Bányamunkás, 1998 (85. évfolyam, 1-10. szám)

1998-01-01 / 1. szám

1998. JANUÁR BÁNYAMUNKÁS Megoldódott az integráción kívüli bányák sorsa?! A címben foglalt kijelentés után kérdőjelet és felkiáltójelet is lehet tenni, hiszen a bányászszakszervezet ádáz harcot vív és nagyon fontos műszaki, gazdasági, piaci érvekkel harcol azért, hogy Magyarországon a nemzetgazdasági szempont­ból rentábilis szénbányák ne kerüljenek azonnali bezárásra és készüljön el az ország számára jól értékelhető, minden­kinek értelmezhető hazai szénprogram, szénharmonizáció. Schalkhammer Antal fenti szavai azt jelzik, hogy a BDSZ a munkavállalók ér­dekérvényesítő harcában csatát nyert, ám a küzdelemnek soha nincs vége. - Mit jelent a cím végén a felkiáltójel? - kérdezem a bányászszakszervezet el­nökét. - A kormány december 11-i döntése átsegítette Putnok, Feketevölgy és Len­csehegy bányászait a krízisen, s így nem kellett ezeket a bányákat január elsejével bezárni. De nemcsak ezeknek a bányák­nak a sorsa oldódott meg, hanem az ezekre épülő beszállító, termelő-infra­struktúrákban dolgozók és a mögötte lévő szénelőkészítő, szénfeldolgozói ka­pacitásoknál dolgozók sorsa is. Közel öt­ezer ember nyugodtan nézhet 1998 elé a tekintetben, hogy megfelelő pénzügyi, piaci garanciák birtokában biztosított a munkahelye. - Tekintsünk vissza 1990-re, mintegy felidézve a jelenlegi helyzet onnan ere­deztethető forrását. - Az akkori kormány liberalizálta a hazai szénbányászat gazdasági környe­zetét, s azt mondta, hogy minden dotá­ciót, szubvenciót meg kell szüntetni rajta, s ha így nem állja meg a helyét az akkori piaci viszonyok között, akkor 2000-re a hazai szénipart véglegesen meg kell szüntetni, kivéve az Észak-Ma­gyarországi lignittermelést. Nagyon so­kat gondolkodtunk, nagyon sokat szá­moltunk (nemzetközi szakértőket is fel­kértünk), egyfolytában konfrontáltunk kormányhivatalokkal, tárcákkal, hogy ez a döntés megváltozzon. Mentsük a ment­hetőt alapon került sor 1993-ban arra a lépésre, hogy az akkor stratégiainak és hosszú­ távúnak ítélt szénbányákat a szénbázisú villamos erőművekkel tulaj­donosi integrációba szervezték. Ezzel szakszervezetünk azért értett egyet, mert a Magyar Villamos Művek Rt -n belüli gazdasági kondíciók, stabil pénzügyi helyzet, biztos pénzügyi finanszírozási háttér és az energetikai célú piacok ga­rantált megteremtődése a szénbányászat nagyobb részének biztos és akkori szá­mítások szerint garantált, stabil műkö­dési feltételt szabott. - Sajnálatos módon nem kerülhetett be minden bánya az integrációba.­­ Ha ezek a bányák is bekerültek vol­na, akkor a jelenlegi feszültségeink sok­kal kisebbek vagy egyáltalán nem len­nének. Az akkori döntés azonban arra ítélte a kimaradókat, (Várpalota, Dudar, Lencsehegy, Putnok, Feketevölgy, Ede­­lény, Szászvár) hogy négy éven belül be­zárásra kerüljenek. Azóta Várpalota, Dudar, Szászvár, Edelény befejezte a ter­melést, de Lencsehegyen, Putnokon és Feketevölgyön jelentős szénkapacitások és igen koncentrált mérvű foglalkoztatás maradt, ezért nagyon fontos, hogy ezek­nek az üzemeknek az energetikai célú szénpiacait is megszervezzük és kikény­­szerítsük. Még akkor is ha ellentmond bizonyos mértékig a társasági szintű pro­fitérdekeknek. Meggyőződésem, hogy a nemzetgazdasági ráfordítás szintjén mért rentabilitás, gazdaságosság ezeknél a bányáknál kimutatható. Tehát, ha az erő­mű, bánya, társasági szintjén lévő elő­nyök nem is teremtődnek meg, makro­szinten - ha figyelembe vesszük, hogy mibe kerülne a bányabezárás, azok mű­szaki költségei, a rekultiváció, a munka­erő humán költségei, a