Bányamunkás, 1970 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

Váljon társadalmi üggyé a közművelődés A napilapok már részletesen foglalkoztak a május középán megtartott népművelési konfe­renciával. Sokan szóvá tették hogy ezen a konferencián a népművelők voltak a legkeve­sebben. Mások az ifjúság kis számú képviseletét kifogásol­ták. Ezekben a bírálatokban ha van is némi igazság, mégis hozzá kell tenni — és ezt ko­rábban éppen a népművelési munkával foglalkozó emberek tették szóvá —, hogy egyes gazdasági, társadalmi szervek sem értékelik, támogatják je­lentőségének megfelelően a népművelési munkát. A konferencia legnagyobb érdeme abban van, hogy meg­fogalmazza és megindokolja a közművelődés társadalmi szük­ségszerűségét. Levonja és le­vonatja azt a következtetést, hogy a közművelődést köz­üggyé, társadalmi üggyé kell tenni. A konferencia abból in­dul ki, hogy az emberek anya­gi és kulturális igényei, azok kielégítése megkövetelik­­ a technikai, műszaki színvonal szakadatlan fejlődését. A technika fejlődése pedig azt igényli, hogy az emberek en­nek megfelelően képezzék ma­gukat, állandóan bővítsék is­mereteiket. Ez a megállapítás érvényes a bányaiparban foglalkoztatott dolgozókra is. A bányaipar ha eleget akar tenni a követel­ményeknek, nem nélkülözheti a gépesítés fejlesztését, a kor­szerű technológiák alkalmazá­sát. Az ismeretek elsajátítása, illetve új ismeretek megszer­zése nem egyszerű feladat. A bányaiparban, a jelenlegi fel­mérések szerint mintegy 50 százalékra tehető azon fizikai dolgozók száma, akik nem ren­delkeznek a 8 általános isko­lával. Igaz viszont, hogy rend­kívül nagy gyakorlatuk, ter­melési tapasztalatuk módot ad a szükséges, új ismeretek elsa­játítására. A legnagyobb gon­dot és nehézséget az jelenti, hogy­­ezeket a mindennapi munka mellett kell elsajátí­tani. Szakszervezeti szerveink ar­ra törekedtek, hogy megfelelő lehetőséget teremtsenek dolgo­zóink részére ismereteik gyara­pítására. A különböző ismeret­­terjesztő előadásoknak és ren­dezvényeknek mintegy félmil­lió látogatója volt — ez mu­tatja az érdeklődést a szak­mai és általános társadalmi kérdések iránt. Igen kedvelt formának bizonyulnak a külön­böző szakkörök, klubok és ve­télkedők, amelyek lényeges szerepet játszanak az általá­nos ismeretek bővítésében. Ezeknek megvan az az elő­nyük, hogy a dolgozók pihenés közben, szórakozva sajátíthat­nak el fontos ismereteket. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy a hagyo­mányos formákat az utóbbi időkben elhanyagolták. Igen jól beváltak és közkedveltek voltak a bányász- és különbö­ző munkás, valamint más aka­démiák, illetve előadássoroza­tok. Ezek száma az utóbbi években fokozatosan csökkent. Hasonló a helyzet a felnőtt oktatásban is. Az e területen mutatkozó gondok eléggé ösz­­szetettek. Sokan vitatják a tananyagot, az iskolai mód­szert és azt is, hogy a dolgozó nem kap megfelelő segítséget és ösztönzést a tanulásra sem a gazdasági, sem a társadalmi szervektől. Úgy gondoljuk, hogy ezen a helyzeten sürgős változtatásra van szükség. Bizonyára a ké­­­szülő közművelődési törvény­ben erről is intézkednek. A közművelődési konferen­cián megfogalmazódott, hogy szükség van ötéves fejlesztési tervre. Olyan akcióprogramra, amely maga köré gyűjti a tár­sadalmi erőket, biztosítva az összefogást a program végre­hajtására. Az összefogás szük­ségessége nemcsak elvileg fon­tos, hanem az anyagiak miatt is. Különösen egy-egy adott község, vagy város összefogása nélkülözhetetlen. Iparágunk­ban számos példát lehetne el­mondani arra, hogy a szak­­szervezet üzemeltet és a válla­latok tartanák fenn sokszor az egész község vagy város műve­lődését szolgáló intézményt. Ez természetesen fordítva is fenn­áll, amikor egyes bányászlak­ta községekben tanácsi irányí­tású és támogatású intézmény biztosítja a bányászok és hoz­zátartozóinak művelődési le­hetőségeit. A művelődési feltételek megteremtése az igények ki­elégítése ma már nem egysze­rű dolog. Nem elég csak a he­lyiséget biztosítani. Olyan be­rendezésekre, felszerelésekre és technikai eszközökre van szükség, amelyek korszerűen, színvonalasan és sokoldalúan szemléltetve járulnak hozzá az Nemrég még a zalai földbe fúrtak, ma pedig békésen tű­rik a kíváncsi érdeklődők vizsga­pillantásait. Pár éve vállalataink eszközgazdálko­dásának részei voltak, ma egy-egy tárgy a múzeumban fúrótornyok, aggregátoros gép­kocsik, szeparátortornyok, hím bák, kútjavító berendezések Természetesen, eredeti nagy­ságban. Szép, színes látvány a za­laegerszegi Magyar Olajipar Múzeum, melynek megszüle­téséről Tóth Ferenc elvtárs, a Dunántúli Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat igazgató­ja, s a múzeumi szervező bi­zottság elnöke így beszélt: — Ezek a berendezések így vagy úgy, jól vagy rosszul kedvező vagy még kedvezőbb hatásfokkal, de a célnak meg­feleltek. Nagy részük még most is üzemképes vagy üzemképtelen állapotban, de felmutatható és megvan. Pár év múlva azonban a teljes el­használódás vagy éppen a helyhiány miatt meg kell sza­badulni tőlük. Nos, éppen ez­adta részben az ötletet és gon­dolatot, helyesebben kénysze­­rített bennünket az olajtörté­neti múzeum létrehozására. A múzeum első szakaszának építése befejeződött, s két részből állt: egy szabadtéri bemutatóból és egy pavilon­ból. A szabadtéren félszáz ere­deti nagyságú berendezési eszközt állítottak ki, míg az épületben makettek, fényké­pek, diagrammok, kőzetmin­ták , úgynevezett magok­­földszelvény szolgálják a lá­togatók tájékoztatását. Az ám, a látogatók! Ragyogó május végi vasár­nap indultunk el a múzeum­ba. Mintegy négy hektárnyi területen testvériesen meg­osztozik Zala megye múltja és jelene u­tán egy darabig a jövője is. Mert itt, az ólai vá­rosrészen építették föl négy évvel ezelőtt Európa egyik legszebb szabadtéri néprajzi múzeumát, egy eredeti göcse­ji falut kontyos házaival, füs­tös konyháival, kovácsműhe­lyével, vízimalmával együtt. Mellette kapott helyet a ma: az olajipari múzeum. Tudom, kissé nevetséges: mának ne­veznem és mégis múzeum. Pe­dig így van: az olajipari mú­zeumban kiállított eszközök egy része ma is használatos, s az utókornak megmentve ke­rült ide. A kapu előtt több hazai, egy jugoszláv és egy osztrák rendszámú gépkocsi várako­zott gazdáira. — Tessék mondani, ezzel a jeggyel az olajmúzeumot is ismeretek megteremtéséhez, il­letve elsajátításához. Mindezek és még sok min­den más szóba került a kon­ferencián, amelyek megoldása segítheti az előrelépést. Ter­mészetesen elsősorban szemlé­letben­ változásra van szük­ség. Ha a társadalmi szervek, a vállalatok és üzemek gazda­sági vezetői felismerik a köz­­művelődés jelentőségét, társa­dalmi szükségszerűségét és te­vékenyen közreműködnek a megoldásra váró kérdések vég­rehajtásában, akkor nagyot léphetünk előre. Tóvizi Sándor meg lehet nézni? — kérdezte egy kék kardigános, fiatalos középkorú hölgy. Mint meg­tudtuk, Kőszegről jöttek ro­konokhoz, s gondolták, ha már a városban járnak, megláto­gatják a két múzeumot. — Természetesen — hang­zott a válasz a pénztárból. Az olajipari múzeum pavi­lonjában idősebb néni kala­uzol bennünket. — Egyre többen járnak it — mondja kérdésünkre.­­ Néha egész osztályok, vag egy fél iskola. Épp tegnap ke­reste föl múzeumunkat a sop­roni főiskola. Jó, hogy föl­épült ez a múzeum. Hogy mi­ket nem kérdeznek az embe­rek! Így legalább módunkban áll elosztani a tévhiteket. Jómagam is tapasztalta, hogy az olajtermelésről köz­véleményünknek meglehető­sen hamis elképzelései van­nak. Nemrégiben az egyik üzemi lap szerkesztője kér­dezte meg: — Most már végleg sikerül megtalálnotok azt a vastas olajeret? Mert úgy képzelik: a föld alatt folyik — vagy hömpö­lyög — az olaj, s ha épp oda fúrunk, akkor szerencsénk van, ha nem, hát próbálkoz­hatunk tovább. Nos, a mú­zeum kőzetmintáiból, s ábrái­ból, a magyarázó füzetekbő­lz érdeklődők megtudhatják hogyan keletkezett az olaj, a­hogy milliméter átmérőjűtől , több méteres tárolóig találha­tó a mélyben, s épp az egy­mástól elszigetelt vagy épi kapcsolatban álló tárolók, len­csék megkeresése a cél. A Magyar Olajipari Mú­zeumnak már létrehozásakor széles visszhangja volt. Ta­valy szeptember 27-én avat­ták föl, s ekkor Lőrincz Imre nehézipari miniszterhely­ette­­a következőket mondotta: — Zalának joga van, hogy, itt legyen ez a létesítmény hiszen itt vannak és innen kerültek ki a legtapasztaltabb legképzettebb szakemberek." A minisztérium részéről egyet­értünk a múzeum továbbfej­lesztésével, azt célszerűnek tartjuk és támogatjuk. Ezt a múzeumot az összefo­gás, a zalai olajipari vállala­tok — elsősorban a termelő és a fúrási vállalat — együttmű­ködése hozta létre. Nem régi létesítmény, most éri meg el­ső nyarát, de már határain­kon túl ismerik. Bizonyság er­re a jugoszláviai horvát szén­hidrogénipar lapjában, az INA-Vjesnikben megjelent kétoldalas fényképes riport, melyben ezt olvashattuk: — Európában is párját rit­kítja, hogy korszerű technikai eszközök olyan impozáns em­lékeztetőjét hozza létre, mint a magyarok Zalaegerszegen az olajipari múzeum megnyitásá­val. Végigsétálva ebben a mú­zeumban nehéz szabadulni a hatástól, mi a zágrábi műsza­ki múzeumban olajiparunk fejlődését bemutató néhány kiállítási tárgyunkkal még nagyon messze vagyunk attól, hogy így, dokumentatívan be­mutassuk ezt a­­ dinamikusan fejlődő gazdasági ágazatot. A Magyar Olajipari Mú­zeum Zalaegerszegen tovább­ra is várja mindazokat, akik ezzel a bányászati ágazattal közelebbről is meg akarnak ismerkedni. Nem propaganda­fogás, de régi olajostól hallot­tam , érdemes végigsétálni ezen a két hektáron! Ferencz Győző Az olajipari múzeumban A gazolintelep makettje a kiállításon A November 7. Művelődési Ház nyári programja A kurityáni November 7. Művelődési Ház vezetője, Nagy Lajos. A fiatal, tehetséges kul­túrigazgató 1965-től irányítja a művelődési ház munkáját. Ve­zetése alatt fellendült és rend­szeressé vált a község kultu­rális élete. Sok neves művész és egyéniség megfordult már itt, többek között Devecseri Gábor, Gárdos Miklós, Berke­sz András, Fehér Klára, az Omega, a Metro, a Hungária, a Neoton együttes és még so­kan mások. S ilyenkor mindig telt ház előtt zajlott le a ren­dezvény. Igen népszerűek lettek az is­meretterjesztő előadások, ame­lyeket az érdeklődésnek meg­felelően külön szerveztek a nőknek, a bányászoknak és a fiataloknak. A megalapozott és jól irányított kulturális nevelő­munka hatásaként szaporodott az öntevékeny művészeti cso­portok száma. Az énekkart például a miskolci Nemzeti Színház karnagya, Kalmár Pé­ter vezeti. Eredményesen mű­ködik az újonnan megalakított népi tánccsoport és irodalmi színpad is. Az ősszel indítják be a felnőtt báb, valamint a gyermek tánccsoportot. A fia­talokkal közösen létrehoznak egy mini klubot, amelyet mo­dern berendezéssel szerelnek fel. A kultúrház tavaly az ered­ményes munkáért megkapta a Szakszervezetek Megyei Taná­csa által adományozott dicsérő oklevelet. S e büszkeségre fel­jogosító elismerés újabb nagy feladatok megoldására serken­tette a kultúrház vezetőségét Az idei nyár programja színes változatos, tartalmas rendez­vénysorozatot ígér. Amióta a Borsodi Szénbányáknál beve­zették a szabad szombatokat az intézmény a korosztályok­nak megfelelően alakította ki munkaprogramját. Figyelembe vették az elmúlt években be­vált jó módszereket, hagyomá­nyokat, s állandóan kutatják a művelődés, a szórakozás új lehetőségeit. Újszerű például a bukott gyerekek felkészítése a pótvizsgára. Kurityánban él mintegy 20 gyermeket érint. Kapcsolódik e munka a szak­szervezetnek ahhoz a felhívá­sához, mely szerint minden te­rületen segíteni kell a mun­kásgyermekeket. A kultúrház nyári program­jából kiemelkedik a kerékpár­túra verseny. A fiatalok bevo­násával közösen szervezik ezt. Az útvonal: Aggtelek, Kazinc­barcika és Rakaca. Aggtelek lesz a színhelye az ifjúsági ta­lálkozónak is, ahol részt vesz­nek a kurityáni, az ormosi, az izsófalvi és az alberttelepi fia­talok. Kazincbarcikán az új fürdő­ben úszóverseny, Rakacán pe­dig horgászvetélkedőt szervez­nek. Az alkotmány ünnepén, augusztus 20-án rendezik meg a munkás—paraszt találkozót, melynek igen népszerű hagyo­mánya van a környéken, mint ahogyan a bányász—színész ta­lálkozóknak is. Az idén is terv­be vették, hogy a miskolci Nemzeti Színház művészeivel a szocialista brigádok részére közös műsort rendeznek. En­nek keretében kerül sor női, férfi divatbemutatóra. A program részét képezi az MHSZ-szel való együttműkö­dés. A honvédelmi nevelést lesz hivatott elősegíteni a gye­rekek részére szervezett 3 és a bevonuló fiatalok részére szer­vezett 5 túragyakorlat. Ezeket a rendezvényeket összekap­csolják fegyverismerettel és vetélkedőkkel. A szokásokhoz híven az öntevékeny művé­szeti csoportokkal az idén is fellépnek a környező bányász­lakta községek kultúrotthonai­­ban, hogy szórakoztassák, mu­lattassák a pihenőnapjukat töltő bányászokat. — T — 10 esztendeje a kultúra szolgálatában A minap fehér asztal mellé emlékezni jöttek össze Kos­­suth-bánya kultúrbizottságá­­nak tagjai, olyan veterán akti­visták, akik ma is idős ko­ruk ellenére sokat tesznek a kultúra terjesztéséért. Az emlékezés apropója, a kerek jubileumi dátum. Az hogy Kossuth-bányán kerekes 10 esztendeje, hogy megala­kult a kultúrbizottság. A meg­tett útra, az út egyes mérföld­köveire a bizottság fáradságos de mégis eredményes munká­jára méltán lehetnek büszkék. Járatlan úton indultak el, mégis sikerült megtalálniuk azt a helyes gyakorlatot, amely ma tekintélyt ad Kossuth­bá­nyán a szakszervezeti bizott­ság mellett tevékenykedő kulturális aktíváknak. Saját zsebből Hogyan is kezdődött? — Nehezen indult meg a munka — emlékezik Adószegi Gábor, a kultúrbizottság ala­pító tagja, jelenlegi vezetője. Felkerestem azokat, akik va­lamilyen kulturális tevékeny­séget végeztek, kértem segít­ségüket ehhez a munkához. Hamar összekovácsolódtunk. Kezdetben sokféle nehézséggel kellett megküzdeni. Anyagi fedezetünk a rendezvényekhez nem volt. Ha valamit szervez­ni akartunk, akkor nyilatkoza­tot írtunk alá, amelyben vál­laltuk, ha ráfizetés mutatko­zik, akkor azt a kultúrbizott­ság tagjai maguk fedezik. A kultúrbizottság munkáját jelentékenyen segítette és ma is segíti a KISZ-szervezet. A megalakult színjátszó csoport az akkori években sokat tett a szép szó terjesztéséért, a magvas gondolatok elülteté­séért. Vasárnaponként autó­busz vitte a patronált közsé­gekbe a színjátszókat. Voltak olyan ünnepnapok, hogy két községben is szerepeltek. Vi­ták tüzében, a nézeteltérések tisztázása közben alakult és formálódott a bizottság tevé­kenysége. Elsőként az országban — Egyik nagy eredményünk, hogy az országban elsőként megalakult az üzemi ifjúsági klub, melynek istápolója id. Bartus Imre elvtárs lett. A társadalmi munkával elkészí­tett, igen szép helyiségben az ifjúsági zenekar havonta 12— 15 alkalommal társadalmi munkában szórakoztatta a dol­gozókat. A kultúrteremben igen sok szellemi vetélkedőt, szocialista brigádtalálkozót, tapasztalatcseréket, családi estéket, magyar nótaesteket és egyéb rendezvényt szervez­tünk. Persze, a kulturális bizott­ság tevékenysége nem szűkült le csak ezekre a területekre. Tevékenysége megtalálható volt, s megtalálható ma is a társadalmi­ és családi ünnepe­ken, a névadókon, a KISZ tag­­könyvkiosztó ünnepségein, a nyugdíjas búcsúztatókon és találkozókon, az orvos—mun­kás, a színész—bányász, az or­vos—mérnök rendezvényeken. A kultúrbizottság az elmúlt év­tizedben számos kiállítást szervezett, így: kézimunka, képzőművészeti, munkavédel­mi, egészségügyi, politikai, bűnügyi témakörökben. — Az említetteken kívül úgy érzem sokat tettünk az ál­talános és szakmai műveltség növeléséért is — mondotta Adószegi elvtárs. A feltáró körlet szakszervezeti bizottsá­gának javaslatára, üzemi álta­lános iskolát szerveztünk pe­dagógusok közreműködésével. A tanulást hetenként kétszer, reggel és délután tartottuk. Dolgozóink közül különösen 1968-ban sokan ki is használ­ták ezt a lehetőséget. Sajnos az elmúlt évben megcsappant a létszám, s mindössze 11-en vesznek részt ezen az oktatá­son. Szakmai tanfolyamaink jellemzője a továbbképzés, a dolgozók érdeklődési körének kielégítése. Bányánk gépesítése megköveteli a magasabb szin­tű képzettséget, de szükség van rá a munkavédelem, a dolgo­zók testi épségének fokozott megvédése érdekében is. 2000 forintért könyvek De a bizottság fogja össze a politikai oktatást, közönség­­szervezést és a könyvterjesz­tést. — Elértük, hogy fizetésna­pokon dolgozóink esetenként 1500—2000 forint értékben vá­sárolnak könyveket. A vetél­kedők magas színvonala, dol­gozóink olvasottságát tanúsít­ja. Sokan rendelkeznek már igényeiknek megfelelően ösz­­szeválogatott házikönyvtárral. Szeretném itt megemlíteni egy gondunkat: dolgozóink hiá­nyolják a műszaki könyvtárat. Műszaki klubunk — hadd te­gyek erről is említést — ered­ményesen működik, a­ klub ve­zetője Brand Béla főmérnök. Essék szó a tervekről, el­képzelésekről is. — Jelenleg egy stúdió szer­vezésén fáradozunk, a verseny­­iroda vezetőjével közösen — közölte Adószegi elvtárs. Re­méljük, hogy dolgozóinkat az idei bányásznapkor már az új, modernül berendezett stúdió­ból üdvözölhetjük. Kossuth-bánya kultúrbizott­­ságának 10 esztendő tevékeny­ségéről csak elismerés hangján szólhatunk. A bizottság és az aktivisták sokszor áldozták fel szabad idejük nagy részét, hogy az üzem dolgozói, munkatársai kellemesen töltsék el szabad idejüket. Munkájuk nyomán formálódott és változott Kos­suth-bánya dolgozóinak mű­velődési, szórakozási lehető­sége. L. A. 22 gyermek részére rendeztek névadó ünnepséget a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban

Next