Bányamunkás, 1974 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1974-05-01 / 5. szám
Szerződés Pécsett az élenjáró szocialista brigádokra épít a vállalat vezetősége, de a feladat teljesítésére újszerű kezdeményezés született: Garamvölgyi János igazgató és a négy bányaüzem legnagyobb létszámú szocialista brigádjának vezetői szerződést kötöttek. A megállapodás értelmében a négy fejtési csapattól meghatározott idő alatt 148 250 tonna szén kitermelését kérik, 17 ezer tonnával többet, mint ami eredeti programjuk volt. Ha ezt teljesítik, 335 000 forint jutalomban részesülnek, mégpedig úgy, hogy jelentős részét — 15 százalékot — demokratikus alapokon, maguk a brigádok osztják ki a tagok között, munkájuk, érdemük alapján. A többi pénzből a teljesített műszakok arányában részesül a négy brigád 413 tagja azzal a kikötéssel, hogy a három hónapos szerződést aláírt brigádok tagjai legalább 57, míg a változó munkahelyek miatt rövidebb időre egyezséget kötött csapatok tagjai 37 műszakot kötelesek ledolgozni. A szerződés nemcsak a termelési elvárásttartalmazza. Kitér a minőségi követelményre, továbbá a balesetmentes munka érdekében a biztonsági előírások szigorú betartására. Ugyanis kizáró ok, ha a csapatnál technológiai fegyelemsértésből halálos üzemi baleset történik. Pillantás egy kiváló cím mögé dr. Fenyves János igazgatási osztályvezető — a csúcspártvezetőség szervező titkára — 1967-ig vezetett, 12 gépelt oldalas összefoglalóját. Érdemes, mert ebből kitűnik, hogy az állandóan átalakulóban lévő, sanyarú körülmények közé szorult vállalat mindig is iparkodott megfelelni az iránta támasztott követelményeknek. A magyar szénhidrogénipar kezdetén csupán Dél-Zala olajmezőinek környékén pár község élvezte a gáztüzelés áldásait Nagykanizsán kívül. Közmű jelleggel csupán a felszabadulást követően indult el a gázszolgáltatás. Zalaegerszegen például 1972-ben már 126, tavaly 175 millió köbméter földgázt adott el a háztartásoknak és vállalatoknak a KÖGÁZ. Azóta nem csupán a gázfelhasználás nőtt meg, de szép új irodaházba költözött a vállalat, kialakult szervezeti felépítettsége tökéletesedett az egyes osztályok, főosztályok közötti összhang. Bizonyára ennek is kellemes következménye, hogy az 1972-es 39 millió forintos vállalati eredmény tavaly 55 millióra alakult, pedig itt szó sincs áremelésről. Egyszerűen a munka pontosabb, gondosabb megszervezésében kell a titok nyitját keresni. Ez a vállalati élet mérhető, számokban kifejezhető része. A gazdasági fejlődéssel azonban együttjárt a mozgalmi élet előrelendülése is, párhuzamosan a vállalati politika kialakulásával. Ami a mozgalmi életet illeti: az MSZMP csúcsvezetősége mind határozottabban irányítja, segíti és ellenőrzi a vállalati munkát. Rendszeresen megvitatja vezetőségi üléseken az egyes gazdálkodó egységek — osztályok, üzemek — tevékenységét, azt részletekbe menően és személyekre lebontva elemzi. Ugyanakkor megfelelő javaslatokat is tesz. A szakszervezeti bizottság és tanács új munkamódszert dolgozott ki a tanácskozásokon, amelyek most már munkamegbeszélések. Legutóbb például — április 19-én — a VSZT ülésén értékelték (a vállalat történetében először!) az üzemek közötti szocialista munkaversenyt. A negyedik helyre javasolt kaposvári üzem képviselője, Tarlós Lajos érvekkel bizonyította be, hogy az értékelő bizottság helytelenül mérlegelt. Bejelentése nyomán újra vizsgálták az üzemek tevékenységét. Egyébiránt az is eleve az új módszerek közé tartozik, hogy a KÖGÁZ-nál tavaly meghirdették a munkaversenyt az üzemek között, s az értékelési szempontok azonosak a Kiváló Vállalat cím megpályázásának feltételeivel. A KÖGÁZ szakszervezeti szervezettsége majdnem teljes. A szakszervezetnek vonzereje van a dolgozók között, s ez nyilván összefüggésben áll az említett légkörrel. Azzal, hogy — mint Skoda Géza szb-titkár, főfoglalkozására nézve művezető mondotta — nem ismernek tekintélyt, csak a mozgalom céljait. Ezért az értékelés mindig név szerint történik, ezért nem halogatták az egyik üzem műhelybizottságának vezetőségváltását: fiatal munkás i került az élre, s azóta szinte 180 fokos a fordulat. Mint ahogyan az a vállalati életben is. Most már jól kitapintható a rendelkezés, s a vállalat vezetőinek állhatatossága nyomán végül is Nagykanizsán javítják ezen túl a gázmérő órákat abban az új ipartelepi műhelyben, amelyben április 29-én a vállalatnak átnyújtották a Kiváló címet. A fentiek — ha csak vázlatosan is — azt akarják érzékeltetni, hogy nem érdemtelenül. F. Gy. Múlt évi kiemelkedő gazdasági eredményeikért a következők kapták meg a Kiváló Vállalat címet: Közép-Dunántúli Szénbányák, Mecseki Ércbányászati Vállalat, Mátraaljai Szénbányák, Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat, Budapesti Kőolajipari Gépgyár, Közép- Dunántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat, Bányászati Kutató Intézet. Emlékszem, olyan zsúfoltság volt még öt-hat évvel ezelőtt a Nagykanizsán működő és három megye gázellátásáról gondoskodó Közép-Dunántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat munkahelyein — műhelyekben és irodákban egyaránt —, hogy az odalátogatók sokszor döbbenten kérdezték: hogyan lehet itt egyáltalán lenni, nemhogy dolgozni? A vállalat anynyira helyszűkében volt, hogy még a városi strandfürdő kisebb-nagyobb helyiségeit is kibérelte .. . És ha már a vállalat történeténél tartunk, lapozzuk föl a Kitüntetések május 1. alkalmából Szakszervezetünk Elnöksége javaslata alapján a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnöksége a szakszervezeti mozgalomban, szakszervezetünk előtt álló feladatok végrehajtásában, segítésében kifejtett tevékenységükért többeket „Szakszervezeti Munkáért" kitüntetésben részesített. Az ünnepségen részt vett a hazánkban tartózkodott olasz küldöttség is. A kitüntetéseket Kontár András, szakszervezetünk titkára adta át. A Szakszervezeti Munkáért jelvény arany fokozatában részesült: Bors István (OKGT Geofizikai Kutatási Üzem), Csermák János (Borsodi Szénbányák), Gross György (Mecseki Ércbánya V.), Lantos János (Tatabányai Szénbányák), Nürnberger Géza (Mecseki Szénbányák), Rátkai Andor (Nógrádi Szénbányák), Rónaszéki József (Tatabányai Szénbányák),Stohl János (Országos Érc- és Ásványbányák), Vajai Imre (Középdunántúli Szénbányák), Váczi László (Borsodi Szénbányák). A Szakszervezeti Munkáért jelvény ezüst fokozatát kapta: Balogh Emil (Salgótarjáni Bányász Művelődési Ház), Cserti Józsefné (Mecseki Ércbánya V.), Fügedi István (Borsodi Szénbányák), Gaál Mihály (Mecseki Szénbányák), Jungvicz Mihály (Dorogi Szénbányák), Kádár Jenőné (OKGT Ipari Kutató Laboratórium), Kántor Zoltán (Bányászati Aknamélyítő Vállalat), Kovács Béla (Borsodi Szénbányák), Kovács József (Országos Földtani Kutató és Fúró V.) Kozák László (Országos Érc- és Ásványbányák), Dr. Kövesdi Ferenc (Országos Bányagépgyártó Vállalat), Lettner Ferenc (Várpalotai Szénbányák), Litter Nándor (Középdunántúli Szénbányák), Molnár Ferenc (Tatabányai Szénbányák), Dr. Pál László (Borsodi Szénbányák), Pintér Józsefné (Oroszlányi Szénbányák, Polácsik Gyuláné (Mátraaljai Szénbányák), Susán Béla (Nógrádi Szénbányák Igazgatósága csúcsbizottság titkára), Sértő Gyula (Mecseki Szénbányák), Dr Tóth Miklós (Nehézipari Minisztérium), Töös István (OKGT Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat). 