Bányamunkás, 1974 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1974-05-01 / 5. szám

Szerződés Pécsett az élenjáró szocia­lista brigádokra épít a válla­lat vezetősége, de a feladat teljesítésére újszerű kezdemé­nyezés született: Garamvölgyi János igazgató és a négy bá­nyaüzem legnagyobb létszá­mú szocialista brigádjának ve­zetői szerződést kötöttek. A megállapodás értelmében a négy fejtési csapattól megha­tározott idő alatt 148 250 ton­na szén kitermelését kérik, 17 ezer tonnával többet, mint ami eredeti programjuk volt. Ha ezt teljesítik, 335 000 forint ju­talomban részesülnek, mégpe­dig úgy, hogy jelentős részét — 15 százalékot — demokra­tikus alapokon, maguk a bri­gádok osztják ki a tagok kö­zött, munkájuk, érdemük alapján. A többi pénzből a tel­jesített műszakok arányában részesül a négy brigád 413 tagja azzal a kikötéssel, hogy a három hónapos szerződést aláírt brigádok tagjai leg­alább 57, míg a változó mun­kahelyek miatt rövidebb idő­re egyezséget kötött csapatok tagjai 37 műszakot kötelesek ledolgozni. A szerződés nem­csak a termelési elvárást­­tar­talmazza. Kitér a minőségi követelményre, továbbá a bal­esetmentes munka érdekében a biztonsági előírások szigorú betartására. Ugyanis kizáró ok, ha a csapatnál technoló­giai fegyelemsértésből halálos üzemi baleset történik. Pillantás egy kiváló cím mögé dr. Fenyves János igazgatási osztályvezető — a csúcspártve­­zetőség szervező titkára — 1967-ig vezetett, 12 gépelt ol­dalas összefoglalóját. Érdemes, mert ebből kitűnik, hogy az állandóan átalakulóban lévő, sanyarú körülmények közé szorult vállalat mindig is ipar­kodott megfelelni az iránta tá­masztott követelményeknek. A magyar szénhidrogénipar kezdetén csupán Dél-Zala olaj­mezőinek környékén pár köz­ség élvezte a gáztüzelés áldá­sait Nagykanizsán kívül. Köz­mű jelleggel csupán a felsza­badulást követően indult el a gázszolgáltatás. Zalaegerszegen például 1972-ben már 126, ta­valy 175 millió köbméter föld­gázt adott el a háztartásoknak és vállalatoknak a KÖGÁZ. Azóta nem csupán a gázfel­használás nőtt meg, de szép új irodaházba költözött a válla­lat, kialakult szervezeti felépí­­tettsége tökéletesedett az egyes osztályok, főosztályok közötti összhang. Bizonyára ennek is kelle­mes következménye, hogy az 1972-es 39 millió forintos vál­lalati eredmény tavaly 55 mil­lióra alakult, pedig itt szó sincs áremelésről. Egyszerűen a munka pontosabb, gondo­sabb megszervezésében kell a titok nyitját keresni. Ez a vállalati élet mérhető, számokban kifejezhető része. A gazdasági fejlődéssel azon­ban együttjárt a mozgalmi élet előrelendülése is, párhuzamo­san a vállalati politika kiala­kulásával. Ami a mozgalmi életet ille­ti: az MSZMP csúcsvezetősége mind határozottabban irányít­ja, segíti és ellenőrzi a vállalati munkát. Rendszeresen megvi­tatja vezetőségi üléseken az egyes gazdálkodó egységek — osztályok, üzemek — tevé­kenységét, azt részletekbe me­nően és személyekre lebontva elemzi. Ugyanakkor megfelelő javaslatokat is tesz. A szakszervezeti bizottság és tanács új munkamódszert dol­gozott ki a tanácskozásokon, amelyek most már munkameg­beszélések. Legutóbb például — április 19-én — a VSZT ülé­sén értékelték (a vállalat tör­ténetében először!) az üzemek közötti szocialista munkaver­senyt. A negyedik helyre java­solt kaposvári üzem képviselő­je, Tarlós Lajos érvekkel bizo­nyította be, hogy az értékelő bizottság helytelenül mérle­gelt. Bejelentése nyomán újra vizsgálták az üzemek tevé­kenységét. Egyébiránt az is eleve az új módszerek közé tartozik, hogy a KÖGÁZ-nál tavaly meghir­dették