Bányamunkás, 1968 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
A vállalat és a dolgozók törvényeElfogadták, ünnepélyesen aláírták az új kollektív szerződést a Borsodi Szénbányáknál A Borsodi Szénbányák rendkívül gazdagon zárta az 1967- es évet. Műszaki, gazdasági, termelési tekintetben egyaránt magas színvonalat ért el. Egykét jellemző adat: egész évben 4 millió 700 ezer tonna szenet termeltek, 15 ezer tonna túlteljesítést értek el, aknánként átlag napi 80 vagon szenet küldtek a felszínre. Világraszóló rekordot állított fel a herbólyai Terv-záró kollektívája, amely a Dobson-fronton a jubileumi versenyben 7,8 méter előrehaladási sebességet is elért. Csupán a beruházások területén 140 millió forintot takarítottak meg, s adtak vissza az államnak. Nyolc forinttal csökkentették az önköltséget, 4 forinttal növelték az árbevételt, és a jó munka eredményeként 20 nap nyereség kifizetése várható. Egyszóval: 1967-ben, az új gazdasági mechanizmus bevezetésére való felkészülés közben, gazdaságos lett a BSz munkája. Mindezeket feltétlenül előre kellett bocsátani, s hozzá kell tenni:e szép eredményekben a borsodi szénmedencében dolgozó, több mint 18 ezer szervezett bányász munkája is benne van. S minderről gyakran szó esett mostanában, amikor az új kollektív szerződés-tervezet vitájára került sor. Igen, a szakszervezet következetes munkával segítette a vállalat üzemeit, aknáit Erről beszélgettünk többek között Sztari Józseffel, a BSz. Szakszervezeti Bizottságán. Elismerőleg nyilatkozott a szervezett bányászok, aktivisták helytállásáról. Az új kollektív szerződéstervezet vitájában is ugyanilyen aktív volt a szakszervezeti tagság. A vitában 13 ezer ötszázan vettek részt. Ez nem kis szám. Azt mutatja: a szervezett dolgozók komoly segítséget adtak az új kollektív szerződés elkészítéséhez, amely a vállalat és a dolgozók törvénye, amelyet éppen ezért közösen és nagy felelősséggel készítettek. A vita során 469-en szólaltak fel, és 320 javaslat hangzott el. Olyan javaslatok, amelyeket az élet, a fejlődés diktált, amelyekből aztán igen sok be is került a szerződéstervezetbe. Volt olyan javaslat is természetesen, amelyet még nem valósíthatnak meg, mert a jelenlegi vállalati lehetőségekbak adnak rá módot. Számos olyan hasznos javaslat is elhangzott, amelyre már utasítás van, illetve szabályozás írja elő, tehát már funkcionál a gyakorlatban. Az üzemi tanácsülések — mondotta tájékoztatóján Sztari József —, mindenütt rendkívül aktívak voltak. Mert a tagság érzi: valóban olyan új törvényről van szó, amely egy teljes évre megszabja a dolgozók és a vállalat viszonyát feladatait A dolgozók javaslatait fgyelembe véve tárgyalt az új kollektív szerződés elkészítéséről a BSz szakszervezeti bizottsága által létrehozott bizottság, amelyben a BSz képviselői, jogügyi szakemberek, munkaügyi vezetők is részt vettek. Érdemes megemlíteni, hogy a bizottság egyenként foglalkozott a javaslatokkal, s mindegyiket alaposan, lelkiismeretesen mérlegelte. Elmondható, hogy a BSz új kollektív szerződése valóban kollektív munkában készült. Ezután, ilyen alapos értékelés után került sor a BSz szakszervezeti tanácsülésére 1967. december 21-én. De itt se automatikusan fogadták el a tervezetet, az ünnepélyes aláírást is alapos, elemző vita előzte meg. Itt tizenkétrésztvevő mondott véleményt, s több tanácstag tette fel a kérdést: mi lett a beérkezett javaslatok sorsa? A BSz részéről Füzi Tibor, és dr. Pál László, a szakszervezeti bizottság részéről Rostás Dezső titkár válaszolt. Elmondották, a dolgozók értékes javaslatait „bedolgozták” az új kollektív szerződésbe, ezt ellenőrizték, s íme, itt az okmány, minden jelenlévő meggyőződhet róla. A vita után aztán még néhány módosítás beiktatása mellett került sor az új kollektív szerződés elfogadására, amelyet Monos János, a BSz igazgatója és Rostás Dezső, a BSz szakszervezeti bizottságának titkára írt alá. Ezzel az új kollektív szerződés gyakorlatilag érvénybe lépett. 