felmondás, vég­­kielégítés, a térségben kialakult kapaci­táscsökkenések, abból fakadható többlet­munkahely-vesztés - világosan igazolha­tók, hogy ezek a bányák gazdasági, nem­zetgazdasági szempontból rentábilisak. Kevesebbet kell rájuk költeni, mintha be­zárásra kerülnének. Egyébként ha valaki ezt figyelmesen végiggondolja, azonnal rájöhet, hogy mesterségesen szétszakítottuk a szénpia­cot, megszüntettük az igazi versenyhely­zetet, hiszen az integráción belüli bá­nyáknak olyan piaci előnye van, amivel az integráción kívüliek nem tudnak ver­senyezni, bármennyire is olcsóbbak rá­fordításaikban a legtöbb esetben.­­ Nem beszélve arról, hogy átmeneti­leg oly mértékű foglalkoztatási, régió­politikai és térségi feszültségek alakulná­nak ki az azonnali bezárásoknál, amit sem foglalkoztatáspolitikailag, sem poli­tikailag nem lehet kezelni.­­ így van, s ezért mindenképpen ra­gaszkodunk hozzá, hogy a kapacitások­hoz igazodva, kormányzati garanciákkal, megfelelő híddal és fedezettel ezeket a bányákat üzemszerűen, államilag vezé­relve kezeljük, vagy zárjuk be a szén­vagy­on lefogyása után.­­ Az 1992-es, majd 1994. évi kormány - BDSZ megállapodások végrehajtatása minden esztendőben (ez az utolsó három évre igaz legjobban) csak komoly érdek­harcok árán sikerült. Miért? - Mi mindig az év első felében elkezd­tük a következő évre szóló szállítási mennyiségekkel, hő­árakkal, szállítási szerződésekkel kapcsolatos egyeztetése­ket. Számomra is teljességgel érthetetlen, de az állami bürokrácia minden évben oly mértékben elhúzta, nyújtotta az ezzel kapcsolatos előkészítő megállapodáso­kat, hogy novemberre, decemberre még nem voltak szállítási szerződések, nem tudtuk pontosan mi lesz januártól az energetikai célú szenek szénpiacával? Átveszik a szénbázisú erőművek? Nem veszik át? De ami minket még ennél is jobban érdekel: mi lesz a mögötte levő sok ezer bányász foglalkoztatottal? Ezt nagyon sokszor, igen kemény kritikai éllel je­leztük a kormánynak. A miniszterelnök úr e témában több ízben meghallgatott, s nagyon remélem, hogy az 1998. évi ked­vező pénzügyi és termelési feltételek megteremtésével egy időben intézkedé­seket foganatosít. Remélhetőleg a követ­kező nagyobb távú szénszállítási szerző­dések megkötésénél nem karácsonykor fogunk sztrájkfelhívással hadakozni an­nak érdekében, hogy a kormány - BDSZ megállapodás betartásra kerüljön. Azt sem értem, hogy a különböző kor­mányzati tárcáknál ülő tisztségviselők milyen könnyen kaszabolnának le ipará­gakat, milyen pökhendi és felelőtlen módon tudják szemlélni több­ ezer ember azonnali munkanélkülivé válásának esé­lyeit. A bányászok joggal várják el, hogy az államigazgatás mindent megtegyen iparpolitikai, foglalkoztatás­politikai as­pektusból is az ilyen problémák keze­lésére és megoldására.­­ Az érdekegyeztetés milyen szinten történt? - Felcsúszott a probléma megoldása az illetékes minisztériumok, miniszterek, államtitkárok, helyettes államtitkárok, szintjéről a miniszterelnök szintjére. Po­litikai konfliktussá vált és azzal a ve­széllyel fenyegetett, hogy ha nem tudjuk ezt a problémát megoldani meg kell hir­detni az általános sztrájkot, a demonstrá­ciót. Ami akkor ért volna valamit, ha meg tudjuk mozgatni a nyugdíjasainkkal együtt százezer fős bányászkollektívát. Utólag örömmel mondom, hogy erre nem került sor, de én személyesen is fel­készültem arra, hogy ezt a lépést is megszervezem, mert annyira igaztalan­nak tartottam volna ezeknek a bányák­nak a bezárását, s az ottani feltételek elle­hetetlenítését.