Bányamunkás, 1994 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
1994. JANUÁR BÁNYAMUNKÁS A szakszervezet és a politika A BDSZ XXVI. Kongresszusán részt vett és felszólalt Anton Benya, az osztrák Vas-, Fém-, Bánya- és Energiaipari Szakszervezet képviseletében. A tanácskozás szünetében adott interjút a Bányamunkásnak. Anton Benya 1912-ben született, öt elemit, majd utána három polgárit végzett. Három évig tanult vasmunkás-mechanikus szakmát és tizennyolc évig volt szakmunkás. Az ÖGB-ben — osztrák szakszervezeti szövetség — szervezési titkár lett 1948-ban, később helyettes főtitkárnak választották, majd elnöknek. A vasas szakszervezetnek is az elnöke lett. Egyidőben gyakorolta mind a két funkciót. Az osztrák szocialista párt jelöltjeként 1956-ban parlamenti képviselő, 1971-1987-ig az osztrák parlament, illetve a nemzeti tanács elnöke. Gazdasági és szociális partnerség — Az osztrák szakszervezetek — mondja Anton Benya — 1945-ben alakultak újjá, mint pártok felett álló szakszervezetek. A szocialisták, a keresztény szakszervezetiek, a kommunista szakszervezetiek, később a liberálisok is csatlakoztak hozzánk. Ezek a politikai irányzatok ma is megvannak a szakszervezeten belül. Kezdetben az ÖGB-ében tizenhat szakszervezet volt, most tizenöt van — mert kettő egyesült — az osztrák szakszervezeti szövetségben. Nyugat-Európában az egyik legjobb szociális törvényhozásunk van. 1957-ben létrehoztuk a gazdasági és szociális partnerség rendszerét. Ez azt jelenti, hogy havonta legalább egyszer összeülnek a munkáltatók, az ÖGB képviselői és megbeszélik a gazdasági problémákat. A gazdasági és szociális partnerek havonta egyszer találkoznak a kormány képviselőivel is. Ugyanakkor a kollektív szerződés kötésének a lehetősége az ágazati szakszervezetek kezében van. Nálunk ez a rendszer bevált. — Az ÖGB ma is „pártok felett álló szakszervezet" ? — Magától értetődik, hogy függetlenek vagyunk a kormánytól, a pártoktól és a vállalkozóktól is. Legalább is erre törekszünk. — Ki támogatja Önöket? — Más nincs, csak a tagdíjbevételünk. Az összes tagdíjbevétel először az ÖGB-hez kerül, így a kiadásokat is az ÖGB fizeti. Az egyes szakmák attól függően, hogy milyen helyzetben vannak, a befizetett tagdíjaknak 78-22 százalékig terjedő részét megkapják. Mindig a tulajdonos fizet — Ausztriában is sok bányát zártak be, hogy tudták ezt emberileg megoldani? — Először 55 évre csökkentették a nyugdíjkorhatárt. Egy szociális alapot hoztak létre részben társadalombiztosítási eszközökből, másrészt hozzájárultak a bányaigazgatóságok. — Az állam adott ehhez pénzt? — Csak abban az esetben, ha az állam volt a bánya tulajdonosa, viszont a nagy szén-, vas-, részbányák állami tulajdonban voltak. — Bezárás után a rekultivációt ki fizette? — Mindig a tulajdonos, ha az állam volt az, akkor ő. — Mi lett a bezárt bányákkal? — Egy részét bányamúzeummá alakították, amihez a tartományi kormány, esetenként az önkormányzat is hozzájárult. —A bányászokkal mi lett? — Sokan nyugdíjba kerültek, a többit megpróbálták átképezni... — A vájárokat mivé? — A vájárnak van kézügyessége és gyakorlata pl. Fonzdorfban szerszámkészítőkké képezték át őket. — A bányabezárásra a döntéseket ki hozta? — Az üzemi tanács, a szakszervezet és a bánya vezetése közösen tárgyalta meg a helyzetet, de minden egyes bányabezárási szerződést a szakszervezettel kötöttek meg. Amikor a bánya gazdaságtalan lett, a vállalkozó is vizsgálatokat végzett és bebizonyosodott, hogy nincs elég szén, akkor mi, a szakszervezet is beláttuk, hogy nincs tovább, a bányát be kell zárni. A szakszervezet és a parlament . Az osztrák szakszervezetek hogyan kerültek kapcsolatba a törvényhozással? — A mi úttörőink, akik az ÖGB- ét létrehozták azt mondták — mi ebben az irányban is tevékenykedtünk — a törvényhozásba részt akarunk venni, politikailag bele akarunk szólni a törvények kidolgozásába. Amikor a szakszervezet határozatot hoz — mindegy, hogy egyhangúan vagy többségi szavazással — akkor minden szakszervezeti tag köteles a saját pártjánál elérni azt, hogy ezt a szakszervezeti határozatot támogassák a parlamentben. A keresztény szakszervezetieknek néha nagy vitájuk volt a pártjukkal, nekünk a szocialistákkal kevésbé, de akkor is a szakszervezeti véleményt képviselték a parlamentben. Mi sohasem szakszervezeti határozatokat nyújtottunk a parlamentben, hanem mindig a pártokon keresztül próbáltuk a véleményünket érvényre juttatni. — Hogyan tudták ezt elérni? — Ha én egy pártnak tagja vagyok és ugyanakkor a szakszervezetnek is, ha többség határozatot hoz, mindegy hogy ez párt vagy a szakszervezet, és ha én ezzel nem értek egyet, csak egy dolgot tudok, hogy befolyásoljam az alakítását. A pártok nehezen tudják elkerülni, hogy a szakszervezet helyes javaslatát az asztalról lesöpörjék. Amikor a Néppárt — a polgári párt — egyedül kormányzott, éppúgy folytatta velünk a tárgyalásokat, mint a szocialisták abban az időben, amikor csak ők voltak a hatalmon, de amikor koalícióba voltak, akkor is folyamatos tárgyalásban voltunk. Nálunk 1,6 millió szakszervezeti tag van, ez ugyanennyi választói szavazatot is jelent. Egy munkás pl. az üzem vezetőjével — ha még az nincs is jelen, csak a jogásza — szakszervezetek nélkül egymással nem is tudják megtalálni az összhangot. Tudományos munkatársakra is szükségünk van, de ugyanakkor olyan emberekre is, akik ismerik az üzemekben a munkások mentalitását és ez a pártoknak is egy fontos információforrás. Sokszor a szakszervezetiek helyzete nehezebb, ha az akaratát nem tudja érvényre juttatni, de ha a parlament határozatot hozott, az ellen már nem nagyon lehet tiltakozni. Ekkor mondja a szakszervezeti ember, hogy ezt meg akartam akadályozni, de ezt nem tudtam érvényre juttatni. Munkás a parlament elnöke — Ausztriában az összeegyeztethető, hogy a szakszervezet első számú embere egyben parlamenti képviselő lehet, sőt a parlament elnöke. — Négyszer választottak meg az ÖGB elnökének és négyszer a parlament elnökének. Ez azt jelenti, hogy a választók felismerték, hogy ez számukra jó. — Ez jelenleg Magyarországon elképzelhetetlen, hiszen a kormánypártok, de az ellenzékiek egy részének is az az állásfoglalása, hogy a szakszervezeti vezetők ne kerüljenek be a parlamentbe. — Vannak nálunk is olyan erők és újságok — főleg bulvár —, akik arra törekednek, hogy a szakszervezetet befeketítsék. Azt látják, hogy a szakszervezet egy zárt erő, ezért kell gyengíteni. Nálunk ez nem sikerült. Én a magyar szakszervezetekkel először 1956-ban, a forradalom idején kerültem kapcsolatba. Ettől kezdve össze tudtuk hasonlítani — mindenekelőtt Gáspár Sándorral — az osztrák és magyar szakszervezeti mozgalmat. Az a véleményem, hogy a múltban a magyar szakszervezeti mozgalom erősen kötődött a kormányhoz és a párthoz. Ez nem szemrehányás. Ennek következtében a szakszervezetekre hárították azt a felelősséget, amit a párt és a kormány csinált. Ma úgy látom, a magyar szakszervezetek függetlenek az államtól, a pártoktól és a vállalkozóktól. — A mai magyar parlamentben jogászok, történészek, vagyis értelmiségiek ülnek. Munkás alig van. Az szinte elképzelhetetlen ma, hogy pl. a mi parlamentünk elnöke munkás legyen, aki netán egyben szakszervezeti vezető is. — Nálunk lehetséges, hogy egy munkás legyen a parlament elnöke, mert ez a demokratikus rendszerek lényege. — Köszönöm a beszélgetést. Ladányi András : — Ez a folyamat csak nagyon komoly társadalmi konfliktusok bekövetkeztével folytatódhat — mondja Schalkhammer Antal, a BDSZ elnöke. A BDSZ tisztségviselői, tagsága körében az a vélemény alakult ki, hogy az érdekegyeztetést biztosító jogstruktúra — itt gondolok a helyi kollektív szerződések megkötéséről, az üzemi megállapodásokon, tarifatárgyalásokon keresztül a makroszintű érdekegyeztetésig az egész rendszerre — nem érvényesül kellőképpen. Az érdekegyeztetési folyamatokban egyre jobban tapasztalható a konfliktus-feloldás, az ütközés elkerülése érdekében kötött megállapodás, utána pedig a végrehajtás elmaradása, vagy a megállapodás más típusú megvalósítása. — Milyen példával illusztrálható ez a meglehetősen lehangoló tapasztalat? — A kormányzat 1994 évi költségvetés-tervezetét, a gazdaság továbbfinanszírozása, hitelezési és egyéb garanciái érdekében a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank közgyűléseivel előzetesen egyeztetni kellett. Az volt a lecke, hogy előtte rendezzük a társadalombiztosítási tartozásokat, garanciákat, vagyonátadást és a biztosítottaknak járó költségviselést, illetve bizonyos dolgok költségvetésre való átterhelését vagy konvertálását. Olyan ígéretet kaptunk, hogy amennyiben nem jön létre a tb-önkormányzatok és a kormány közötti egyezség, nem tárgyalják ennek garanciáit a washingtoni közgyűléseken. Annak a felelősségnek a birtokában adták a szakszervezetek az egyetértésüket a megfelelő megállapodások létrejöttéhez, hogy ha a nemzetgazdaságnak nincs december 31-ig elfogadott költségvetése, akkor előállhat az a helyzet, hogy elvileg az Alkotmány szerint a legfontosabb törvényeket nem tudja megalkotni a parlament, ezért lehet, hogy fel kell oszlatni és új választásokat kell kiírni. Ennek súlyát és következményeit átlátva tehát a szakszervezet magatartása nagyon pozitív volt. A washingtoni közgyűlési egyeztetések után a megállapodásoknál mégis azzal találtuk magunkat szembe, hogy válasszunk más típusú konstrukciókat a készpénzfizetési tartozások rendezésére, más megoldással rendezzük, technikailag másképp oldjuk meg a harmincmilliárdos teher pénzügyi finanszírozását. Az esetek többségében azt a választ kapja a szakszervezet egy parlamenti más irányú döntést követően: ja, kérem a kormány az országgyűlés helyett nem dönthet, ha a parlament másképpen döntött arról a kormány nem tehet, bármennyire is egyetértését adta az Érdekegyeztető Tanácsban. Ebben mi nem kis rafinériát érzékelünk. Ezért úgy látjuk, hogy a munka világában működő érdekegyeztetési jogstruktúrán és mechanizmuson kívül a szakszervezeteknek alapvető érdeke, hogy a következő választásoknál minél több szakszervezeti tisztségviselő juthasson be a parlamentbe, hogy a törvényalkotás során is tudjuk képviselni a munkavállalók érdekeit. Ne fordulhasson elő olyan helyzet, hogy az érdekegyeztető tanácsokban hozott megállapodásokat