Bányamunkás, 1968 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

A vállalat és a dolgozók törvénye­Elfogadták, ünnepélyesen aláírták az új kollektív szerződést a Borsodi Szénbányáknál A Borsodi Szénbányák rend­kívül gazdagon zárta az 1967- es évet. Műszaki, gazdasági, termelési tekintetben egyaránt magas színvonalat ért el. Egy­két jellemző adat: egész év­ben 4 millió 700 ezer tonna szenet termeltek, 15 ezer ton­na túlteljesítést értek el, ak­nánként átlag napi 80 vagon szenet küldtek a felszínre. Vi­lágraszóló rekordot állított fel a herbólyai Terv-záró kollek­tívája, amely a Dobson-fron­­ton a jubileumi versenyben 7,8 méter előrehaladási sebességet is elért. Csupán a beruházá­sok területén 140 millió forin­tot takarítottak meg, s adtak vissza az államnak. Nyolc fo­rinttal csökkentették az ön­költséget, 4 forinttal növelték az árbevételt, és a jó munka eredményeként 20 nap nyere­ség kifizetése várható. Egyszó­val: 1967-ben, az új gazdasági mechanizmus bevezetésére va­ló felkészülés közben, gazdasá­gos lett a BSz munkája. Mindezeket feltétlenül elő­re kellett bocsátani, s hozzá kell tenni:­e szép eredmények­ben a borsodi szénmedencé­ben dolgozó, több mint 18 ezer szervezett bányász munkája is benne van. S minderről gyak­ran szó esett mostanában, amikor az új kollektív szerző­dés-tervezet vitájára került sor. Igen, a szakszervezet kö­vetkezetes munkával segítette a vállalat üzemeit, aknáit Er­ről beszélgettünk többek kö­zött Sztari Józseffel, a BSz. Szakszervezeti Bizottságán. El­ismerőleg nyilatkozott a szer­vezett bányászok, aktivisták helytállásáról. Az új kollektív szerződés­­tervezet vitájában is ugyan­ilyen aktív volt a szakszerve­zeti tagság. A vitában 13 ezer ötszázan vettek részt. Ez nem kis szám. Azt mutatja: a szer­vezett dolgozók komoly segít­séget adtak az új kollektív szerződés elkészítéséhez, amely a vállalat és a dolgozók tör­vénye, amelyet éppen ezért közösen és nagy felelősséggel készítettek. A vita során 469-en szólaltak fel, és 320 javaslat hangzott el. Olyan javaslatok, amelyeket az élet, a fejlődés diktált, ame­lyekből aztán igen sok be is került a szerződéstervezetbe. Volt olyan javaslat is termé­szetesen, amelyet még nem va­­­lósíthatnak meg, mert a jelen­legi vállalati lehetőségek­bak adnak rá módot. Számos olyan hasznos javaslat is elhangzott, amelyre már utasítás van, il­letve szabályozás írja elő, te­hát már funkcionál a gyakor­latban. Az üzemi tanácsülések — mondotta tájékoztatóján Szta­ri József —, mindenütt rend­kívül aktívak voltak. Mert a tagság érzi: valóban olyan új törvényről van szó, amely egy teljes évre megszabja a dol­gozók és a vállalat viszonyát feladatait A dolgozók javaslatait f­­gyelembe véve tárgyalt az új kollektív szerződés elkészítésé­ről a BSz szakszervezeti bi­zottsága által létrehozott bi­zottság, amelyben a BSz kép­viselői, jogügyi szakemberek, munkaügyi vezetők is részt vettek. Érdemes megemlíteni, hogy a bizottság egyenként foglalkozott a javaslatokkal, s mindegyiket alaposan, lelkiis­meretesen mérlegelte. Elmond­ható, hogy a BSz új kollektív szerződése valóban kollektív munkában készült. Ezután, ilyen alapos értéke­lés után került sor a BSz szak­­szervezeti tanácsülésére 1967. december 21-én. De itt se au­tomatikusan fogadták el a ter­vezetet, az ünnepélyes aláírást is alapos, elemző vita