Bányamunkás, 1998 (85. évfolyam, 1-10. szám)
1998-01-01 / 1. szám
1998. JANUÁR BÁNYAMUNKÁS Megoldódott az integráción kívüli bányák sorsa?! A címben foglalt kijelentés után kérdőjelet és felkiáltójelet is lehet tenni, hiszen a bányászszakszervezet ádáz harcot vív és nagyon fontos műszaki, gazdasági, piaci érvekkel harcol azért, hogy Magyarországon a nemzetgazdasági szempontból rentábilis szénbányák ne kerüljenek azonnali bezárásra és készüljön el az ország számára jól értékelhető, mindenkinek értelmezhető hazai szénprogram, szénharmonizáció. Schalkhammer Antal fenti szavai azt jelzik, hogy a BDSZ a munkavállalók érdekérvényesítő harcában csatát nyert, ám a küzdelemnek soha nincs vége. - Mit jelent a cím végén a felkiáltójel? - kérdezem a bányászszakszervezet elnökét. - A kormány december 11-i döntése átsegítette Putnok, Feketevölgy és Lencsehegy bányászait a krízisen, s így nem kellett ezeket a bányákat január elsejével bezárni. De nemcsak ezeknek a bányáknak a sorsa oldódott meg, hanem az ezekre épülő beszállító, termelő-infrastruktúrákban dolgozók és a mögötte lévő szénelőkészítő, szénfeldolgozói kapacitásoknál dolgozók sorsa is. Közel ötezer ember nyugodtan nézhet 1998 elé a tekintetben, hogy megfelelő pénzügyi, piaci garanciák birtokában biztosított a munkahelye. - Tekintsünk vissza 1990-re, mintegy felidézve a jelenlegi helyzet onnan eredeztethető forrását. - Az akkori kormány liberalizálta a hazai szénbányászat gazdasági környezetét, s azt mondta, hogy minden dotációt, szubvenciót meg kell szüntetni rajta, s ha így nem állja meg a helyét az akkori piaci viszonyok között, akkor 2000-re a hazai szénipart véglegesen meg kell szüntetni, kivéve az Észak-Magyarországi lignittermelést. Nagyon sokat gondolkodtunk, nagyon sokat számoltunk (nemzetközi szakértőket is felkértünk), egyfolytában konfrontáltunk kormányhivatalokkal, tárcákkal, hogy ez a döntés megváltozzon. Mentsük a menthetőt alapon került sor 1993-ban arra a lépésre, hogy az akkor stratégiainak és hosszú távúnak ítélt szénbányákat a szénbázisú villamos erőművekkel tulajdonosi integrációba szervezték. Ezzel szakszervezetünk azért értett egyet, mert a Magyar Villamos Művek Rt -n belüli gazdasági kondíciók, stabil pénzügyi helyzet, biztos pénzügyi finanszírozási háttér és az energetikai célú piacok garantált megteremtődése a szénbányászat nagyobb részének biztos és akkori számítások szerint garantált, stabil működési feltételt szabott. - Sajnálatos módon nem kerülhetett be minden bánya az integrációba. Ha ezek a bányák is bekerültek volna, akkor a jelenlegi feszültségeink sokkal kisebbek vagy egyáltalán nem lennének. Az akkori döntés azonban arra ítélte a kimaradókat, (Várpalota, Dudar, Lencsehegy, Putnok, Feketevölgy, Edelény, Szászvár) hogy négy éven belül bezárásra kerüljenek. Azóta Várpalota, Dudar, Szászvár, Edelény befejezte a termelést, de Lencsehegyen, Putnokon és Feketevölgyön jelentős szénkapacitások és igen koncentrált mérvű foglalkoztatás maradt, ezért nagyon fontos, hogy ezeknek az üzemeknek az energetikai célú szénpiacait is megszervezzük és kikényszerítsük. Még akkor is ha ellentmond bizonyos mértékig a társasági szintű profitérdekeknek. Meggyőződésem, hogy a nemzetgazdasági ráfordítás szintjén mért rentabilitás, gazdaságosság ezeknél a bányáknál kimutatható. Tehát, ha az erőmű, bánya, társasági szintjén lévő előnyök nem is teremtődnek meg, makroszinten - ha figyelembe vesszük, hogy mibe kerülne a bányabezárás, azok műszaki költségei, a rekultiváció, a munkaerő humán költségei, a