Bányamunkás, 1983 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Bányamunkás 1983. január 3 A KÖZPONTI VEZETŐSÉG ÁLLÁSFOGLALÁSA A Központi Vezetőség 1982. december 16-i ülésén az Ipari Minisztérium előterjesztésében foglaltak alapján megvitatta a bányaipar 1982. évben végzett munkáját és meghatározta az 1983. év gazdálkodási feladatainak végrehajtását segítő szakszervezeti teendőket. Az 1982. évi munka értékelése A Központi Vezetőség megállapította, hogy az 1982. januári ülésen meghatározott gazdasági építőmunkát segítő szakszervezeti feladatok reálisak voltak, melyek az év indításakor lebontásra kerültek az alapszervek, a szakszervezeti csoportok szintjéig. A végrehajtás — ha jelentős erőfeszítések árán is — sikeresnek ítélhető meg. A népgazdaság által elvárt termelési volument, megfelelő minőségi összetételben várhatóan teljesíti a bányászat. Ehhez a teljesítéshez a szükséges társadalmi és politikai hátteret, mozgósítást jelentős mértékben segítette a szakszervezeti mozgalom. Az 1982. évi széntermelés -vár ismert objektív nehézségek ellenére is — eléri, várhatóan kismértékben meghaladja az előző évi szintet. Ezt a jelentős munkasikert a bányászok áldozatos, fáradságot nem ismerő, a bányászhagyományokhoz méltó munkája tette lehetővé. • Az év során a nem várt földtani és természeti akadályok miatt bekövetkezett termelés-kieséseket mintegy 18,5—19,5 szabadnapi termelés vállalásával és teljesítésével tudták bepótolni. A szénhidrogénbányászat várhatóan teljesíti a kőolaj, illetve az év közben kétszer megemelt földgáztermelési célkitűzéseket. A szénhidrogén-bányászoknak az év közben többször meg kellett küzdeniük a természeti erőkkel, gázkitörésekkel. A kutatási, termelési akadályokat szervezettebb munkával tudták ellensúlyozni. Az érc- és ásványbányászat, az uránbányászat, a bányászati aknamélyítés, a kutatás, a tervezés, a bányagépgyártás az előrejelzések szerint a tervszinten, illetve azt meghaladóan teljesíti feladatait. Az 5 napos munkahét — a szakszervezeti szervek igen tudatos közreműködésével — jelentősebb zökkenő nélkül a dolgozók megelégedésére bevezetésre került. A kiesett munkaidőalapot jobb munkaszervezéssel, termelékenység növelésével igyekeztek pótolni a vállalatok, de több helyen ez nem sikerült teljeskörűen. A szocialista munkaverseny jelentősen hozzájárult az elért eredményekhez. Az újítók 7000 darabnál több beadott újítással és 42 db találmány benyújtásával segítettek hozzá a gazdasági eredmények eléréséhez. A szénbányászat 1982. év során, mintegy 110 M Ft termelésre ösztönző bérpreferencia igénybevételére kapott lehetőséget, melyet a vállalatok a kitűzött termelési elvárások teljesítésének függvényében vehettek igénybe, s amely öszszegből 60 M Ft bázist jelenthet a következő évben is. A Mecseki Ércbányászati Vállalat és a Bányászati Aknamélyítő Vállalat szakszervezeti kezdeményezésre központi bérpolitikai intézkedéssel — 20 M Ft — bértömeg és bérszínvonal korrekcióban részesült, melynek pozitív hatása újabb 40 M’Ft-tal az 1983. év bérgazdálkodásában is érvényesül. Az üzemegészségügyi szolgálat erkölcsi és anyagi elismerésében is némi eredményt értünk el. Bá- nyásznapon a Bányász Szolgálati Érdemérem kitüntetésben először részesültek a szolgálat tagjai. Az 1982. év eredményei mellett a szénbányászatban olyan problémák is előfordultak, melyek megoldása a következő évek kiemelt feladatát képezi: — elmaradás mutatkozik