Bányamunkás, 1982 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1982-02-01 / 2. szám
BÁNYAMUNKÁS 1982. FEBRUÁR KULTÚRA, KÍZMŰVELŐDÉS HÉTFŐ ESTÉK A SÁGVÁRIBAN „E kor nekünk szülőnk és megölünk” A művelődés lélektanának egyik alapvető szabálya: ahol nincs érdeklődés, ott eredmény sem lehetséges. Ezt bizonyítja a MÉV Ságvári Endre Művelődési Ház és a Pécsi Tanárképző Főiskola Nyitott Színpadának társadalmi vezetőségválasztó ülése is. A társadalmi vezetőségek fontos szerepet töltenek be a művészeti csoportokban, az önművelődő közösségekben. A Nyitott Színpad tagjaiból álló közösség egyszerre végez befelé és kifelé ható művészeti tevékenységet. A társadalmi vezetőség a csoport érdekeit képviseli, és beleszól a közösség életébe, a munka megtervezésébe, megszervezésébe, a vezetésbe. PISTI A VÉRZIVATARBAN Eddigi tevékenységüket Vincze János, a színpad rendezője, a művelődési ház népművelője ismertette és értékelte a társadalmi vezetőségválasztásra eljött tagoknak. 1977 őszén alakult meg a Nyitott Színpad, a Mecseki Ércbányászati Vállalat Ságvári Endre Művelődési Házának égisze alatt. 1979 februártól az együttes — mivel tagjai között jelentős számban vannak főiskolai hallgatók —, a Pécsi Tanárképző Főiskolával működik közös fenntartásban. A főiskola elsősorban a folyamatos utánpótlást biztosítja. Az együttes az 1978-as országos minősítésen ezüst fokozatot ért el. Örkény István Pisti a vérzivatarban című darabjának bemutatásával országos jelentőségű szakmai és közönségsikert értek el, amiért elsőként kapták meg a BDSz Elnökség által 1981-ben alapított Amatőr Művészeti Díjat. Elnyerték a Népművelési Intézet Nívódíját is. 1981-ben a Pécsi Nemzeti Színházzal közös előadásban ősbemutatóként vitték színpadra Pilinszky János: Gyermekek és katonák című drámáját. A mérleget — Vincze János — a következőképp állította fel. A megalakulástól 10 bemutatót és több mint 100 előadást tartottak, rendszeresen felléptek a MÉV és a főiskola társadalmi és intézményi ünnepségein. Irodalmi ismeretterjesztő műsoraikat egyeztették a MÉV Szocialista Brigád Klubjával és a munkásszállással, valamint a főiskola tanszékein folyó közművelődési tevékenységgel. A színpad munkáját pozitívan értékelték a megyei és országos lapok, többek között a Dunántúli Napló és az Új Tükör. Talán a legtalálóbban a Magyar Ifjúság jellemezte az együttest a Munkásszínjátszók Országos Találkozóján. „Az utolsóként fellépő együttes a pécsi Nyitott Színpad Örkény István Pisti a vérzivatarban” című művével olyan csúcsokat mutatott meg az amatőr színjátszás lehetőségeiből, amelyet jó volna mércének tekinteni. Itt színház született a szó legszorosabb értelmében. Úgy ültünk két és negyed órát a nézőtéren, a fesztivál minden fáradságát feledve, hogy egy csoda részesei lehettünk, hogy a mai magyar színházi élet dicsőségére való művészi teljesítmény élvezőivé váltunk.” UTÁNPÓTLÁS-SZÍNPAD — Nyitott a Nyitott Színpad? — kérdezem az „ezer arcú és ezer fejű” társadalmi vezetőség választása után. A beszélgetés a színpad tagjaival a munkájukról, elképzeléseikről és önmagukról a késő estébe nyúlt, a MÉV Ságvári Endre Művelődési Ház Szocialista Brigád Klubjában. — Igen — mondja Vincze János — jelenleg 20 tagja van az együttesnek, ezek főiskolások, diákok, a szakmunkástanuló intézetből, valamint a bányaüzemekből jöttek ide. Megalakítottunk egy 20 fős Utánpótlás színpadot az utánpótlás biztosítására. Sőt 1983-tól az