Bányamunkás, 1980 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
A bizalmiak jó segítői az érdekvédelmi munkának Ifjúsági fórum A termelés segítése, a nevelőmunka, az érdekvédelem jelenti a szakszervezet legfőbb feladatát. Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára az Egyesült Izzóban, augusztusban megtartott munkásgyűlésen az alábbiakat mondotta: „Most a gazdasági feladatok megoldása van előtérben. Ez azonban semmivel sem kisebbíti az érdekvédelmi, érdekképviseleti tennivalók jelentőségét. Változatlanul fejleszteni kell az üzemi, a munkahelyi demokráciát. Ha az emberek tudják, mit, miért kell tenni, s hogyan alakulnak dolgaink, akkor mindenkor számíthatunk a bérből és fizetésből élők több milliós táborának aktív közreműködésére is.” E megnyilatkozásból is kitűnik, milyen nagy jelentőségű feladat a dolgozók érdekvédelme De vajon a gyakorlatban hogyan valósul ez meg? Erről beszélgettünk Rácz Gyulával, a Mecseki Ércbányászati Vállalat szakszervezeti bizottsága titkárával. — Megítélésem szerint vállalatunkszakszervezeti bizottsága betölti kettős — gazdaságpolitikai és érdekképviseleti — feladatát. Ennek bizonyítékai: az üzemi, és munkahelyi demokrácia erősödése, a dolgozók szociális körülményeinek javulása, a bizalmiak hatás- és jogkörének érvényesülése .. . — Hogyan értékeli a bizalmiak, főbizalmiak tevékenységét? — Szakszervezeti mozgalmunk alapvető bázisai a szakszervezeti csoportok, ahol a tartalmi munka hatékonysága a bizalmiak tevékenységétől függ. Tapasztalatom az, hogy komoly segítséget nyújtanak a mozgósításban, a szervezésben, a gazdasági feladatok végrehajtásában. Részben ennek is köszönhető, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben jelentős eredményeket értünk el. Sok olyan hasznos tevékenységet folytatnak, amely révén jobb munkafeltételeket biztosíthatunk dolgozóinknak. A bizalmiak egyre jobb partnerei a gazdasági vezetőknek, és egyre tartalmasabb közöttük létrehozott kapcsolat. A segélyezés, az üdültetés, az egyéb szociális juttatások szerves részei, alkotóelemei az érdekvédelemnek ... — Nagy gondot fordítunk a dolgozók kulturális, közművelődési lehetőségeinek megteremtésére. Elkészült a Ságvári Művelődési Ház kibővített szárnya. Többek között megnyitottunk egy letéti könyvtárat, ahol öt és fél ezer kötettel gyarapodott a választék. Ezenkívül folyóirat-olvasó, klubszobák teremtenek lehetőséget a kikapcsolódásra, a művelődésre. — Vállalatunk dolgozóinak a nehéz fizikai munka utáni pihenését szolgálja a balatonmáriai, balatonfüredi, a harkányi üdülő, valamint a két vízi telep Mohácson, illetve a Pécsi-tónál. Üdülőink fejlesztésére komoly anyagi eszközöket fordítunk. A hazai üdülésen kívül lehetőség van a külföldi nyaralásra is. Az NDK testvérvállalattal kötött csereüdültetési szerződés révén 220 házaspár töltheti szabadságát a baráti országban. Az elmondottakon kívül minden évben nyolcvan gyereket üdültetünk teljesen díjtalanul a Balatonon. Ami a segélyeket illeti, 200 ezer forintot fordítunk a nagycsaládosok megsegítésére, és közel egymilliót különböző segélyek formájában fizetünk ki. — A bányászatban nagy gond a megváltozott munkaképességű dolgozók rehabilitációja, foglalkoztatása. A vállalatnál miként oldják meg ezt a feladatot? — A vállalati és üzemi rehabilitációs bizottságok nagy körültekintéssel igyekeznek megoldani, rendezni emberi sorsokat. A legnagyobb gondunk az, hogy rendkívül korlátozott azoknak a munkahelyeknek a száma, ahol őket alkalmazhatnánk. Ezen úgy próbálunk segíteni, hogy a vállalaton kívül is keressük