a vágathajtási tevékenységben; — a fejtésre kész szénvagyonellátottság egyes bányavállalatoknál elérte a kritikus értéket; — a fejtő és szállító, a vágatbiztosító gépek, eszközök elhasznál A kongresszusok határozatai alapján a népgazdaság VI. ötéves terve célkitűzéseit figyelembe véve, ismertek a bányaipar középtávú feladatai és megvalósulásukat szolgáló szakszervezeti tennivalók. Munkánknak az elkövetkezendő évben is az lesz a meghatározója, hogy az általános gazdaságpolitikai célkitűzések jussanak érvényre. Az 1982. december 1-i KB-határozat úgy fogalmaz: „...meg kell gyorsítani az energiagazdálkodási és racionalizálási program végrehajtását. Fokozni kell a hazai földgáztermelést, a szén- és kőolajtermelés pedig érje el az idei szintet.”A népgazdasági érdekek fokozottabb érvényesítése minden iparágnak, így a bányászatnak is létérdeke. Ebben az irányban kell szakszervezeti munkánkat szervezni és kibontakoztatni. Szakszervezetünk XXII. kongresszusának határozataiból, a még megvalósítás előtt álló feladatokat tudtak, akadozott az alkatrész-ellátás; — a létszámcsökkenés a korábbinál kisebb mértékben ugyan, de tovább folytatódott; — a munkába állt fiatalok sem javították az átlagéletkort; — a bányászok szabadnapi igénybevételét nem sikerült csökkenteni, a túlműszakarány tovább növekedett. A Központi Vezetőség köszönetét fejezi ki a bányaipar minden szorgalmas dolgozójának az 1982. évben végzett áldozatos, eredményes munkájáért. Felhívással fordul minden bányászhoz, valamennyi szakszervezeti aktivistához, hogy lelkiismeretes, hatékony munkával valósítsák meg az 1983. évi célkitűzéseket, aktualizálni kell a megváltozott gazdasági lehetőségeknek megfelelően. A VI. ötéves népgazdasági terv keretein belül, segíteni kell a külgazdasági egyensúly további javítására, a nemzetközi fizetőképesség megőrzésére irányuló állami és vállalati törekvéseket. Az életszínvonal megőrzése érdekében támogatni kell az emberi viszonyokat javító vállalati kezdeményezéseket, segítséget kell biztosítani az alapszervezetek ilyen irányba mutató tevékenységéhez. A szakszervezeti tagság valamennyi rétegét mozgósítani kell az 1983. évi gazdasági feladatok elvégzésére. 1. Termelést, gazdálkodást segítő tevékenység fokozásával érdemben járuljunk hozzá annak a követelménynek teljesüléséhez, hogy a gazdaságot érő külső és belső hatás teljes súlyával ne a lakosságot terhelje, hanem elsősorban a termelés körében oldódjanak meg gondjaink. 2. Kezdeményezni kell a párt és állami vezetésnél, hogy a kutatáshoz, termeléshez nélkülözhetetlen importanyagok a szükséges összetételben és időpontban beszerezhetők legyenek. Álljanak rendelkezésre a szükséges fejlesztési források. Döntést kell kérni a mangánérckészletezés pénzügyi helyzetére, valamint a vasércbányászat további sorsára vonatkozóan. A bányászok jövedelme a népgazdasági átlag felett növekedjen. 3. Legyen kiemelt feladat a bányászati beruházások időben történő megvalósítása. 4. Fokozódjon a bányászat termelő gépi berendezéseinek kihasználtsága, csökkenjenek a termeléskiesést fokozó állásidők. Kerüljenek kiterjesztésre a korszerű munkarendek. 5. Szénbányászatban a kiesést pótló szabadnapi termelések csökkenjenek az elviselhető mértékre. Ennek nagysága ne legyen több a termelés 2—4%-ánál. 6. A szocialista munkaverseny kezdeményező erejének kibontakoztatását a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete megalakulásának 70. évfordulója jegyében javasoljuk szervezni, az éves gazdasági feladatok megoldására. Szorgalmazni kell az újítás, az innováció fellendítését, az anyag- és energiatakarékosságra irányuló kezdeményezéseket. 