­­ Azt meg én nem értem, hogy miért a bányaipari dolgozók szakszervezetének apparátusára, személy szerint az elnökre maradt a műszaki, gazdasági, piaci feltételek megszámolásának szakmai indokainak, kimunkálásának java része? - Az egyes bányavállalatok olyan ki­szolgáltatott helyzetben vannak, hogy meg sem hallgatják őket. A szénbázisú erőművek, ahol ezeket a szeneket el lehet tüzelni pedig nem érdekeltek, ha nem kapnak hozzá megfelelő állami pénzügyi dotációt. A bányászszakszervezetnek az a gondolkodásmódja, hogy nem várja el, hogy a Magyar Villamos Művek Rt. vagy bármelyik erőmű részvénytársaság saját nyeresége, eredménypozíciója ter­hére a veszteségeket lenyelje, vagy átvál­laljon állami foglalkoztatáspolitikai, hu­mánpolitikai , szociális terheket. Olyan pénzügyi, működési feltételeket tudunk elfogadni és követelünk, amely piac­szerű, még akkor is ha bizonyos mértékű állami költségvetési támogatáshoz kell nyúlni. Mi egyetértünk azzal, hogy az ország ipari szerkezetátalakításának idő­szakában struktúraváltást kell csinálni, s ebben a struktúraváltásban éppen tíz­ezrek munkahelyének megvédése érde­kében joggal folyamodunk állami át­meneti dotációért, s ebben elvárjuk a költségvetés és a társadalom szolida­ritását. - Konkrétan mennyi az az összeg, amely 1998-ra megoldja az érintett bá­nyák gondjait? - A kormányzat egymilliárd hatszáz­ötven millió forintot szavazott meg. Ez kiegészíti az erőműveknek, a Magyar Villamos Műveknek azt a veszteségét, hogy szénbázison több villamos-energiát állítanak elő. A bányáknak pedig megad­ja azt a folyó támogatási igényt, amely a termelési költségeiket befedi és garantál­ja a közbefizetések, közterhek, APEH, társadalombiztosítási célú befizetések forrását is. A megadott dotáció egy része arra szolgál, hogy ezek a társaságok az állami költségvetésbe be tudják fizetni az adóterheket és a társadalombiztosítási terheket is.­­ Több, mint másfélmilliárd forint nem kevés pénz.­­ Lelkiismeret furdalás nélkül és emelt fővel nézünk mindenki szemébe, mert nem százmilliárdokat követelünk. Nem kérünk többet, minthogy ebben a gazda­ságban a makroszinten rentábilisnak mi­nősíthető termeléseket fenntarthassuk, s ezáltal jelentős mértékű foglalkoztatást tartsunk fenn A szénbányászat dotációja elenyészően kevés a bankkonszolidáció, a mezőgazdasági folyó támogatás, a MÁV, s hosszan sorolhatnám milyen dotációkhoz képest, melyek követ­keztében százmilliárdok folynak ki az állami költségvetésből, s mégsem hoz­zák meg a kellő szerkezetátalakítást, a hatékonyságjavítást, míg a magyar bá­nyaiparban ezekkel a mutatókkal is el tudunk számolni. Hámori István Péter A kormány 1127/1997. (XII. 18.) Korm. határozata az integráción kívüli szénbányatársaságok problémáinak rendezéséről A Kormány megtárgyalta az integráción kívüli szénbányatársaságok - Fekete­völgy Bánya Kft., Lencsehegyi Szén­bánya Kft., Putnok Bánya Kft. - hely­zetéről szóló előterjesztést és a következő határozatot hozta: 1. A Kormány az egyetért azzal, hogy a Kormány és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (BDSZ) között 1994. decem­ber 9-én létrejött megállapodásban meg­határozott szénátvételen túl Putnok Bá­nya Kft. 1998-ban még további 2,4 PJ energetikai szén átvételére kap lehe­tőséget. Felhatalmazza az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztert a megálla­podás módosítására. Felelős: ipari, kereskedelmi és idegen­­forgalmi miniszter Határidő: 1997. december 31. b. egyetért azzal, hogy a Kormány- BDSZ megállapodásban meghatározott és az a. pontban vállalt szénátvétel meg­valósítása érdekében­­ a központi állami költségvetésben az integráción kívüli bá­nyák támogatására előirányzott 860 M Ft­­on túlmenően - 1650 M Ft többlettámo­gatás szükséges. A többlettámogatást az ÁPV Rt. privatizációs bevételéből szár­mazó tartalékalapjának terhére kell biz­tosítani. A támogatás feltétele a járulék­­fizetési kötelezettségek teljesítése. Felelős: privatizációért felelős tárca nélküli miniszter, ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter Határidő: 1997. december 31. 2. Az ipari, kereskedelmi és idegenfor­galmi miniszter a magyarországi ener­giakoncepción belül, a 2005-ig meghirde­tetett erőműépítési program figyelem­­bevételével dolgozza ki a szénbányászat középtávú stratégiáját. Ennek keretében kiemelten vizsgálja a magyar szenek energetikai célú felhasználásának lehe­tőségét. Felelős: ipari, kereskedelmi és idegen­­forgalmi miniszter, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter Határidő: 1998. június 30. 3. A szénbányászattal érintett térségek­ben - a megyei területfejlesztési tanácsok kezdeményezésével és ösztönzésével - a szaktárcák segítségével készüljenek kis­térségi komplex gazdaságfejlesztési prog­ramok. Felelős: környezetvédelmi és terület­­fejlesztési miniszter, ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, munkaügyi miniszter, pénzügyminiszter, belügymi­niszter, közlekedési, hírközlési és víz­ügyi miniszter Határidő: folyamatos 4. A munkaügyi miniszter kezdemé­nyezte:­­ a Komárom-Esztergom Megyei Mun­kaügyi Tanácsnál, hogy a szénbányászat­tal érintett dorogi körzet gazdaságfej­lesztési programjának aktív foglalkoz­tatási eszközökkel történő megvalósításá­hoz a Munkaerőpiac Alap foglalkoztatási alaprészének a megyéhez decentralizált 1998. évi összegéből (877 M Ft) különít­sen el keretet;­­ a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Tanácsnál, hogy a szénbá­nyászattal érintett putnoki és kazincbar­cikai körzet gazdaságfejlesztési program­jának aktív foglalkoztatási eszközökkel történő megvalósításához a Munkaerő­piaci Alap foglalkoztatási alaprészének a megyéhez decentralizált 1998. évi össze­géből (2,94 Mrd Ft) különítsen el keretet. A Kormány szükségesnek tartja továb­bá, hogy 1998-ra a Borsod-Abaúj-Zemp­lén megyei szerkezetátalakítási program folytatásához nyújtott 500 M Ft-os - a fog­lalkoztatási alaprész decentralizált forrását kiegészítő - keretösszegből a Borsod-Aba­új-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ kiemelt mértékben segítse a feketevölgyi és putnoki bányák térségében a foglalkoz­tatási feszültségek enyhítését. Felelős: munkaügyi miniszter Határidő: 1998. január 31. 5. A Kormány megállapítja, hogy mu­lasztás történt az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium, valamint az ÁPV Rt. részéről azáltal, hogy nem gon­doskodtak a Kormány-BDSZ megállapo­dás 1998. évi teljesítésének feltételeiről. A felelősség megállapítására irányuló vizs­gálatokat el kell végezni és az eredményről a Kormányt tájékoztatni kell. Felelős: ipari, kereskedelmi és idegen­­forgalmi miniszter, privatizációért felelős tárca nélküli miniszter Határidő: 1998. január 15. Horn Gyula s.k. miniszterelnök 3 - 1995-ben vetődött fel először - mondja Wágner Ferenc - az, hogy a BDSZ-Kormány megállapodásban rög­zítettekben „mi és mennyi”, hogy a kö­vetkező évi kontingens megállapodásban kormányhatározatként vagy a BDSZ­­Kormány által kötött megállapodásként értelmezhető. Vagy a következő évi álla­mi támogatást melyik inflációs árral kell felszorozni, a fogyasztóival vagy a ter­melőivel. Az 1995 novembere és decem­bere ezeknek a kérdéseknek a tisztázásá­val telt el.­­ Végül megoldódtak a kérdések.