a megrokkant dolgozóinknak a munkalehetőséget. A jövőt illetően arra törekszünk: megtaláljuk a módját ezen munkásaink hasznosabb foglalkoztatásának. Tudomásunk szerint a MÉV azon 25 nagyvállalat közé tartozik, amelyet a SZOT kijelölt a jogsegélyszolgálat kikísérletezésére. Véleménye szerint érdemes volt-e létrehozni, hogyan szolgálja a dolgozók érdekeit? — A jogsegélyszolgálat eredményességében sokat fejlődött. Évente 600—650 dolgozó fordul egyrészt az üzemi panaszügyi bizottságokhoz — ezek szerves részei a jogsegélyszolgálatnak — másrészt a szervezet vezetőjéhez, dr. Kóbor Bélához, aki nagy lelkiismeretességgel látja el azt a feladatát. A panaszok bár nagyon sokrétűek, mégis nyolcvan százalékban megoldást nyernek. Megítélésem szerint a jogsegélyszolgálat az érdekvédelem legfőbb láncszeme, ugyanis itt a dolgozók a legközvetlenebbül érzékelik a segítségnyújtását. Ugyancsak az érdekvédelmi szférába tartoznak a munkaügyi döntőbizottságok. Tevékenységüket decemberben értékeltük, s megállapítottuk, hogy kifogástalanul végzik feladataikat. — A szakszervezeti bizottság hogyan gondoskodik, milyen támogatást nyújt a nyugdíjasainak? — Nyugdíjas alapszervezetünknek közel 700 nyugdíjasa van. Az anyagi támogatáson kívül rendszeresen segítünk például a kirándulások szervezésében, vagy különböző problémáik megoldásában. A művelődési házban működik egy nyugdíjas klub, ahol rendszeres, és gazdag programok várják az idős embereket — fejezte be a beszélgetést Rácz Gyula. Vincze Viktor A magyar szakszervezeti mozgalom, így szakszervezetünk is választásokra készül. Az 1975-ben megválasztott vezető szervek és tisztségviselők megbízatása ebben az évben lejár. A Központi Vezetőség a közeli napokban — a Szakszervezetek Országos Tanácsa vonatkozó határozatát figyelembe véve — konkrétan is megjelöli a választások időpontját, a végrehajtás módját és politikai célkitűzéseit. Állást foglal a szervezeti felépítést illetően, amelyen a mostani választások során jelentős változások fognak bekövetkezni. A változás mindenekelőtt a szervezetek helyét, szerepét fogja érinteni. A választásokra való felkészülés mindenkor nagy, felelősségteljes feladatok elvégzése elé állítja a funkcionáló szervezeteket, az aktivistákat, kezdve a bizalmiaktól egészen a Központi Vezetőségig, így van ez most is. Számba kell vennünk a legutóbbi választás óta elvégzett munkát, öszszegeznünk kell az elért eredményeket, feltárni és szembe kell néznünk fogyatékosságainkkal, levonva a szükséges következtetéseket, előremutatóan meg kell határoznunk a jövőbeni tennivalókat. Ez figyelmes, körültekintő munkát igényel. Itt nem szabad nagyvonalúnak lenni. A szakszervezeti tagság azt várja — amely természetes —, hogy konkrétan mondjuk meg, kitűzött céljainkból mennyit sikerült megvalósítani, hol jelentkeznek lemaradások és mit kell tenni annak érdekében, hogy előbbre jussunk. Vonatkozik ez egyaránt a termelést, a gazdálkodást segítő munkára, az érdekvédelmi, az érdekképviseleti funkció mikénti ellátására. Szakszervezetünk legutóbbi kongresszusa sokoldalúan elemezve az eddig megtett utat, körültekintően vette számba és határozta meg azokat a feladatokat, amelyeket az elmúlt esztendőkben el kellett végeznünk. A kitűzött célok reálisak, az élet körülményeihez igazodóak voltak. A szakszervezeti tagság azokat magáénak tekintette és kész volt azok megvalósításáért dolgozni. Most közel öt esztendő elmúltával szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy a bányaipar dolgozói, szakszervezetünk egész tagsága cselekvően és