uránvárosi általános iskolák tanulóiból egy gyermekszínpadot tervezünk. — A színpad hozott össze bennünket — mondja Gyarmati Zsuzsa magyar—ének szakos főiskolai hallgató. Csak jól elvégzett munka után érezzük jól magunkat. Ha nincs munka, kevesebb a próba, mint ilyenkor, a vizsgaidőszak idején, szinte kerüljük egymást. Német Ervin másodikos magyar—orosz szakos hallgatónak az a véleménye, hogy az itteni munka óriási segítséget ad a későbbi tevékenységükhöz. Ha kikerülnek az iskolába tanítani, a gyerekekben jobban el tudják mélyíteni az irodalom, a művészet iránti szeretetet. SOKAT SEGÍTENEK A hangtechnikát, a zenei betéteket Gross Tamás készíti, szabad idejének nagyobbik részét ez teszi ki. Fő állása geológus a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál. — Mi a munkásszínpad fogalma? Mi a munkásszínjátszás? — kérdezem. A legszenvedélyesebben talán Werner József energetikus válaszol. Amint megtudom, ő a színpad díszlettervezője is egyben. Díszletei nagyban hozzájárulnak az együttes sikereihez. — Nem attól munkásszínjátszó egy együttes, hogy munkások vannak benne — mondja —, hanem ha témáiban a munkásosztályt képviseli. Mi nem óhajtjuk a régi irodalmi színpad hagyományait folytatni. Az a véleményünk, hogy a színháznak nem csak az a funkciója, hogy szórakozzunk, hanem az, hogy gondolkodjunk. Ellentétben sok színpaddal, mi az üzemekben nem csinálunk előadásokat, hanem itt a Művelődési Házban nyugodt, kulturált körülmények között adjuk elő a műveket. — Minden anyagi és erkölcsi segítséget megadunk az együttesnek a működéshez — mondja Zsikó János a művelődési ház igazgatója. Mi is sokat nyertünk az együttestől, azon túl, hogy itt próbálnak és fellépnek. Rendezőként is részt vesznek egyes eseményeken, a szocialista brigád klubban műsort adnak, így például Werner József rendező a művelődési ház összes kiállítását, de mint látogatók is megfordulnak itt. TERVEK 1984-IG — Mi a színpad további terve? — kérdezem Vincze Jánost. — Elkészítettük a céljainkat 1984-ig. Ezzel pályázunk a KISZ KB, az ÁIB, az OKT, a SZOT, a Művelődési Minisztérium által alapított művelődési ösztöndíjra. Ebben szerepel a folyamatos műhelymunka, amit már korábban említettem, az utánpótlás biztosítása. Terveink között szerepelnek önálló színházi előadások, melyeket a művelődési ház „Hétfő esték a Ságváriban” bemutató sorozatában, valamint a pécsi stúdió színházi estek keretében tervezzük. Fellépünk a Mecseki Ércbányászati Vállalat és a Pécsi Tanárképző Főiskola különböző rendezvényein, ünnepségein. Műsort adunk a MÉV bejáró dolgozóinak községeiben az „Otthoni randevú” keretében, valamint a bányásznapok városi és vállalati rendezvényein. Ezen kívül irodalmi ismeretterjesztő tevékenységet folytatunk a MÉV munkásszállón, a szocialista brigádklubban és a főiskola Irodalomtudományi Tanszékén. Természetesen 1984-ig évre, hónapra lebontott munkatervvel rendelkezünk — fejezi be Vincze János. Úgy gondoljuk, hogy a most megválasztott társadalmi vezetőség munkája is hozzá fog járulni ahhoz, hogy a terveiket valóra váltsák. A színpad eddigi munkája azt bizonyította, hogy megtalálták az élet és a művészet kapcsolatát. A művészet megértésére, megértetésére csak az képes, aki problémaérzékeny. A Nyitott Színpadra és tagjairais vonatkoztatható Örkény István Pisti a vérzivatarban című színműve elé írt verses prológja: „E kor nekünk szülőnk és megölőnk, tőle kaptunk mint útravalót. Hogy lehessünk hősök és gyilkosok egy időben, egy helyütt és egy személyben ki merre fordul, aszerint.” Ladányi András Jelenet a Pisti a vérzivatarban című darabból Pályázati felhívás A SZOT Kulturális, Agitációs és Propagandaosztálya, valamint a KISZ KB Ifjúmunkás és Mezőgazdasági Fiatalok Tanácsainak Titkársága „Tizedik esztendejébe lép a SZÉT” címmel pályázatot hirdet. 1982. szeptemberében indul a szakmunkások előkészítő tanfolyamainak 10. évfolyama. E tíz esztendő alatt több ezer szakmunkás kezdte meg egyetemi, főiskolai tanulmányait, s az elsők közül több százan diplomás szakemberként tértek vissza vállalatukhoz. A pályázat célja, hogy feltárja és bemutassa a SZÉT valóságos értékét, fiatalokat, életutakat formáló erejét, társa-dalmi hatását. Cikkeikben a pályázók a következő témákat dolgozzák fel. Munkahelyeikre már visszatért diplomások, egyetemi-főiskolai évesek vagy előkészítések vonzó megnyilatkozásai, vallomásai. A tanulással járó nehézségeket tudatosan vállaló személyiiségek életútja, reményei, elképzelései. Megtorpanások, esetleges kisiklások a SZET-es évek során, amelyben tükröződik a személyes és környezeti felelősség a fiatalért. Vállalati igazgatók, párt-, KISZ- és SZB-titkárok elkötelezett nézetei, tapasztalatai a kiválasztás elveiről, a visszailleszkedés körülményeiről, az új munkában való helytállás, a dolgozókkal való új kapcsolat (vezető-beosztott) formálódásáról, a káderpolitika következetességéről. A pályázaton részt vehetnek a napi- és szakszervezeti lapok, a megyei és üzemi lapok, valamint a képes- és hetilapok munkatársai. Jelenlegi és volt SZET-es tanulók is pályázhatnak önvallomásaikkal, visszaemlékezéseikkel. Számukra nem feltétel az előzetes publikálás. Pályadíjak: I. díj 4000 forint, II. díj 2500 forint, III. díj 1500 forint. Az önvallomással pályázók 3 legjobb pályamunkáját jutalomban is részesítjük. A megjelent cikkeket, valamint az önvallomásokat — 3 példányban — legkésőbb 1982. április 30-ig kell megküldeni a SZOT Kulturális, Agitációs és Propaganda osztályának (1415. Budapest VI., Dózsa György út 84/b.). A borítékon tüntessék fel: „SZÉT Cikkpályázat”. A pályadíjakat 1982. május végén adjuk át. URSITZ JÓZSEF --------A mélyből a napvilágra■ Pernye-pusztán mindennap megjelent a csendőrjárőr. Az újonnan érkezett bányászok közül többnek hetenként kellett jelentkeznie a lőrinci csendőrőrsön. Itt minden ilyen alkalommal közölték velük, hogy Pernyepusztán nem lesz kommunizmus, végük a komcsiknak. A becitált dolgozók mintha meg sem hallották volna ezeket a megjegyzéseket. A szakszervezetet 1944 augusztusában megalakították. Ettől kezdve gyakran találkoztak éjszakánként a vezetők, hogy megbeszéljék a tennivalókat. A csendőrök tudomást szereztek a szervezkedésről, két embert, Nagy Sándort és Hegyi Mihályt el is vitték. Nagy Sándor nem tért vissza többé. A szakszervezeti munka kiterjesztésében nagyon sok segítséget adtak az aknamélyítőknél dolgozó, Pécsről érkezett bányászok, akik a mozgalomban jelentős tapasztalattal rendelkeztek. Személy szerint is kitűnt közülük Szabó Jenő, Hegyi Lápot és Szalvek Ernő. A fő teendő az volt, hogy elszigeteljék a nyilasokat, gondoskodjanak a lakosság ellátásáról és óvják a műszaki berendezéseket a kitelepítéstől. A feladatokat szinte hiánytalanul sikerült végrehajtani. Az altáró teljes védelmet biztosított a légitámadásokkal, illetve a harctéri eseményekkel szemben. A telep lakói 27 napot