Bőripari Munkás, 1934 (3/44. évfolyam, 1-6. szám)
1934. január / 1. szám
Budapest, 1934 január* III. (XZ1V' l.sa. A RimsvjkorniAgi BŐRIPARBAN FOGLALKOZTATOTT nunmAsok és piunhAsnők ÉRDEKEIT VÉDŐ LAP FIUNK ASTARS AD ALPI ÉS GAZDASÁGI FOLYÓIRAT Megjelenik évenként tízszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület, Dob ucca 90. szánt. Telefonszánt: 31-6-30. A Szövetség tagjai a lapot tag illetményként kapják. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza Bojkottált szűcsüszemnek A szervezett szűcsmunkásság a Magyar Szűcsmesterek és Szőrmekereskedők Országos Egyesületével kötött munkaszabályszerződés mellőzése és durva felrúgása miatt az alábbi szűcsműhelyeket és üzleteket szigorú bojkott alá helyezte: Adler Sándor, IX, Ráday ucca 9 Csabai Ferenc, VII, Dob ucca 82 Knapp Miksa, VI, Nagymező ucca 14 Szervezett munkások ezeket az üzemeket kerülik és munkát e helyeken nem vállalnak. Jóérzésű és észszerűen gondolkodó emberek általában csak olyan üzleteket keresnek föl megrendeléseikkel, ahol rendes munkafeltételek mellett foglalkoztatják a munkásokat. Mi van a ragyogó kirakatok mögött? A laikus szemlélő, ha a főváros és a nagyobb vidéki városok cipész-, szűcs- és bőrdíszműves üzleteinek a kirakataiba beletekint, gyönyörködve szemlélheti azokat a szinte felülmúlhatatlan remekeket, amelyek férfi-, női cipőkben, szűcs- és bőrárukban a kirakatok tartalmát adják. A kirakatdíszítés művészete s a csillogó világítás következtében valószínűen nem gondolja végig a szemlélő, hogy a kirakatban kiállított, remekbe készült áruk milyen utat tesznek meg, míg erre a díszes helyre eljutnak, a vásárlók csábítására. Valószínűen nem gondolkoznak arról, hogy az ilyen elkápráztató kirakat tartalma valósággal nemzetközi munka terméke. Megtalálhatók ott az afrikai, délamerikai gyíkon kívül az indiai, a szibériai bőrök, szőrmeáruk, Kínából és Japánból szállított selymek, a különböző országokból importált nyersbőranyagok s egyéb más országokból kikerülő feldolgozási kellékek és a nyugati államokból, Angliából és Németországból importált gépek, amelyek mind szükségesek a modern boripari termeléshez. A fentiek segítségével lehet a legkényesebb ízlésű igényeket, a divatot formáló női hiúságból fakadó kívánságokat kielégíteni. A laikus szemlélőt ezek közelebbről mind nem érdeklik. A kirakatot nézők szempontjából csak az a fontos, hogy a képzeletben jelentkező, legkülönfélébb igényeket a ragyogó kirakat tartalma kielégítse. Egész bizonyos, nem gondolnak arra a folyamatra sem, hogy a különböző cipők, szőrme- és bőrdíszműbőröndáruk milyen utat tesznek meg, hogy a kirakatban válogatási tárgyak lehessenek. Pedig nagyon érdekes az az út, amelyet a bőripari termékek a kirakatig megfutnak. Nincs szükség arra, hogy mi az afrikai kígyó, gyík, a szibériai vadászok munkáját, a délafrikai, ausztráliai, indiai, szibériai pásztorok vagy állattenyésztőknek az importált bőrökkel kapcsolatos munkáját részletezzük. Még arra sincs szükség, hogy a kínai és japán selyemgyári munkások s egyéb segédanyagokat készítők sorsát, valamint a modern bőr- és cipőgyártási gépek elkészítésének a módjait ismertessük. Elég tanulságos volna a bőr- és cipőgyári, szűcs-, szőrmekikészítő-, a kézműipari és a tömegtermelő fővárosi és vidéki cipészipari munkásság helyzetének megismerése azok részéről, akik a legtöbb ragyogó kirakatot megnézik. Nagyon érdekes volna például tudni a cipő-és egyéb bőrárut fogyasztó közönségnek a bőr-, szőrme- és cipőgyári kéziüzemekben, zirctanyákon dolgozó cipészmunkások nyomorúságos műhelyviszonyait megismerni. Az egészségtelen, mély pinceműhelyek, a zsúfolt és tisztátlan zirctanyák, a lakásán dolgozó cipész és felsőrészkészítő, szűcs-, szőrmekikészítő- és bőrdíszművesmunkások egészségtelen munkahelyeinek a megismerése. Itt már láthatók volnának a ragyogó kirakatok sötétlő árnyai. A cipőipari termékek legnagyobb része, a leggyönyörűbb cipők otthontermékek, vagy pinceműhelyek, jobb esetben összezsúfolt, tisztátalan, szellőzetlen munkahelyeken készülnek. A zirctanyákon, az otthonmunkás lakásán, a tisztátalan pinceműhelyekben számtalan esetben a legkülönbözőbb betegséggel küzdő munkások és hozzátartozók környezetében készülnek a legkívánatosabb cipők. Így teljesen ellenőrizetlen, hogy az ilyen munkahelyeken készült