felelősségteljesen munkálkodott a kongresszus határozatában megjelölt célkitűzések és feladatok végrehajtásán. Ebben nagy szerepet vállaltak magukra a különböző szintű vezető testületek, azok végrehajtó szervezetei, nem utolsó sorban a társadalmi aktivisták, mindenek előtt a szakszervezeti bizalmiak. A szorgalmas, odaadó munka meghozta az eredményét. Teljes mérleg ugyan még nem készült, de az évenkénti beszámolások és „félidei” összegzés alapján azt lehet mondani, hogy az alapvető célkitűzések megvalósulnak. Mind a kongresszusi, mind pedig a helyi határozatok jól szolgálták a szakszervezeti tagság, az egész bányaipar érdekét. Végrehajtásuk jelentősen járult hozzá a népgazdasági szintű gazdaságpolitikai célok eléréséhez. Az eddig végzett munka, annak eredménye újabb bizonyítékát adta a bányászok helytállásának, a szakszervezeti tagság tettre készségének, elkötelezettségének. A termelés, a gazdálkodás terén rájuk háruló kötelezettségeknek eleget tettek. Energiahordozókban ásványi nyersanyagokban az igényeket kellő mennyiségben és minőségben kielégítették. A szénbányászok ennek érdekében több szabadnapjukat is feláldozták. Elsőként kezdeményezték a párt XII. kongreszszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére induló munkaversenyt. Az elmúlt évre tett vállalásaikat teljesítették, egyes vállalatok jelentősen túl is teljesítették. Erre ebben az esztendőben is szükség lesz hiszen az igények az energiahordozók termelése tekintetében tovább fokozódnak. Az eddigieknél is több szénre, kőolajra és földgázra lesz szükség. De nem csökken a szükséglet a különböző ásványi nyersanyagokkal szemben sem. Ugyancsak nő a feladat a bányaipar más ágazataiban is. Mindez azt jelenti, hogy szakszervezetünknek a jövőben is megkülönböztetett gonddal kell foglalkozni a termelés, a gazdálkodás mindennapi kérdéseivel, a munkaverseny-mozgalom szélesítésével, tartalmi színvonalának emelésével, a termelékenyebb munkát segítő kezdeményezések felkarolásával, elterjesztésével. A bányászok élet- és munkakörülménye — ha szerény mértékben is — az elmúlt években javult, előbbre haladtunk. A célul tűzött további munkaidőcsökkentést nem tudtuk ugyan megvalósítani, mert a népgazdaság helyzete azt nem tette lehetővé. Az igénybevétel növekedésével párhuzamosan viszont szakszervezetünk mindenkor azt képviselte, hogy annak mértékében és függvényében az anyagi elismerést is — a lehetőségek határain belül — kapják meg a bányászok. Úgy érezzük, hogy eddig ezt — ha sok vitára és egyezkedésre volt is szükség — sikerült elérnünk. Erre fogunk törekedni a jövőben is. Bár számítunk arra, hogy a lehetőségek beszűkülnek, korlátozottabbak lesznek mint eddig. Az általánoson belül külön is figyelemmel kísértük az egyes rétegek helyzetének, élet- és munkakörülményeinek alakulását. A nevelő munka terén elért eredményeink számottevőek. Ez is annak köszönhető, hogy a bányászok szakszervezetünk tagjai megértették, hogy a nagyobb követelményeknek csak magasabb szintű tudással, műveltséggel lehet eleget tenni. Mind többen szerzik meg — akik eddig nem tették — az általános műveltséget, amely alapját képezi a különböző szakmai tanfolyamok elvégzésének. Tudatos törekvés van a több szakma megszerzésének irányába is. A dolgozók jelentős része vesz részt a szakszervezeti tömegpolitikai oktatásban. Azt lehet mondani, hogy a különböző lehetőségeket kihasználva a bányászok többsége valamilyen formában képezi, illetve továbbképezi magát. Ez érzékelhetően viszszatükröződik magatartásukban, felfogásukban, cselekvőkészségükben. Szakszervezetünk