1968. január 1-re minden üzem szakszervezeti bizottsága, munkaügyi osztálya és döntőbizottsága megkapta az új kollektív szerződést, s ezen kívül szabad példány is rendelkezésére áll azoknak, akik tanulmányozni akarják. Az új kollektív szerződés soraiból kicsendül:, nem csupán egy aktáról, egy egyszerű szerződésről van szó, hanem olyan, a gyorsan fejlődő élettel kontaktusban lévő okmányról, amely lehetővé teszi, hogy a szakszervezet még jobban betöltse fő funkcióját, az érdekvédelmet. Mit jelent ez? Eddig országosan, központilag szabályozták az ügyeket, az új gazdasági mechanizmusban a megnövekedett vállalati önállóság során majd több lehetőség kínálkozik a helyi döntésekre, így természetszerűleg nagyobb lesz a szakszervezet feladata, hatásköre is. Vagyis nagyobb beleszólási joggal képviselheti a szervezett bányászdolgozók érdekeit. Az új kollektív szerződéstervezet elkészítésében, a szervező és irányító munkában igen tevékenyen vett részt a BSz szakszervezeti bizottságának egész kollektívája. Most az a további feladat, hogy az életbe lépett új kollektív szerződés szellemében dolgozzon és működjön együtt a vállalat és a szakszervezet. Így is lesz erre biztosíték az eddigi jó összhang, a közös célokért való közös küzdés, amely 1967-ben oly szép sikerekhez vezetett. Szegedi László Mit várnak az 1968-as esztendőtől Az óév végén, az új év elején az emberek milliói készítenek számvetést, megvizsgálják, mit tettek eddig, s mit kívánnak tenni ezután. Ezúttal a Mecseki Szénbányák Karbantartó Üzemébe látogattunk el, hogy feljegyezzük négy különböző korú, foglalkozású és beosztású dolgozónak a válaszát. Íme: Szegő Géza főmérnök — A karbantartó üzem terve — a múlt évihez képest—, csaknem a kétszeresére nőtt. Ez rendkívüli erőfeszítést követel mindenkitől, miért a termelőlétszám alig emelkedett valamivel. Ebből már ki is található egyik kívánságom: szeretném, ha az 1968-as évet sikerrel zárhatnánk. Arra is számítok, hogy az új esztendőben már nem lesznek anyagbeszerzési nehézségeink, s optimizmusomnak van is reális alapja: az első negyedévi anyagmennyiség már a rendelkezésünkre áll, s folyamatosan kapjuk a többit is. Úgy látszik, vannak még csodák ... Ahogy mondani szokás, „nem az én asztalom”, de azért el szeretném mondani, hogy új munkaalkalmat is várok az idei évtől. Ugyanis a Május 1 Ruhagyár megvette a bányától a legényszálló egyik épületszárnyát,, s ott könnyűipari üzemet létesít. Az átalakítási munkákat mi végezzük. Nagyon kellett már egy nőket, foglalkoztató üzem Komlóra, s én remélem, hogy még ebben az évben több száz komlói asszony és leány talál magának munkát, elfoglaltságot, és jó kereseti lehetőséget... Igen, igen, magamról is ... persze... De nekem igazán nincsenek különleges kívánságaim. Én minden évben ugyanazt várom: békés, nyugodt életet, erőt, egészséget, zavartalan üzemi tevékenységet. Most se kívánok mást, se önmagamnak, se a dolgozóknak... majd jut mindenre pénz. Hogy mire? Például hűtőgépre, mert arra régóta vágyom, s nagyon boldog vagyok, hogy éppen most szállították le az árát. És ebben az évben a Szovjetunióba is el szeretnék menni. Imádom az utazásokat, szeretek új tájakkal, új emberekkel ismerkedni... A Gagarin-brigád felkészült az új feladatokra A szocialista brigád, amelyről az alábbiakban szó lesz, közismert Komlón, sőt a Mecseki Szénbányák egész területén. Az „Integrások” — így nevezik őket, vagy egyszerűbben: a „Nemesi-cég”. Érdekes módon nem a fő profiljukkal szerezték népszerűségüket — tudniillik azzal, hogy egy több tízmilliós értékű vasútbiztosító-rendszer üzembentartásáról gondoskodnak —, hanem a mellékmunkákkal, amelyek jó részét társadalmi alapon végzik. Egyebek közt rájuk hárul a komlói súlyfürdő orvosi berendezéseinek — ultrahang-generátorainak, rövidhullámú és histamin-készülékeinek — rendszeres javítása. Aztán, ha ünnepség készül — teszem azt május elsején, vagy