Bányamunkás, 1975 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Jogsegélyszolgálat az OBV-ban Az eredmény nem kétséges Amikor a SZOT kidolgozta a munkások jogsegélyszolgáatban részesítésével kapcsolatos irányelveit egyben ötven vállalatot bízott meg az új szolgáltatás megszervezésével. A kijelölt ötven nagyüzem között található az Országos Bányagépgyártó Vállalat is. E vállalatnál már 1974 közepén — tehát a rendelkezést követően mondhatnánk azonnal — hozzáláttak az új szolgáltass megszervezéséhez, s még sorántsem teljes feltételeinek biztosításához, így év végére már az első tapasztalatok és anulságok is összegezhetők voltak. Nem csupán az eltelt fél eszendő, hanem az időközben 24- re szaporodott esetek száma is tapasztalatok összegezésére ösztönzi a vállalat szakszervezeti bizottságát. Elöljáróban mindjárt megállapíthatjuk, hogy az eredmény szembetűnő. A dolgozók szívesen és egyre bátrabban igénylik a jogi képviseletet. Egyöntetű a vélemény, s nem csupán a szolgálatást igénylő dolgozóké, hogy dr. Vendrei Tibor vállalati joganácsos sok „haszontalanul” eltöltött idővel ajándékozta meg őket és olyan esetekben is eredményt ért el, melynek elntézését a dolgozók, saját ereükre hagyottan egyáltalán nem remélték. Így a huszonnégyből Szeretett, bízott olyanban, aki azt meg sem érdemelte s végül csalódnia kellett. Dióhéjban ennyi K. M. élete s benne megannyi szenvedés, bizonytaanság. Huszonhárom éves, s az albérletért fizetett uzsorabérem volt elég a szállásadónőnek, amikor megtudta, hogy albérlője gyermeket vár. Akkor ordult a vállalati szb-hez. Háom évi dolgozik az OBV-ben, is nógrádi faluból jött, otthon az testvér. Anyjuk egyedül emeli őket, a Pesten dolgozó egidősebb támogatásával. Miévt legyen? Hova, merre menjen most már a zátonyra ütött életével? — S ő, hogyan képzeli? Mit akar tenni? — kérdezték. — Megszülni, tiszességesen felnevelni a gyermekét és dolgozni. Támogatni otthon maradottakat, dolozni önmagáért, családjáért. Úgy ítélték meg a helyzetet a szb-ben a nőtanács tagjai, úgy K M. megérdemli a hatatos szociális támogatást s joosult is rá, ezért a tanácshoz ordultak. A tanács kiutalt K. 4 kéthónapos kismama számára egy szükséglakást, melybe januárban beköltözhet. Esetek, tények A kismama története nem írán kommentárt, s a többi csak azt bizonyítja, hogy aolgozók megértik a jogsegélyzolgálat lényegét, azt, hogy miben szándékozik a segítségkre lenni a szakszervezetltalában családjogi ügyekben, polgári jog problémáiban mint amilyen az öröklés, bikkrendezés, bérlői jogok biztsítása tanácsi rendelkezőikbe ütköző igazgatási eljárónk megfellebbezésében kérik jogi képviseletet. Eddig még gyetlen munkajogi probléma em akadt, s jellemző a panasokra, hogy azok többségesaládjogi, gyermektartással,letve volt házastársak közötti itás kérdések rendezésével kpcsolatos ügyek, esetek. Nemcsak a dolgozók élnek szívesen a jogsegélyszolgálat által biztosított lehetőségeikkel hanem a hivatalos szervek is szívesebben tárgyalnak a szakemberrel. Az ügyek elintézése iránti készségük fokozottabban nyilvánul meg a törvények, rendeletek ismeretében jártas képviselővel szemben, mivel az olyan ügyfélre sokkal több időt kell fordítanunk, akik csak a saját sérelmeikkel vannak tisztában, de a rendelkezésekkel már kevésbé. Hiszen egy-egy telekkönyvi átírásban, engedély nélküli építkezés tisztázásánál, vagy különösen hagyatéki ügyekben nem egyszer jókora előzménnyel kell tisztába jönni mielőtt az érdemi részre rátérhet a panaszos, így tehát mindkét oldalon megnyilvánul az időtakarékosság. A jogsegélyszolgálat a panaszosokat megkíméli attól, hogy munkaidejüket, esetleg drága szabadságuk napjait áldozzák fel, s a hivatalokban is jóval rövidebb időt igényel a szakavatottakkal történő ügyintézés. A SZOT-nak a jogsegélyszolgálattal kapcsolatos irányelveire tehát mindenképpen szükség volt, bár igaz az, hogy a jogvédelem biztosítása korábban is érvényben volt. Nem vitás, hogy bizonyos kérdések tisztázatlansága miatt az korántsem érte el jelenlegi hatékonyságát. A jogsegélyszolgálat ingyenes. Csupán annyi szükséges hozzá, hogy a dolgozó a szakszervezethez forduljon, amely aztán továbbítja a szakemberhez a panaszát. S bár még mindig akad az ingyenes jogszolgálattal kapcsolatos tisztázatlan kérdés — szervezési vonatkozásában — a fél esztendő jó eredményei arra a meggondolásra kell hogy juttasson minden érdekeltet, a kormányhatározatok alapján kidolgozott SZOT irányelvek a dolgozók eddiginél is hatékonyabb jogvédelmét biztosítják. Bokor ami mégisztázásra vár Jellemző továbbá ezekre a esetekre, hogy hosszabb idő óta údódik rendezésük, s hogy ez egy körül sok a tájékozattaságból eredő félreértés, rendelkezések, törvények nem ellő ismeretéből adódó tisztátlanság. Ezért mindenképpen zakembernek kell tiszta helyetet teremteni körülöttük. Néány esetben például az egyezeg látszott célravezetőnek. A zakember arra törekedett — eredményesen —, hogy a felk kiegyezzenek, mivel jogosak bizonyult mind a két tény. Ezek a kényesebb évek, de még ilyen esetben elérik az eredményt. A felek endszerint megértik a helyzeet és belenyugszanak az gyezségbe. Vallomások a tüstönködésről Nyelvészeti kitérő Mielőtt az érdemleges mondandóba fognék, szükségesnek tartom megmagyarázni a tüstönködést. Szép, ízes, régi zalai szó, a ma oly sokszor használt és elszürkített, ráadásul nem is magyar aktivitás megfelelője. Mert alábbi írásban erről lesz szó: a Nagykanizsán működő Dunántúli Kőolajipari Gépgyár dolgozóinak tevékenykedéséről, mozgalmasságáról, tüstönködéséről. A számok vallomása A gyár közel 1700 dolgozójának valamivel több mint 60 százaléka valamilyen módon padkoptató diák: vagy tömegpolitikai oktatáson vesz részt, vagy vita közben élesíti a nyelvét és elméjét, vagy állami oktatásra jár; olyan tevékeny munkások is akadnak, akik a gépipari technikum várományosan végzős hallgatói. Van hát vezetői utánpótlás a munkások köréből. De hogy a tüstönködésnél maradjunk: legtöbbjüknek valamiféle társadalmi elfoglaltsága is van. Például Varga József esztergályos szakszervezeti bizottsági tag, az üzemi újság állandó tudósítja. Amióta a gyári vezetőség meghirdette a Dolgozz Hibátlanul munkafolyamat-rendszer bevezetésének szükségességét, s módjára ötleteket kért, meglódult az emberek képzelőereje. Csak az idén kereken 100 úgynevezett DH-javaslat érkezett a vállalati bizottsághoz, amely 5 elfogadott ötletet már pénzzel jutalmaz. Minden használható DH-tipp után 100 forintos köszönő levelet küld a cég az illető lakására, öt összegyűjtött levéllel már a pénztár elé lehet ballagni, s onnan 500 forinttal megrakodva visszatérni a gép vagy az íróasztal mögé. Mert itt mérnökök és marósok egyaránt adnak ötleteket. A vasszerkezeti brigád is elkönyvelhetett már magának egy 500 forintra szóló DH-csekket. A megyében nem sok helyütt tettek egyéni vállalást is a XI. kongresszus tiszteletére, a gépgyárban igen. Egy vállalás mutatóban Takács György esztergályostól, aki egyébként KISZ-titkár is: „A 250 mmX3”-os közdarabok menetvágásánál naponta 60 db-on felül még 6 db-ot elkészítek.” Az szb-titkár vallomása Én mindenek előtt a kongresszusi munkaversenyben látom megtestesülni a dolgozók aktivitását — kezdte a beszélgetést Németh László, a vszb titkára. — Szerintem ebben nem is egy kongresszusi ciklusnyit léptek előre, mindenekelőtt a szocialista brigádok. Épp ma látogattam meg a kilences számú üzemünket. Sorra vettük a vezetőkkel az egyéni vállalások teljesítésének helyzetét. Majdnem húsz munkás magánfölajánlásának elemzésekor meg kellett állapítanunk, hogy ezután a gazdasági munkát, az önművelődést hangsúlyosabbá kell tennünk. Megnéztem a nyolcas ütemben is ugyanezt a témát, annál is inkább, mert az egyéni vállalások sora itt kezdődött, innen terjedt el gyárszerte. Nos, örömmel jegyeztem föl magamnak, hogy bár az új, a 9. számú üzem