a munkaversenyt az üzemek között, s az értékelési szempontok azonosak a Kiváló Vállalat cím megpályázásának feltételeivel. A KÖGÁZ szakszervezeti szervezettsége majdnem teljes. A szakszervezetnek vonzereje van a dolgozók között, s ez nyilván összefüggésben áll az említett légkörrel. Azzal, hogy — mint Skoda Géza szb-titkár, főfoglalkozására nézve műve­zető mondotta — nem ismernek tekintélyt, csak a mozgalom céljait. Ezért az értékelés min­dig név szerint történik, ezért nem halogatták az egyik üzem műhelybizottságának vezető­ségváltását: fiatal munkás i­ ke­rült az élre, s azóta szinte 180 fokos a fordulat. Mint ahogyan az a vállalati életben is. Most már jól ki­tapintható a rendelkezés, s a vállalat vezetőinek állhatatos­sága nyomán végül is Nagyka­nizsán javítják ezen túl a gáz­mérő órákat abban az új ipar­telepi műhelyben, amelyben április 29-én a vállalatnak át­nyújtották a Kiváló címet. A fentiek — ha csak vázla­tosan is — azt akarják érzé­keltetni, hogy nem érdemtele­nül. F. Gy. Múlt évi kiemelkedő gazdasági eredményeikért a követke­zők kapták meg a Kiváló Vállalat címet: Közép-Dunántúli Szénbányák, Mecseki Ércbányászati Vál­lalat, Mátraaljai Szénbányák, Nagy­alföldi Kőolaj- és Föld­­gáztermelő Vállalat, Budapesti Kőolajipari Gépgyár, Közép- Dunántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat, Bányászati Ku­tató Intézet. Emlékszem, olyan zsúfoltság volt még öt-hat évvel ezelőtt a Nagykanizsán működő és há­rom megye gázellátásáról gon­doskodó Közép-Dunántúli Gáz­­szolgáltató és Szerelő Vállalat munkahelyein — műhelyekben és irodákban egyaránt —, hogy az odalátogatók sokszor döb­benten kérdezték: hogyan le­het itt egyáltalán lenni, nem­hogy dolgozni? A vállalat any­­nyira helyszűkében volt, hogy még a városi strandfürdő ki­­sebb-nagyobb helyiségeit is ki­bérelte .. . És ha már a vállalat történe­ténél tartunk, lapozzuk föl a Kitüntetések május 1. alkalmából Szakszervezetünk Elnöksé­ge javaslata alapján a Szak­­szervezetek Országos Tanácsa Elnöksége a szakszervezeti mozgalomban, szakszerveze­tünk előtt álló feladatok vég­rehajtásában, segítésében ki­fejtett tevékenységükért töb­beket „Szakszervezeti Mun­káért" kitüntetésben részesí­tett. Az ünnepségen részt vett a hazánkban tartózkodott olasz küldöttség is. A kitüntetéseket Kontár András, szakszervezetünk tit­kára adta át. A Szakszervezeti Munkáért jelvény arany fokozatában ré­szesült: Bors István (OKGT Geofizikai Kutatási Üzem), Csermák János (Borsodi Szénbányák), Gross György (Mecseki Ércbánya V.), Lan­tos János (Tatabányai Szén­bányák), Nürnberger Géza (Mecseki Szénbányák), Rátkai Andor (Nógrádi Szénbányák), Rónaszéki József (Tatabányai Szénbányák),Stohl János (Or­szágos Érc- és Ásványbányák), Vajai Imre (Középdunántúli Szénbányák), Váczi László (Borsodi Szénbányák). A Szakszervezeti Munkáért jelvény ezüst fokozatát kapta: Balogh Emil (Salgótarjáni Bányász Művelődési Ház), Cserti Józsefné (Mecseki Ércbánya V.), Fügedi István (Borsodi Szénbányák), Gaál Mihály (Mecseki Szénbányák), Jungvicz Mihály (Dorogi Szén­bányák), Kádár Jenőné (OKGT Ipari Kutató Laboratórium), Kántor Zoltán (Bányászati Aknamélyítő Vállalat), Kovács Béla (Borsodi Szénbányák), Kovács József (Országos Föld­tani Kutató és Fúró V.) Kozák László (Országos Érc- és Ás­ványbányák), Dr. Köv­esdi Fe­renc (Országos Bányagépgyár­tó Vállalat), Lettner Ferenc (Várpalotai Szénbányák), Lit­ter Nándor (Középdunántúli Szénbányák), Molnár Ferenc (Tatabányai Szénbányák), Dr. Pál László (Borsodi Szénbá­nyák), Pintér Józsefné (Orosz­lányi Szénbányák, Polácsik Gyuláné (Mátraaljai Szénbá­nyák), Susán Béla (Nógrádi Szénbányák Igazgatósága csúcsbizottság titkára), Sér­tő Gyula (Mecseki Szénbá­nyák), Dr Tóth Miklós (Nehéz­ipari Minisztérium), Töös Ist­ván (OKGT Kőolaj- és Gáz­ipari Tervező Vállalat). 