7. Javítani kell a munkahelyi szociális körülményeket. A vállalati gazdálkodást érintő szigorítások sem adhatnak felmentést a gazdasági vezetésnek a dolgozók biztonságos munkavégzése, a szociális helyzet tekintetében. A szociálpolitikai tevékenység körében elsősorban a lakásépítés, az üzemétkeztetés, a gyermekintézmények, a nagy családok, a nyugdíjasok támogatását. Budapest, 1982. december 16. Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége . Feladatok az 1983. évre A 3 éves terv befejezésekor (1949 végére) az ipari termelés 28 százalékkal haladta meg az 1938. évit. A munkanélküliség megszűnt. A munkások átlagos reálbére elérte az 1938. évi szintet, a szakmunkásoké és más dolgozóké azonban alatta maradt. 1949 végére szocialista tulajdonba kerültek a tíz munkásnál többet foglalkoztató ipari és kereskedelmi, valamint a külföldi tőkések tulajdonát képező vállalatok. A tőkés ipari tulajdon megszűnt Magyarországon. A gazdasági és a politikai élet vezető ereje a munkásosztály lett. A hároméves terv teljesítéséről hivatalos részletes jelentést nem tettek közzé, a publikált adatok és a levéltári források hiányosak. Nehezíti a terv és a végrehajtási adatok összevetését az is, hogy a terv három naptári évre készült, míg a tényleges tervidőszak 7 hónappal megrövidült. (Az adatokat egyébként Ránki György: Magyarország gazdasága az első 3 éves terv időszakában (1947—1949) című műve alapján közöljük.) A Nehézipari Minisztérium Bányászati Főosztályának előterjesztés-tervezete a 3 éves terv célkitűzéseinek nehézségeire mutatott rá, melyeket a következőkben jelölte meg: A bányászat gépesítése kellő eredményeket nem tudott felmutatni és a 3 éves terv végén is a szén termelését döntő súlyban fizikai munkával kellett biztosítani. A lehasználódott fúróberendezések nem tették lehetővé azt, hogy a fúrási program a követelményeknek megfelelően legyen végrehajtható. A munkaidő kihasználása céljából a 3 éves terv folyamán nem volt lehetséges az, hogy általánosságban ne a szállítási útvonalakon történjék a személyközlekedés. Ez ugyanis a teljes 8 órai munkaidő kihasználását lehetővé nem teszi, mert a személyközlekedés idejére a gépi szállításokat szüneteltetni kell. Ez volt az egyik oka annak, hogy a munkahelyen való váltást általánosságban bevezetni nem lehetett. A nagy termelési követelmények kielégítése céljából fejtési rendszereink elavultak. A 3 éves terv folyamán gépesített nagyüzemi jelleggel több frontfejtést helyeztünk üzembe, azonban ezek a frontfejtések még nem biztosíthatják a nagyobb teljesítményt jelentő tömeges termelést. A fejtőgépek tulajdonságainak ismerete hiányában az egyes fejtőgéptípusoknak megfelelő fejtési rendszerek sem voltak kialakíthatók. A magyar bányászatra nagy veszélyt jelentő karsztvíz, valamint úszóhomok kérdés gyakorlati megoldása a 3 éves terv folyamán még nem sikerült. A 3 éves terv folyamán fokozódó nehézséget és igen súlyos problémát jelentett a káderkérdés. Sem fizikai, sem műszaki, sem adminisztratív káderek megfelelő számban rendelkezésre nem álltak. A legsúlyosabb az volt, hogy a műszaki káderek adminisztratív munkákat is nagymértékben voltak kénytelenek végezni a szükséges szervezési kérdések lebonyolítása