Bányamunkás, 1974 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

A dolgozók panaszainak intézéséről Szakszervezetünk elnökségi nemrég tárgyalta a dolgozók panaszaival, bejelentéseive való foglalkozás tapasztalatait, a Munkaügyi Döntőbizottságok tevékenységét. E téma tárgyalását megelőző széles körű vizsgálat tapasztalatai eredményeként elnökségünk a következő megállapításokat tette: 1. A bányászatban dolgozók részéről jelentkező panaszok előző évekhez viszonyítva, általában csökkentek. Ez egyrészt a szénbányászat létszámcsökkentésének következménye, másrészt pedig annak tudható be, hogy a nagyobb vállalati hatáskör keretében több panasz orvosolható vállalaton belül. A panaszt kiváltó okok azonban e két körülmény mellett sem csökkentek a kívánt mértékben. 2. A dolgozók csaknem azonos arányban fordulnak a gazdasági, illetve a szakszervezeti vezetőkhöz, azonban egyes esetekben nagyobb bizalommal keresik meg a szakszervezeteket, ismerve érdekképviseleti tevékenységüket. A vizsgált időszak azt mutatja, hogy a szén- és ércbánya vállalatok szakszervezeti bizottságait 1970-ben 1971-ben 1972-ben 1346 1222 995 a vállalat panaszügyintézőit pedig 1486 1512 924 dolgozó kereste meg írásiban problémáival. A gazdasági vezetésnél szóban előadott vagy írásban benyújtott panaszok 50 százaléka bizonyult helytállónak, míg a szakszervezeti bizottságok a panaszok 60—70 százalékát ítélték jogosnak. Az előterjesztett panaszok tárgyuk szerint túlnyomóan lakás, munkaügyi és bérügyi kérelmek. A panaszintézésre jogszabályilag előírt 30 napos határidőt általában mind a gazdasági, mind a szakszervezeti szervek betartják. Előfordulnak azonban olyan esetek is, amikor ez a határidő objektív körülmények miatt nem tartható, azonban ilyen esetekben a panaszost írásban értesítik. Ez elsődlegesen társadalombiztosítási ügyekre jellemző. Van még olyan gyakorlat is, hogy régi megszokásból vagy a munkahely vezetője iránt érzett bizalmatlanság miatt a dolgozók nem fordulnak közvetlen vezetőikhez, hanem problémáik megoldását felsőbb, esetenként külső szervektől remélik. Az ilyen gyakorlatot meg kell szüntetni, mivel a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdések nagy részét a vállalati kollektív szerződések és más vállalati jogszabályok rögzítik. Ezek alapján a felmerült panaszok túlnyomó többségét a felmerülés helyén lehet megnyugtatóan elbírálni és elintézni. Egyes felelős beosztású vezetők részéről még mindig bizonyos türelmetlenség tapasztalható a dolgozókkal szemben. Ez elsődlegesen az üzemeknél merül fel problémaként. Ennek megszüntetése elősegítené, hogy a dolgozók panaszaikkal és javaslataikkal ne közvetlenül a vállalat vezetőségéhez vagy egyéb szervhez forduljanak, hanem megfelelő bizalommal keressék meg közvetlen vezetőjüket abban a tudatban, hogy panaszukat vagy javaslatukat a lehetőség határain belül realizálni fogják. A Munkaügyi Döntőbizottságokhoz előterjesztett panaszok száma 1970—1971 és 1972 évvonatkozásában általában csökkenő tendenciát mutat. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy tevékenységük évről évre javul, felkészültségük, jogszabályismeretük egyre jobban bővül és a törvényesség betartása mind az eljárás keretében, mind a jogszabályok alkalmazása területén álltalában biztosított. A Munkaügyi Döntőbizottságok határozatainak megalapozottságát és törvényességét bizonyítja az a tény , hogy egyre kevesebb dolgozó él fellebbezéssel vagy keresettel a döntőbizottság határozata ellen és a másodfokú eljáró bíróságok egyre kevesebb esetben változtatják meg a Döntőbizottság határozatát. A panaszforrások intenzívebb megközelítése, az úgynevezett emberi kapcsolatok mélyebb feltárása, ezen keresztül az üzemi demokrácia tartalmasabbá tétele érdekében a NIM Igazgatási Főosztálya 1972-ben szociológiai munkabizottságot hozott létre. A dolgozók egyre szélesedő igénye üzemeik különböző problémái iránt akkor válik igazán aktívvá, ha a vállalatoknál a különböző demokratikus fórumok a célkitűzéseknek megfelelően funkcionálnak. Dr. Zsingor Iván Páncélpajzs export Újabb megrendelők bővítik a Várpalotai Szénbányák páncélpajzs piacát. Az NSZK után márbejelentette igényét a korszerű bányagépre Marokkó és Kanada is. Előreláthatóan több mint 10 százalékkal több berendezést állítanak elő és exportálnak, mint 1973-ban. Az ez évi export várható értéke meghaladja, majd, a 60 millió forintot. Búcsú Kaszás Istvántól Kaszás István a Szakszervezetek Országos Tanácsának, Szakszervezetünk Elnökségének tagja, a Tatabányai Szénbányák Szakszervezeti Bizottságának titkára, december 14- én gépkocsi baleset következtében elhunyt. Kaszás István nincs többé. A barátai, ismerősei, a föld alatti munkások és a fiatalok körében oly népszerű nagy tudású, művelt szakszervezeti vezetőt munkája teljesítése közben ragadta el a halál. December 14-én reggel gépkocsiba ült, a Szakszervezetek Országos Tanácsa ülésére indult, hogy a reá oly jellemző aktivitással vegye ki részét a jövő évi tervvel és az ifjúsággal kapcsolatos vitából. Sajnos, ezen a tanácskozáson már nem lehetett jelen. Útközben érte a tragikus szerencsétlenség, Kaszás István küzdelmes életet élt, 1916. november 11én, Budapesten született. Bányászszülők gyermekeként nőtt fel. Nagyon korán, 15 éves fejjel kezdte a bányamunkát Tatabányán, az I/A aknában. Dolgozott csillésként és vájárként. A felszabaduló után több fontos tisztséget töltött be majd 1963-tól a Szakszervezetek Komárom megyei Tanácsa elnökségének, valamint a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének, elnökségének tagja. Munkája elismeréseként többször magas állami kitüntetésben részesült. Tragikus halála nagy veszteség nemcsak a bányászoknak, családjának és hozzátartozóinak, hanem a munkásmozgalomnak is. A Tatabánya-újtelepi temetőben több ezren gyűltek öszsze, hogy végső búcsút vegyenek Kaszás elvtárstól. A koszorúkkal borított 1. ravatal előtt díszőrséget álltak a megye és a város, a szakszervezeti mozgalom képviselői. Ott volt Nemeslaki Tivadar a SZOT főtitkárhelyettese, Havasi Ferenc a megyei pártbizottság első titkára, Körösi György belügyminiszterhelyettes, Simon Antal szakszervezetünk főtitkára, Havrán István az OBF elnöke és mások. A harcostársak, az elvtársak, a barátok, a tisztelők nevében Komár András szakszervezetünk titkára vett végső búcsút az elhunyttól. Szólt Kaszás István életéről, kimagasló tevékenységéről, példamutató munkásságáról. Ezt követően dr. Gál István a Tatabányai Szénbányák igazgatója búcsúzott Kaszás Istvántól. Megrendült szavakkal méltatta emberi tulajdonságait, amelyekkel nagy népszerűségre tett szert a bányászok között. Kaszás István emlékét, kegyelettel megőriztük. Teljesülőben kongresszusunk határozata — Minden évben lépünk előre — Az üzemi demokratizmus, a szocialista briigádmozgalom fejlesztése, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása, általában életszínvonal-politikánk végrehajtása, a nőpolitikai határozat, az Ifjúsági Törvényből adódó feladatok, a szakszervezeti politikai oktatás, a szakszervezet béremelést segítő munkája mind olyan témák, amelyek feltétlenül szóba kerülnek az olyan beszélgetéskor, amikor a kongresszus óta megtett út eredményeit összegezik Papp József, a Dorogi Szénbányák vállalati szakszervezeti bizottságának titkára is ezekre a főbb kérdésekre tért ki, amikor a minap a vállalati szakszervezeti bizottság tevékenységét, s az utóbbi években elért sikereit körvonalazta. Többször találkozunk a dolgozókkal A vállalati szakszervezeti bizottság titkára a vezetés és a dolgozók közti egyre mélyülő kapcsolatról, a demokratizmus fejlődéséről, és új fórumairól beszélt. Bár nem állapodtunk meg semmiféle fontossági sorrendben, mégis ez a téma került eszmecserénk legelejére, és ez is azt bizonyítja, milyen jelentőséget tulajdonítanak ennek. — Az utóbbi másfk évben a különböző fórumokon, tanácskozásokon többször találkozhattunk a dolgozó kollektívákkal — jegyezte meg Papp József. Rendszeressé vált a tanácskozás szocialista brigádjainkkal. Az ilyen véleménycsere szükséges és hasznos. Az elhangzott vélemények,a javaslatok a vezetés munkáját segítik. Ugyanilyen jellegű összejövetelt szerveztünk a középkáderekkel is. Ez is elérte célját. A rétegtanácskozások a demokratizmus fórumai lettek. Más jellegű, de mégis ide tartozik, hogy havonta megszervezzük a jubiláló dolgozók találkozóját. Erre az igazgatói tanácsteremben kerül sor. Az ünneplés az évtizedekig helytálló szorgos embernek szól. Erkölcsi hatása szinte lemérhetetlen. Volt olyan, aki bányász egyenruhában jelent meg. És ezek az ünnepi találkozók sem csupán megemlékezések, múltidéző pillanatok, hanem bizony a jövő terveit is segítenek kialakítani, megfogalmazni, mert a véleményeket, javaslatokat ilyen alkalmakkor is elmondják. Minőségi változás — Úgy van rendjén, hogy minél többel legyünk munkatársaink között. Sokszor viszont az idő szab határt ennek. A mikor mellett felmerül a hol kérdése is. A mi álláspontunk az, hogy lehetőleg közel a munkahelyhez, ahol érdemben beszélgethetünk célokról, feladatokról. " A szocialista brigádmozgalomra ugyancsak a fejlődés a jellemző a dorogi szénmedencében. Továbbra is az az elvük, hogy elsősorban a belső tartalmi munkát fejlesztik. Jelenleg a dolgozók 42 százaléka tartozik a mozgalomhoz. Ez azt jelenti, hogy az utóbbi esztendőkben mintegy 10 százalékos volt a növekedés. Gondoskodás a dolgozókról Egy újságcikk keretében aligha lehet teljességre törekedni, de még a beszélgetés során elhangzottakat sem tudja az ember visszaadni, mert a terjedelem eleve határt szab. Ha önkényesen is, de meg kell kísérelni a tények csoportosítását, úgy, hogy az a valóság keresztmetszetét adja. Ezek előrebocsátásával tértünk át azokra az intézkedésekre, amelyeket a szénmedencében a nők és a fiatalok érdekében hoztak. — Évről évre megkülönböztetett gondot fordítunk a nő- és ifjúságpolitikai határozatok végrehajtására — beszélt ezekről a kérdésekről Papp József. Mindenütt előbbre tudtunk lépni. Vállalatunknál megszüntettük az 1400 forinton aluli kereseteket. Ezt a határozat a ciklus végére tervezte, de mi igyekeztünk mielőbb megvalósítani. A szülési szabadságon levő anyák számára biztosítottuk a tizenharmadik havi segélyt. Amikor visszatérnek munkahelyükre megkapják ugyanazt a bérfejlesztést, amit távollétükben munkatársaik elértek már. Támogatjuk a nagycsaládos anyákat Évente két alkalommal utalunk ki segélyt részükre. Az egyedül álló nagycsaládos nők részére ingyenes üdültetést biztosítunk. A lakások elosztásánál a fiatalok megfelelő arányban jönnek számításba. Számuk túlhaladja a 20 százalékot. Az üdülőjegyek, külföldi csereüdültetések egyharmadát is ők kapják meg a vállalatnál. Balatonfenyvesen a vállalati üdülő területén KISZ-tábort alakítottunk ki, öt alpesi faházat építettek a fiatalok vállalati támogatással. Beszélhetnék az ösztöndíjról és egyéb más az ifjúságot érintő intézkedésről is. Szólni kellene a szakszervezet belső életéből bekövetkezett fejlődésről is. Szervezettségünk meghaladta a 98 százalékot. Tagdíjfizetésben alig-alig van elmaradó. Bevételi tervünknek maradéktalanul eleget teszünk. Bizalmi hálózatunk munkája dicséretes, s az elmondott eredményekben oroszlénkészük van. Az a tény, hogy szociálpolitikai munkáink során a támogatást azok élvezik, akiknek a legnagyobb szükségük van rá ugyancsak a bizalmiak körültekintő véleménye alapján történik így. És ha most összegezni kellene a XX. kongresszus óta eltelt időszak munkáját? — Úgy érezzük, hogy a határozatokat időarányosan teljesítettük, és jó úton haladunk pártunk X. kongreszusán megfogalmazott feladataink valóra váltásában is. Munkánkkal ezek megvalósításán tevékenykedünk. Gordos Géza Jelentés népesedéspolitikai intézkedések A Minisztertanács a népesedési helyzet javítása, a gyermekes családok fokozott anyagi támogatása, a nők és születendő gyermekek egészségének hatékonyabb megóvása érdekében a következő határozatot hozta: 1.) A gyermekneveléssel járó költségeknek a családot terhelő részét csökkenteni kell, illetve növelni kell ebben a társadalmi részvételt készpénzjuttatásokkal és más kedvezményekkel. Ennek megvalósítása keretében a két gyermek esetén járó családi pótlékot 1974. június hó 1-i hatállyal gyermekenként havi 100,— Ft-al kell felemelni. 2. ) A gyermekgondozási segély havi összegét 1974. január 1-i hatállyal. — első gyermek után 150,— Ft-al, — második gyermek után 250,— Ft-al, — harmadik gyermek után 350,— Ft-al növelni kell. 3. ) 1974. január 1-ét követően a társadalombiztosítás keretében a jelenlegi egyszeri anyasági segély és babakelengye juttatás együttes összegét minden gyermek születésekor egységesen 2 500,— Ft-ban kell megállapítani. 4. ) A gyermekápolási táppénzjogosultságot a dolgozó anya esetében ki kell terjeszteni úgy, hogy a jogosultság a gyermek 1—3 éves korában évi 60 napra, a gyermek 3—6 éves korában pedig évi 30 napra legyen igénybevehető. Egyedülálló apák esetén ezek a jogok a gyermek 0—6 éves koráig az apát illetik meg. Amennyiben egyedülálló szülőről van szó, a gyermekápolási táppénz a gyermek 3—6 éves korában is évente 60 napra legyen igénybevehető. E kedvezmények közül — melyek 1974. január 1-ét követően vehetők igénybe — mindig az igényjogosult számára ,a legkedvezőbbet kell biztosítani. ) A szakszervezeti és a vállalati üdültetés fejlesztése és rekonstrukciója során bővíteni kell a többgyermekes családok üdülési lehetőségét, a beutalások elosztásánál pedig előnyben kell részesíteni a többgyermekes családokat. 6. ) A dolgozó szülők életkörülményeinek javítása érdekében az anyák (gyermeket egyedül nevelő apák) részére a jelenlegi havi egy fizetésnélküli szabadnapon túlmenően évenként — egy 14 éven aluli gyermek esetében 2 nap, — két 14 éven aluli gyermek esetében 5 nap, — három vagy több 14 éven aluli gyermek esetében 9 nap fizetett szabadságot kell biztosítani. Ez a kedvezmény az arra jogosultakat 1974 január 1-ét követően illeti meg. A felsorolt intézkedésekkel egyidejűleg az Elnöki Tanács további , társadalombiztosítási jellegű kedvezményeket biztosít a dolgozó nők részére, így: 1. ) Táppénzre jogosult az a dolgozó nő, illetőleg az az egyedülálló dolgozó férfi, aki egyévesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja, továbbá az a dolgozó nő, aki kórházi ápolás alatt álló 1 évesnél fiatalabb gyermekét szoptatja és emiatt foglalkozását nem folytathatja. Az előző bekezdés alapján a gyermek 3 éves életkorának betöltéséig gyermekenként és évenként 60 napig, ha a gyermek 3 évesnél idősebb, gyermekenként és évenként 30 napig jár táppénz. Egyedülálló dolgozónak 1 évesnél idősebb, de 6 évesnél fiatalabb gyermek betegsége esetén évenként és gyermekenként 60 napig jár táppénz. 2. ) A dolgozó nő, valamint a családtag terhessége, illetőleg szülése esetén díjtalan orvosi kezelésre, szülésznői ellátásra és kórházi ápolásra jogosult. A dolgozó nőt szülési szabadsága idejére — az alábbi bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében — terhességi-gyermekágyi segély is megilleti. Ha a dolgozó nő a szülést megelőző 2 éven belül 270 napon át biztosított volt, a terhességi-gyermekágyi segély a munkabér teljes összege, ha pedig legalább 180 napon át volt biztosított, a terhességigyermekágyi segély a munkabér 65 százaléka. A kórházi ápolás idejére a terhességi-gyermekágyi segély 80 százaléka jár. 3. ) Az orvosi gyógykezelésre jogosult dolgozó nőknek, valamint a családtagoknak szülése esetében anyasági segély jár. Az Elnöki Tanács rendelete 1974. január 1-én lépett hatályba. E munkavédelem közösést Eredmények és tennivalók A többi szénbányákkal egyidőben, a mi üzemeinkben is megszerveztük a munkavédelmi őrmozgalmat. Azért örültünk ennek a kezdeményezésnek, mert lényege, hogy a balesetelhárítási tevékenységbe közvetlenül bekapcsoljuk a dolgozókat és a munkahelyen tőlük kérünk és kapunk segítséget a balesetek megelőzéséhez, okainak feltárásához és felszámolásához, a fegyelem javításához. Így vélekedik a munkavédelmi őrmozgalomról Palotai Sándor a Közép dunántúli Szénbányák Szakszervezeti Bizottságának munkavédelmi felügyelője. Üzemeinkben több mint 10 esztendővel ezelőtt a munkavédelmi őrségek szervezésekor még nem volt egységes az érzelem és értelem, a munkavédelmi őrség iránt. Több helyet még ellenszenvet is lehetett tapasztalni. A dolgozók sem értettek pontosan miről is van szó, mire kérjük őket. Különböző eszközökkel és módszerekkel folyt a szervezés, még mi sem tudtuk, milyen feladatokkal lássuk el őket. A heti, később a kétheti váltások voltak zavarók. Mire valaki belejött volna a munkába, már leváltottuk. Sok helyen még termelési feladatokat is kaptak. Még sorolhatnám a kezdeti problémákat, amin a ma már csak mosolygunk. Később az 1964-ben megjelent BDSZ—ORF—MM közös irányelve már sok kérdést tisztázott. Ettől kezdve üzemeinkben már egységes szemlélet bontakozott ki. A helyi körülményeket, sajátosságokat figyelembe véve formálták, alakították e fontos társadalmi tevékenységet. Ma már elmondhatjuk, hogy a munkavédelmi őrség mozgalom többékevésbé, megérett szervezet. Több százan ismerték fel, hogy saját magukra és dolgozó társaikra vigyázna, nemes feladat. Napjainkban a SaxxnaLista brigádok jelölik, illetve választják''ki maguk közül az új vagy az újra megbízott őröket. Vállalatunknál évről évre fokozatosan csökken a balesetek száma. Gyakorisági mutatónk 1971-ben 27,6, 1972-ben 21,3, 1973 első */ évében pedig 18,9 volt. A műszaki-gazdasági tevékenység mellett a munkavédelmi őröknek nagy szerepük van ebben a kedvező baleseti helyzetet mutató eredményekben. Az 1973-ban megrendezett vállalati, majd ezt követően üzemi munkavédelmi őr tanácskozások is bizonyítják, hogy a társadalmi összefogásra továbbra is szükség van. A gazdasági és társadalmi vezetés jónak értékelte a munkavédelmi őrök tevékenységét. Hogyan látja a további feladatokat Palotai elvtárs? Erre így válaszol: elsősorban azt szeretném kiemelni, hogy a munkavédelmi őrmozgalom szükségességét a gazdasági vezetés jól látja, de az őrök és középkáderek együttműködése még nem minden üzemünkben hatékony. Az őrök által felvetett baleseti veszélyforrások felszámolása sem mindig történik meg azonnal, még ha arrra mód is lenne. Néhány középkáderünk — szerencsére mind kevesebb — szakmai féltésből, illetve tekintélyük lejáratásának veszik a figyelmeztető szavakat. Néhány munkavédelmi őrünk még elég arogánsam, s nem mindig emberien figyelmeztet. Kevesen, de vannak olyanok is, akik vállalják az őrfeladatokat és mégis semmit vagy igen keveset tesznek. Több üzemünkben még az erkölcsi és anyagi megbecsülésük sem jut eléggé kifejezésre. A munkavédelmi őrök oktatása, el- , igazítása, tájékoztatása sem mindig kielégítő. A jövőben többet kívánunk foglalkozni a munkavédelmi őrséggel. Több segítséget akarunk adni üzemi szerveinknek, gyakrabban ellenőrizni ezt a fontos társadalmi munkát. Évente meg kívánjuk rendezni a vállalati munkavédelmi őr tanácskozást — mondja befejezésül Palotai elvtárs. V. s.