felmondás, végkielégítés, a térségben kialakult kapacitáscsökkenések, abból fakadható többletmunkahely-vesztés - világosan igazolhatók, hogy ezek a bányák gazdasági, nemzetgazdasági szempontból rentábilisak. Kevesebbet kell rájuk költeni, mintha bezárásra kerülnének. Egyébként ha valaki ezt figyelmesen végiggondolja, azonnal rájöhet, hogy mesterségesen szétszakítottuk a szénpiacot, megszüntettük az igazi versenyhelyzetet, hiszen az integráción belüli bányáknak olyan piaci előnye van, amivel az integráción kívüliek nem tudnak versenyezni, bármennyire is olcsóbbak ráfordításaikban a legtöbb esetben. Nem beszélve arról, hogy átmenetileg oly mértékű foglalkoztatási, régiópolitikai és térségi feszültségek alakulnának ki az azonnali bezárásoknál, amit sem foglalkoztatáspolitikailag, sem politikailag nem lehet kezelni. így van, s ezért mindenképpen ragaszkodunk hozzá, hogy a kapacitásokhoz igazodva, kormányzati garanciákkal, megfelelő híddal és fedezettel ezeket a bányákat üzemszerűen, államilag vezérelve kezeljük, vagy zárjuk be a szénvagyon lefogyása után. Az 1992-es, majd 1994. évi kormány - BDSZ megállapodások végrehajtatása minden esztendőben (ez az utolsó három évre igaz legjobban) csak komoly érdekharcok árán sikerült. Miért? - Mi mindig az év első felében elkezdtük a következő évre szóló szállítási mennyiségekkel, hőárakkal, szállítási szerződésekkel kapcsolatos egyeztetéseket. Számomra is teljességgel érthetetlen, de az állami bürokrácia minden évben oly mértékben elhúzta, nyújtotta az ezzel kapcsolatos előkészítő megállapodásokat, hogy novemberre, decemberre még nem voltak szállítási szerződések, nem tudtuk pontosan mi lesz januártól az energetikai célú szenek szénpiacával? Átveszik a szénbázisú erőművek? Nem veszik át? De ami minket még ennél is jobban érdekel: mi lesz a mögötte levő sok ezer bányász foglalkoztatottal? Ezt nagyon sokszor, igen kemény kritikai éllel jeleztük a kormánynak. A miniszterelnök úr e témában több ízben meghallgatott, s nagyon remélem, hogy az 1998. évi kedvező pénzügyi és termelési feltételek megteremtésével egy időben intézkedéseket foganatosít. Remélhetőleg a következő nagyobb távú szénszállítási szerződések megkötésénél nem karácsonykor fogunk sztrájkfelhívással hadakozni annak érdekében, hogy a kormány - BDSZ megállapodás betartásra kerüljön. Azt sem értem, hogy a különböző kormányzati tárcáknál ülő tisztségviselők milyen könnyen kaszabolnának le iparágakat, milyen pökhendi és felelőtlen módon tudják szemlélni több ezer ember azonnali munkanélkülivé válásának esélyeit. A bányászok joggal várják el, hogy az államigazgatás mindent megtegyen iparpolitikai, foglalkoztatáspolitikai aspektusból is az ilyen problémák kezelésére és megoldására. Az érdekegyeztetés milyen szinten történt? - Felcsúszott a probléma megoldása az illetékes minisztériumok, miniszterek, államtitkárok, helyettes államtitkárok, szintjéről a miniszterelnök szintjére. Politikai konfliktussá vált és azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy ha nem tudjuk ezt a problémát megoldani meg kell hirdetni az általános sztrájkot, a demonstrációt. Ami akkor ért volna valamit, ha meg tudjuk mozgatni a nyugdíjasainkkal együtt százezer fős bányászkollektívát. Utólag örömmel mondom, hogy erre nem került sor, de én személyesen is felkészültem arra, hogy ezt a lépést is megszervezem, mert annyira igaztalannak tartottam volna ezeknek a bányáknak a bezárását, s az ottani feltételek ellehetetlenítését. Azt meg én nem értem, hogy miért a bányaipari dolgozók