érdekében, és emiatt a műszaki kérdések megvalósítása háttérbe szorult. Lényegében már a 3 éves terv megindulása előtt a széntermelés már csaknem megközelítette a háború előtti szintet. A termelés szintjének emelése érdekében három év alatt 493 millió forintot irányoztak elő az egész bányászat és ebből 380 milliót a szénbányászat fejlesztésére. Ez az összeg az összes beruházást figyelembe véve különösen nagy beruházást jelentett a magyar szénbányászatnak. Minden valószínűség szerint, azonban ennél jóval magasabb volt az az összeg, melyet végül beruházásra fordítottak. A beruházások jelentős része, mintegy egyharmada, új telepek feltárását célozta. A 3 éves terv időszaka alatt a bányamunkások száma lényegesen emelkedett. 1938-ban a szénbányászatban alkalmazott munkások száma 37 140. A bányamunkások számának emelkedését több tényező is indokolta. A termelés kiterjesztése során több tanulatlan munkást kellett igénybe venni, a bányák leromlott állapota is több munkást igényelt, végül a műszakok csökkenésével növelni kellett a munkások számát. A munka termelékenysége folyamatosan javult, de A 3 éves terv időszakában a szakszervezetek feladatai gyarapodtak. Korábbi döntések alapján a munkavédelem szakfelügyeleti joga, a társadalombiztosítás és az üdültetés a szakszervezetek hatáskörébe került. 1949 végére, 1950-re a termelékenység növekedése megtorpant, majd csökkent. A munkaversenymozgalom — felölelte a dolgozók 80 százalékát — azonban egyre inkább formálissá vált. A mennyiségi szemlélet hatására nőtt a selejt, a tervteljesítés öncélúvá vált. A párt vezetői a hibák kijavítását a centralizáció növelésében látták. A mezőgazdasági termelés lemaradása a jegyrendszer visszaállítását vonta maga után. A gazdasági problémákért a párt nem utolsósorban a szakszervezeteket tette felelőssé. A bírálat egy része kétségtelenül jogos volt, a szakszervezetek szindikalista megbélyegzése, szerepük leszűkítése, funkcióik utasítások végrehajtására korlátozása súlyos hiba forrása lett. Bár a népköztársaság 1949- ben elfogadott alkotmánya kimondta: feladatainak ellátásában a szakszervezetekre támaszkodik, önállóságuk formálissá vált, az elvi politikai irányítást a közvetlen utasítás rendszere váltotta fel. Az érdekvédelmi tevékenységet a párttól való elszakadás fokmérőjének tekintették. A szakszervezetek az üzemekben a gazdasági vezetéssel szemben elveszítették korábbi jogaikat. A munkásellenőrzés és az üzemi demokrácia fokozatosan elsorvadt. A szakszervezetek feladata a termelésben való helytállás ellenőrzésére korlátozódott. Nevelő funkciójuk háttérbe szorult. A szakszervezetek tevékenységében is egyre inkább tért hódított a szektás szemlélet. Az 1950-es szakszervezeti választásoknál a régi szociáldemokrata szakszervezeti funkcionáriusok (szakmunkás törzsgárda) leváltása általánossá vált. Dr. Gergely Ernő A SZOCIALIZMUS ÚTJÁN A bányászat fejlődése a hároméves terv időszakában az egy bányászra jutó termelés A széntermelést a hároméves mennyisége nem érte el az 1938- terv idején -a következő adatok a szintet mutatják (tonnában): 1947 júliusában 49 708 fő 1948- ban (átlag) 56 234 fő 1949- ben (átlag) 54 090 fő. Új függőakna mélyítése Komlón, 1948-ban ír Barnaszén Feketeszén Lignit összesen 1938 7 750 050 1 042 051 567 603 9 359 704 1947 7 181 743 1 058 358 569 753 8 809 754 1948 8 728 961 1 238 199 648 074 10 615 234 1949 9 721 743 1 378 361 735 640 11 835 747