bányásznapkor —, ha vállalati küldöttértekezletet tart a párt, a KISZ, vagy a szakszervezet, ki másra bízhatnák a tér-, vagy teremhangosítást, mint az „Integrálókra”. A csoport- és egyben brigádvezető, Nemesi Árpád külön népszerűségre is szert tett „maszek” hobbyjára; nincs olyan futballmeccs Komlón, hogy a pálya szélén meg ne jelenne fényképezőgépével, teleobjektívjeivel és másnap reggel már seregnyi szurkoló vitatkozik az irodaépület melletti tabló előtt a mérkőzés megörökített pillanatairól Elfoglalt emberek Szóval ilyen a Bányagép Üzemnek ez a sokoldalú brigádja. Azaz, hogy nemcsak ilyen. Mert amit itt felsoroltam, csupán töredéknyi része a tizenhat fős kollektíva sokoldalú tevékenységének. Elmondhatnám még, hogy Nemesi Árpád tagja az üzem MSZBT aktíva csoportjának, s az ünnepségeket előkészítő alkalmi bizottságokba is rendszeresen beválasztják; hogy Burándi György — a csoportvezető helyettese —, aktívan tevékenykedik a TT-ben; hogy Takács István integraszerelő a munkaügyi döntőbizottság elnökhelyettese; hogy Lovrencsics Ferenc technikus a pártcsoport bizalmi teendőit, Bakonyi Ferenc integraszerelő pedig a szakszervezeti bizalmi funkcióját látja el példásan. S ha szakmai szempontból nézzük a brigádot? A csoportvezetőnek és helyettesének a a „kisujjában van” ez a bonyolult elektromechanikus berendezés —, több száz jelfogójával, kilométerekben is megszámlálhatatlan vezetékhálózatával, tranzisztornált generátoraival —, amely „Integra Dominó” néven számos hazai és külföldi „nagy” pályaudvaron is a magyar irányítástechnika fejlettségét reprezentálja. De bármelyik szakmunkásra nyugodtan rá lehet bízni akár az ügyeletes szolgálatot, akár egy-egy üzemzavar elhárítását. Polgári István, Bien József és Sáfár József az elektronikus berendezések „nagymesterei”, Gasparik József, a „drehus” arról nevezetes, hogy öreg esztergapadján collstokkal mérve is századmilliméter pontossággal dolgozik és Tóth László szerszámkészítő ügyes kezének munkáit is sokan megcsodálták már... Ebből a hosszúra nyúlt és mégsem teljes bevezetőből is látható: sokoldalú, szakmailag és politikailag művelt munkások közössége ez a brigád. Érthető tehát, hogy nincs olyan társadalmi-politikai kérdés, amely ne kerülne napirendre és ne váltana ki vitát a reggeli szünetekben, vagy munka közben. Ahogy közeledett az év vége, egyre gyakrabban került szóba az új mechanizmus. Mi lesz, hogy lesz 1963- ban? Először — ez természetes — a várható ár- és bérváltozások foglalkoztatták a brigád tagjait. Kósza és sokszor alaptalan hírek is nagy vitákat kavartak, mígnem az országgyűlési tudósítások tisztázták a helyzetet és megnyugtatták a kedélyeket az árkérdésben. Igen, de mi lesz a bérekkel? Ez annál inkább izgató kérdés, mivel a Bányagép Üzemben is készülnek a munkaidő módosítására. Amint Béta-aknán, Vasasbányán és a Szászvári Bányaüzemben megtörtént az átállás a rövidített munkahétre, itt is felmerült, hogy ha minden második héten egy szabadnapot kapnak — időbéresek lévén — nem csökken-e a keresetük? Számoltak, vitatkoztak mindaddig, amíg nyilvánosságra nem került az a szorzószám, amellyel a jövőben az alapkeresetüket elszámolják, s ezzel e kérdés felett is napirendre tértek. Ami a munkájukat illeti? Ez is legalább olyan izgalmas téma számukra, mint a fentebbiek. Tevékenységük erősen kötődik a bányaüzemek — elsősorban Kossuth-bánya és Zobák-akna termeléséhez, s amíg a mecseki szénre szükség lesz, addig „kenyérgondoktól” nem kell tartaniuk. Ez megnyugtató támpont a várakozásteljes hangulatban. Pillanatnyilag naponta 23—25 ezer csille fut végig az „okos” berendezés ellenőrzése alatt az altáró és a külszíni pályaudvar vágányain. Erre a ritmusra „álltak be” ők is már évek óta. Igen ám, de ha 1968-tól a termelésnek rugalmasabban kell alkalmazkodnia a fogyasztók igényeihez, akkor mi lesz? Az bizonyos, hogy a szállítás is rapszodikusabbá válik. Fel kell készülni arra, hogy lesznek