előzte m­eg. Itt tizenkét­­résztvevő mondott véleményt, s több ta­nácstag tette fel a kérdést: mi lett a beérkezett javaslatok sorsa? A BSz részéről Füzi Tibor, és dr. Pál László, a szakszervezeti bizottság részé­ről Rostás Dezső titkár vála­szolt. Elmondották, a dolgo­zók értékes javaslatait „bedol­gozták” az új kollektív szer­ződésbe, ezt ellenőrizték, s íme, itt az okmány, minden jelenlévő meggyőződhet róla. A vita után aztán még néhány módosítás beiktatása mellett került sor az új kollektív szer­ződés elfogadására, amelyet Monos János, a BSz igazgató­ja és Rostás Dezső, a BSz szak­szervezeti bizottságának titká­ra írt alá. Ezzel az új kollek­tív szerződés gyakorlatilag ér­vénybe lépett. 1968. január 1-re minden üzem szakszervezeti bizottsá­ga, munkaügyi osztálya és dön­tőbizottsága megkapta az új kollektív szerződést, s ezen kí­vül szabad példány is rendel­kezésére áll azoknak, akik ta­nulmányozni akarják. Az új kollektív szerződés soraiból ki­csendül:­, nem csupán egy ak­táról, egy egyszerű szerződés­ről van szó, hanem olyan, a gyorsan fejlődő élettel kontak­tusban lévő okmányról, amely lehetővé teszi, hogy a szak­­szervezet még jobban betöltse fő funkcióját, az érdekvédel­met. Mit jelent ez? Eddig or­szágosan, központilag szabá­lyozták az ügyeket, az új gaz­dasági mechanizmusban a megnövekedett vállalati önál­lóság során majd több lehe­tőség kínálkozik a helyi dönté­sekre, így természetszerűleg nagyobb lesz a szakszervezet feladata, hatásköre is. Vagyis nagyobb beleszólási joggal képviselheti a szervezett bá­nyászdolgozók érdekeit. Az új kollektív szerződés­­tervezet elkészítésében, a szer­vező és irányító munkában igen tevékenyen vett részt a BSz szakszervezeti bizottságá­nak egész kollektívája. Most az a további feladat, hogy az életbe lépett új kollektív szer­ződés szellemében dolgozzon és működjön együtt a vállalat és a szakszervezet. Így is lesz er­re biztosíték az eddigi jó össz­hang, a közös célokért való közös küzdés, amely 1967-ben oly szép sikerekhez vezetett. Szegedi László Mit várnak az 1968-as esztendőtől Az ó­év végén, az új év ele­­jén az emberek milliói készí­tenek számvetést, megvizsgál­ják, mit tettek eddig, s mit kívánnak tenni ezután. Ezúttal a Mecseki Szénbá­nyák Karbantartó Üzemébe látogattunk el, hogy feljegyez­zük négy különböző korú, fog­lalkozású és beosztású dolgo­zónak a válaszát. Íme: Szegő Géza főmérnök — A karbantartó üzem ter­ve — a múlt évihez képest—, csaknem a kétszeresére nőtt. Ez rendkívüli erőfeszítést kö­vetel mindenkitől, miért a ter­melőlétszám alig emelkedett valamivel. Ebből már ki is ta­lálható egyik kívánságom: sze­retném, ha az 1968-as évet si­kerrel zárhatnánk. Arra is szá­mítok, hogy az új esztendőben már nem lesznek anyagbeszer­zési nehézségeink, s optimiz­musomnak van is reális alap­ja: az első negyedévi anyag­­mennyiség már a rendelkezé­sünkre áll, s folyamatosan kapjuk a többit is. Úgy lát­szik, vannak még csodák ... Ahogy mondani szokás, „nem az én asztalom”, de azért el szeretném mondani, hogy új munkaalkalmat is várok az idei évtől. Ugyanis a Május 1 Ruhagyár megvette a bányától a legényszálló egyik épület­­szárnyát,, s ott könnyűipari üzemet létesít. Az átalakítási munkákat mi végezzük. Na­gyon kellett már egy nőket, foglalkoztató üzem Komlóra, s én remélem, hogy m­ég ebben az évben több