vezető szervei az utóbbi években a nevelő munka valamenynyi fontosabb területeit áttekintették és állást foglaltak a tennivalókban. A Központi Vezetőség megtárgyalta a munkahelyi nevelő munka fejlesztésének feladatait. Az Elnökség megvizsgálta a művelődési intézmények, klubok és oktatótermek működését, tárgyi, anyagi és személyi feltételeit. Foglalkozott a művészeti nevelés helyzetével, a bányaipar területén működő múzeumok, gyűjtő- és kiállítóhelyek irányításával, feladatkörük mikénti ellátásával. Célunk az, hogy még jobb feltételek álljanak a dolgozók rendelkezésére a művelődési igények kielégítésére, szakmai műveltségük fejlesztésére. Szakszervezetünk tevékenysége elismerésének egyik fokmérője, a bányaipar dolgozóinak szervezettsége, tagdíjfizetési készsége. Nem is akármilyen fokmérő ez, hiszen csak olyan szervezethez ragaszkodnak a dolgozók, amelyről a mindennapi életben győződnek meg, hogy az ő érdekeiket képviseli. A képviselet milyensége, hatékonysága vagy vonzza, vagy pedig eltávolítja egy szervezet tagjait. Rászolgálni a választók bizalmára mindenkor felelősségteljes munkával kell és lehet. Az érdekek képviseletét pedig komolyan kell venni. A bányaipar dolgozói bíznak a szakszervezetben, annak vezető szerveiben és tisztségviselőiben. Elismerik az érdekükben tett erőfeszítéseket még akkor is, ha az esetenként — sajnos ilyen is előfordul — nem jár kellő sikerrel, vagy olyan eredménnyel, amit elvártak. Ezt igazolja az évek óta meglevő stabil szervezettség — jelenleg 98,8 százalékos, és az a tagdíjfizetési készsége 98,6 százalék, amely jellemzi a bányászokat. Az ilyen fokú szervezettség alapja az egységes fellépésnek, de a cselekvési egységnek is. A befizetett tagdíjak évről évre emelkedőek, biztos anyagi alapot biztosítanak a zavartalan gazdálkodáshoz, a szakszervezeti mozgalom előtt álló feladatok eredményes megoldásához. Ezt a szervezeti erőt a jövőben is meg kell őriznünk, erősítenünk. Nagy szükség lesz rá. Még csaknem egy esztendő van előttünk a soron következő — XXII. — kongresszus összehívásáig. De a felkészülést már most el kell kezdenünk. Ez két szempontból is nagyon fontos. Egyrészt, értékelnünk kell az eddig megtett utat, másrészt, van még egy — feladatokban nem könnyű — esztendő előttünk, úgyis mint a választási ciklus utolsó esztendeje, de úgy is mint a népgazdaság ötödik, ötéves tervének záró éve Nem mindegy tehát, hogy ezt az esztendőt milyen eredménnyel zárjuk. Sok függ attól, hogy kitűzött céljaink milyen mértékben valósulnak meg. A jó eredmények alapját képezik jövőbeni céljaink elérésének, nem kevésbé annak a törekvésnek, hogy szakszervezetünk vezető szervei arról adhassanak számot e soron következő választásokon, hogy a tagság akaratát, törekvését sikerült valóra váltani. Persze ehhez még nagyon sok munkára van szükség. Mindenekelőtt emelnünk kell munkánk tartalmi színvonalát. Ez vonatkozik a szakszervezeti bizalmiakra és a Központi Vezetőségre egyaránt. Ennek lényege, hogy mindenkor érzékelni tudjuk a tagság jelzéseit, időben tudjunk azokra reagálni és ha szükséges és indokolt a döntésekben sem késlekedjünk. A gyors és határozott intézkedés növeli a cselekvési készséget, ambíciót ad a mindennapi munkához. E cikkel egy sorozat indul el a választási munka előkészítése jegyében. Meggyőződésünk, hogy szakszervezetünk egész tagsága, a vezető testületek, a tisztségviselők, a társadalmi aktivisták abban a tudatban készülhetnek a választásokra, hogy ami tőlük tellett megtették dolgozó társaik érdekében. Az elért eredmények elismerésre méltóak, maradandóak, öregbíteni azokat még jobb munkával, helytállással lehet. Vezéreljen bennünket ez a tudat az esztendő feladatainak megoldásában. Kun Lajos Szakszervezetünk XII. kongresszusa előtt Felkészülés a választásokra TALÁLKOZÓT SZERVEZTEK a pályakezdő fiataloknak az Oroszlányi Szénbányák Bányász Klubkönyvtárában, ahol a fiatalok találkozhattak volt tanáraikkal, jelenlegi vezetőikkel, hogy beszámoljanak a pályakezdésről, eredményeikről, gondjaikról. KISZ-titkári értekezletet tartott a Nógrádi Szénbányák KISZ-bizottsága. Először tájékoztatták a fiatalokat az anyag- és energiagazdálkodás vállalati tapasztalatairól, megjelölve azokat a tennivalókat, amelyek végrehajtásával a vállalat ifjúkommunistái a lehető leghatékonyabb módon segíthetik az észszerű anyag- és energiagazdálkodást, különös hangsúlyt adva a KISZ sajátos munkaformáinak. Majd a KISZ- vezetőség és az önálló alapszervezeti titkárok számoltak be az egyéni KISZ-megbízatások időarányos teljesítéséről, melyből kitűnt, hogy az alapszervezetek nagy gondot fordítanak erre a területre. NAGY FIGYELMET fordítanak a fiatalok versenymozgalmára, a különböző ifjúsági kezdeményezések felkarolására, a jó módszerek gyakorlati alkalmazására, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalatnál. Konkrét tervet készítettek a fiatalok részére a főbb feladatok megjelölésével. A nagyvállalatnál az átszervezést követően kialakították a szervezeti kereteket, a célszerűség és hatékonyság érdekében összevonták a gellénházi üzemi és a központi, valamint a nagykanizsai üzemi és központi FMKT-csoportokat. A szanki üzemben is megalakult az FMKT-csoport. Az eddigi másfél éves tevékenység egyértelműen bizonyítja a fiatalok helytállását. Egyik nagy erőkifejtést igénylő rendezvény volt az Alkotó Ifjúság pályázat és kiállítás. Az idei dolgozatok elbírálásánál az volt az alapelv, hogy a vállalat menynyit tud profitálni az elkészített pályaműkből. A tapasztalatok öszszegezése, a kölcsönös ismeretek minden bizonnyal még további ösztönzést adnak az ifjúsági munkának, az egyéni termelési versenymozgalomnak. MEGVITATTA az ifjúságpolitikai határozat végrehajtásának tapasztalatait a Mátraaljai Szénbányák pártbizottsága. Az ifjúsági törvény megjelenése óta három vállalati intézkedési terv került kiadásra. A megjelölt feladatok végrehajtását, koordinálását, ellenőrzését négy éve a vállalati ifjúsági bizottság látja el. A vállalat fiataljai jelentős részt vállalnak a gazdasági célkitűzések megvalósításából. A termelési feladatok megoldása érdekében szervezett munkaverseny-mozgalomban nagyszerűen helytálltak. Kiemelt szerepet játszik ebben az a 46 ifjúsági szocialista brigád, melyekben 462 fő harminc év alatti. Ezen kívül több mint ezer fiatal dolgozik a többi szocialista brigádban. Fokozott figyelmet fordítanak a fiatalok továbbtanulásának segítésére. Nőtt a vállalati ösztöndíjasok száma, emelkedett a támogatás összege. Intézkedések születtek a pályakezdő fiatalok munkahelyi beilleszkedésének megkönnyítésére.. Lényeges javulás mutatkozik a fiatalok erkölcsi és anyagi megbecsülésében. Nőtt a fiatalok aránya a gazdaság vezetői munkakörökben, de ugyanez elmondható a pártos szakszervezeti szervek vonatkozásában is. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a választott tetületekben, a gazdasági élet különböző területein a fiatalok nagy része jól megállja a helyét, becsületesen teljesíti feladatát. Lényegesen megváltozott a fiatalok megítélése, ennek kedvező hatása van a fiatalokról, való fokozottabb gondoskodásban. Mórocz Karol: