Bányamunkás, 1985 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

ELNÖKSÉGÜNK NAPIRENDJÉN Elnökségünk a bányaipar 1984. évi eredményeinek alakulásáról, az 1985. évi főbb feladatairól tárgyalt. Az előterjesztés számot adott ar­ról, hogy az ipar fejlődése fő vona­laiban az előirányzottnak megfele­lő. A bánya- és energiaipar ter­melése az 1983. évi hasonló idő­szakhoz viszonyítva volumenében emelkedett. A szénbányászatban a termelési eredményekben visszaesés, az egyéb érc- és ásványbányászatban mini­mális túlteljesítés mutatkozik. A szénbányászat termelési problémá­ját alapvetően munkaerőhiány és a kedvezőtlen geológiai adottságok okozzák. A népgazdasági igénye­ket várhatóan 25—25,1 millió ton­na széntermeléssel elégíti ki, mely kb. 1,2—1,3 millió tonna szabadna­pi termelést is magában foglal. A szénhidrogén-bányászat kuta­tási feladatait és a kőolajtermelé­si tervüket is várhatóan teljesíti. A nettó szárazgázban mért földgáz termelési tervüket túlteljesítik, ez azonban így is elmarad a népgaz­dasági előirányzattól. Az OKGT bá­nyászati vállalatai 1984. évi ered­ménytervüket várhatóan 16 száza­lékkal túlteljesítik. Az uránbányászat, az érc- és ás­ványbányászat valószínű eléri a ter­vezett termelési szintet, illetve túl is haladja. Az uránbányászat alap­vető feladatait a kormányközi egyezmény szellemében végezte. A várható érc- és fémtermelés lehe­tővé teszi az előirányzatnak meg­felelő fémexportot. Az OÉA a ter­vezett termelési értéket felülmúlja, és ebből igen jelentős a tőkés és szocialista piacra jutó exportja. A BÁV eredményesen dolgozik a bányaépítési programok megvaló­sításán, bár munkaerőgondjai egy­re súlyosbodnak. A szóbeli kiegészítésben Czipper miniszterhelyettes elvtárs konkrét számadatokkal illusztrálta a bá­nyászat csökkenő létszámhelyzetét és a bérek alakulását. Ezek révén bizonyította, hogy a bányászat a bérfejlesztésben az ipari átlagtól el­maradt. Vázolta­­a Minisztertanács elé kerülő előterjesztés tartalmát, melynek lényege, hogy a bányászat kiemeltségét bér tekintetében két év alatt végrehajtott intézkedések­kel meg kell oldani. Emellett sze­repel a lakási kérdés megoldására tett javaslat. Ezek alapján kérjük, hogy a bányászlakás-akció folyta­tódjon a VII. ötéves tervben. A lakásszám legalább 9000 legyen. A lakás bányászlétszám-megtartó ké­pessége is helyreálljon. A 3347/ 1974. számú MT határozat megszü­letésekor a kétszobás lakás ára 300 ezer forint körül volt, amihez a 100 ezer forintos támogatás, ame­lyet legalább 10 évi bányamunka­­vállalás esetén elengedtek, egyhar­­madát érte a teljes lakásárnak. A mai 100 ezer forint az 1 millió fo­rintos ugyanolyan lakás árának csak egytizede. Szerepel a kérdések között a ka­tonai szolgálathalasztás eredeti rendjének visszaállítása. Fontos a szakmunkásképzés nagyobb állami támogatásár­a, valamint a rehabili­tált dolgozók szab­adnapi munka­vállalására irányuló javaslat is. A szóbeli kiegészítést szenvedé­lyes vita követte. A hozzászólóik ér­veltek a mellett, hogy a BDSZ El­nökség által megfogalmazott bér­­fejlesztési koncepciót kell az MT elé vinni, mert az racionálisabb az Ipari Minisztérium előterjesztésé­nél. Szakszervezetünk testülete szerint ugyanis a szénbányászat 1985. évi bérfejlesztése (5,5+1,5 szá­zalék) szükséges, de nem elégsé­ges. Az ipari bérfejlődéshez viszo­nyított kiemeltség elmaradását 1985-ben be kell hozni. A vita további részében felmerült még az 1985. évi tervkoncepció, mely a jövőben is alapoz a szabad­napi termelésre, így az igények jö­vőre is mintegy 25,2 millió tonna széntermelést, ezen belül 18,2 mil­lió tonna mélyművelésű termel­­vényt irányoznak elő. A terv meg­valósítása érdekében enyhíteni kell a létszámgondokon, javítani kell a vágathajtási tevékenységet, a biz­tonságos munkavégzés mellett. Kő­olajból 2000 kt-t és nettó száraz földgázból 7250 millió m3-t tervez­nek 1985-re. Az OKÁ-nál több problémát kell megoldani. A termékszerkezet vál­tásán túl meg kell keresni az irá­nyítás leghatékonyabb módját és el kell dönteni az egyes bányásza­tok megszüntetését vagy további üzemeltetését. Az elnökség úgy foglalt állást, hogy a BDSZ állásfoglalását, az MT elé kerülő előterjesztés mellékle­teként szerepelteti. Második napirendként tájékozta­tó hangzott­­el Magyarország ás­­ványvagyonnának helyzetéről. A tá­jékoztatót az elnökség dicsérő sza­vakkal illette és elfogadta. Klimóné két évtizeddel ezelőtt, több mint húszezer dolgozója volt a Borsodi Szénbányák Vállalatnak. A fiata­lok szervezetileg a Miskolc városi és a járási KISZ-bizottsághoz tar­toztak. Ma a borsodi bányákban tizen­hétezer bányászt számlálnak. Az önálló KISZ-bizottsághoz több mint két és félezer fiatal tartozik. Pontosan húsz évvel ezelőtt e bi­zottság szervezési munkálatainál tartottak. — A bányászfiatalok kettős irá­nyítás alatt dolgoztak. —­ Emléke­zik Kovács Lajos, a Borsodi Szén­bányák Vállalat Pártbizottságának titkára, aki a szervezésben aktívan részt vett. — Gazdasági téren a vállalathoz, politikai­­irányítás szempontjából a Miskolci városi KISZ-bizottsághoz , tartoztunk. Hogy a kettősség megszűnjön, 1964. májusában elhatározásunkra és a megyei KISZ-bizottság ösztönzésé­re alakítottunk egy szervezőbizott­ságot. Tagjai végigjárták a szénbá­nyákat, az aknák KISZ-alapszer­­vezeteit. Akkoriban jóval több ak­na tartozott vállalatunkhoz, Kon­­dótól egészen Ormosbányáig. Szó­val, jártuk a területet, elmondtuk a fiataloknak, milyen előnyei van­nak az egységes KISZ-irányítás- hafc, Így alakult meg a Borsodi Szénbányák KISZ-szervezeteit, fia­taljait összefogó, irányító, önálló KISZ-bizottság. — Mi jellemezte akkoriban a bá­nyász ifjúság mozgalmi életét? — Nehéz erre válaszolni nosztal­gia nélkül — mondja Kónya Ist­ván, a Bükka­ljai Bányaüzem sze­mélyzeti csoportjának vezetője. — Amúgy is divatos az „akkor még más idők jártak”, a „mi fiatalsá­gunk más volt” hangoztatása. Az biztos, hogy a manapság sokat em­legetett „KXSZ-tekintéllyel” sem­mi baj nem volt. Sok üzemben még az igazgató is tagja volt az if­júsági szövetségnek. Jöttek a fia­talok az első szóra, nem kellett agyonagitálni őket. Ma? ... Még a szórakoztató műsorokra is nehezen jön össze a gárda. Régen meg a szórakoztatásunkért is megdolgoz­tunk. Lebontottuk az aknákat, gyűjtöttük az ócskavasat. Kellett a pénz. Nem volt ifjúsági alapunk, így hát a klubokhoz, a felszerelé­sekhez magunknak kellett előte­remteni a szükséges anyagiakat. Jobban is becsültük a sminik volt. Olyan körülmények között volt népszerű nálunk a kultúra, ahová a mai fiatalok talán be sem ten­nék a