217 aktivistát dicsérő oklevélben részesítettek. A kitüntetettek egy csoportja Felmérés a nehézipari ágazat szocialista munkaversenyéről A szocialista munkaverseny fejlesztésére hozott párt- és kormányhatározatok, s az ágazati szabályozás megvalósítását értékelte és meghatározta a további feladatokat a Nehézipari Minisztérium vezetőinek értekezlete. A minisztérium Közgazdasági Főosztálya részletes elemző munkával állította össze az ágazat vezetői elé terjesztett átfogó anyagot. Egyebek között csaknem 40 gazdasági egységnél végeztek helyszíni vizsgálatot, s kérdőíves véleménykutatást tartottak a termelésirányítók egyharmadának és a munkások két százalékának körében, s így 8100 dolgozó és középszintű vezető válaszát foglalták össze. A kérdőívekre adott válaszokból kitűnt, hogy a termelés irányítóinak 36 százaléka csak részben ismeri a munkaversenyre vonatkozó jogszabályokat. Ezért intézkedtek, hogy a vezetőképző tanfolyamokon a korábbinál nagyobb teret szenteljenek a szocialista munkaversenynek. Az elemzésekből megállapították, hogy elsősorban a szocialista brigádok versenyvállalásaiban történtek lényeges tartalmi változások, s emelkedtek a követelmények. A Mecseki Ércbányákban, a Mátraaljai Szénbányákban, általános gyakorlattá vált, hogy a nem megfelelő vállalásokat módosításra visszaadják. A szocialista brigádok tulajdonosi szemléletének fejlődését tükrözi, hogy több vállalatnál a meghibásodott gépek garanciális javítására tettek felajánlásokat. Egyes vállalatok azonban még mindig nem támasztanak kellő igényt a versenyfelajánlásokkal szemben. A termelésirányítóknak mintegy 40 százaléka megállapította, hogy a vállalások egybeesnek a munkaköri kötelezettséggel, s a megkérdezetteknek mintegy 50 százaléka szerint a felajánlások teljesítése csak részben tükröződik a vállalat gazdasági eredményeiben. E gondok azonban szorosan összefüggnek azzal az évek óta visszatérő problémával, amely szerint a felajánlások teljesítését munkaszervezési hiányosságok, anyag- és szerszámellátási zavarok akadályozzák. A szocialista munkaverseny kiszélesítése, s tartalmának, színvonalának emelése érdekében fontos követelmény, hogy a gazdasági munka minden szintjén következetesen a vezetők munkaköri kötelezettségévé tegyék a verseny irányítását. Törekedniük kell a termelés és a munkaverseny anyagi ösztönzésének egységesítésére is. A termelőegységek, a kollektívák elbírálásánál a minisztérium is a korábbinál nagyobb figyelmet fordít arra, hogy ne csak a gazdasági munkában, hanem a szocialista munkaversenyben és az üzemi demokrácia fejlesztésében elért eredményeket is behatóan értékelje. A szocialista brigádoknál a szakmai és általános műveltség növelésében kell magasabbra emelni a mércét, viszont meg kell vizsgálni, hogy ne halmozzák el ezeket a szocialista kollektívákat, erejükön felüli társadalmi megbízásokkal. Jubileum Rendhagyó előadások rendezésére készülnek a tatabányai Népházban. A város legnagyobb művelődési házának több bányászegyüttese is jubilál ebben az évben. A bányász szimfonikus zenekar megalakulásának 75., a táncegyüttes 25., a kórus 15., a színpad pedig a 10. évfordulóját ünnepli. A külföldön is gyakran szereplő népszerű együttesek külön-külön és együttesen is nagyszabású bemutatókra készülnek. Jubileumi