­­ 1996-ban az volt a központi kérdés, hogy új tulajdonos van. Megjegyzem, hogy a tulajdonosnak köze nem lenne a BDSZ-kormány megállapodáshoz. - Nyilván, hiszen az állam az új tulaj­donosoknak a bányát és az erőművet a kötelezettségekkel adta el? - Az ÁPV Rt. úgy értékesítette a Tiszai Erőművet - ahova a Lencsehegyi Bánya is szállított -, hogy nem rögzítette az adásvételi szerződésben a BDSZ-kor­mány megállapodásból eredő szénátvé­teli kényszert, ami a megállapodásban van. Ezért az amerikai pozíció fölénybe került, mivel ő lett az erőmű új tulaj­donosa. Az 1996. év úgy telt el - nagy veszekedések közepette -, hogy kioko­sodtunk a villamosenergia-ipart érintő szakmai kérdésekből, ami az erőművek finanszírozási rendszeréről szól. Az én megítélésem szerint ennek a BDSZ-kor­mány megállapodáshoz az égvilágon semmi köze nincs,­­ így érkeztünk el az 1997-es évhez, mert végül is mindkét év szénszállításai - ha harcok árán is- a megállapodásnak megfelelően alakultak.­­ Az 1997-es évben először írásban az integráción kívüli bányák jelezték - ápri­lisban - azt, hogy indokoltnak tartják az 1998-as év szénszállításának - a meg­állapodásnak megfelelően - felülvizsgá­latát. ■j-Mi,m­is indokok alapján? - Nera igaz, hogy nincs szükség arra a villamosenergiára 1998-ban, amire­ 1997-ben szükség volt. Nem tartottuk korrekt­nek, hogy az amerikai tulajdonos elkép­zelése szerint a nógrádi külfejtésből egé­szíti ki a Tiszapalkonyai Erőműbe kerülő szenet, az integráción kívüli bányák ro­vására és még sorolhatnám tovább. - Mi lett az írásban tett felvetésetekkel? - Áprilistól kezdve minden hónapban újra felvetettük - amiben az áll, hogy a lehető legalacsonyabb szinten valósul meg a BDSZ-kormány megállapodás - és akkor hidegzuhanyként ért bennünket a hír 1997. XII. 2-án, hogy Lencsehegy 1998-ban nem kap a Tiszai Erőműbe szénszállítási lehetőséget. Felmerült ben­nünk az, hogy ki veszi a bátorságot arra, hogy november 27-én a BDSZ kongresz­­szuson a miniszterelnöknek a kongresz­­szuson elhangzott ígéretét követően az ellenkezőjét állítsa? - A miniszterelnök azt mondta, hogy a Kormány betartja a BDSZ-kormány meg­állapodást. - Nem tudjuk, hogy ki terjesztette az ellenkezőjét, az apparátus, a hivatali gárda vagy a kormánytagok egy része veszi magának a bátorságot, hogy mást mond­jon, mint a miniszterelnök. Az, amit az ipari miniszter indoklásaként a Dudar Bánya bezárásával mondott, az szakmai­lag követhetetlen és megalapozatlan. Ugyanígy van az Lencsehegy esetében is. Meg kell mondanom mi és a lencsehegyi kollektíva hisz a kormányfő ígéretében. - Végül is a miniszterelnök állta a sza­vát, mert a Kormány döntött a megál­lapodás betartása mellett és így a lencse­hegyi bányászok feje felől elhárult a bányabezárás veszélye. - Igen, azt mi is hallottuk, de még nincs a kezünkben a kormányhatározat és nincsenek meg az 1998. évi szénszál­lítási szerződések. Azt tudjuk az előzetes hírekből, hogy nem Tiszapalkonya, ha­nem a Vértesi Erőmű veszi át a Lencse­hegyi Bánya szenét, de azt, hogy mennyi szenet és mennyiért, azt még­­ most 1997. december 17-én - hivatalosan nem közölték velünk. Ladányi A. A miniszterelnök betartotta ígéretet Karácsony előtt Dorogon Wagner Ferenccel - a BDSZ Doro­gi Bányász Szakszervezeti Szövetség elnökével - idézzük fel a BDSZ-kormány megállapodás évenkénti harcait, különös­képpen az 1997. decemberi helyzetet. Beszélgetésünkkor már döntött a kormány. Bár még nem ismeretes a kormány­­határozat szövege, annyi azonban kiderült, hogy 1998-ban továbbra is megkapja az állami támogatást a Lencsehegyi Bánya, Putnok Bánya és Feketevölgy.

Next