Ha figyelembe vesszük, hogy egyetlen hibás mozdulattal egy hétre keresőképtelenné tette munkatársát, fájdalmat okozott neki és anyagilag is megkárosította; ha meggondoljuk — s ez sem jelentéktelen —, hogy a hétnapi táppénz, az orvosi kezelés és a gyógyszerek ellenszolgáltatás nélkül a népgazdaságot terhelik, talán még enyhének is tűnik az írásbeli figyelmeztetés. A valóságban azonban — ezt a következtetést máris levonhatjuk — helyesnek bizonyult a bizottság döntése. Erről a legilletékesebb, Hurton András, aki továbbra is Borús Györggyel dolgozik, így nyilatkozott: A tanulság — Ha így utólag meggondolom ... anélkül, hogy haraguknék Borús Györgyre... valóban ő a felelős a balesetemért Mert a bánya nem játék, s nem szabad úgy venni, hogy a föld alatt így is, úgy is előfordulhat baleset. Alapvető dolog, hogy mielőtt munkához lát az ember, jól körülnézzen. És ha megfog egy szerszámot, akkor azt keményen, bányász módjára fogja! Velem is előfordult már, hogy megakadt valamiben a csákány, vagy a fejsze nyele... egyszer a saját lábamba vágtam... de a kezemből nem repült ki. Én akkor a saját karomon tanultam, s úgy tapasztaltam, hogy Boros György is okult ebből az esetből. Azóta sokkal óvatosabb, körültekintőbb, nem hiszem, hogy még egyszer hasonló eset előfordulhat vele. Berkics János Dokumentumok a múltból A dorogi múzeumbarátok körének tagjai az utóbbi hetekben mintegy 450 olyan folyóiratot, írásos dokumentumot és fényképet gyűjtöttek össze, amelyek értékes adalékai a régi bányászmegmozdulásoknak, a dorogi munkások harcainak. A fényképgyűjteményt gazdagítja például a bányásszakszervezet 1942-ben és 1943-ban tartott üléseiről készült kép, a dokumentumok közé pedig bekerült az az 1903-ban kiadott könyv, amely a bányásszakszervezet alakuló konferenciáját örökíti meg. A bizalmi Megéri a fáradságot — Megállj! — A Jókai-bánya csilléjét kapcsold át! — A Kossuthé mehet? Ez jó szén. Három kötélpályán futnak ide a csillék. A szén gumiszalagokra ömlik, föl, le kavarog itt Ajkán, egy nagy osztályozó épületben, s aközben megtisztul és megméretik. A fönt és lent futó szalagok mellett asszonyok, férfiak, gyorsan kell kiszórniuk a szénből a meddőt, a felesleges anyagokat. Feketék, még a szemük fehérje is elveszíti itt a színét. Odább Borbély Károly lapátolja, amit minőségileg megvizsgálnak, 50 mázsa szenet dönt maga elé naponta, mintának. Átválogatás után megmérik, s ő rakja a többi szén közé. Nem éppen könnyű, fizikai munka ez sem. Azt mondják amazok: ő a szakszervezeti bizalmi, menjek őhozzá. -Olyan igazi jó gyerek, miközöttünk rossz nincs is. De ő olyan fiatalos is, jól el tud mondani mindent. Érti ezt az egész munkát, meg a bányászatot, ha a szénportól nem is látszik rajta. És most meg újra tanul is. A technikumban. Már a VIII. általánost elvégezte." — Jó napot! Magához küldtek. — Pedig ők is tudják, hogy mi van itt... — De maga a bizalmijuk. — Én. — Hogy élnek? — Köszönjük — mondja. — Nem akarom nagyon feltartani. — Jó. Teszem a dolgot, úgy is beszélhetünk. — Azért leveszi szemüvegét, megtörli arcát. Piros, kerek, fiatal arc. Azt mondja: — Baj volt a szememmel. Valami átültetést is végeztek rajta... Egy kicsit porosak vagyunk. Az aszszonyoknál nincs ekkora por. őket engedjük a tisztább helyekre. Mégis asszonyok ... — Hány embernek a bizalmija? — Huszonegyé. Amikor az üzem elkészült, 1961-ben, nagy volt a munkaerőhiány mindenfelé. Ezért sok idős embert is fölvettek. Én meg huszonöt éves vagyok. Tizenöt éves koromtól fogva dolgozom ... Most egy kicsit baj is, hogy olyan fiatal vagyok. — Az idős emberek biztos szívesen cserélnének itt magával. — Niszen, jó nekem így. Csak most akadt egy kis gondom: ötvenéves a szakszervezetünk. És én még csak rövid ideig éltem benne. Sokat beszélünk az ünnepről. Én inkább csak azt tudom, most hogyan élünk ...És itt jó néhány idős, régi, szervezett bányász is. Dolgoztak Dunántúlon, meg odafönt, Salgótarján környékén. És az öreg bányász mind csupa szív ember; kérem őket, meg csak úgy előhozom az ünnepet és ők mondják, mesélik — azt aztán meg lehet hallgatni —, hogy... amikor mi étlenszomjan nem jöttünk fel a bányából!