Bányamunkás, 1982 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1982-02-01 / 2. szám

BÁNYAMUNKÁS 1982. FEBRUÁR KULTÚRA, K­ÍZMŰVELŐDÉS HÉTFŐ ESTÉK A SÁGVÁRIBAN „E kor nekünk szülőnk és megölünk” A művelődés lélektanának egyik alapvető szabálya: ahol nincs ér­deklődés, ott eredmény sem lehet­séges. Ezt bizonyítja a MÉV Ság­­vári Endre Művelődési Ház és a Pécsi Tanárképző Főiskola Nyitott Színpadának társadalmi vezetőség­választó ülése is. A társadalmi ve­zetőségek fontos szerepet töltenek be a művészeti csoportokban, az önművelődő közösségekben. A Nyi­tott Színpad tagjaiból álló közös­ség egyszerre végez befelé és kife­lé ható művészeti tevékenységet. A társadalmi vezetőség a csoport ér­dekeit képviseli, és beleszól a kö­zösség életébe, a munka megterve­zésébe, megszervezésébe, a vezetés­be. PISTI A VÉRZIVATARBAN Eddigi tevékenységüket Vincze János, a színpad rendezője, a mű­velődési ház népművelője ismertet­te és értékelte a társadalmi ve­zetőségválasztásra eljött tagoknak. 1977 őszén alakult meg a Nyitott Színpad, a Mecseki Ércbányászati Vállalat Ságvári Endre Művelődé­si Házának égisze alatt. 1979 feb­ruártól az együttes — mivel tagjai között jelentős számban vannak főiskolai hallgatók —, a Pécsi Ta­nárképző Főiskolával működik kö­zös fenntartásban. A főiskola első­sorban a folyamatos utánpótlást biztosítja. Az együttes az 1978-as országos minősítésen ezüst fokoza­tot ért el. Örkény István Pisti a vérzivatarban című darabjának be­mutatásával országos jelentőségű szakmai és közönségsikert értek el, amiért elsőként kapták meg a BDSz Elnökség által 1981-ben ala­pított Amatőr Művészeti Díjat. El­nyerték a Népművelési Intézet Ní­vódíját is. 1981-ben a Pécsi Nem­zeti Színházzal közös előadásban ősbemutatóként vitték színpadra Pilinszky János: Gyermekek és ka­tonák című drámáját. A mérleget — Vincze János — a következő­képp állította fel. A megalakulás­tól 10 bemutatót és több mint 100 előadást tartottak, rendszeresen felléptek a MÉV és a főiskola tár­sadalmi és intézményi ünnepsé­gein. Irodalmi ismeretterjesztő műsoraikat egyeztették a MÉV Szocialista Brigád Klubjával és a munkásszállással, valamint a főis­kola tanszékein folyó közművelő­dési tevékenységgel. A színpad munkáját pozitívan ér­tékelték a megyei és országos la­pok, többek között a Dunántúli Napló és az Új Tükör. Talán a leg­találóbban a Magyar Ifjúság jelle­mezte az együttest a Munkásszín­játszók Országos Találkozóján. „Az utolsóként fellépő együttes a pécsi Nyitott Színpad Örkény István Pis­ti a vérzivatarban” című művével olyan csúcsokat mutatott meg az amatőr színjátszás lehetőségeiből, amelyet jó volna mércének tekinte­ni. Itt színház született a szó leg­szorosabb értelmében. Úgy ültünk két és negyed órát a nézőtéren, a fesztivál minden fáradságát feled­ve, hogy egy csoda részesei lehet­tünk, hogy a mai magyar színházi élet dicsőségére való művészi telje­sítmény élvezőivé váltunk.” UTÁNPÓTLÁS-SZÍNPAD — Nyitott a Nyitott Színpad? — kérdezem az „ezer arcú és ezer fe­jű” társadalmi vezetőség választá­sa után. A beszélgetés a színpad tagjaival a munkájukról, elképze­léseikről és önmagukról a késő es­tébe nyúlt, a MÉV Ságvári Endre Művelődési Ház Szocialista Brigád Klubjában. — Igen — mondja Vincze János — jelenleg 20 tagja van az együt­tesnek, ezek főiskolások, diákok, a szakmunkástanuló intézetből, vala­mint a bányaüzemekből jöttek ide. Megalakítottunk egy 20 fős Után­pótlás színpadot az utánpótlás biz­tosítására. Sőt 1983-tól