a parlament más típusú döntésként kezeli. Ha nincsenek ott a munkavállalók képviselői, akkor ezt a magatartást nagyon nehéz befolyásolni, vagy politikailag minősíteni. A bányászszakszervezet a különböző egyéni választókörzetekben és a központi és megyei listákon is mindent el fog követni annak érdekében, hogy az önkormányzatokba és a parlamenti választásokon megfelelő számú és rangú, kellő felkészültségű jelöltet állítson, akik kellő eredményességgel képviselhetik a munkavállalókat a törvényalkotás műhelyeiben. Ehhez természetesen meg kell komponálni a stratégiát és a taktikát. A parlament, az óév utolsó napjaiban elfogadott egy meglehetősen furcsa törvényt arról, hogy aki a tb-önkormányzatok megválasztott képviselője, nem indulhat képviselőjelöltként az országgyűlési választásokon. Ez a törvény — mivel szocialista színekben képviselőjelölt vagy — téged is keményen érint. — A köztársasági elnök úr által aláírt választójogi törvény diszkriminálja a szakszervezeteket, és másodrendű állampolgárnak tekinti a tb-önkormányzatokba választás útján bekerült személyeket. Elgondolkodom azon, hogy vajon miért nem vonatkozik a tiltás a miniszter urakra vagy az önkormányzati vezetőkre és miért csak a tb-önkormányzatok szakszervezeti képviselőit sújtja? És akkor még nem említettem, hogy a tb-önkormányzatok munkaadói oldalának delegáltjai is kivételek. Ez utóbbi diszkrimináció véleményem szerint már önmagában is alkotmányellenes. Mivel törvénytisztelő ember vagyok a törvény előírásait tudomásul veszem. A tb-önkormányzati tagságomról lemondok és a képviselőjelöltséget választom. — A baloldali veszéllyel, a szocialisták esetleges választási győzelmével riogatók táborának az a legfőbb érve, hogy a szocialista párt és a Nagy Sándor-féle szakszervezet szövetségre lépett a parlamenti többség megszerzéséért. — Feleslegesen támadják a kormánypártok, liberális pártok az MSZOSZ-MSZP választási kérdésekben létrejövő egyezségét. Arról van szó ugyanis, hogy nem az MSZOSZ, illetve a hozzá tartozó szervezetek kötnek egyenesági választási szerződést az MSZP-vel, hanem a szakszervezetekben megalakult politikai frakciók, platformok a világnézeti összerendeződés elve miatt közelednek ily módon a nekik megfelelő pártokhoz. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségében is létrejött a szocialista-szociáldemokrata frakció, amely a szociáldemokrata eszmeiségű programok támogatására hajlandó együttműködést kötni azokkal a pártokkal, amelyek programja megfelel a bányaiparban dolgozó munkavállalók e platformban tömörült tagsága számára. Világosan szeretném azonban leszögezni, hogy a bányászszakszervezet, mint szervezet, s önálló jogi személy, a szakszervezet nevében egyetlen párttal sem fog kizárólagos választási együttműködést kötni. Végezetül hangsúlyozom: az elkövetkezendő választásoknál a szakszervezeteknek határozottabban kell politizálniuk! Hái Péter A BDSZ és a törvényalkotás műhelyei Olyan mértékben szakadt szét a drasztikusan elszegényedők, a létminimum szélére sodródók tömege és a munka, illetve teljesítmény nélkül meggazdagodók igen szűk rétege, hogy ezt már nem lehet és nem is szabad tovább szó nélkül tűrni. Nyilvánvaló, hogy ebben az aránytalanul polarizálódott társadalomban az egzisztenciájukban veszélyeztetett munkavállalók, számukra kedvező gazdaságpolitika híján, egyre esélytelenebbül vergődnek a mindennapi megélhetési gondok szorításában.