«__Olyanokat mesélnek, hogy az ember sírni tudna rajta. Ők már látták előre, hogy majd futnak az urak. Nem maradnak meg. De mire eljött az idő, oda lett a fiatalságuk. — Mennyi szén jön be ide naponta? — Hatezer csille. — Mit keresnek itt az emberek? — Ezerhétszázat. — Átlagosan? — Igen. És van, aki többet. — Maga tudja, ki mennyit keres? — Hogyne. Azt is, ki menynyi hűségjutalmat kap. Én vagyok a szakszervezeti bizalmi... Tudja az ember, ki mit dolgozik, kinek mi jár. A munkával nincs baj... Itt most mindenki szót ért, ha valami nem jól megy, megbeszéljük. — S az idősek? — Nem mindannyira idős. Hundi Bálint a legöregebb. Meg a Sulyok Pista bácsi. Már nyugdíjba mehetnének, csak valahogy szétszórtan dolgoztak. Betegek is voltak, magánosokként is dolgoztak, a nyugdíjévük nem elég. Velük vigyázni kell, hogy bírják a munkát, amíg elmehetnek. Aztán itt van a Bódai Gergely. Ő sem fiatal, négy kisgyereke van. Meg egy öreg szülője. A háborúban ellőtték a lábát. Operálni kellett, a golyó helye nem gyógyult be. Kértem neki segélyt, tavaly is, meg az idén is. Megadták rendesen. Meg Kelemen Istvánnak is. Visszeresek a lábai, operálták, a feleségét is a kórházba hordta. És két iskolás gyerekük van. Elsorolja mind, akikkel dolgozik. Azt is tudja mindegyikről, hány gyereke van, hogyan étkezik, hogyan öltözik ünnepen, kinek mikor jár munkaruha. Nem véletlen: bizalmi. Pozsgai Zoltán Szeptember 3-án Elnökségünk ülést tartott, melyen megtárgyalta a bányászati iparágak ez év első félévi termelési, gazdasági helyzetét, a munkaverseny állását. Az Elnökség megállapította, hogy az iparágak dolgozói jelentős eredményeket értek el a terv túlteljesítésében, a gazdasági mutatók betartásában. Az Elnökség, amikor köszönetét fejezi ki az elért eredményekért, nyomatékosan felhívja a gazdasági, szakszervezeti szervek figyelmét, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a biztonsági helyzet javítására, a balesetek megelőzésére. Mindenütt tegyenek hathatós intézkedéseket a baleseti gyakoriság csökkentésére. Foglalkozott az Elnökség a Dorogi Trösztbizottság szervező, irányító és ellenőrző munkájával. A Trösztbizottság tevékenysége — állapította meg az Elnökség — a XVIII. kongresszus óta jelentősen fejlődött, de hogy még hatékonyabban lássa el feladatát, még tervszerűbbé kell tennie irányító-ellenőrző tevékenységét. A Trösztbizottság az aktivisták támogatásával képes betölteni hivatását. Az Elnökség elfogadta szakszervezetünk ez év első félévi gazdálkodásáról szóló jelentését. 25 millió forint megtakarítás Az első félévet a Tatabányai Szénbányászati Trösztnél kiváló újítási eredményekkel zárták. Az újítások gazdasági eredménye elérte a 25 millió forintot. Azelőtt félévenként 15—18 millió forint volt az újításokkal megtakarított legmagasabb öszszeg. A jelenleg még elbírálás alatt levő újításokból arra számítanak, hogy az év végéig ötvenmillió forintra nő a szénmedencében az újításokból eredő gazdasági eredmény. Az első félévben négy találmányt vezettek be, s ezzel tizenháromra növekedett a szénmedencében alkalmazott találmányok száma. Képes Hísiimfó Egyre több acélbiztosító szerkezetet kap bányászatunk. Képünkön Bántabányában folyik az acélszerkezetek beépítése Újabb lakóépületeket adtak át Salgótarjánban Új bejárat készül Jolsvafőn a gyógybarlangban Egy olajbányász otthonában Zalaegerszeg | Lenin út -------------------- -I. épület — az új lakótelep legújabb háza —•, I. 6. Az ajtón alumínium táblába belevésve:Novák Lajos fúrómester.« A csengetésre kedves mosolyú asszony nyit ajtót. Mentegetőzik, hogy ne haragudjak, a férje ledőlt egy percre, azonnal felkelti, addig foglaljak helyet a másik szobában. Alig ülök le, máris jön a házigazda. Zömök, erős ember. Elnézést kér, hosszú sétát tettek a városban, és egy kicsit elálmosodott. — Nem a séta, a sör — szegül ellen mosolyogva az aszszony. — Én is érzem ... Képzelje, odaérünk az Arany Bárányhoz, és csak visz be. Mondom, ne menjünk, de azt hiszi, hallgatott rám? — Csak nem bántad meg? — kérdi a férfi, és nézi az asszonyt. Az nem szól. Már hogy bánta volna meg?! Még soha nem volt az Arany Bárányban. De nemcsak az Arany Bárányban, sok helyütt nem voltak még, sok szórakozóhelyet nem ismernek. Jó lenne színházba járni, utazni, városokat, embereket