az uránvá­rosi általános iskolák tanulóiból egy gyermekszínpadot tervezünk. — A színpad hozott össze ben­nünket — mondja Gyarmati Zsu­zsa magyar—ének szakos főiskolai hallgató. Csak jól elvégzett munka után érezzük jól magunkat. Ha nincs munka, kevesebb a próba, mint ilyenkor, a vizsgaidőszak ide­jén, szinte kerüljük egymást. Német Ervin másodikos ma­gyar—orosz szakos hallgatónak az a véleménye, hogy az itteni munka óriási segítséget ad a későbbi tevé­kenységükhöz. Ha kikerülnek az iskolába tanítani, a gyerekekben jobban el tudják mélyíteni az iro­dalom, a művészet iránti szeretetet. SOKAT SEGÍTENEK A hangtechnikát, a zenei betéte­ket Gross Tamás készíti, szabad idejének nagyobbik részét ez teszi ki. Fő állása geológus a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál. — Mi a munkásszínpad fogalma? Mi a munkásszínjátszás? — kérde­zem. A legszenvedélyesebben talán Werner József energetikus vála­szol. Amint megtudom, ő a színpad díszlettervezője is egyben. Díszle­tei nagyban hozzájárulnak az együttes sikereihez. — Nem attól munkásszínjátszó egy együttes, hogy munkások van­nak benne — mondja —, hanem ha témáiban a munkásosztályt képvi­seli. Mi nem óhajtjuk a régi iro­dalmi színpad hagyományait foly­tatni. Az a véleményünk, hogy a színháznak nem csak az a funkció­ja, hogy szórakozzunk, hanem az, hogy gondolkodjunk. Ellentétben sok színpaddal, mi az üzemekben nem csinálunk előadásokat, hanem itt a Művelődési Házban nyugodt, kulturált körülmények között ad­juk elő a műveket. — Minden anyagi és erkölcsi se­gítséget megadunk az együttesnek a működéshez — mondja Zsikó Já­nos a művelődési ház igazgatója. Mi is sokat nyertünk az együttes­től, azon túl, hogy itt próbálnak és fellépnek. Rendezőként is részt vesznek egyes eseményeken, a szo­cialista brigád klubban műsort ad­nak, így például Werner József rendező a művelődési ház összes kiállítását, de mint látogatók is megfordulnak itt. TERVEK 1984-IG — Mi a színpad további terve? — kérdezem Vincze Jánost. — Elkészítettük a céljainkat 1984-ig. Ezzel pályázunk a KISZ KB, az ÁIB, az OKT, a SZOT, a Művelődési Minisztérium által ala­pított művelődési ösztöndíjra. Eb­ben szerepel a folyamatos műhely­munka, amit már korábban emlí­tettem, az utánpótlás biztosítása. Terveink között szerepelnek önál­ló színházi előadások, melyeket a művelődési ház „Hétfő esték a Ság­­váriban” bemutató sorozatában, valamint a pécsi stúdió színházi es­tek keretében tervezzük. Fellépünk a Mecseki Ércbányászati Vállalat és a Pécsi Tanárképző Főiskola kü­lönböző rendezvényein, ünnepsé­gein. Műsort adunk a MÉV bejáró dolgozóinak községeiben az „Ott­honi randevú” keretében, valamint a bányásznapok városi és vállalati rendezvényein. Ezen kívül irodal­mi ismeretterjesztő tevékenységet folytatunk a MÉV munkásszállón, a szocialista brigádklubban és a főiskola Irodalomtudományi Tan­székén. Természetesen 1984-ig év­re, hónapra lebontott munkaterv­vel rendelkezünk — fejezi be Vin­cze János. Úgy gondoljuk, hogy a most megválasztott társadalmi vezetőség munkája is hozzá fog járulni ah­hoz, hogy a terveiket valóra vált­sák. A színpad eddigi munkája azt bizonyította, hogy megtalálták az élet és a művészet kapcsolatát. A művészet megértésére, megértetésé­re csak az képes, aki problémaér­zékeny. A Nyitott Színpadra és tag­jaira­­is vonatkoztatható Örkény István Pisti a vérzivatarban című színműve elé írt verses prológja: „E kor nekünk szülőnk és megölőnk, tőle kaptunk mint útravalót. Hogy lehessünk hősök és gyilkosok egy időben, egy helyütt és egy személyben ki merre fordul, aszerint.” Ladányi András Jelenet a Pisti a vérzivatarban című darabból Pályázati felhívás A SZOT Kulturális, Agitációs és Propa­gandaosztálya, valamint a KISZ KB Ifjúmunkás és Mezőgazdasági Fiatalok Tanácsainak Titkársága „Tizedik eszten­dejébe lép a SZÉT” címmel pályázatot hirdet. 