száz komlói asszony és leány talál magá­nak munkát, elfoglaltságot, és jó kereseti lehetőséget... Igen, igen, magamról is ... persze... De nekem igazán nincsenek különleges kívánságaim. Én minden évben ugyanazt­­ vá­rom: békés, nyugodt életet, erőt, egészséget, zavartalan üzemi tevékenységet. Most se kívánok mást, se önmagam­nak, se­ a dolgozóknak... majd jut mindenre pénz. Hogy mire? Például hűtőgépre, mert arra régóta vágyom, s nagyon boldog vagyok, hogy éppen most szállították le az árát. És ebben az évben a Szovjetunió­ba is el szeretnék menni. Imádom az utazásokat, szere­tek új tájakkal, új emberek­kel ismerkedni... A Gagarin-brigád felkészült az új feladatokra A szocialista brigád, amely­ről az alábbiakban szó lesz, közismert Komlón, sőt a Me­cseki Szénbányák egész terü­letén. Az „Integrások” — így nevezik őket, vagy egyszerűb­ben: a „Nemesi-cég”. Érdekes módon nem a fő profiljukkal szerezték népszerűségüket — tudniillik azzal, hogy egy több tízmilliós értékű vasútbiztosí­tó-rendszer üzembentartásáról gondoskodnak —, hanem a mellékmunkákkal, amelyek jó részét társadalmi alapon vég­zik. Egyebek közt rájuk há­rul a komlói súlyfürdő orvo­si berendezéseinek — ultra­hang-generátorainak, rövid­­hullámú és histamin-készülé­­keinek — rendszeres javítása. Aztán, ha ünnepség készül — teszem azt május elsején, vagy bányásznapkor —, ha vállala­ti küldöttértekezletet tart a párt, a KISZ, vagy a szak­­szervezet, ki másra bízhatnák a tér-, vagy teremhangosítást, mint az „Integrálókra”. A cso­port- és egyben brigádvezető, Nemesi Árpád külön népsze­rűségre is szert tett „maszek” hobbyjára; nincs olyan fut­ballmeccs Komlón, hogy a pá­lya szélén meg ne jelenne fényképezőgépével, teleobjek­­tívjeivel és másnap reggel már seregnyi szurkoló vitat­kozik az irodaépület melletti tabló előtt a mérkőzés meg­örökített pillanatairól Elfoglalt emberek Szóval ilyen a Bányagép Üzemnek ez a sokoldalú bri­gádja. Azaz, hogy nemcsak ilyen. Mert amit itt felsorol­tam, csupán töredéknyi része a tizenhat fős kollektíva sok­oldalú tevékenységének. El­mondhatnám még, hogy Ne­mesi Árpád tagja az üzem MSZBT aktíva csoportjának, s az ünnepségeket előkészítő al­kalmi bizottságokba is rend­szeresen beválasztják; hogy Burándi György — a csoport­­vezető helyettese —, aktívan tevékenykedik a TT-ben; hogy Takács István integraszerelő a munkaügyi döntőbizottság el­nökhelyettese; hogy Lovren­­csics Ferenc technikus a párt­­csoport bizalmi teendőit, Bako­nyi Ferenc integraszerelő pe­dig a szakszervezeti bizalmi funkcióját látja el példásan. S ha szakmai szempontból néz­zük a brigádot? A csoportve­zetőnek és helyettesének a a „kisujjában van” ez a bo­nyolult elektromechanikus be­rendezés —, több száz jelfo­gójával, kilométerekben is megszámlálhatatlan vezeték­­hálózatával, tranzisztornál­t ge­nerátoraival —, amely „Integ­ra Dominó” néven számos ha­zai és külföldi „nagy” pálya­udvaron is a magyar irányí­tástechnika fejlettségét repre­zentálja. De bármelyik szak­munkásra nyugodtan rá lehet bízni akár az ügyeletes szol­gálatot, akár egy-egy üzemza­var elhárítását. Polgári István, Bien József és Sáfár József az elektronikus berendezések „nagymesterei”, Gasparik Jó­zsef, a „drehus” arról neveze­tes, hogy öreg esztergapadján collstokkal mérve is század­milliméter pontossággal dolgo­zik és Tóth László