szakszervezetének apparátusára, személy szerint az elnökre maradt a műszaki, gazdasági, piaci feltételek megszámolásának szakmai indokainak, kimunkálásának java része? - Az egyes bányavállalatok olyan kiszolgáltatott helyzetben vannak, hogy meg sem hallgatják őket. A szénbázisú erőművek, ahol ezeket a szeneket el lehet tüzelni pedig nem érdekeltek, ha nem kapnak hozzá megfelelő állami pénzügyi dotációt. A bányászszakszervezetnek az a gondolkodásmódja, hogy nem várja el, hogy a Magyar Villamos Művek Rt. vagy bármelyik erőmű részvénytársaság saját nyeresége, eredménypozíciója terhére a veszteségeket lenyelje, vagy átvállaljon állami foglalkoztatáspolitikai, humánpolitikai , szociális terheket. Olyan pénzügyi, működési feltételeket tudunk elfogadni és követelünk, amely piacszerű, még akkor is ha bizonyos mértékű állami költségvetési támogatáshoz kell nyúlni. Mi egyetértünk azzal, hogy az ország ipari szerkezetátalakításának időszakában struktúraváltást kell csinálni, s ebben a struktúraváltásban éppen tízezrek munkahelyének megvédése érdekében joggal folyamodunk állami átmeneti dotációért, s ebben elvárjuk a költségvetés és a társadalom szolidaritását. - Konkrétan mennyi az az összeg, amely 1998-ra megoldja az érintett bányák gondjait? - A kormányzat egymilliárd hatszázötven millió forintot szavazott meg. Ez kiegészíti az erőműveknek, a Magyar Villamos Műveknek azt a veszteségét, hogy szénbázison több villamos-energiát állítanak elő. A bányáknak pedig megadja azt a folyó támogatási igényt, amely a termelési költségeiket befedi és garantálja a közbefizetések, közterhek, APEH, társadalombiztosítási célú befizetések forrását is. A megadott dotáció egy része arra szolgál, hogy ezek a társaságok az állami költségvetésbe be tudják fizetni az adóterheket és a társadalombiztosítási terheket is. Több, mint másfélmilliárd forint nem kevés pénz. Lelkiismeret furdalás nélkül és emelt fővel nézünk mindenki szemébe, mert nem százmilliárdokat követelünk. Nem kérünk többet, minthogy ebben a gazdaságban a makroszinten rentábilisnak minősíthető termeléseket fenntarthassuk, s ezáltal jelentős mértékű foglalkoztatást tartsunk fenn A szénbányászat dotációja elenyészően kevés a bankkonszolidáció, a mezőgazdasági folyó támogatás, a MÁV, s hosszan sorolhatnám milyen dotációkhoz képest, melyek következtében százmilliárdok folynak ki az állami költségvetésből, s mégsem hozzák meg a kellő szerkezetátalakítást, a hatékonyságjavítást, míg a magyar bányaiparban ezekkel a mutatókkal is el tudunk számolni. Hámori István Péter A kormány 1127/1997. (XII. 18.) Korm. határozata az integráción kívüli szénbányatársaságok problémáinak rendezéséről A Kormány megtárgyalta az integráción kívüli szénbányatársaságok - Feketevölgy Bánya Kft., Lencsehegyi Szénbánya Kft., Putnok Bánya Kft. - helyzetéről szóló előterjesztést és a következő határozatot hozta: 1. A Kormány az egyetért azzal, hogy a Kormány és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (BDSZ) között 1994. december 9-én létrejött megállapodásban meghatározott szénátvételen túl Putnok Bánya Kft. 1998-ban még további 2,4 PJ energetikai szén átvételére kap lehetőséget. Felhatalmazza az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi minisztert a megállapodás módosítására. Felelős: ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter Határidő: 1997. december 31. b. egyetért azzal, hogy a Kormány- BDSZ megállapodásban meghatározott és az a. pontban vállalt szénátvétel megvalósítása érdekében a központi állami költségvetésben az integráción kívüli bányák támogatására előirányzott 860 M Fton túlmenően - 1650 M Ft többlettámogatás szükséges. A többlettámogatást az ÁPV Rt. privatizációs bevételéből származó tartalékalapjának terhére kell biztosítani. A támogatás feltétele a járulékfizetési kötelezettségek teljesítése. Felelős: privatizációért felelős tárca nélküli miniszter, ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter Határidő: 1997. december 31. 