töltöttek a föld alatt, mintegy négyezer ember élte túl itt a háborút, addig soha nem tapasztalt egyetértésben és barátságban. A környező településekről, de még az ország különböző részéből érkezett emberek is védelmet találtak Pernye-pusztán az altáróban. Az első szovjet katonák 1944. december 6-án hajnalban érkeztek Pernye-pusztára. A délutáni órákban keresték fel a bányabeli óvóhely lakóit. Közölték, hogy a selypi medence felszabadult, mindenki kijöhet a föld alól és kezdjék el a normális életet. Mintha egy furcsa menet indult volna meg, a sápadt fehérarcú emberek bizonytalan léptekkel jöttek ki az altáróból, a szemüket bántotta az éles fény, hunyorogtak, hiszen a majdnem egyhónapi föld alatti élet teljesen elszoktatta őket a külvilágtól. Élelmiszert szinte sehol sem találtak az emberek. A lakásokban, a kamrákban nem maradt semmi, hiszen mindent feléltek a föld alatt eltöltött 27 nap során és az élelmiszer raktárakat is kiürítették. A téli hónapokban arra sem számíthattak, hogy könnyen juthatnak élelmiszerhez valahonnan. Mégis megkezdték a munkát, az új életet. Az eddig épült és félig elkészült lakások nagy része üresen állott és ezért kórházat rendezett be ezekben az épületekben a szovjet parancsnokság Mintegy 4000 sebesültet, beteget ápoltak a hadikórházban, ahol a helybeli lakosság nőtagjai kaptak munkát. A férfiak a hadianyag-szállításnál és a szovjet javítóműhelyekben segédkeztek a vörös csillagos katonáknak. Ezekért a tevékenységekért minden család asztalára jutott élelem, ha nem is dúskálhattak a jómódban, a létfenntartásukat biztosították. A Magyar Kommunista Párt alapszervezete 1945. január 1-én alakult meg Pernye-pusztán. Csaknem egyszerre lépett a pártba Pernye-puszta minden lakója. Akik még fiatalok voltak ahhoz, hogy felvegyék őket, hozzátoldtak néhány évet az életkorukhoz. Megindult a lignittermelés is, ahogy lehetséges volt ez villamos energia nélkül. Sikerült a selypi cukorgyártól a vízkiemeléshez és a bánya szellőztetéséhez kevéske villamos energiát szerezniük. A lignit a környező falvakban élelmiszerre cserélődött át. A szállításhoz a szovjet katonai parancsnokság nyújtott segítséget, lovas kocsikat adtak a bányászoknak. Amikor már messzibb vidékre is el kellett vinni a lignitet, a szovjet parancsnokság ekkor már teherautót biztosított. A leggyakoribb élelmiszer az árpaliszt és a fehérbab volt, de ennek is örült mindenki. Növényi olajból hetente egy-egy dolgozó fél litert kapott. A szakszervezeti üzemi bizottság és az üzemvezetőség rózsaszentmártoni központtal alakult meg. Amikor 1945 nyarán Budapestről a központi igazgatóságról néhányan megjelentek a helyszínen, úgy nyilatkoztak, hogy Pernye-pusztán az úgynevezett Fővárosi Bányamezőben nyolc éven belül aligha indul meg a termelés. Mekkorát tévedtek. 1948-ban üzemszerű lignittermelés kezdődött és ekkor lett Pernye-pusztából Petőfibánya. Az iskolában a tanítás még 1945- ben megkezdődött, igaz, miután máshol nem volt hely, az egyik üres segédtiszti lakásba jártak a gyerekek tanításra. Kulturális rendezvények céljaira egy tiszti lakást alakítottak át, itt tartotta próbáit a fúvószenekar és az énekkar is. 1946 őszén Selypen már megnyílt a dolgozók gimnáziuma. A bányászok közül sokan kerülek különböző beosztásba, még miniszter is lett az egykori pernyepusztai bányászok közül. Az 1950- es években pedig úgy emlegették már Petőfibányát, mint Közép- Európa legkorszerűbb üzemét. 