szerszám­­készítő ügyes kezének mun­káit is­ sokan megcsodálták már... Ebből a hosszúra nyúlt és mégsem teljes bevezetőből is látható: sokoldalú, szakmailag és politikailag művelt munká­sok közössége ez a brigád. Érthető tehát, hogy nincs olyan társadalmi-politikai kérdés, amely ne kerülne napirendre és ne váltana ki vitát a regge­li­­ szünetekben, vagy munka közben. Ahogy közeledett az év vége, egyre gyakrabban ke­rült szóba az új mechaniz­mus. Mi lesz, hogy lesz 1963- ban? Először — ez természetes — a várható ár- és bérváltozások foglalkoztatták a brigád tag­jait. Kósza és sokszor alapta­lan hírek is nagy vitákat ka­vartak, mígnem az országgyű­lési tudósítások tisztázták a helyzetet és megnyugtatták a kedélyeket az árkérdésben. Igen, de mi lesz a bérekkel? Ez annál inkább izgató kér­dés, mivel a Bányagép Üzem­ben is készülnek a munkaidő módosítására. Amint Béta-ak­nán, Vasasbányán és a Szász­vári Bányaüzemben megtör­tént az átállás a rövidített munkahétre, itt is felmerült, hogy ha minden második hé­ten egy szabadnapot kapnak — időbéresek lévén — nem csökken-e a keresetük? Szá­moltak, vitatkoztak mindad­dig, amíg nyilvánosságra nem került az a szorzószám, amellyel a jövőben az alap­keresetüket elszámolják, s ez­zel e kérdés felett is napi­rendre tértek. Ami a munkájukat illeti? Ez is legalább olyan izgalmas té­ma számukra, mint a fenteb­biek. Tevékenységük erősen kötődik a bányaüzemek — el­sősorban Kossuth-bánya és Zo­­bák-akna termeléséhez, s amíg a mecseki szénre szük­ség lesz, addig „kenyérgondok­­tól” nem kell tartaniuk. Ez megnyugtató támpont a vára­kozásteljes hangulatban. Pilla­natnyilag naponta 23—25 ezer csille fut végig az „okos” be­rendezés ellenőrzése alatt az altáró és a külszíni pályaud­var vágányain. Erre a ritmus­ra­ „álltak be” ők is már évek óta. Igen ám, de ha 1968-tól a termelésnek rugalmasabban kell alkalmazkodnia a fo­gyasztók igényeihez, akkor mi lesz? Az bizonyos, hogy a szál­lítás is rapszodikusabbá válik. Fel kell készülni arra, hogy lesznek időszakok, amikor a túlterhelés határáig ki kell használni a szállítási útvona­lak, s vele együtt az Integra­­berendezés átbocsátó képessé­gét, s lesznek napok, hetek, amikor a kapacitás egy része kihasználatlanul marad. Mind­ez felelősségteljesebbé teszi az Integránsok munkáját, de ne higgye senki, hogy tartanak ettől Becsülettel Azt hiszem, általánosságban is igaz az a megállapítás, hogy akik eddig is becsülettel el­látták munkájukat, azoknak az új mechanizmus körülményei között sem kell tartaniuk semmitől. Márpedig a brigád eddig is a lehető legjobb ál­lapotban tartotta — a közel­múltban jó­részt saját erő­ből felújított, modernizált — berendezéseket, s arra is fel­készült, hogy bármikor új szállítási vonalakat kapcsol­jon be a rendszerbe, módsze­resen felszámolta az esetleges üzemzavar-forrásokat. Emel­lett a jövőben az új munka­rend még kedvezőbb lehetősé­geket is kínál, hiszen ha a ter-­­melőüzemek szabad szombatot tartanak és szünetel, a szállí­tás, ők elvégezhetik, a nagyobb javításokat. Helytállnak Mindent egybevetve, a kol­lektíva, amely 1961 óta Gaga­rin nevét viseli, s most az aranykoszorús szocialista bri­gádjelvény várományosa, bízik abban, hogy az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is helyt­áll. Berkics János Mester Józsefné bérelszámoló — Amikor először hallottam, hogy az új gazdasági mecha­nizmus során bizonyos árvál­tozásra is szükség lesz — nem szégyenlem bevallani —, na­gyon megijedtem, s félve vár­tam az új esztendőt. Aztán nemrég közölték az újságok, hogy milyen változás is vár­ható, meg a televízió is beszélt róla, hát megnyugodtam. Én egyedülálló asszony vagyok, ha emelték volna a lakbére­ket, vagy a távfűtést, bizony bajba kerültem volna. így azonban — nemcsak én, de azt hiszem mindenki —, kelle­mesen csalódtam. Anyagi hely­zetemet nem érinti jelenté­kenyen a változás. Most már bizakodva tekintek az új év elé ... Magától az új mecha­nizmustól is vár mindenki va­lami újat, valami jobbat. Én azt várom, hogy jobb legyen a munka, zavartalanabb az ügymenet, gazdaságosabb a termelés, hiszen ez a nyeresé­günket növeli majd... így A gazdasági mechanizmus szellemében így látja egy csoportvezető Terjék István fiatalember, alig 32 éves, s már komoly be­osztásban dolgozik a Kazinc­barcikai Központi Bányagép­­javító Üzemben, amely máris jó hírnevet vívott ki magá­nak pontos, szakszerű munká­jával. Terjék István az esz­tergályos, illetve forgácsoló­részleg csoportvezetője, 24 szakmunkást irányít. Hogyan dolgoztak 1967-ben, mi az em­berek véleménye az új gaz­dasági mechanizmusról? — er­ről beszélgettünk vele műszak után. Többet ad — többet kap Nem mondott hangzatos sza­vakat frázisokat az életből, a gyakorlatból kiindulva mon­dotta el a maga és az emberek véleményét Például: a szak­emberek felismerték, tudják, hogy szükség van az új gazda­sági mechanizmus bevezetésé­re. Nem volt meg eddig a megfelelő anyagi ösztönzés, valahogyan egy kalap alá vet­ték az embereket. Holott az a helyes elv, ha valaki többet ad, többet is kapjon. Hogyan le­hetséges ez? — Új teljesítmény, új nor­ma, új értékítélet kialakítása szükséges — mondotta a cso­portvezető. — S ezen már munkálkodnak is az üzem ve­zetői, a szakszervezettel közö­sen. Megemlített egy példát­ a liftgyártással kapcsolatban: azt mondották az üzem vezetői, ha határidőre elkészülnek a járó­székek, s ezt a munkát a for­gácsoló részleg kollektívája elősegíti, külön juttatásban ré­szesülnek. A munka időre el­készült, s így a fizetés egy bi­zonyos százalékát kapták ju­talmul az emberek, akik ezt mondották: ez a helyes, így kell értékelni a munkát, az emberek lelkesedését... — Egész évben arra töre­kedtünk — folytatta Terjék István —, hogy precíz, gazda­­ságos legyen a forgácsoló részleg munkája. Sikerült is ezt elérnünk. Az üzemvezető­ség dicsérő hangon szól az esztergályosokról. — A jövő? Hogyan akarnak dolgozni? Van még lehetőség — Csodákra mi se vagyunk képesek, egy azonban bizo­nyos: — jelentette ki —, a brigádban, a forgácsoló rész­legben több erő és lehetőség van, mint amit eddig produ­kált. A szellem jó, az egység­­vezető közöttünk él, segít ne­künk, s a felsőbb vezetés is megteremti a jó munkahelyi adottságokat. És ez a lényeg. Az emberek látni szeretnék majd, mit kapnak, ha többet és jobbat adnak, ha magasabb szintet érnek el. S ez jogos várakozás, jogos kérés. A mun­kát egyénenként kell majd el­bírálni. Ez ösztönző lesz, s lelkesítőleg hat a termelésre, s a termelékenységre. És éppen ezek a fontos tényezők hiá­nyoztak eddig, s ezt teszi majd lehetővé az új gazdasági me­chanizmus, amelyet jól előké­szítettek a központi gépjavító üzemben. S ebben az előkészí­tő