Budapesti Sütők Lapja, 1942 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1942-07-15 / 14. szám

BUDAPESTI SÜTŐK LAPJA Lossonczy Istvánt közellátásü­­gyi miniszterré nevezte ki a kormányzó. A kormányzó Lossonczy Istvánt, a Közellátási Hivatal politikai államtitkárát közellátásügyi tárca­nélküli miniszterré nevezte ki. A hivatalos lap szerdai számában jelentek meg az ezzel kapcsolatos legfelsőbb kéziratok, amelyek szerint a kormányzó a miniszter­­elnök előterjesztésére Reményi-Schneller Lajos pénzügy­­minisztert saját kérelmére felmenti a közellátásügyi miniszteri teendők ideiglenes ellátásától és Lossonczy államtitkárt nevezi ki közellátásügyi tárcanélküli mi­niszterré. Az új közellátásügyi miniszter kedden délben le­tette a hivatali esküt. Az eskütétel után a kormányzó magánkihallgatáson fogadta az új minisztert. * Lossonczy István 1883-ban, Miskolcon született. Tanulmányainak elvégzése után katonai pályára lépett és huszártiszt lett. Végigharcolta a világháborút. A pro­letárdiktatúra alatt halálra ítélték, de elmenekült és eljutott Siófokra a nemzeti hadsereghez, ahol a fővezér­­ségnél teljesített szolgálatot. Ezután a honvédelmi mi­nisztériumban működött. 1922-ben mint őrnagy nyug­állományba ment és ettől az időtől fogva felesége bir­tokán gazdálkodott. Sokat foglalkozott mezőgazdasági, öntözési és szociális kérdésekkel és részt vett Szolnok vármegye közéletében. 1936-ban képviselővé választot­ták, két év múlva Hajdú vármegye és Debrecen főispán­jává nevezték ki, a következő évben pedig a 6. hadtest országmozgósítási kormánybiztosává, 1940 végén köz­ellátási kormánybiztos lett. A múlt év szeptemberében nevezték ki az újonnan szervezett Közellátási Hivatal politikai államtitkárává. Ebben a minőségében legbelső munkatársa volt Győrffy-Bengyel Sándornak, az el­­húnyt közellátásügyi miniszternek. KENYÉR ÉS Rómát a földműves lakosság erényei tették naggyá. A külföldi gabonától való függő helyzetében Attika természetesen csak addig tudta hatalmi állását meg­őrizni, amíg ura volt a tengeren. Abban a pillanatban, amikor az ellenséges flotta elvágta a feketetengeri exportkikötőktől, Athén már el is vesztette a végzetes ötvenéves háborút. A mezőgazdaság elhanyagolása Athén nagyhatalmi állásába került. Hasonló­ tanulságokkal szolgál Róma története is. A régi földműves lakosság erényei tették Rómát naggyá és a kisbirtokos parasztság elsorvasztása ásta meg a világbirodalom sírját. A két Gracchus küzdelme az elnéptelenedett mezőgazda­ság talpraállításáért hajótörést szenvedett a nagyvállal­kozók ellenállásán és ettől kezdve a milliós proletár­városban már csak a «panem et circenses» politikája uralkodott. A meghódított országok gabonaadója és a császárok messzetekintően megszervezett gabonatáro­lási és árellenőrzési rendszere századokig fenn tudta ugyan még tartani a korhadt épületet, a mammut­­birodalomnak azonban, mely nem támaszkodott egész­séges népi erőkre, saját súlya alatt végül is össze kellett roskadnia. Az a fejlődés, melyre az ókori világ annyi tanul­ságos történelmi példával szolgál, az új keresztény Európában is megismétlődött: a korai középkorban a gabona még csereeszköz volt, később a pénzgazdál­kodás elterjedésével árucikk lett és ezzel a gabona hoza­talra szoruló államok máris piacszabályozási és gabona- POLITIKA. (Folytatás.) tárolási intézkedésekre kényszerültek. A gabonát azon­ban a távolságokat összezsugorító új közlekedési esz­közökkel karöltve csak a XIX. század második felében uralomra jutó kapitalista gazdasági rendszer tette sza­bad nemzetközi árucikké. A sajátos liberalista gondol­kozás nem a mezőgazdaságra, hanem a nagykereskede­lemre bízta az élelmezési kérdések megoldását. Az olcsó­ság lett a vezető jelszó és a tengerentúli gabonatermelő államok versenye egész Európa mezőgazdaságát meg­fojtással fenyegette. A veszedelemre az első világháború katonai tapasztalatai és a nyomában járó szociális vál­ság hívta fel először Európa figyelmét, azokat az álla­mokat pedig, amelyek nem akartak a legyőzöttek sorsá­ból okulni, a most folyó háború fogja megtanítani arra, hogy a mezőgazdaságért és a föld népéért érdemes áldo­zatot is hozni. Minden politikai és gazdasági függetlenségnek az élelmezési függetlenség az alapja, a társadalmi és szociális egyensúlynak pedig a földjéhez ragaszkodó nép a támasza. Ezen a helyzeten a tudomány és technika fejlődése sem fog változtatni : minden­napi kenyerünk mindvégig a föld adománya marad. Dr. Némethi­ László: Üzletek, műhelyek adás-vételét, társítását gyorsan, diszkréten bonyolít CSERNA, hat. eng. üzletforgalmi irodája Budapest, V., Szövetség­ utca 8. szám, 0­­L

Next