217 aktivistát dicsérő okle­vélben részesítettek. A kitüntetettek egy csoportja Felmérés a nehézipari ágazat szocialista munkaversenyéről A szocialista munkaverseny fejlesztésére hozott párt- és kormányhatározatok, s az ága­zati szabályozás megvalósítá­sát értékelte és meghatározta a további feladatokat a Ne­hézipari Minisztérium veze­tőinek értekezlete. A minisz­térium Közgazdasági Főosztá­lya részletes elemző munká­val állította össze az ágazat vezetői elé terjesztett átfogó anyagot. Egyebek között csak­nem 40 gazdasági egységnél végeztek helyszíni vizsgálatot, s kérdőíves véleménykutatást tartottak a termelésirányítók egyharmadának és a munká­sok két százalékának körében, s így 8100 dolgozó és közép­szintű vezető válaszát foglal­ták össze. A kérdőívekre adott vála­szokból kitűnt, hogy a terme­lés irányítóinak 36 százaléka csak részben ismeri a munka­versenyre vonatkozó jogszabá­lyokat. Ezért intézkedtek, hogy a vezetőképző tanfolyamokon a korábbinál nagyobb teret szenteljenek a szocialista munkaversenynek. Az elem­zésekből megállapították, hogy elsősorban a szocialista brigá­dok versenyvállalásaiban tör­téntek lényeges tartalmi válto­zások, s emelkedtek a követel­mények. A Mecseki Ércbá­nyákban, a Mátraaljai Szén­bányákban, általános gyakor­lattá vált, hogy a nem megfe­lelő vállalásokat módosításra visszaadják. A szocialista brigádok tulaj­donosi szemléletének fejlődé­sét tükrözi, hogy több vállalat­nál a meghibásodott gépek garanciális javítására tettek felajánlásokat. Egyes vállala­tok azonban még mindig nem támasztanak kellő igényt a versenyfelajánlásokkal szem­ben. A termelésirányítóknak mintegy 40 százaléka megál­lapította, hogy a vállalások egybeesnek a munkaköri kö­telezettséggel, s a megkérde­zetteknek mintegy 50 százalé­ka szerint a felajánlások telje­sítése csak részben tükröződik a vállalat gazdasági eredmé­nyeiben. E gondok azonban szorosan összefüggnek azzal az évek óta visszatérő problémá­val, amely szerint a felajánlá­sok teljesítését munkaszerve­zési hiányosságok, anyag- és szerszámellátási zavarok aka­dályozzák. A szocialista munkaverseny kiszélesítése, s tartalmának, színvonalának emelése érdeké­ben fontos követelmény, hogy a gazdasági munka minden szintjén következetesen a ve­zetők munkaköri kötelezettsé­gévé tegyék a verseny irányí­tását. Törekedniük kell a ter­melés és a munkaverseny anyagi ösztönzésének egysége­sítésére is. A termelőegységek, a kollektívák elbírálásánál a minisztérium is a korábbinál nagyobb figyelmet fordít arra, hogy ne csak a gazdasági mun­kában, hanem a szocialista munkaversenyben és az üzemi demokrácia fejlesztésében el­ért eredményeket is behatóan értékelje. A szocialista brigá­doknál a szakmai és általános műveltség növelésében kell magasabbra emelni a mércét, viszont meg kell vizsgálni, hogy ne halmozzák el ezeket a szocialista kollektívákat, ere­jükön felüli társadalmi meg­bízásokkal. Jubileum Rendhagyó előadások ren­dezésére készülnek a tatabá­nyai Népházban. A város leg­nagyobb művelődési házának több bányászegyüttese is ju­bilál ebben az évben. A bá­nyász szimfonikus zenekar megalakulásának 75., a tánc­­együttes 25., a kórus 15., a színpad pedig a 10. évforduló­ját ünnepli. A külföldön is gyakran szereplő népszerű együttesek külön-külön és együttesen is nagyszabású be­mutatókra készülnek. Jubileu­mi