időszakok, amikor a túlterhelés határáig ki kell használni a szállítási útvonalak, s vele együtt az Integraberendezés átbocsátó képességét, s lesznek napok, hetek, amikor a kapacitás egy része kihasználatlanul marad. Mindez felelősségteljesebbé teszi az Integránsok munkáját, de ne higgye senki, hogy tartanak ettől Becsülettel Azt hiszem, általánosságban is igaz az a megállapítás, hogy akik eddig is becsülettel ellátták munkájukat, azoknak az új mechanizmus körülményei között sem kell tartaniuk semmitől. Márpedig a brigád eddig is a lehető legjobb állapotban tartotta — a közelmúltban jórészt saját erőből felújított, modernizált — berendezéseket, s arra is felkészült, hogy bármikor új szállítási vonalakat kapcsoljon be a rendszerbe, módszeresen felszámolta az esetleges üzemzavar-forrásokat. Emellett a jövőben az új munkarend még kedvezőbb lehetőségeket is kínál, hiszen ha a ter-melőüzemek szabad szombatot tartanak és szünetel, a szállítás, ők elvégezhetik, a nagyobb javításokat. Helytállnak Mindent egybevetve, a kollektíva, amely 1961 óta Gagarin nevét viseli, s most az aranykoszorús szocialista brigádjelvény várományosa, bízik abban, hogy az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is helytáll. Berkics János Mester Józsefné bérelszámoló — Amikor először hallottam, hogy az új gazdasági mechanizmus során bizonyos árváltozásra is szükség lesz — nem szégyenlem bevallani —, nagyon megijedtem, s félve vártam az új esztendőt. Aztán nemrég közölték az újságok, hogy milyen változás is várható, meg a televízió is beszélt róla, hát megnyugodtam. Én egyedülálló asszony vagyok, ha emelték volna a lakbéreket, vagy a távfűtést, bizony bajba kerültem volna. így azonban — nemcsak én, de azt hiszem mindenki —, kellemesen csalódtam. Anyagi helyzetemet nem érinti jelentékenyen a változás. Most már bizakodva tekintek az új év elé ... Magától az új mechanizmustól is vár mindenki valami újat, valami jobbat. Én azt várom, hogy jobb legyen a munka, zavartalanabb az ügymenet, gazdaságosabb a termelés, hiszen ez a nyereségünket növeli majd... így A gazdasági mechanizmus szellemében így látja egy csoportvezető Terjék István fiatalember, alig 32 éves, s már komoly beosztásban dolgozik a Kazincbarcikai Központi Bányagépjavító Üzemben, amely máris jó hírnevet vívott ki magának pontos, szakszerű munkájával. Terjék István az esztergályos, illetve forgácsolórészleg csoportvezetője, 24 szakmunkást irányít. Hogyan dolgoztak 1967-ben, mi az emberek véleménye az új gazdasági mechanizmusról? — erről beszélgettünk vele műszak után. Többet ad — többet kap Nem mondott hangzatos szavakat frázisokat az életből, a gyakorlatból kiindulva mondotta el a maga és az emberek véleményét Például: a szakemberek felismerték, tudják, hogy szükség van az új gazdasági mechanizmus bevezetésére. Nem volt meg eddig a megfelelő anyagi ösztönzés, valahogyan egy kalap alá vették az embereket. Holott az a helyes elv, ha valaki többet ad, többet is kapjon. Hogyan lehetséges ez? — Új teljesítmény, új norma, új értékítélet kialakítása szükséges — mondotta a csoportvezető. — S ezen már munkálkodnak is az üzem vezetői, a szakszervezettel közösen. Megemlített egy példát a liftgyártással kapcsolatban: azt mondották az üzem vezetői, ha határidőre elkészülnek a járószékek, s ezt a munkát a forgácsoló részleg kollektívája elősegíti, külön juttatásban részesülnek. A munka időre elkészült, s így a fizetés egy bizonyos százalékát kapták jutalmul az emberek, akik ezt mondották: ez a helyes, így kell értékelni a munkát, az emberek lelkesedését... — Egész évben arra törekedtünk — folytatta Terjék István —, hogy precíz, gazdaságos legyen a forgácsoló részleg munkája. Sikerült is ezt elérnünk. Az üzemvezetőség dicsérő hangon szól az esztergályosokról. — A jövő? Hogyan akarnak dolgozni? Van még lehetőség — Csodákra mi se vagyunk képesek, egy azonban bizonyos: — jelentette ki —, a brigádban, a