2. Az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter a magyarországi energiakoncepción belül, a 2005-ig meghirdetetett erőműépítési program figyelembevételével dolgozza ki a szénbányászat középtávú stratégiáját. Ennek keretében kiemelten vizsgálja a magyar szenek energetikai célú felhasználásának lehetőségét. Felelős: ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter Határidő: 1998. június 30. 3. A szénbányászattal érintett térségekben - a megyei területfejlesztési tanácsok kezdeményezésével és ösztönzésével - a szaktárcák segítségével készüljenek kistérségi komplex gazdaságfejlesztési programok. Felelős: környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, munkaügyi miniszter, pénzügyminiszter, belügyminiszter, közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter Határidő: folyamatos 4. A munkaügyi miniszter kezdeményezte: a Komárom-Esztergom Megyei Munkaügyi Tanácsnál, hogy a szénbányászattal érintett dorogi körzet gazdaságfejlesztési programjának aktív foglalkoztatási eszközökkel történő megvalósításához a Munkaerőpiac Alap foglalkoztatási alaprészének a megyéhez decentralizált 1998. évi összegéből (877 M Ft) különítsen el keretet; a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Tanácsnál, hogy a szénbányászattal érintett putnoki és kazincbarcikai körzet gazdaságfejlesztési programjának aktív foglalkoztatási eszközökkel történő megvalósításához a Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének a megyéhez decentralizált 1998. évi összegéből (2,94 Mrd Ft) különítsen el keretet. A Kormány szükségesnek tartja továbbá, hogy 1998-ra a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szerkezetátalakítási program folytatásához nyújtott 500 M Ft-os - a foglalkoztatási alaprész decentralizált forrását kiegészítő - keretösszegből a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Központ kiemelt mértékben segítse a feketevölgyi és putnoki bányák térségében a foglalkoztatási feszültségek enyhítését. Felelős: munkaügyi miniszter Határidő: 1998. január 31. 5. A Kormány megállapítja, hogy mulasztás történt az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium, valamint az ÁPV Rt. részéről azáltal, hogy nem gondoskodtak a Kormány-BDSZ megállapodás 1998. évi teljesítésének feltételeiről. A felelősség megállapítására irányuló vizsgálatokat el kell végezni és az eredményről a Kormányt tájékoztatni kell. Felelős: ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, privatizációért felelős tárca nélküli miniszter Határidő: 1998. január 15. Horn Gyula s.k. miniszterelnök 3 - 1995-ben vetődött fel először - mondja Wágner Ferenc - az, hogy a BDSZ-Kormány megállapodásban rögzítettekben „mi és mennyi”, hogy a következő évi kontingens megállapodásban kormányhatározatként vagy a BDSZKormány által kötött megállapodásként értelmezhető. Vagy a következő évi állami támogatást melyik inflációs árral kell felszorozni, a fogyasztóival vagy a termelőivel. Az 1995 novembere és decembere ezeknek a kérdéseknek a tisztázásával telt el. Végül megoldódtak a kérdések. 