hét, találkozók az egykori alapító tagokkal és díszelőadások szerepelnek az érdekes programban. Felkeresik a bányaüzemeket és a munkásszállásokat is, ahol beszámolnak az együttesek munkájáról, és kamara előadásokat rendeznek. A jubiláló négy bányászegyüttesnek több mint kétszáz tagja van, s nagyobb részük szakmunkás, fizikai dolgozó. Világ proletárjai, egyesüljetek! ! Versenyben A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága március 28—29-i üléséről kiadott közleményt követően mint a népgazdaság minden területén, így a bányaiparban is megélénkült a politikai, gazdasági, a társadalmi aktivitás, tettrekészség. A töretlen, a marxizmus-leninizmus alapján álló és a gyakorlat által igazolt politika érvényesítése nagy és maradandó sikereket eredményezett szocialista hazánk építésében. E politika megerősítése és folytatása minden területen optimizmust és megelégedést keltett a dolgozók és természetesen a bányászok körében, miután akaratukat, jelenüket és jövőjüket látják benne megtestesülni. A hétköznapok tapasztalatai egyértelműen mutatják: népünk világosan látja, hogy a helyes és jó politika további megvalósításáért tenni, egyre magasabb színvonalon kell dolgoznia. Ez a tenniakarás kifejezésre jut többek között abban, hogy miután ismertté vált pártunk XI. kongreszszusa összehívásának időpontja, a készülődést — már az év elején számos brigádban felmerült a gondolat — konkrét elhatározások váltották fel. Szocialista brigádok, üzemek, vállalatok, intézmények kollektívái kezdeményeztek munkaversenyt. Kötelezettségeket vállaltak a XI. pártkongresszus, valamint hazánk felszabadulása 30. évfordulója tiszteletére. A SZOT, a Hazafias Népfront, a KISZ közös felhívásának megfelelően a gazdasági alapok növelésére, a negyedik ötéves terv sikeres befejezésére, s ezzel egyetemben az ötödik ötéves terv jó előkészítésére irányulnak a vállalások. Evégett a mennyiségi és választéki igények teljesebb kielégítését, a munka termelékenysége növelését, a gazdálkodás hatékonysága javítását irányozzák elő, foglalják a szerződésekbe. A vállalások komplex részletességgel tartalmazzák a munka- és üzemszervezés, a műszaki, technikai fejlesztés tennivalóit, a tartalékok feltárására és jobb kiaknázására irányuló teendőket. Mindezek, az egyének, a brigádok, s különösképpen a szocialista címért küzdő kollektívák, a fizikai és műszaki, értelmiségi dolgozók vállalásaira épülnek. A kötelezettségek messzemenően egybevágnak pártunk gazdaságpolitikájával, a szocialista építés során levő teendőivel. Megvalósításuk a kis- és nagyközösség, az egyén társadalmi előbbre jutásához járul hozzá. A siker, a vállalások megvalósításának kulcsa, az egyének, a kollektívák szoros, kezdeményező, alkotó tevékenységén alapszik. Csak a következetes munka hozhat gyümölcsöt. Napjainkban a tennivalók nemcsak nagyok, de összetettek és bonyolultak. Megvalósításuk jó összhangot igényel. Azt, hogy a munka minden szakaszát és területét magas színvonalúan szervezzék. Eredmény csak akkor születhet, ha minden egyén és brigád realizálja az elkötelezettségében foglaltakat. Csak így érhető el az üzemi, vállalati célok megvalósítása, a bányaipar hozzájárulása a népgazdasági eredményekhez. A szándék, a tettrekészség, valamennyi iparágunkban megvan. De sok múlik a feltételek megteremtésében is. Ezért igen jelentős a műszaki- gazdasági vezetők, nem utolsó sorban a termelés közvetlen parancsnokai vállalásai teljesítése, mely egyben felelősségüket is mutatja a verseny sikeréért. Vállalásaik magasabb színvonalú vezetést és szervezést, feltételeznek. Többek között az alkotó munka fejlesztését, vagyis azt, hogyan és miként lesz hatékonyabb szervező és irányító tevékenységük. Mint eddig, úgy a kongresszusi verseny kapcsán is minden bizonnyal több lesz a kezdeményezés, a javaslat, az újítási szándék, a bíráló megjegyzés. A kezdeményezések felkarolása, a megjegyzések hasznosítása, a dolgozók és vezetőik együttes erőfeszítései, elengedhetetlen jegyei feladataink sikeres megoldásának. A lehetőségek feltárásában és hasznosításában a szocialista brigádok ma is élen járnak. A kongresszusi és felszabadulási verseny követelményei azonban részükre is magasabb feladatokat szabnak. Megvalósításukkal példát mutathatnak, magukkal ragadhatják az üzemek, a vállalatok teljes kollektíváit. A kongresszusi és felszabadulási verseny vállalásai, a munkások és a műszaki értelmiségek elkötelezettségei a szocialista építés mai időszakában forradalmi célok. Igaz nem „látványosak”, mint a bányák, bankok, gyárak, stb. államosítása idején. De jelentőségükben legalább akkorák. Napjainkban szocialista módon, alkotóan dolgozni igenis forradalmi tett. Az ilyen tevékenység mutatja a szocialista elhivatottságot, a magas fokú politikai és szakmai érettséget, a társadalom iránti felelősséget. A vállalásokból, azok céljából és tartalmából, a mindennapi munkából máris kitűnik a bányaipar dolgozói forradalmi tettekre vállalkoztak. A kibontakozó aktivitás felkarolásában a gazdasági, a társadalmi, így szakszervezetünk szerveire és tisztségviselőire, mint a szocialista munkaverseny politikai gondozóira fontos szerep és nagy felelősség hárul. Természetes követelmény, hogy a gazdasági vezetéssel, az ifjúsági szervezetekkel szoros együttműködésben, a munka mindennapi folyamatában kísérjük figyelemmel a vállalások teljesülését, biztosítsuk a rendszeres értékelést. Honosítsuk meg a rendszeres előtájékoztatást az eredményekről. Szóljunk őszintén a gondokról és problémákról, az esetleges új feladatokról. Fordítsanak mindenütt különös figyelmet a dolgozók akarata megvalósítását gátló tényezők feltárására, elhárításukra, a vállalások személyi és tárgyi feltételei biztosításának ellenőrzésére, a munkakörülmények javítására. Ha a dolgozók türelmetlenül bírálják a vezetés gyengeségeit, a feltételek fogyatékosságait, a lazaságokat, ezt nem ok nélkül teszik. Ezzel azt bizonyítják, hogy vállalásaik teljesítését — helyesen — becsületbeni ügyüknek tekintik. Napjaink céljai, a munkás elhatározások a szakszervezeti munkában is nagyobb következetességet, színvonalasabb politikai tevékenységet, hatékonyabb módszereket igényelnek. E verseny erősítse tovább tömegkapcsolatainkat. A vezetők személyes kapcsolatát a dolgozókkal semmi sem pótolhatja. Ez adja elő lehetőségét a gyakorlat, az emberek problémáinak megismerésének, az üzemi légkör formálásának. Ezért aktivistáink tegyenek többet. Ha kell tájékoztassanak, az esetleges problémák gyors intézésével feleljenek meg a megnövekedett követelményeknek. A verseny során fordítsanak mindenütt nagy figyelmet az anyagi és erkölcsi megbecsülésre. Szakszervezeti szerveink bátrabban kezdeményezzenek, következetesebb tevékenységet folytassanak. Alakítsanak ki módszeresebb gyakorlatot a verseny folyamatában. Értékeljenek, jutalmazzanak, dicsérjenek, ott és akkor — nem pedig az év végén — ahol és amikor kiemelkedő eredmények születtek. Bizonyos, hogy dolgozóink vállalásai pártunk XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére újabb sikerekkel öregbítik bányászhagyományainkat.