megnyitása során ez az üzem vállalta a gépek, berendezések átköltöztetését, tehát az új gyáregység fölruházását, szemernyi termeléskiesés sem mutatkozik. Ez az üzem egyébként a traktorok, gépkocsik, motorok orvosainak műhelye. Aktivitás? A pártbizottsággal, a gazdasági vezetéssel, az ifjú kommunistákkal összehangoltan vállalatunk ehhez megfelelő keretet is ad. Részben egyre nagyobb erőkifejtést igénylő célok fölmutatásával, de szervezéssel is. Ezen felül tudati-erkölcsi töltést is biztosítunk. Épp ma tart helyi tennivalókkal sűrűn megtűzdelt előadást Németh József elvtárs, gyári pártbizottságunk titkára a párt Központi Bizottságának irányelveiről a pártonkívüli szakszervezeti aktíváknak szocialista brigádvezetőknek. Az újságíró vallomása Tavaly történt meg, hogy aktívaértekezletet hívott öszsze a gyárvezetés. A kérdésre — a tervezettnél magasabb béremeléshez hozni tudják-e a munkások a nyereségtöbbletet — közösen keresték a választ. Az egyes brigádok, üzemek vezetői előzőleg minden munkással meghánytákvetették a dolgot, s nevükben igennel felelhetek a kérdésre. Az erkölcsi, a tartásbeli töltést a gazdagsági vezetőknek a döntéshez megadta a munkások közössége. Az állandóan és sokoldalúan sok irányban tüstönködő munkásoké. Ferencz Győző Az üdülési díjak új rendszeréről A SZOT elnöksége — mint ismert — 1974. szeptemberében határozatot hozott a szakszervezeti, vállalati üdülők színvonalának, szolgáltatásainak megfelelő besorolására, a differenciált térítési díjak bevezetésére 1975. január 1-től. A határozat alapján szakszervezetünk elnöksége decemberi ülésén — a szakszervezeti és vállalati üdültetéssel kapcsolatosan — irányelveket fogadott el A differenciált térítési díjak bevezetését indokolja: az új üdülők építésével, a régiek korszerűsítésével jelentős színvonal szolgáltatási eltérések keletkeztek; az eddigi térítési összegek az üdülési költségek mintegy 20 százalékát fedezték; növekedtek a kiadások, emelték az élelmezési normákat stb. A térítési díjak új rendszerének kialakításakor figyelembe vették az épületek felszereltségét, funkcióit, színvonalukat, s az üdülőket ezeknek megfelelően három csoportba sorolták: az első csoportba tartoznak a teljes komfortot biztosító üdülők, amelyekben a térítési díj: 36,5 Ft nap/fő; a másodikba a közepes szolgáltatást nyújtók. A térítési díj: 24,— Ft nap fő; a harmadikba a „C" kategóriás épületek, az átlagosnál alacsonyabb színvonalúak, szolgáltatást nyújtó üdülőket sorolták. Az ide beutaltak térítési díja: 18,— Ft/ nap fő maradt. Nem változik az üdülőszanatóriumi, a csoportos nyári és családos üdültetésben részt vevő gyermekek térítési díja. A vállalati kezelésben levő üdülőket a SZOT Elnöksége határozatának megfelelően kell sorolni, s differenciált térítést megállapítani. A vállalati üdülőkben a beutalt térítési díja a szakszervezeti kedvezményes üdültetési díjnál kevesebb nem lehet. Amennyiben egy üdülőt több vállalat tart fenn, a beutaltak térítési díját a fenntartók összhangban, egységesen állapítják meg. Az elnökség irányelveiben hangsúlyozza, hogy az üdülők besorolásakor, a beutalójegyek odaítélésekor vegyék figyelembe a szociális körülményeket, érvényesítsék a népesedéspolitikai határozatot. Azoknál a családos beutaltaknál, ahol három, vagy ennél több önálló keresettel nem rendelkező gyermek vesz részt az üdülésben, a szülőkön kívül csak két gyermek után kell térítést fizetni. A szakszervezeti szervek — javasolja az elnökség — az első és második csoportba sorolt üdülőkbe főként a munkában élenjárókat, az egészségre ártalmas munkát végzőket, a több műszakban dolgozókat, a nagycsaládosokat, az alacsony jövedelműeket, a gyermeküket egyedül nevelőket utalják be. Az alacsony jövedelmű beutaltakat, s másokat egyéb szociális ok miatt a térítési díj részbeni, vagy teljes költség átvállalásában lehet részesíteni. A költségátvállalásával kell elősegíteni, hogy több kiskeresetű, nagycsaládos munkás juthasson el az üdülőkbe. A szakszervezeti bizottságok — körültekintő felmérés, tervezés alapján — gondoskodjanak arról, hogy a vállalati és szakszervezeti anyagi alapokból az átvállaláshoz szükséges összeg rendelkezésre álljon. Az üdülésben résztvevőknél a kiemelkedő munkát, a szociális helyzetet az alapszerveknél lehet megállapítani, ennélfogva célszerű a rendelkezésre álló keretet az alapszervekre felbontani. Az üdülők besorolásában, a térítési díjak megállapításában a VSZT-ék, a térítés átvállalásában az SZB-ék döntenek. Az átvállalás felelősségteljes döntést igényel a szakszervezeti szervektől. Helyesen csak kellő emberi, szociálpolitikai ismeretek birtokában, alapos mérlegelés után lehet állástfoglalni Szakszervezeti szerveink arra törekedjenek, hogy a legérdemesebb, a legjobban rászorultak a nagycsaládosok részesüljenek tehermentesítésben. Skaliczki András Bányászokért a Mecsek alján A pihenés is a munkavégzés része „A szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével’’ —állapította meg a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének XX. Korgreszusa és a negyedik 5 éves tervidőszakra 16— 18 százalékban jelölte meg az egy keresőre jutó reálbér növekedést. A kongresszus ezzel egyetértett, és felhívta a bányászati iparágban dolgozók figyelmét a célkitűzés megvalósítására. „Szilárduljon a bányaipari dolgozók létbiztonsága, fejlődjön anyagi jóléte, érvényesüljön a jobb szociális gondoskodás” — mondta ki a határozat. A bányavállalatok szakszervezeti bizottságai évente több alkalommal, is napirendre tűzik a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására hozott határozatok végrehajtásáról szóló beszámolókat. Az elmúlt évben így történt ez a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál is. Ezért kerestük fel Rácz Gyula elvtársat, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkárát, hogy érdeklődjünk nála: mit tett e területen a testület? A legsürgetőbb feladat! — Az elmúlt év, de mondhatom úgy is, hogy évek tapasztalatai alapján a főszerep nálunk is a lakásoknak jutott. Ugyanis a vállalat első évtizede után, lakásépítési lehetőségeink, illetve juttatási keretünk a minimumra csökkent, így csak üdvözölni tudtuk azon intézkedéseket, amelyek ismét lehetőséget adtak arra, hogy a vállalat az előbb már említett időszakhoz hasonlóan, ismét jelentős segítséget nyújthat a dolgozóknak, főleg a bányászok lakásgondjainak megoldásában. Különös élénkítő hatást váltott ki e területen a munkáslakásépítő akció meghirdetése. Hogy elképzelhetővé váljék amiről beszélek, elmondom: 1971-től 1974-ig 114 dolgozónkat tudtuk lakáshoz juttatni, ám ebből 50 az utolsó évben, vagyis tavaly, az akció keretében kapott otthont. Most pedig egy új „kolónia” átadásának küszöbén állunk, hisz az uránvárosi TV-lakások (loggia tv-képernyőszerű kiképzésükről kapták nevüket) átadása már nagyon is közel van. A 200 kétszobás lakást magában foglaló épületkomplexum első két lépcsőházát (40 lakást) március, míg a másik három lépcsőház lakásait június végéig vehetik birtokukba a tulajdonosok. És különösen öröm számunkra, hogy a lakások 90 százalékát fiatalok kapták. — Kapták? ... — Igen. Mivel a lakások elosztása már megtörtént, így minden tulajdonos ismeri, hogy hova költözik. — Mekkora terhet jelent ez a lakáshoz jutottaknak? — Mint azt a munkáslakásépítési akció előírja: a költség 20 százalékát kamatmentes kölcsönben a vállalat,70 százalékát az OTP és 10 százalékát a dolgozó fizeti. Ez azt jelenti, hogy a vállalat 9 millió forinttal segített az építkezésben. Kik és hol üdülnek? — Mint említette, a dolgozók és családtagjaik üdültetésére évente több mint 2 millió forintot költ a vállalat. Kik és hol üdülhetnek? — Az elmúlt évben dolgozóink és hozzátartozóikkal együtt 3500 ember üdültetését tudtuk megoldani. Közülük 670-en SZOT beutalót kaptak, de nagyon sokan üdültek a Balatonfüredi vállalati üdülőben, pontosan 