munkában a forgácsoló részleg is kivette részét, ter­vét mindig teljesítette, s az emberek tanulnak, képezik magukat. — Az esztergályosok szak­mailag képzett emberek — mondotta a csoportvezető. — S ez azt is jelenti, hogy jó a fegyelem ebben a brigádban. Aki kilép a „sorból” és fegyel­mezetlen, a többiek „nyakon­­csípik”. A jó munka jutalma Igen, ez a magasfokú fegye­lem tette lehetővé, hogy a Bá­nyagépjavító Üzemben rekord idő alatt javították ki az al­­berttelepi Dobson berendezé­seit, amiért aztán ugyancsak prémiumot kaptak a dolgozók- Az évvégi ünnepekre kiosz­tott jutalomból is szépen ré­szesültek a forgácsoló részleg dolgozói, akiknek átlagkerese­te már meghaladja a 2000 fo­rintot. —* Jól tudjuk — vélekedett a fiatal csoportvezető —, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetése a mi üzemünkben is komoly erőpróbára teszi az embereket. Mert mindenkinek többet és jobbat kell majd ad­nia. De ezzel nem lesz baj, a fizikai dolgozók mindent el­követnek, hogy ez a fiatal üzem még jobban betöltse hi­vatását, s zökkenőmentesen javítsa ki a borsodi szén­medence bányáinak gépeit. Azt is tudjuk viszont, hogy a vezetőkre is nagy munka há­rul, éppen ezért segítjük őket azzal, hogy minden tervet a lehető legjobban teljesítünk a jövőben is... — Hogy mi erre a biztosí­ték? — folytatta, — az, hogy olyan kiváló szakembereink vannak, mint Pataki András. "Kovács István és ... hosszan sorolhatnám a neveket. Mert hát, végeredményben, minden az embereken múlik. Igen, ebben is igaza van Terjék István csoportvezető­nek. Mert hiába jó egy elkép­zelés, egy terv, ha egyszer rosszul hajtják végre. Nos,, az elképzelések, tervek végre­hajtása, megvalósítása a Köz­ponti Bányagépjavító Üzem­ben jó kezekbe kerül, mert a kollektíva eddig is bebizonyí-. t otta: képes megoldani nehéz és­­ bonyolult műszaki felada­tokat is. Ez pedig bizonyít még valamit, azt, hogy valóban ér­demes volt létrehozni a borso­di szénmedence központjában ezt az üzemet, amely 1967-ben is jól vizsgázott. Jól, mert az üzem hibájából egyetlen tonna szénnel se termeltek keveseb­bet a borsodi szénvágók ... — sz — Tódenberg Gyula csoportvezető . Igaza van a Mesternének, nincs a világon jobb dolog az utazásnál. Igaz, mi könnyeb­ben mozgunk, mert van saját kocsink. Bejártuk már Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ju­goszlávia, Románia legszebb vidékeit. Most Olaszországba készülünk, a tervek szerint két-három hétre. Nagyon sze­retném, ha sikerülne, mert a képeslapok után ítélve csodá­latos vidék az­ is. Ha ez az utazás megtörténik, elégedett leszek az 1968-as évvel. Jónás Mihályné segédmunkás — Elsősorban jó egészséget várok, mert ha az van, a töb­bi már könnyebb. Másodsor­ban bútort szeretnék vásárol­ni, valami nagyon szépet, és modemet. Talán most, hogy a vállalatok jobban érdekeltek a­ minőségben, hiszen nagyobb a konkurrencia, sikerül igazán szépet venni...­ Garázst is akarunk építeni... És, hogy el ne felejtsem: Alsó-Bélate­­lepre akarunk menni, a válla­lati üdülőbe, két hétre nyaral­ni. Még soha nem voltunk ilyen helyen, remélem, az idei évben erre is sor kerül. És a gyerekek... Szeretném, ha a kisebbik jó eredménnyel vé­gezné a negyedik általánost. A férjem Kossuth-bányán dol­gozik, segédvásár. Jól keres, s azt hiszem, amit elmondot­tam, igazán megvalósítható... Császár Zoltán

Next