1996-ban az volt a központi kérdés, hogy új tulajdonos van. Megjegyzem, hogy a tulajdonosnak köze nem lenne a BDSZ-kormány megállapodáshoz. - Nyilván, hiszen az állam az új tulajdonosoknak a bányát és az erőművet a kötelezettségekkel adta el? - Az ÁPV Rt. úgy értékesítette a Tiszai Erőművet - ahova a Lencsehegyi Bánya is szállított -, hogy nem rögzítette az adásvételi szerződésben a BDSZ-kormány megállapodásból eredő szénátvételi kényszert, ami a megállapodásban van. Ezért az amerikai pozíció fölénybe került, mivel ő lett az erőmű új tulajdonosa. Az 1996. év úgy telt el - nagy veszekedések közepette -, hogy kiokosodtunk a villamosenergia-ipart érintő szakmai kérdésekből, ami az erőművek finanszírozási rendszeréről szól. Az én megítélésem szerint ennek a BDSZ-kormány megállapodáshoz az égvilágon semmi köze nincs, így érkeztünk el az 1997-es évhez, mert végül is mindkét év szénszállításai - ha harcok árán is- a megállapodásnak megfelelően alakultak. Az 1997-es évben először írásban az integráción kívüli bányák jelezték - áprilisban - azt, hogy indokoltnak tartják az 1998-as év szénszállításának - a megállapodásnak megfelelően - felülvizsgálatát. ■j-Mi,mis indokok alapján? - Nera igaz, hogy nincs szükség arra a villamosenergiára 1998-ban, amire 1997-ben szükség volt. Nem tartottuk korrektnek, hogy az amerikai tulajdonos elképzelése szerint a nógrádi külfejtésből egészíti ki a Tiszapalkonyai Erőműbe kerülő szenet, az integráción kívüli bányák rovására és még sorolhatnám tovább. - Mi lett az írásban tett felvetésetekkel? - Áprilistól kezdve minden hónapban újra felvetettük - amiben az áll, hogy a lehető legalacsonyabb szinten valósul meg a BDSZ-kormány megállapodás - és akkor hidegzuhanyként ért bennünket a hír 1997. XII. 2-án, hogy Lencsehegy 1998-ban nem kap a Tiszai Erőműbe szénszállítási lehetőséget. Felmerült bennünk az, hogy ki veszi a bátorságot arra, hogy november 27-én a BDSZ kongreszszuson a miniszterelnöknek a kongreszszuson elhangzott ígéretét követően az ellenkezőjét állítsa? - A miniszterelnök azt mondta, hogy a Kormány betartja a BDSZ-kormány megállapodást. - Nem tudjuk, hogy ki terjesztette az ellenkezőjét, az apparátus, a hivatali gárda vagy a kormánytagok egy része veszi magának a bátorságot, hogy mást mondjon, mint a miniszterelnök. Az, amit az ipari miniszter indoklásaként a Dudar Bánya bezárásával mondott, az szakmailag követhetetlen és megalapozatlan. Ugyanígy van az Lencsehegy esetében is. Meg kell mondanom mi és a lencsehegyi kollektíva hisz a kormányfő ígéretében. - Végül is a miniszterelnök állta a szavát, mert a Kormány döntött a megállapodás betartása mellett és így a lencsehegyi bányászok feje felől elhárult a bányabezárás veszélye. - Igen, azt mi is hallottuk, de még nincs a kezünkben a kormányhatározat és nincsenek meg az 1998. évi szénszállítási szerződések. Azt tudjuk az előzetes hírekből, hogy nem Tiszapalkonya, hanem a Vértesi Erőmű veszi át a Lencsehegyi Bánya szenét, de azt, hogy mennyi szenet és mennyiért, azt még most 1997. december 17-én - hivatalosan nem közölték velünk. Ladányi A. A miniszterelnök betartotta ígéretet Karácsony előtt Dorogon Wagner Ferenccel - a BDSZ Dorogi Bányász Szakszervezeti Szövetség elnökével - idézzük fel a BDSZ-kormány megállapodás évenkénti harcait, különösképpen az 1997. decemberi helyzetet. Beszélgetésünkkor már döntött a kormány. Bár még nem ismeretes a kormányhatározat szövege, annyi azonban kiderült, hogy 1998-ban továbbra is megkapja az állami támogatást a Lencsehegyi Bánya, Putnok Bánya és Feketevölgy.