lábukat, összetartottunk munkában, munkaidőn túl. — Más volt tehát akkor az ifjú­ság? — Mondjuk inkább úgy, mások voltak a körülményeink. — Feleli Nagy Tiborné, a BSZ Szakszerve­zeti Bizottságának adminisztrátora. — Mert az igazsághoz tartozik, hogy húsz évvel ezelőtt látványo­sabb feladatokban bizonyíthattunk. A fiatalok persze ma sem rosszab­bak, csak hát megváltoztak a lehe­tőségek ,m­int említettem. A ma bá­nyászifjúságára lehet számítani, hi­szen ezt nap mint nap bebizonyít­ják. Élenjárók a termelési felada­tok­ban, a túlműsza­kokban, a tár­sadalmi munkáiban. És valahol itt egy ellentmondás van, mert mos­tanság bizony fokozottabb szükség van ezekre az említett túlműsza­­kokra. A hét végi, szabadnapi ter­melésekre, és régen jobban fizet­ték a bányászokat. — Többet ért a pénzünk — szól közbe Kónya István. — A bányá­szok­ kiemelt kedvezményekben ré­szesültek. Szinte hallom, amint mondták: „Fiam, gyorsan nősülj meg, kapsz egy lakást!..És ez valóban így volt. Ma nincs bá­­nyászlakás-építési akció, nem kap katonai felmentést a bányászathoz szegődő fiatal. Talán ezért is csap­pant a lelkesedés. Egyébként nem csupán a munkára gondolok. Más volt a hozzáállás az úgynevezett szabad­idős programokhoz is. Ki, mitt tud­okat szerveztünk, öntevé­keny mozgalmaink voltak. Most kissé kötelező jelleget öltöttek ezek a dolgok. — Pedig, ha már a körülménye­ket említettük — mondja Kovács Lajos —, akkor arról is szólnunk kell, hogy húsz évvel ezelőtt úgy­szólván minimális volt a gépesí­tés bányáinkban. Ma kilencven százalékos. Ennek ellenére, több a bedolgozott napok száma, mert szükség van a szénre. Jóllehet, a szabadnapi műszakot az átlagostól jobban fizetik, mégis sokan szíve­sebben töltenék ezt az időt család­juk körében. Soha ennyi hét­végét, szabad- és ünnepnapot nem dolgo­zott a bányász, mint most. Sok dologban mi is hibásak vagyunk. És tulajdonképpen nincs is pa­naszra különösebb okunk, ha a je­len eredményeit vesszük alapul. Mármint mozgalmi vonalon. Mert hisz a szocialista brigádmozgalom, a különböző szakmai versenyek, pályázati rendszerek népszerűek. Lehetősége van a fiataloknak tehet­ségük kibontakoztatására, az alko­tómunkára, segít ebben például az FMKT. E területen tehát kétség­telenül gazdagabb tárháza van if­júságunknak. Egy téren azonban tagadhatatlanul több a gond: a pá­lyakezdésnél, a lakásszerzésnél, meg az ezzel együtt járó családala­pításnál. Ez azonban már nem csu­pán „bányász sajátosság...” Monos Márta Képek: Balogh Imre SZERVEZŐK VOLTAK Két évtizedes jubileum A Veszprémi Szénbányák várpalotai II. számú központi bányamentő állomásán lassan végéhez közelednek a bányamentők terheléses erő­­gyakorlatai. Várpalotán összesen 215 bányamentő kap elméleti és gyakorlati képzést. Különösen az utóbbi a nehéz, hiszen a terhelé­ses erőgyakorlat alkalmával a mentők teljes felszerelésben, mintegy 30 ezer méter kilogramm terhelésnek vannak kitéve. A délutáni „műsorhoz” tartozik az orvosi vizsgálat és az esti értékelés. Felvételeink az egyik foglalkozáson készültek. Csősz Sándor Szerelik a 4 órás MEDI készüléket Bevetés előtt az Szil-bányai brigád Munkában a sebesültszállítók A mentőállomás szíve az információs központ Jurasits József, az állomás vezetője értékeli a 4 órás erőpróba eredményeit

Next