nézni. Annyian mennek külföldre is, miért éppen ők maradjanak? Nekik is joguk van hozzá. Ahogy a munkához. Ilyen ma is haza, mint --------gondolatokkal jöttek mindig, amikor valami újat látnak, új örömet találnak az életben. És ők gyakran találnak... — A fiatal éveinket megpecsételte a nyomor — lebbenti fel a múlt leplét Novák Lajos. Cselédgyerek volt Farkaslyukban, egy kis Nova melletti majorban látta meg a napvilágot Négyen voltak testvérek, az apja, nyakas ember lévén, még addig sem jutott, mint a többi cselédember. Nem bírta el az igazságtalanságot és nem tudta befogni a száját. Ha jött a Szent György-nap — április 24 —, mindig ő volt az első, aki munkakeresésre kényszerült. Novák Lajosra is ez a sors várt. Harc a munkáért, a megélhetésért. Hol több, hol kevesebb sikerrel. Fiatal, 17 éves kislány robban be az ajtón, az apa elhallgat. A gyerek előtt nem szívesen beszél. — Hol a cipőd, miért nincs a lábadon? — szólal meg az asszony. — Csak... Tör — mondja a lány, és megy a szobájába. Az apa utánabólint. — -----------! Ilyenek ezek. Tegnap megtetszett neki ez a torony sarkú vacak, megvette. Aztán itt van, nem is tudja használni. Az asszony felkel a rekamiéről. Azt mondja, biztos meghűlt már a sör, megnézi s hívja a férjét is, mert a bontáshoz ő ért. Most nézek körül tüzetesebben a szobában. Az ablakon nagy függöny, előtte virágállvány virágokkal. A bejárati ajtóval szemben modern kombináltszekrény, oldalt rekamié, szemben vele fotel, kis dohányzóasztallal, a szoba közepén ebédlőasztal, felette csillár lóg, a falon két rézkarc, a parketten három kis szőnyeg. Barátságos, ízlésesen berendezett otthon. Dicsérem a házigazdának. — A lányom meg az aszszony akarta így. Nekem mindegy, milyen a bútor, de miért ne legyen meg a kedvük? Sört tesz az asztalra, kínál. A munkáról beszélünk. Azt ----------------- mondja, annak köszönhet mindent Mert ha munka van, pénz is van, munka pedig van elég. Már tizenöt év óta... Akkor jegyezte el magát az olajiparral, azóta kisebb megszakításokkal — katonáskodás stb. — az olajiparban dolgozik. Jelenleg a Nagylengyel Kőolajtermelő Vállalat fúrómestere. Annyira más világ van most, hogy nemcsak lehet, de kell tanulni! Szakmát szerzett elvégezte esti iskolában a nyolc általánost, most meg szakmai tanfolyamon vesz részt. Igaz, nehezen megy 43 éves fejjel a tanulás, de hasznos, megéri a fáradságot. A tudással gyarapszik az --------------- ember. Több mindenhez ért jobban elláthatja a feladatát. Megkérdezem, mi lett a testvérekkel? Jancsival, aki 1935 körül nem kapott munkát Zalában, és Pistával, Gyulával, akik hasonló helyzetből indultak. — Jól élnek... Tölt a pohárba. Gyöngyözik, habzik a hűtött sör. — Egészségére! — mondja, s mosolyog. Fátylat borít a munkanélküli, küszködő világra. Mint minden bányász Zalában, ahol a volt nincstelenek, vándormunkások tízezres tömegének jó megélhetést biztosít az olaj , a néphatalom. Karvalics László A szocialista munkabrigád címért Borsodban a termelési tanácskozásokon döntöttek a bányászok szocialista munkabrigád cím, illetve jelvény odaítéléséről. Dolgozótársaik véleménye alapján újabb 40 brigád nyerte el a megtisztelő címet. Közülük 9 csapatnak már másodszor ítélték oda a jelvényt. Ezzel a címet jogosan használó kollektívák száma száztizenháromra emelkedett, a cím elnyerésére vállalást tevő 341 brigádból. Első alkalommal nyerte el a szocialista munkabrigád címet a diósgyőri Mártabányán dolgozó Tóth András nagyobbrészt fiatalokból álló munkacsapata. A brigád vállalását meghaladóan egy műszak alatt másfél műszakra előírt menynyiségű, jó minőségű szenet termel a kamrafejtésekben. Veteránnak számít már a mozgalomban az Ella-aknán dolgozó Zöldi Gergely brigádja. A több mint 70 főből álló brigád a mozgalom kezdete óta harcol a címért, illetve magatartásáért. Jó munkájukat munkatársaik is elismerik, s most újból elnyerték — ezúttal harmadszor — a szocialista munkabrigád jelvényt. Új fürdők Két bányaüzemi fürdőt adtak át rendeltetésének Nógrádban. A ménkesi bánya hat és félmillió forint költséggel épült fürdője 600 személyes. A szurdoki bányászok részére készült fürdő mintegy másfél milliós beruházással 300 személy részére épült.