Bányamunkás, 1970 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
Váljon társadalmi üggyé a közművelődés A napilapok már részletesen foglalkoztak a május középán megtartott népművelési konferenciával. Sokan szóvá tették hogy ezen a konferencián a népművelők voltak a legkevesebben. Mások az ifjúság kis számú képviseletét kifogásolták. Ezekben a bírálatokban ha van is némi igazság, mégis hozzá kell tenni — és ezt korábban éppen a népművelési munkával foglalkozó emberek tették szóvá —, hogy egyes gazdasági, társadalmi szervek sem értékelik, támogatják jelentőségének megfelelően a népművelési munkát. A konferencia legnagyobb érdeme abban van, hogy megfogalmazza és megindokolja a közművelődés társadalmi szükségszerűségét. Levonja és levonatja azt a következtetést, hogy a közművelődést közüggyé, társadalmi üggyé kell tenni. A konferencia abból indul ki, hogy az emberek anyagi és kulturális igényei, azok kielégítése megkövetelik a technikai, műszaki színvonal szakadatlan fejlődését. A technika fejlődése pedig azt igényli, hogy az emberek ennek megfelelően képezzék magukat, állandóan bővítsék ismereteiket. Ez a megállapítás érvényes a bányaiparban foglalkoztatott dolgozókra is. A bányaipar ha eleget akar tenni a követelményeknek, nem nélkülözheti a gépesítés fejlesztését, a korszerű technológiák alkalmazását. Az ismeretek elsajátítása, illetve új ismeretek megszerzése nem egyszerű feladat. A bányaiparban, a jelenlegi felmérések szerint mintegy 50 százalékra tehető azon fizikai dolgozók száma, akik nem rendelkeznek a 8 általános iskolával. Igaz viszont, hogy rendkívül nagy gyakorlatuk, termelési tapasztalatuk módot ad a szükséges, új ismeretek elsajátítására. A legnagyobb gondot és nehézséget az jelenti, hogyezeket a mindennapi munka mellett kell elsajátítani. Szakszervezeti szerveink arra törekedtek, hogy megfelelő lehetőséget teremtsenek dolgozóink részére ismereteik gyarapítására. A különböző ismeretterjesztő előadásoknak és rendezvényeknek mintegy félmillió látogatója volt — ez mutatja az érdeklődést a szakmai és általános társadalmi kérdések iránt. Igen kedvelt formának bizonyulnak a különböző szakkörök, klubok és vetélkedők, amelyek lényeges szerepet játszanak az általános ismeretek bővítésében. Ezeknek megvan az az előnyük, hogy a dolgozók pihenés közben, szórakozva sajátíthatnak el fontos ismereteket. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy a hagyományos formákat az utóbbi időkben elhanyagolták. Igen jól beváltak és közkedveltek voltak a bányász- és különböző munkás, valamint más akadémiák, illetve előadássorozatok. Ezek száma az utóbbi években fokozatosan csökkent. Hasonló a helyzet a felnőtt oktatásban is. Az e területen mutatkozó gondok eléggé öszszetettek. Sokan vitatják a tananyagot, az iskolai módszert és azt is, hogy a dolgozó nem kap megfelelő segítséget és ösztönzést a tanulásra sem a gazdasági, sem a társadalmi szervektől. Úgy gondoljuk, hogy ezen a helyzeten sürgős változtatásra van szükség. Bizonyára a készülő közművelődési törvényben erről is intézkednek. A közművelődési konferencián megfogalmazódott, hogy szükség van ötéves fejlesztési tervre. Olyan akcióprogramra, amely maga köré gyűjti a társadalmi erőket, biztosítva az összefogást a program végrehajtására. Az összefogás szükségessége nemcsak elvileg fontos, hanem az anyagiak miatt is. Különösen egy-egy adott község, vagy város összefogása nélkülözhetetlen. Iparágunkban számos példát