Búvár, 1935 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1935-10-01 / 10. szám
azonban egyebekben élte a maga zárkózott külön életét. A háború utáni kifosztott, legyengült ország nem támaszkodhatott továbbra kizárólag az elszegényedett, erejében megcsökkent városi lakosságra, a falut ki kellett emelni zárkózottságából, megismerni bajait és panaszait, megtalálni a segítség útját. E munka sikerétől függött és függ ma is az ország jövője. Amikor a segítés módjait keresték, elsősorban a lakosság kereseti viszonyait vizsgálták, mert hiszen ehhez kellett szabni a tervezett keretet. A magyar vidék fő — csaknem egyedüli — keresetforrása a mezőgazdaság. A mezőgazdasági munkás pedig télen úgyszólván kereset nélkül tengődik, főjövedelme az aratás és a létminimum az, amit szerezni tud. A gazdasági cselédség már jobb kereseti viszonyok között él. A segítés legsürgősebb és legnehezebb feladata volt a nyomasztó lakásínség megszüntetése. Föld-, házhelyreform és parcellázások indították meg az építkezést a háború után, sokszor persze kölcsönpénzzel. Ami pedig azt illeti, mennyiben felel meg a falusi ház az egészség követelményeinek, röviden azt mondhatjuk, sehogy. Az egykor sátorlakó magyar mintha a mai napig nem tanulta volna meg a házépítést. A falusi és tanyaház sehol sincs alápincézve, fala vályog, vert padlóval, amely alig valamivel magasabb az udvar szintjénél, ablaka kicsiny, ha van kettős ablak, kezét télen fűrészporral töltik meg, nehogy a búboskemence drága melegéből valami veszendőbe menjen. Ebben az egy, nedves levegőjű, fűtött helyiségben lakik az egész család. Nem csoda, hogy a nyirkos, szellőzetlen és éjjel zsúfolt lakószoba tenyésztalaja mindenféle betegségnek. Hiszen még a jobbmódú falusi házak és kúriák falán is embermagasságig húzódnak fölfelé a penészfoltok, mert a falak alápincézés híjján, a talajtól nincsenek szigetelve. Az árnyékszék rendesen külön kis fabódé az udvarban. Ilyen a házak 70%-a. Maga a ház az út felé rendesen keskeny, egy-két ablakos homlokzattal néz és hosszában az út tengelyére merőlegesen épül. A homlokzat előtt rendesen kis kert védi az épületet az út porától. Ide néz a nagyobb, kétablakos, szebben berendezett szoba, ahol vendéget fogadnak. Az udvarba mélyen benyúló hosszú épület középrészét a konyha foglalja el, végül jön az utcától legtávolabb fekvő kisebb, rendesen egyablakos fűtött lakószoba, ahol az egész család lakik és alszik. A másik parádés szobát nem fűtik, ez pazarlás volna. A mezőgazdasági munkás ugyanúgy egy szobában lakik, második parádés szobája azonban nincs. Csak ez a különbség közte és a módosabb gazda között. Magam tapasztalatból ismerem a tanyai és falusi nép hihetetlenül egészségtelen és járványterjesztő lakásmódját, melyhez még a jómódú réteg is nyakasan ragaszkodik és évtizedek óta küzdök ennek megváltoztatásáért. Ma már a vidéki orvosok mindenfelől hangoztatják a magyar nép hiányzó lakáskultúráját és ennek veszedelmeit. Vertföldes padlóval bíró szobát még akkor se lehet tisztán tartani, ha egy vagy két ember lakja, hát még ahol a férfiak az istállóból, a nők a baromfiudvarból hordják lábukon a szenynyet a szobába, amelyben gyerekek játszanak és férfiak köpködnek. Persze, a fekete földön mindez nem látszik, így hát seperni sem kell. A hideg nyirkos vályogfalról pedig iskolás gyermekek quarckezelése Dunakeszin