1982. szeptemberében indul a szakmun­kások előkészítő tanfolyamainak 10. év­folyama. E tíz esztendő alatt több ezer szakmunkás kezdte meg egyetemi, fő­iskolai tanulmányait, s az elsők közül több százan diplomás szakemberként tértek vissza vállalatukhoz. A pályázat célja, hogy feltárja és be­mutassa a SZÉT valóságos értékét, fiata­lokat, életutakat formáló erejét, társa-­­dalmi hatását. Cikkeikben a pályázók a következő témákat dolgozzák fel. Munkahelyeikre már visszatért diplo­mások, egyetemi-főiskolai évesek vagy előkészítések vonzó megnyilatkozásai, vallomásai. A tanulással járó nehézsége­ket tudatosan vállaló személyiiségek élet­útja, reményei, elképzelései. Megtorpa­nások, esetleges kisiklások a SZET-es évek során, amelyben tükröződik a sze­mélyes és környezeti felelősség a fiata­lért. Vállalati igazgatók, párt-, KISZ- és SZB-titkárok elkötelezett nézetei, tapasz­talatai a kiválasztás elveiről, a vissza­illeszkedés körülményeiről, az új mun­kában való helytállás, a dolgozókkal va­ló új kapcsolat (vezető-beosztott) for­málódásáról, a káderpolitika követke­zetességéről. A pályázaton részt vehetnek a napi- és szakszervezeti lapok, a megyei és üzemi lapok, valamint a képes- és heti­lapok munkatársai. Jelenlegi és volt SZET-es tanulók is pályázhatnak­ ön­vallomásaikkal, visszaemlékezéseikkel. Számukra nem feltétel az előzetes pub­likálás. Pályadíjak: I. díj 4000 forint, II. díj 2500 forint, III. díj 1500 forint. Az ön­vallomással pályázók 3 legjobb pálya­munkáját jutalomban is részesítjük. A megjelent cikkeket, valamint az ön­vallomásokat — 3 példányban — legké­sőbb 1982. április 30-ig kell megküldeni a SZOT Kulturális, Agitációs és Propa­ganda osztályának (1415. Budapest VI., Dózsa György út 84/b.). A borítékon tüntessék fel: „SZÉT Cikkpályázat”. A pályadíjakat 1982. május végén adjuk át. URSITZ JÓZSEF --------­A mélyből a napvilágra■ Pernye-pusztán mindennap megjelent a csendőrjárőr. Az újonnan érkezett bá­nyászok közül többnek hetenként kellett jelentkeznie a lőrinci csend­őrőrsön. Itt minden ilyen alkalom­mal közölték velük, hogy Pernye­pusztán nem lesz kommunizmus, végük a komcsiknak. A becitált dolgozók mintha meg sem hallották volna ezeket a meg­jegyzéseket. A szakszervezetet 1944 augusz­tusában megalakították. Ettől kezd­ve gyakran találkoztak éjszakán­ként a vezetők, hogy megbeszéljék a tennivalókat. A csendőrök tudo­mást szereztek a szervezkedésről, két embert, Nagy Sándort és Hegyi Mihályt el is vitték. Nagy Sándor nem tért vissza többé. A szakszervezeti munka kiter­jesztésében nagyon sok segítséget adtak az aknamélyítőknél dolgozó, Pécsről érkezett bányászok, akik a mozgalomban jelentős tapasztalat­tal rendelkeztek. Személy szerint is kitűnt közülük Szabó Jenő, Hegyi Lápot és Szalvek Ernő. A fő teendő az volt, hogy elszigeteljék a nyila­sokat, gondoskodjanak a lakosság ellátásáról és óvják a műszaki be­rendezéseket a kitelepítéstől. A feladatokat szinte hiánytalanul sikerült végrehajtani. Az altáró teljes védelmet biztosított a légitá­madásokkal, illetve a harctéri ese­ményekkel szemben. A telep lakói 27 napot töltöttek a