hét, találkozók az egykori alapító tagokkal és díszelő­adások szerepelnek az érdekes programban. Felkeresik a bá­nyaüzemeket és a munkás­­szállásokat is, ahol beszámol­nak az együttesek munkájáról, és kamara előadásokat ren­deznek. A jubiláló négy bá­nyászegyüttesnek több mint kétszáz tagja van, s nagyobb részük szakmunkás, fizikai dolgozó. Világ proletárjai, egyesüljetek! ! Versenyben A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága március 28—29-i üléséről kiadott közleményt köve­tően mint a népgazdaság minden területén, így a bánya­­iparban is megélénkült a politikai, gazdasági, a társadal­mi aktivitás, tettrekészség. A töretlen, a marxizmus-le­­ninizmus alapján álló és a gyakorlat által igazolt po­litika érvényesítése nagy és maradandó sikereket eredményezett szocialista hazánk építésében. E poli­tika megerősítése és folytatása minden területen opti­mizmust és megelégedést keltett a dolgozók és természe­tesen a bányászok körében, miután akaratukat, jelenü­ket és jövőjüket látják benne megtestesülni. A hétköz­napok tapasztalatai egyértelműen mutatják: népünk vi­lágosan látja, hogy a helyes és jó politika további meg­­valósításáért tenni, egyre magasabb színvonalon kell dolgoznia. Ez a tenniakarás kifejezésre jut többek között abban, hogy miután ismertté vált pártunk XI. kongresz­­szusa összehívásának időpontja, a készülődést — már az év elején számos brigádban felmerült a gondolat — konkrét elhatározások váltották fel. Szocialista brigádok, üzemek, vállalatok, intézmények kollektívái kezdemé­nyeztek munkaversenyt. Kötelezettségeket vállaltak a XI. pártkongresszus, valamint hazánk felszabadulása 30. évfordulója tiszteletére. A SZOT, a Hazafias Népfront, a KISZ közös felhívá­sának megfelelően a gazdasági alapok növelésére, a negyedik ötéves terv sikeres befejezésére, s ezzel egye­temben az ötödik ötéves terv jó előkészítésére irányul­nak a vállalások. Evégett a mennyiségi és választéki igények teljesebb kielégítését, a munka termelékenysége növelését, a gazdálkodás hatékonysága javítását irá­nyozzák elő, foglalják a szerződésekbe. A vállalások komplex részletességgel tartalmazzák a munka- és üzemszervezés, a műszaki, technikai fejlesztés tenniva­lóit, a tartalékok feltárására és jobb kiaknázására irá­nyuló teendőket. Mindezek, az egyének, a brigádok, s különösképpen a szocialista címért küzdő kollektívák, a fizikai­ és műszaki, értelmiségi dolgozók vállalásaira épülnek. A kötelezettségek messzemenően egybevágnak pártunk gazdaságpolitikájával, a szocialista építés során levő teendőivel. Megvalósításuk a kis- és nagyközösség, az egyén társadalmi előbbre jutásához járul hozzá. A siker, a vállalások megvalósításának kulcsa, az egyének, a kollektívák szoros, kezdeményező, alkotó tevékenységén alapszik. Csak a következetes munka hoz­hat gyümölcsöt. Napjainkban a tennivalók nemcsak na­gyok, de összetettek és bonyolultak. Megvalósításuk jó összhangot igényel. Azt, hogy a munka minden szaka­szát és területét magas színvonalúan szervezzék. Ered­mény csak akkor születhet, ha minden egyén és brigád realizálja az elkötelezettségében foglaltakat. Csak így érhető el az üzemi, vállalati célok megvalósítása, a bá­nyaipar hozzájárulása a népgazdasági eredményekhez. A szándék, a tettrekészség, valamennyi iparágunkban megvan. De sok múlik a feltételek megteremtésében is. Ezért igen jelentős a műszaki- gazdasági vezetők, nem utolsó sorban a termelés közvetlen parancsnokai válla­lásai teljesítése, mely egyben felelősségüket is mutatja a verseny sikeréért. Vállalásaik magasabb színvonalú ve­zetést és szervezést, feltételeznek. Többek között az al­kotó munka fejlesztését, vagyis azt, hogyan és miként lesz hatékonyabb szervező és irányító tevékenységük. Mint eddig, úgy a kongresszusi verseny kapcsán is min­den bizonnyal több lesz a kezdeményezés, a javaslat, az újítási szándék, a bíráló megjegyzés. A kezdeményezé­sek felkarolása, a megjegyzések hasznosítása, a dolgozók és vezetőik együttes erőfeszítései, elengedhetetlen jegyei feladataink sikeres megoldásának. A lehetőségek feltárásában és hasznosításában a szo­cialista brigádok ma is élen járnak. A kongresszusi és felszabadulási verseny követelményei azonban részükre is magasabb feladatokat szabnak. Megvalósításukkal példát mutathatnak, magukkal ragadhatják az üzemek, a vállalatok teljes kollektíváit. A kongresszusi és felszabadulási verseny vállalásai, a munkások és a műszaki értelmiségek elkötelezettségei a szocialista építés mai időszakában forradalmi célok. Igaz nem „látványosak”, mint a bányák, bankok, gyá­rak, stb. államosítása idején. De jelentőségükben leg­alább akkorák. Napjainkban szocialista módon, alkotóan dolgozni igenis forradalmi tett. Az ilyen tevékenység mutatja a szocialista elhivatottságot, a magas fokú poli­tikai­ és szakmai érettséget, a társadalom iránti felelős­séget. A vállalásokból, azok céljából és tartalmából, a min­dennapi munkából máris kitűnik a bányaipar dolgozói forradalmi tettekre vállalkoztak. A kibontakozó aktivi­tás felkarolásában a gazdasági, a társadalmi, így szak­­szervezetünk szerveire és tisztségviselőire, mint a szo­cialista munkaverseny politikai gondozóira fontos sze­rep és nagy felelősség hárul. Természetes követelmény, hogy a gazdasági vezetéssel, az ifjúsági szervezetekkel szoros együttműködésben, a munka mindennapi folya­matában kísérjük figyelemmel a vállalások teljesülését, biztosítsuk a rendszeres értékelést. Honosítsuk meg a rendszeres előtájékoztatást az eredményekről. Szóljunk őszintén a gondokról és problémákról, az esetleges új feladatokról. Fordítsanak mindenütt különös figyelmet a dolgozók akarata megvalósítását gátló tényezők feltá­rására, elhárításukra, a vállalások személyi­ és tárgyi feltételei biztosításának ellenőrzésére, a munkakörülmé­nyek javítására. Ha a dolgozók türelmetlenül bírálják a vezetés gyengeségeit, a feltételek fogyatékosságait, a la­zaságokat, ezt nem ok nélkül teszik. Ezzel azt bizonyít­ják, hogy vállalásaik teljesítését — helyesen — becsü­­letbeni ügyüknek tekintik. Napjaink céljai, a munkás elhatározások a szakszervezeti munkában is nagyobb következetességet, színvonalasabb politikai tevékenysé­get, hatékonyabb módszereket igényelnek. E verseny erősítse tovább tömegkapcsolatainkat. A vezetők személyes kapcsolatát a dolgozókkal semmi sem pótolhatja. Ez adja elő lehetőségét a gyakorlat, az emberek problémáinak megismerésének, az üzemi lég­kör formálásának. Ezért aktivistáink tegyenek többet. Ha kell tájékoztassanak, az esetleges problémák gyors inté­zésével feleljenek meg a megnövekedett követelmények­nek. A verseny során fordítsanak mindenütt nagy fi­gyelmet az anyagi­ és erkölcsi megbecsülésre. Szakszer­vezeti szerveink bátrabban kezdeményezzenek, követke­zetesebb tevékenységet folytassanak. Alakítsanak ki módszeresebb gyakorlatot a verseny folyamatában. Ér­tékeljenek, jutalmazzanak, dicsérjenek, ott és akkor — nem pedig az év végén — ahol és amikor kiemelkedő eredmények születtek. Bizonyos, hogy dolgozóink vállalásai pártunk XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulója tiszteletére újabb sikerekkel öregbítik bányász­hagyományainkat.

Next