cipők milyen betegségek bacillusait hordozzák. Érdemes volna tudni a ragyogó kirakatok bámulóinak és vásárlóinak, hogy a bőrgyári cipész, cipőfelsőrészkészítő- és szűcsmunkások milyen munkaidő mellett dolgoznak. Mert a ragyogó kirakatok kívánatos cipői, a drága szőrmebundák és bőrdíszműáruk napi 10—15 órai munkaidő mellett készülnek. Ha a munkaadó úgy rendelkezik, az éjjel-nappali munka, az úgynevezett durchmarsok is sűrűn fordulnak elő. A hajnal pírja és a nap első sugara az előző nap elfoglalt munkahelyén görnyedve találja a cipész-, cipőfelsőrészkészítő- és egyéb bőripari munkásokat. Kimerülve, fáradtan dolgoznak a remekeiken, amelyek a kirakatban sehogy sem árulják el szaktársaink fárasztó munkáját. Érdemes volna tudni a káprázatos kirakatok bámulóinak azt is, hogy ezen ipari remekeket alkotó munkások milyen életfeltételek mellett dolgoznak. Vájjon a társadalmilag is hasznos és minden szépérzéket kielégítő munka végzői nem-e küszködnek a legnagyobb nélkülözéssel és szenvedéssel? Várjon az a munkás, aki művészi tökéletességig küzdötte fel magát, tud-e a családjának, önmagának megfelelő élelmiszert, lakást és ruházatot vásárolni amunkabéréből? Bizony, a ragyogó kirakatok legsötétebb árnyéka, hogy a bőripari munkásság művészi munkájának koldusbér a díjazása. Hónapokig tartó (évente öt-hat hónap) munkanélküliség az osztályrésze. A remekbe készült bundák, bőrdíszműáruk árában csak egészen kis hányad a munkabér. Legnagyobb részét a bőr-, szőrme-, cipőgyárosok, munkaadók, és a ragyogó kirakatok emésztik fel. A bőripari munkások a tavaszra tervezett mozgalmukkal a kápráztató kirakatok túlságosan sötét hátterét igyekeznek megváltoztatni. Néhány ecsetvonással próbálják a munkaidő és az alacsony munkabérek sötét színeit világosabbá tenni és a kirakatok által ki nem fejezett munkásnyomorúságot elviselhetőbbé tenni. A bőripari munkásság ebben a törekvésében a vásárlóközönség támogatására számít, mert közérdekű az a törekvés, amely a cipő-, cipőfelsőrészkészítő- és szűcsmunkások helyzetének a megjavítását szolgálja. A káprázatos kirakatok, mivela csak a bőripari termékek szépségét, kívánatosságát mutatják, egyáltalán nem fejezik ki azt az osztályharcot, amely a szakmában a munkások és munkáltatók között lefolyik. Pedig nagy viaskodások Iplynay teronyes kirakatok mögött. A bőr- és szőrmekikészítőgyárak, kartellbe tömörülve, vagy külön-külön, első helyen állnak a inasuk jövedelmének a biztosításában. Cipőgyárosok, szűcs- és bőröndiparosok is naposabb oldalon járnak. A kereskedők, akik a ragyogó kirakatokat díszítik, szintén nem feledkeznek meg magukról. Egyedül a művészies és a legfontosabb teremtő munkát végző bőripari munkás az, aki ebben az osztályharcban legalul vergődik és a legsúlyosabb terhetviseli. ; ■' : ■ : Ilyen események játszódnak le, míg a világ legkülönbözőbb részéből előkerülő nyersanyagból a kész bőripari áru a tükrös kirakatok kívánatos árujává válik. Gondolják ezt végig a fogyasztók is, hogy a ragyogó kirakatok mögött milyen elviselhetetlen nyomorúság és ádáz küzdelem húzódik meg. Adler Sándor, Csabai Ferenc, Knapp Miksa „...egyes kollégák — minden kalkuláció nélkül — oly lehetetlen árakon vállalják el a vevőktől szépmebundák készítését és átalakítását, melyek mellett nemcsak hogy tetemesen ráfizetnek, de lerontják ezzel az egész szakma nívóját, olyannyira, hogy a legminimálisabb egzisztenciális lehetőség is veszélyeztetve “ „Magyar Szőrmeipar A cikkünk élére tett sorok a Magyar Szűcsmesterek és Szőrmekereskedők Országos Egyesülete hivatalos közlönyének, a „Magyar Szőrmeipar“-nak legutóbbi, december havi számában láttak napvilágot. Kommentárt igazán nem kell fűzni hozzá. A benne foglaltakat a józan, tisztánlátó szakmai közvélemény előtt aligha kell bizonyítani. Illusztrálni azonban annál inkább szükséges. Cikkünk címében három — ma már jól ismert — név ékeskedik. Ádler Sándor, Csabai Ferenc, Knapp Miksai Van-e, aki e neveket még nem ismeri? Van-e szűkebb társadalmunkban valaki, aki ne tudná, hogy e három úrhoz kettőzött hangsúllyal szólnak a „Magyar Szőrmeipar“ idézett sorai? Ismeretes, hogy e három úrnak üzemét a szervezett szűcsmunkásság zárlat alá helyezte. Nem véletlenül és nem puszta kedvtelésből történt ez. Ezek az urak szervezett munkásokat nem tűrnek üzemeikben és