forgácsoló részlegben több erő és lehetőség van, mint amit eddig produkált. A szellem jó, az egységvezető közöttünk él, segít nekünk, s a felsőbb vezetés is megteremti a jó munkahelyi adottságokat. És ez a lényeg. Az emberek látni szeretnék majd, mit kapnak, ha többet és jobbat adnak, ha magasabb szintet érnek el. S ez jogos várakozás, jogos kérés. A munkát egyénenként kell majd elbírálni. Ez ösztönző lesz, s lelkesítőleg hat a termelésre, s a termelékenységre. És éppen ezek a fontos tényezők hiányoztak eddig, s ezt teszi majd lehetővé az új gazdasági mechanizmus, amelyet jól előkészítettek a központi gépjavító üzemben. S ebben az előkészítő munkában a forgácsoló részleg is kivette részét, tervét mindig teljesítette, s az emberek tanulnak, képezik magukat. — Az esztergályosok szakmailag képzett emberek — mondotta a csoportvezető. — S ez azt is jelenti, hogy jó a fegyelem ebben a brigádban. Aki kilép a „sorból” és fegyelmezetlen, a többiek „nyakoncsípik”. A jó munka jutalma Igen, ez a magasfokú fegyelem tette lehetővé, hogy a Bányagépjavító Üzemben rekord idő alatt javították ki az alberttelepi Dobson berendezéseit, amiért aztán ugyancsak prémiumot kaptak a dolgozók- Az évvégi ünnepekre kiosztott jutalomból is szépen részesültek a forgácsoló részleg dolgozói, akiknek átlagkeresete már meghaladja a 2000 forintot. —* Jól tudjuk — vélekedett a fiatal csoportvezető —, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetése a mi üzemünkben is komoly erőpróbára teszi az embereket. Mert mindenkinek többet és jobbat kell majd adnia. De ezzel nem lesz baj, a fizikai dolgozók mindent elkövetnek, hogy ez a fiatal üzem még jobban betöltse hivatását, s zökkenőmentesen javítsa ki a borsodi szénmedence bányáinak gépeit. Azt is tudjuk viszont, hogy a vezetőkre is nagy munka hárul, éppen ezért segítjük őket azzal, hogy minden tervet a lehető legjobban teljesítünk a jövőben is... — Hogy mi erre a biztosíték? — folytatta, — az, hogy olyan kiváló szakembereink vannak, mint Pataki András. "Kovács István és ... hosszan sorolhatnám a neveket. Mert hát, végeredményben, minden az embereken múlik. Igen, ebben is igaza van Terjék István csoportvezetőnek. Mert hiába jó egy elképzelés, egy terv, ha egyszer rosszul hajtják végre. Nos,, az elképzelések, tervek végrehajtása, megvalósítása a Központi Bányagépjavító Üzemben jó kezekbe kerül, mert a kollektíva eddig is bebizonyí-. t otta: képes megoldani nehéz és bonyolult műszaki feladatokat is. Ez pedig bizonyít még valamit, azt, hogy valóban érdemes volt létrehozni a borsodi szénmedence központjában ezt az üzemet, amely 1967-ben is jól vizsgázott. Jól, mert az üzem hibájából egyetlen tonna szénnel se termeltek kevesebbet a borsodi szénvágók ... — sz — Tódenberg Gyula csoportvezető . Igaza van a Mesternének, nincs a világon jobb dolog az utazásnál. Igaz, mi könnyebben mozgunk, mert van saját kocsink. Bejártuk már Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia, Románia legszebb vidékeit. Most Olaszországba készülünk, a tervek szerint két-három hétre. Nagyon szeretném, ha sikerülne, mert a képeslapok után ítélve csodálatos vidék az is. Ha ez az utazás megtörténik, elégedett leszek az 1968-as évvel. Jónás Mihályné segédmunkás — Elsősorban jó egészséget várok, mert ha az van, a többi már könnyebb. Másodsorban bútort szeretnék vásárolni, valami nagyon szépet, és modemet. Talán most, hogy a vállalatok jobban érdekeltek a minőségben, hiszen nagyobb a konkurrencia, sikerül igazán szépet venni... Garázst is akarunk építeni... És, hogy el ne felejtsem: Alsó-Bélatelepre akarunk menni, a vállalati üdülőbe, két hétre nyaralni. Még soha nem voltunk ilyen helyen, remélem, az idei évben erre is sor kerül. És a gyerekek... Szeretném, ha a kisebbik jó eredménnyel végezné a negyedik általánost. A férjem Kossuth-bányán dolgozik, segédvásár. Jól keres, s azt hiszem, amit elmondottam, igazán megvalósítható... Császár Zoltán