757-en. A harkányi üdülőben 409-en pihen,tek, de jártak 30-an Bulgáriában csereüdülés keretében és 120 fő az NDK-ban. Itt mondom el, hogy ezen utóbbi keret az idén bővül, hisz ez évben 150-en látogatnak az NDK-ba. Megnövekedett az utóbbi években vízi telepeink látogatottsága. A pécsi tónál 520-an, a mohácsi telepen 438-an pihentek. És ami nem sikerült . Mindezt hallva, azt gondolhatnánk, hogy nincs is probléma e területen. — Sajnos van. Immár hoszszú évek óta képtelenek vagyunk megoldani a közlekedést. Amint rosszabbra fordul az idő és a garázsokban maradnak az autók és motorok, azonnal heringes dobozzá válnak a bányaüzemek felé induló munkásjáratok. Pedig ugyancsak nem mindegy, hogy a dolgozó milyen lelkiállapotban ér a munkahelyére. Sajnos, e területen nem sok remény van a javulásra. K. Az üzemegészségügy reformja Lesz-e elég orvos üzemeinkben? Egészségügyünk alapelvei között — immár három évtizede — az egyik legfontosabb a munkásosztály elsődlegességének, a dolgozók gyógyító-megelőző ellátásának maradéktalan biztosítása. Évek során azonban a gyakorlat elmaradt az elmélettől, az üzemegészségügyi fejlődés megtorpant. Ezt állapította meg az a nagy gonddal elkészített előterjesztés is, amelyet az egészségügyi miniszter — párthatározat nyomán, országos felmérés alapján — december 18-án tett a Minisztertanács asztalára. Ennek nyomán kormányhatározat született az üzemegészségügy, az üzemi orvosi hálózat továbbfejlesztéséről. Talán egy iparág sem várt olyan türelmetlenül erre a határozatra, mint mi, bányászok. A bányaegészségügynek ugyanis nagy múltja van, hiszen a bányamunka sajátos egészségi ártalmakkal jár, amelyeknek megelőzése, gondozása, kezelése, vagy a csökkent munkaképességűek lehetőség szerinti rehabilitálása — évszázados gond. (Nem véletlen, hogy hazánk első üzemorvosai is — nem kevesebb, mint négyszáz évvel ezelőtt — bányaorvosok voltak!) Mindenekelőtt azt reméljük, hogy az üzemegészségügy — feladatkörének, jelentőségének megfelelő — rangot, helyet, egyszóval: szakágazat jelleget kap. Ehhez természetesen önálló szakirányítás, szervezésimódszertani intézeti bázis szükséges. Meg kell szűnjék a kórház-rendelőintézeti függés, vagy az a fonák helyzet, hogy a tanácsi egészségügyi vezetők csupán hézagpótló szerepet tulajdonítanak az üzemegészségügynek az általános egészségügyi alapellátásban. Tudjuk, hogy az üzemegészségügy újjászületésének személyi feltételei is vannak. A kormányhatározat munkahelyi pótlékot ír elő, vállalati-üzemi juttatásokat legalizál az üzemi orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak. (Magunk már korábban ilyen javaslatokkal éltünk az egészségügyi kormányzat felé.) Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy — az anyagiakon kívül — számos egyéb feltételtől is függ az, hogy kellő számban álljanak rendelkezésre orvosok, nővérek. Az üzemeknek olyan erkölcsi segítséget kell nyújtaniuk az üzemegészségügyi dolgozóknak, amit egy határozat legfeljebb csak előírhat. A jó kapcsolat, a folyamatos együttműködés a legerősebb erkölcsi kötelék, és ebben az üzemek gazdasági, politikai és társadalmi szervei igen sokat tehetnek. Számos példa bizonyítja, hogy az orvosok az üzem nagy családjának megbecsült és nélkülözhetetlen tagjaivá válhatnak. Vannak aztán tárgyi feltételek is. Rendelőink nem mindenütt korszerűek, a felszerelések elavultak, vagy hiányosak, pedig a modern eszközök nemcsak az orvosok munkáját könnyítik hanem — elsősorban — a dolgozók egészségügyét szolgálják. És itt eljutottunk egy nagyon döntő szemponthoz. Ahogyan a gépek, az emberek is „tervszerű megelőző karbantartásra” szorulnak. Nemcsak a szocialista humánum, hanem a termelés érdekei is ezt diktálják! Munkaerőgondjaink közismertek. Nem mindegy, hogyan gazdálkodunk a legértékesebb „termelőeszközzel”, az emberi termelőerővel. Ezért is komolyan kell vennünk az üzemegészségügy megújulását célzó kormányhatározatot. Dr. Makkay László