1948 egyéb fordulatot is hozott a bányászok életébe. Többen közülük szeptemberben Budapestre mentek,ahol a Műszaki Egyetem tanévnyitó ünnepségén egyenruhájukba öltözötten jelentek meg. Nagy feltűnést keltettek a sok civil ruhás ifjú között, bár a bányászaton kívül más üzemekből is érkeztek tanulni vágyó kétkezi munkások. Valamennyiük között a legnagyobb csoportot a bányászok alkották, több mint ötvenen voltak. A „civil” egyetemisták nem titkolták húzódásukat az újakkal szemben. Egy-két megjegyzés elhangzott arról, hogy a suszter legjobban teszi ha a kaptafánál marad. (Folytatjuk) 7 oroszlányi nyugdíjas bányászok és az egyedülállók baráti körének tagjai, ebben az évben havonta egy alkalommal hangulatos esten találkoznak a Bányász Klubkönyvtárban. A Terefere sorozat első összejövetelén népdalénekes — a helyi ifjúmunkás citerazenekar közreműködésével —, majd a sramlizene szórakoztatta a résztvevőket. Imét kiállítást nyitottak Tatabányán. A város legnagyobb művelődési központjában, a Népházban Varga Győző budapesti grafikusművész velencei kőrajzaiból és színházi plakátjaiból. A Kernstok-teremben „100 év magyar életképei” című tárlatot láthatta a bányászváros lakossága. Ezt a kiállítást a Magyar Nemzeti Galéria rendezi. Új gépekkel, berendezésekkel és pajzsbiztosítás történeti állandó kiállítással gazdagodik az idén az ajkai Bányászati Múzeum. A szénbányászat valamennyi munkafolyamatát bemutató gazdag eszköztárat a Bányászati Aknamélyítő Vállalat adományaként most a használatból már kiöregedett aknatalpszivattyúval, emelőkocsival és az aknafal beton erősítésére használt berendezéssel egészítik ki. tatabányai bányász képzőművészeti kör munkáiból nyitottak kiállítást a kertvárosi Bányász Művelődési Otthonban. A harmincöt évvel ezelőtt alakult csoport tagjai rendszeresen szerepelnek országos tárlatokon, de minden új alkotásukat először Tatabánya lakosságának mutatják be. A hétfőn nyitott tárlaton tizennégy szerző huszonhat új alkotását — festményeit és grafikáit — állították ki.z idén megnyílik a színház- és hangversenyterem Komlón. A 350 személyes terem elkészülte lehetővé teszi, hogy valóságos színházi életet teremtsenek Komlón. A tervek szerint a pécsi Nemzeti Színház hetente legalább egyszer tart majd előadást a városban. Komló az utóbbi időben az ének-zenei nevelés egyik hazai központjává fejlődött. Ennek elismeréseképpen a bányászváros rendezi meg kétévenként a Kodály Zoltán nevét viselő nemzetközi gyermekkórus találkozót. A koncertterem megnyitása további lehetőségeket nyújt az ének-zenei élet fejlesztésére. Rendszeresen vendégszerepelnek majd Komlón a Pécsi Filharmonikusok és más zenekarok, illetve énekkarok. A színház- és hangversenyterem létrehozásához ötmillió forinttal járult hozzá az Országos Közművelődési Alap és további ötmillió forint értékű „téglajegyet” vállalt a város lakossága. A Sagybátonyban megnyílt idősebb Szabó István Kossuth-díjas érdemes művész kiállítása. A hetvenkilencedik évébe lépett szobrászművész — akit az egész országban a nógrádi bányászok és bányászkodás, valamint a palóc népviselet, mezei munka, paraszti élet krónikásaként tisztelnek — huszonkét kisplasztikáját, szobrát, domborművét állította ki. (Gyuró István grafikusművész munkáiból nyitottak kiállítást a dorogi Művelődési Központ galériájában. A fővárosi művész 40 alkotással, köztük könyvillusztrációkkal és filmplakátokkal mutatkozik be a bányásztelepülés lakosságának.