lehetne elmondani arra, hogy a szakszervezet üzemeltet és a vállalatok tartanák fenn sokszor az egész község vagy város művelődését szolgáló intézményt. Ez természetesen fordítva is fennáll, amikor egyes bányászlakta községekben tanácsi irányítású és támogatású intézmény biztosítja a bányászok és hozzátartozóinak művelődési lehetőségeit. A művelődési feltételek megteremtése az igények kielégítése ma már nem egyszerű dolog. Nem elég csak a helyiséget biztosítani. Olyan berendezésekre, felszerelésekre és technikai eszközökre van szükség, amelyek korszerűen, színvonalasan és sokoldalúan szemléltetve járulnak hozzá az Nemrég még a zalai földbe fúrtak, ma pedig békésen tűrik a kíváncsi érdeklődők vizsgapillantásait. Pár éve vállalataink eszközgazdálkodásának részei voltak, ma egy-egy tárgy a múzeumban fúrótornyok, aggregátoros gépkocsik, szeparátortornyok, hím bák, kútjavító berendezések Természetesen, eredeti nagyságban. Szép, színes látvány a zalaegerszegi Magyar Olajipar Múzeum, melynek megszületéséről Tóth Ferenc elvtárs, a Dunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat igazgatója, s a múzeumi szervező bizottság elnöke így beszélt: — Ezek a berendezések így vagy úgy, jól vagy rosszul kedvező vagy még kedvezőbb hatásfokkal, de a célnak megfeleltek. Nagy részük még most is üzemképes vagy üzemképtelen állapotban, de felmutatható és megvan. Pár év múlva azonban a teljes elhasználódás vagy éppen a helyhiány miatt meg kell szabadulni tőlük. Nos, éppen ezadta részben az ötletet és gondolatot, helyesebben kényszerített bennünket az olajtörténeti múzeum létrehozására. A múzeum első szakaszának építése befejeződött, s két részből állt: egy szabadtéri bemutatóból és egy pavilonból. A szabadtéren félszáz eredeti nagyságú berendezési eszközt állítottak ki, míg az épületben makettek, fényképek, diagrammok, kőzetminták , úgynevezett magokföldszelvény szolgálják a látogatók tájékoztatását. Az ám, a látogatók! Ragyogó május végi vasárnap indultunk el a múzeumba. Mintegy négy hektárnyi területen testvériesen megosztozik Zala megye múltja és jelene után egy darabig a jövője is. Mert itt, az ólai városrészen építették föl négy évvel ezelőtt Európa egyik legszebb szabadtéri néprajzi múzeumát, egy eredeti göcseji falut kontyos házaival, füstös konyháival, kovácsműhelyével, vízimalmával együtt. Mellette kapott helyet a ma: az olajipari múzeum. Tudom, kissé nevetséges: mának neveznem és mégis múzeum. Pedig így van: az olajipari múzeumban kiállított eszközök egy része ma is használatos, s az utókornak megmentve került ide. A kapu előtt több hazai, egy jugoszláv és egy osztrák rendszámú gépkocsi várakozott gazdáira. — Tessék mondani, ezzel a jeggyel az olajmúzeumot is ismeretek megteremtéséhez, illetve elsajátításához. Mindezek és még sok minden más szóba került a konferencián, amelyek megoldása segítheti az előrelépést. Természetesen elsősorban szemléletben változásra van szükség. Ha a társadalmi szervek, a vállalatok és üzemek gazdasági vezetői felismerik a közművelődés jelentőségét, társadalmi szükségszerűségét és tevékenyen közreműködnek a megoldásra váró kérdések végrehajtásában, akkor nagyot léphetünk előre. Tóvizi Sándor meg lehet nézni? — kérdezte egy kék kardigános, fiatalos középkorú hölgy. Mint megtudtuk, Kőszegről jöttek rokonokhoz, s gondolták, ha már a városban járnak, meglátogatják a két múzeumot. — Természetesen — hangzott a válasz a pénztárból. Az olajipari múzeum pavilonjában idősebb néni kalauzol bennünket. — Egyre többen járnak it — mondja kérdésünkre. Néha egész osztályok, vag egy fél iskola. Épp tegnap kereste föl múzeumunkat a soproni főiskola. Jó, hogy fölépült ez a múzeum. Hogy miket nem kérdeznek az emberek! Így legalább módunkban áll elosztani a tévhiteket. Jómagam is tapasztalta, hogy az olajtermelésről közvéleményünknek meglehetősen hamis elképzelései vannak. Nemrégiben az egyik üzemi lap szerkesztője kérdezte meg: — Most már végleg sikerül megtalálnotok azt a vastas olajeret? Mert úgy képzelik: a föld alatt folyik — vagy hömpölyög — az olaj, s ha épp oda fúrunk, akkor szerencsénk van, ha nem, hát próbálkozhatunk tovább. Nos, a múzeum kőzetmintáiból, s ábráiból, a magyarázó füzetekbőlz érdeklődők megtudhatják hogyan keletkezett az olaj, ahogy milliméter átmérőjűtől , több méteres tárolóig található a mélyben, s épp az egymástól elszigetelt vagy épi kapcsolatban álló tárolók, lencsék megkeresése a cél. A Magyar Olajipari Múzeumnak már létrehozásakor széles visszhangja volt. Tavaly szeptember 27-én avatták föl, s ekkor Lőrincz Imre nehézipari miniszterhelyettea következőket mondotta: — Zalának joga van, hogy, itt legyen ez a létesítmény hiszen itt vannak és innen kerültek ki a legtapasztaltabb legképzettebb szakemberek." A minisztérium részéről egyetértünk a múzeum továbbfejlesztésével, azt célszerűnek tartjuk és támogatjuk. Ezt a múzeumot az összefogás, a zalai olajipari vállalatok — elsősorban a termelő és a fúrási vállalat — együttműködése hozta létre. Nem régi létesítmény, most éri meg első nyarát, de már határainkon túl ismerik. Bizonyság erre a jugoszláviai horvát szénhidrogénipar lapjában, az INA-Vjesnikben megjelent kétoldalas fényképes riport, melyben ezt olvashattuk: — Európában is párját ritkítja, hogy korszerű technikai eszközök olyan impozáns emlékeztetőjét hozza létre, mint a magyarok Zalaegerszegen az olajipari múzeum megnyitásával. Végigsétálva ebben a múzeumban nehéz szabadulni a hatástól, mi a zágrábi műszaki múzeumban olajiparunk fejlődését bemutató néhány kiállítási tárgyunkkal még nagyon messze vagyunk attól, hogy így, dokumentatívan bemutassuk ezt a dinamikusan fejlődő gazdasági ágazatot. A Magyar Olajipari Múzeum Zalaegerszegen továbbra is várja mindazokat, akik ezzel a bányászati ágazattal közelebbről is meg akarnak ismerkedni. Nem propagandafogás, de régi olajostól hallottam , érdemes végigsétálni ezen a két hektáron! Ferencz Győző Az olajipari múzeumban A gazolintelep makettje a kiállításon A November 7. Művelődési Ház nyári programja A kurityáni November 7. Művelődési Ház vezetője, Nagy Lajos. A fiatal, tehetséges kultúrigazgató 1965-től irányítja a művelődési ház munkáját. Vezetése alatt fellendült és rendszeressé vált a község kulturális élete. Sok neves művész és egyéniség megfordult már itt, többek között Devecseri Gábor, Gárdos Miklós, Berkesz András, Fehér Klára, az Omega, a Metro, a Hungária, a Neoton együttes és még sokan mások. S ilyenkor mindig telt ház előtt zajlott le a rendezvény. Igen népszerűek lettek az ismeretterjesztő előadások, amelyeket az érdeklődésnek megfelelően külön szerveztek a nőknek, a bányászoknak és a fiataloknak. A megalapozott és jól irányított kulturális nevelőmunka hatásaként szaporodott az öntevékeny művészeti csoportok száma. Az énekkart például a miskolci Nemzeti Színház karnagya, Kalmár Péter vezeti. Eredményesen működik az újonnan megalakított népi tánccsoport és irodalmi színpad is. Az ősszel indítják be a felnőtt báb, valamint a gyermek tánccsoportot. A fiatalokkal közösen létrehoznak egy mini klubot, amelyet modern berendezéssel szerelnek fel. A kultúrház tavaly az eredményes munkáért megkapta a Szakszervezetek Megyei Tanácsa által adományozott dicsérő oklevelet. S e büszkeségre feljogosító elismerés újabb nagy feladatok megoldására serkentette a kultúrház vezetőségét Az idei nyár programja színes változatos, tartalmas rendezvénysorozatot ígér. Amióta a Borsodi Szénbányáknál bevezették a szabad szombatokat az intézmény a korosztályoknak megfelelően alakította ki munkaprogramját. Figyelembe vették az elmúlt években bevált jó módszereket, hagyományokat, s állandóan kutatják a művelődés, a szórakozás új lehetőségeit. Újszerű például a bukott gyerekek felkészítése a pótvizsgára. Kurityánban él mintegy 20 gyermeket érint. Kapcsolódik e munka a szakszervezetnek ahhoz a felhívásához, mely szerint minden területen segíteni kell a munkásgyermekeket. A kultúrház nyári programjából kiemelkedik a kerékpártúra verseny. A fiatalok bevonásával közösen szervezik ezt. Az útvonal: Aggtelek, Kazincbarcika és Rakaca. Aggtelek lesz a színhelye az ifjúsági találkozónak is, ahol részt vesznek a kurityáni, az ormosi, az izsófalvi és az alberttelepi fiatalok. Kazincbarcikán az új fürdőben úszóverseny, Rakacán pedig horgászvetélkedőt szerveznek. Az alkotmány ünnepén, augusztus 20-án rendezik meg a munkás—paraszt találkozót, melynek igen népszerű hagyománya van a környéken, mint ahogyan a bányász—színész találkozóknak is. Az idén is tervbe vették, hogy a miskolci Nemzeti Színház művészeivel a szocialista brigádok részére közös műsort rendeznek. Ennek keretében kerül sor női, férfi divatbemutatóra. A program részét képezi az MHSZ-szel való együttműködés. A honvédelmi nevelést lesz hivatott elősegíteni a gyerekek részére szervezett 3 és a bevonuló fiatalok részére szervezett 5 túragyakorlat. Ezeket a rendezvényeket összekapcsolják fegyverismerettel és vetélkedőkkel. A szokásokhoz híven az öntevékeny művészeti csoportokkal az idén is fellépnek a környező bányászlakta községek kultúrotthonaiban, hogy szórakoztassák, mulattassák a pihenőnapjukat töltő bányászokat. — T — 10 esztendeje a kultúra szolgálatában A minap fehér asztal mellé emlékezni jöttek össze Kossuth-bánya kultúrbizottságának tagjai, olyan veterán aktivisták, akik ma is idős koruk ellenére sokat tesznek a kultúra terjesztéséért. Az emlékezés apropója, a kerek jubileumi dátum. Az hogy Kossuth-bányán kerekes 10 esztendeje, hogy megalakult a kultúrbizottság. A megtett útra, az út egyes mérföldköveire a bizottság fáradságos de mégis eredményes munkájára méltán lehetnek büszkék. Járatlan úton indultak el, mégis sikerült megtalálniuk azt a helyes gyakorlatot, amely ma tekintélyt ad Kossuthbányán a szakszervezeti bizottság mellett tevékenykedő kulturális aktíváknak. Saját zsebből Hogyan is kezdődött? — Nehezen indult meg a munka — emlékezik Adószegi Gábor, a kultúrbizottság alapító tagja, jelenlegi vezetője. Felkerestem azokat, akik valamilyen kulturális tevékenységet végeztek, kértem segítségüket ehhez a munkához. Hamar összekovácsolódtunk. Kezdetben sokféle nehézséggel kellett megküzdeni. Anyagi fedezetünk a rendezvényekhez nem volt. Ha valamit szervezni akartunk, akkor nyilatkozatot írtunk alá, amelyben vállaltuk, ha ráfizetés mutatkozik, akkor azt a kultúrbizottság tagjai maguk fedezik. A kultúrbizottság munkáját jelentékenyen segítette és ma is segíti a KISZ-szervezet. A megalakult színjátszó csoport az akkori években sokat tett a szép szó terjesztéséért, a magvas gondolatok elültetéséért. Vasárnaponként autóbusz vitte a patronált községekbe a színjátszókat. Voltak olyan ünnepnapok, hogy két községben is szerepeltek. Viták tüzében, a nézeteltérések tisztázása közben alakult és formálódott a bizottság tevékenysége. Elsőként az országban — Egyik nagy eredményünk, hogy az országban elsőként megalakult az üzemi ifjúsági klub, melynek istápolója id. Bartus Imre elvtárs lett. A társadalmi munkával elkészített, igen szép helyiségben az ifjúsági zenekar havonta 12— 15 alkalommal társadalmi munkában szórakoztatta a dolgozókat. A kultúrteremben igen sok szellemi vetélkedőt, szocialista brigádtalálkozót, tapasztalatcseréket, családi estéket, magyar nótaesteket és egyéb rendezvényt szerveztünk. Persze, a kulturális bizottság tevékenysége nem szűkült le csak ezekre a területekre. Tevékenysége megtalálható volt, s megtalálható ma is a társadalmi és családi ünnepeken, a névadókon, a KISZ tagkönyvkiosztó ünnepségein, a nyugdíjas búcsúztatókon és találkozókon, az orvos—munkás, a színész—bányász, az orvos—mérnök rendezvényeken. A kultúrbizottság az elmúlt évtizedben számos kiállítást szervezett, így: kézimunka, képzőművészeti, munkavédelmi, egészségügyi, politikai, bűnügyi témakörökben. — Az említetteken kívül úgy érzem sokat tettünk az általános és szakmai műveltség növeléséért is — mondotta Adószegi elvtárs. A feltáró körlet szakszervezeti bizottságának javaslatára, üzemi általános iskolát szerveztünk pedagógusok közreműködésével. A tanulást hetenként kétszer, reggel és délután tartottuk. Dolgozóink közül különösen 1968-ban sokan ki is használták ezt a lehetőséget. Sajnos az elmúlt évben megcsappant a létszám, s mindössze 11-en vesznek részt ezen az oktatáson. Szakmai tanfolyamaink jellemzője a továbbképzés, a dolgozók érdeklődési körének kielégítése. Bányánk gépesítése megköveteli a magasabb szintű képzettséget, de szükség van rá a munkavédelem, a dolgozók testi épségének fokozott megvédése érdekében is. 2000 forintért könyvek De a bizottság fogja össze a politikai oktatást, közönségszervezést és a könyvterjesztést. — Elértük, hogy fizetésnapokon dolgozóink esetenként 1500—2000 forint értékben vásárolnak könyveket. A vetélkedők magas színvonala, dolgozóink olvasottságát tanúsítja. Sokan rendelkeznek már igényeiknek megfelelően öszszeválogatott házikönyvtárral. Szeretném itt megemlíteni egy gondunkat: dolgozóink hiányolják a műszaki könyvtárat. Műszaki klubunk — hadd tegyek erről is említést — eredményesen működik, a klub vezetője Brand Béla főmérnök. Essék szó a tervekről, elképzelésekről is. — Jelenleg egy stúdió szervezésén fáradozunk, a versenyiroda vezetőjével közösen — közölte Adószegi elvtárs. Reméljük, hogy dolgozóinkat az idei bányásznapkor már az új, modernül berendezett stúdióból üdvözölhetjük. Kossuth-bánya kultúrbizottságának 10 esztendő tevékenységéről csak elismerés hangján szólhatunk. A bizottság és az aktivisták sokszor áldozták fel szabad idejük nagy részét, hogy az üzem dolgozói, munkatársai kellemesen töltsék el szabad idejüket. Munkájuk nyomán formálódott és változott Kossuth-bánya dolgozóinak művelődési, szórakozási lehetősége. L. A. 22 gyermek részére rendeztek névadó ünnepséget a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban