Budapesti Sütők Lapja, 1942 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1942-07-15 / 14. szám
BUDAPESTI SÜTŐK LAPJA Lossonczy Istvánt közellátásügyi miniszterré nevezte ki a kormányzó. A kormányzó Lossonczy Istvánt, a Közellátási Hivatal politikai államtitkárát közellátásügyi tárcanélküli miniszterré nevezte ki. A hivatalos lap szerdai számában jelentek meg az ezzel kapcsolatos legfelsőbb kéziratok, amelyek szerint a kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére Reményi-Schneller Lajos pénzügyminisztert saját kérelmére felmenti a közellátásügyi miniszteri teendők ideiglenes ellátásától és Lossonczy államtitkárt nevezi ki közellátásügyi tárcanélküli miniszterré. Az új közellátásügyi miniszter kedden délben letette a hivatali esküt. Az eskütétel után a kormányzó magánkihallgatáson fogadta az új minisztert. * Lossonczy István 1883-ban, Miskolcon született. Tanulmányainak elvégzése után katonai pályára lépett és huszártiszt lett. Végigharcolta a világháborút. A proletárdiktatúra alatt halálra ítélték, de elmenekült és eljutott Siófokra a nemzeti hadsereghez, ahol a fővezérségnél teljesített szolgálatot. Ezután a honvédelmi minisztériumban működött. 1922-ben mint őrnagy nyugállományba ment és ettől az időtől fogva felesége birtokán gazdálkodott. Sokat foglalkozott mezőgazdasági, öntözési és szociális kérdésekkel és részt vett Szolnok vármegye közéletében. 1936-ban képviselővé választották, két év múlva Hajdú vármegye és Debrecen főispánjává nevezték ki, a következő évben pedig a 6. hadtest országmozgósítási kormánybiztosává, 1940 végén közellátási kormánybiztos lett. A múlt év szeptemberében nevezték ki az újonnan szervezett Közellátási Hivatal politikai államtitkárává. Ebben a minőségében legbelső munkatársa volt Győrffy-Bengyel Sándornak, az elhúnyt közellátásügyi miniszternek. KENYÉR ÉS Rómát a földműves lakosság erényei tették naggyá. A külföldi gabonától való függő helyzetében Attika természetesen csak addig tudta hatalmi állását megőrizni, amíg ura volt a tengeren. Abban a pillanatban, amikor az ellenséges flotta elvágta a feketetengeri exportkikötőktől, Athén már el is vesztette a végzetes ötvenéves háborút. A mezőgazdaság elhanyagolása Athén nagyhatalmi állásába került. Hasonló tanulságokkal szolgál Róma története is. A régi földműves lakosság erényei tették Rómát naggyá és a kisbirtokos parasztság elsorvasztása ásta meg a világbirodalom sírját. A két Gracchus küzdelme az elnéptelenedett mezőgazdaság talpraállításáért hajótörést szenvedett a nagyvállalkozók ellenállásán és ettől kezdve a milliós proletárvárosban már csak a «panem et circenses» politikája uralkodott. A meghódított országok gabonaadója és a császárok messzetekintően megszervezett gabonatárolási és árellenőrzési rendszere századokig fenn tudta ugyan még tartani a korhadt épületet, a mammutbirodalomnak azonban, mely nem támaszkodott egészséges népi erőkre, saját súlya alatt végül is össze kellett roskadnia. Az a fejlődés, melyre az ókori világ annyi tanulságos történelmi példával szolgál, az új keresztény Európában is megismétlődött: a korai középkorban a gabona még csereeszköz volt, később a pénzgazdálkodás elterjedésével árucikk lett és ezzel a gabona hozatalra szoruló államok máris piacszabályozási és gabona- POLITIKA. (Folytatás.) tárolási intézkedésekre kényszerültek. A gabonát azonban a távolságokat összezsugorító új közlekedési eszközökkel karöltve csak a XIX. század második felében uralomra jutó kapitalista gazdasági rendszer tette szabad nemzetközi árucikké. A sajátos liberalista gondolkozás nem a mezőgazdaságra, hanem a nagykereskedelemre bízta az élelmezési kérdések megoldását. Az olcsóság lett a vezető jelszó és a tengerentúli gabonatermelő államok versenye egész Európa mezőgazdaságát megfojtással fenyegette. A veszedelemre az első világháború katonai tapasztalatai és a nyomában járó szociális válság hívta fel először Európa figyelmét, azokat az államokat pedig, amelyek nem akartak a legyőzöttek sorsából okulni, a most folyó háború fogja megtanítani arra, hogy a mezőgazdaságért és a föld népéért érdemes áldozatot is hozni. Minden politikai és gazdasági függetlenségnek az élelmezési függetlenség az alapja, a társadalmi és szociális egyensúlynak pedig a földjéhez ragaszkodó nép a támasza. Ezen a helyzeten a tudomány és technika fejlődése sem fog változtatni : mindennapi kenyerünk mindvégig a föld adománya marad. Dr. Némethi László: Üzletek, műhelyek adás-vételét, társítását gyorsan, diszkréten bonyolít CSERNA, hat. eng. üzletforgalmi irodája Budapest, V., Szövetség utca 8. szám, 0L