föld alatt, mintegy négyezer ember élte túl itt a háborút, addig soha nem tapasz­talt egyetértésben és barátságban. A környező településekről, de még az ország különböző részéből érke­zett emberek is védelmet találtak Pernye-pusztán az altáróban. Az első szovjet katonák 1944. de­cember 6-án hajnalban érkeztek Pernye-pusztára. A délutáni órák­ban keresték fel a bányabeli óvó­hely lakóit. Közölték, hogy a sely­­pi medence felszabadult, mindenki kijöhet a föld alól és kezdjék el a normális életet. Mintha egy furcsa menet indult volna meg, a sápadt fehérarcú em­berek bizonytalan léptekkel jöttek ki az altáróból, a szemüket bántot­ta az éles fény, hunyorogtak, hi­szen a majdnem egyhónapi föld alatti élet teljesen elszoktatta őket a külvilágtól. Élelmiszert szinte sehol sem ta­láltak az emberek. A lakásokban, a kamrákban nem maradt semmi, hiszen mindent feléltek a föld alatt eltöltött 27 nap során és az élel­miszer raktárakat is kiürítették. A téli hónapokban arra sem számít­hattak, hogy könnyen juthatnak élelmiszerhez valahonnan. Mégis megkezdték a munkát, az új életet. Az eddig épült és félig elkészült lakások nagy része üresen állott és ezért kórházat rendezett be ezek­ben az épületekben a szovjet pa­rancsnokság Mintegy 4000 sebesül­tet, beteget ápoltak a hadikórház­ban, ahol a helybeli lakosság nő­tagjai kaptak munkát. A férfiak a hadianyag-szállításnál és a szovjet javítóműhelyekben segédkeztek a vörös csillagos katonáknak. Eze­kért a tevékenységekért minden család asztalára jutott élelem, ha nem is dúskálhattak a jómódban, a létfenntartásukat biztosították. A Magyar Kommunista Párt alapszervezete 1945. január 1-én alakult meg Pernye-pusztán. Csaknem egyszerre lépett a párt­ba Pernye-puszta minden lakója. Akik még fiatalok voltak ahhoz, hogy felvegyék őket, hozzátoldtak néhány évet az életkorukhoz. Megindult a lignittermelés is, ahogy lehetséges volt ez villamos energia nélkül. Sikerült a selypi cukorgyártól a vízkiemeléshez és a bánya szellőztetéséhez kevéske vil­lamos energiát szerezniük. A lignit a környező falvakban élelmiszerre cserélődött át. A szállításhoz a szovjet katonai parancsnokság nyújtott segítséget, lovas kocsikat adtak a bányászoknak. Amikor már messzibb vidékre is el kellett vinni a lignitet, a szovjet parancs­nokság ekkor már teherautót biz­tosított. A leggyakoribb élelmiszer az árpaliszt és a fehérbab volt, de ennek is örült mindenki. Növényi olajból hetente egy-egy dolgozó fél litert kapott. A szakszervezeti üzemi bizottság és az üzemvezetőség rózsaszent­­mártoni központtal alakult meg. Amikor 1945 nyarán Budapestről a központi igazgatóságról néhányan megjelentek a helyszínen, úgy nyi­latkoztak, hogy Pernye-pusztán az úgynevezett Fővárosi Bányamező­ben nyolc éven belül aligha indul meg a termelés. Mekkorát téved­tek. 1948-ban üzemszerű lignitter­melés kezdődött és ekkor lett Per­nye-pusztából Petőfibánya. Az iskolában a tanítás még 1945- ben megkezdődött, igaz, miután máshol nem volt hely, az egyik üres segédtiszti lakásba jártak a gyerekek tanításra. Kulturális ren­dezvények céljaira egy tiszti lakást alakítottak át, itt tartotta próbáit a fúvószenekar és az énekkar is. 1946 őszén Selypen már megnyílt a dolgozók gimnáziuma. A bányászok közül sokan kerül­­­ek különböző beosztásba, még mi­niszter is lett az egykori pernye­pusztai bányászok közül. Az 1950- es években pedig úgy emlegették már Petőfibányát, mint Közép- Európa legkorszerűbb üzemét. 1948 egyéb fordulatot is hozott a bányászok életébe. Többen közülük szeptemberben Budapestre mentek,­­ahol a Műszaki Egyetem tanévnyi­tó ünnepségén egyenruhájukba öl­tözötten jelentek meg. Nagy feltű­nést keltettek a sok civil ruhás if­jú között, bár a bányászaton kívül más üzemekből is érkeztek tanulni vágyó kétkezi munkások. Vala­mennyiük között a legnagyobb cso­portot a bányászok alkották, több mint ötvenen voltak. A „civil” egyetemisták nem tit­kolták húzódásukat az újakkal szemben. Egy-két megjegyzés el­hangzott arról, hogy a suszter leg­jobban teszi ha a kaptafánál ma­rad. (Folytatjuk) 7 oroszlányi nyugdíjas bányá­szok és az egyedülállók baráti kö­rének tagjai, ebben az évben ha­vonta egy alkalommal hangulatos esten találkoznak a Bányász Klub­könyvtárban. A Terefere sorozat el­ső összejövetelén népdalénekes — a helyi ifjúmunkás citerazenekar közreműködésével —, majd a sram­lizene szórakoztatta a résztvevőket. Imét kiállítást nyitottak Tatabá­nyán. A város legnagyobb művelő­dési központjában, a Népházban Varga Győző budapesti grafikusmű­vész velencei kőrajzaiból és színhá­zi plakátjaiból. A Kernstok-terem­­ben „100 év magyar életképei” cí­mű tárlatot láthatta a bányászváros lakossága. Ezt a kiállítást a Magyar Nemzeti Galéria rendezi.­ Ú­j gépekkel, berendezésekkel és pajzsbiztosítás történeti állandó ki­állítással gazdagodik az idén az aj­kai Bányászati Múzeum. A szénbá­nyászat valamennyi munkafolyama­tát bemutató gazdag eszköztárat a Bányászati Aknamélyítő Vállalat adományaként most a használatból már kiöregedett aknatalpszivattyú­­val, emelőkocsival és az aknafal beton erősítésére használt berende­zéssel egészítik ki. tatabányai bányász képzőmű­vészeti kör munkáiból nyitottak ki­állítást a kertvárosi Bányász Műve­lődési Otthonban. A harmincöt év­vel ezelőtt alakult csoport tagjai rendszeresen szerepelnek országos tárlatokon, de minden új alkotásu­kat először Tatabánya lakosságá­nak mutatják be. A hétfőn nyitott tárlaton tizennégy szerző huszon­hat új alkotását — festményeit és grafikáit — állították ki.­­­z idén megnyílik a színház- és hangversenyterem Komlón. A 350 személyes terem elkészülte lehetővé teszi, hogy valóságos színházi életet teremtsenek Komlón. A tervek sze­rint a pécsi Nemzeti Színház heten­te legalább egyszer tart majd elő­adást a városban. Komló az utób­bi időben az ének-zenei nevelés egyik hazai központjává fejlődött. Ennek elismeréseképpen a bányász­­város rendezi meg kétévenként a Kodály Zoltán nevét viselő nemzet­közi gyermekkórus találkozót. A koncertterem megnyitása további lehetőségeket nyújt az ének-zenei élet fejlesztésére. Rendszeresen ven­dégszerepelnek majd Komlón a Pé­csi Filharmonikusok és más zene­karok, illetve énekkarok. A színház- és hangversenyterem létrehozásá­hoz ötmillió forinttal járult hozzá az Országos Közművelődési Alap és további ötmillió forint értékű „tég­lajegyet” vállalt a város lakossága. A S­agybá­tony­ban megnyílt idő­sebb Szabó István Kossuth-díjas ér­demes művész kiállítása. A hetven­­kilencedik évébe lépett szobrász­­művész — akit az egész országban a nógrádi bányászok és bányászko­dás, valamint a palóc népviselet, mezei munka, paraszti élet króniká­saként tisztelnek — huszonkét kis­plasztikáját, szobrát, domborművét állította ki. (Gyuró István grafikusművész munkáiból nyitottak kiállítást a do­rogi Művelődési Központ galériájá­ban. A fővárosi művész 40 alkotás­sal, köztük könyvillusztrációkkal és filmplakátokkal mutatkozik be a bányásztelepülés lakosságának.

Next