Búvár, 1936 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1936-02-01 / 2. szám

116 kapcsolódásáról. Langer Eichbaum elméleté­vel szemben nem a jól vagy rosszul össze­állított statisztika, illetőleg ellenstatisztika a fontos, hanem a kérdés helyes beállítása a döntő. Lángész és elmebaj nem hozható okozati, csak esetleg eredetbeli összefüggésbe. Nem az a kérdés, hogy a pszichopátia a lángész kísérő tünete, segítő tényezője vagy kelléke-e? Lehet ugyan gyakori velejárója, de nem lényege. «Egy művész-zseni valami kevés plusszal több, mint a normális ember, s nagyon sok mínusszal kevesebb Mivel azonban ezek nem egynemű mennyiségek, s egyneműekké nem változtathatók, sohse lehet az egyenletet megoldani». (Ady naplójegyzete.) A társadalom szempontjából mindenképpen pozitív teremtőképességet éppúgy biológiai távlatból kell nézni, mint az életrevalóság és életképesség tekintetében gyakran negatív tulajdonságokat. Ezt az egész kérdést az öröklődéstan és az extrém változatok bioló­giájának szemléletéből lehet csak áttekinteni. Örökléskutatás és alkatelemzés sokkal többet jelent Kretschmer és Langer Eichbaum egyesí­tett elméleténél. Az öröklés kérdésével és ki­mutatásával vagy túl egyszerűen bánnak az ú. n. «pathográfiák»-ban vagy egyáltalában mellőzik. A közvetlenül felmenő és lemenő ág követése egy vagy két nemzedéknél, még nem genealógia. Igaz, hogy egyetlen lángész csa­ládfájának hiánytalan kikutatása legalább annyi munkát jelent, mint a pathográfiák összeállítása és megírása. Legfőbb ideje volna és sok más szempontból is fontos, hogy magyar örökléskutató intézet létesüljön. Külön e célra kiképzett búváraira vár a feladat, hogy kikutassák a magyar géniusz eredetét, a magyar szellem legnagyobbjainak és min­den kitűnőségének ősi elemeit. Évtizedek kutatásainak eredményéből majd elkészül­het azután egy-egy pathográfia. Szirmay- Pulszky az úttörők elszánt bátorságával kezdte meg a munkát , kijelölte az utat, meg­látta és megmutatta a problémákat. Mindez tehát nem a szerzővel, hanem for­rásaival szemben megállapított nézeteltérés. Szirmay-Pulszky szerénységével, alapossá­gával csak nagylátókörű tudása és rendkívüli tehetsége vetekedhetik. Megállapításai hatá­rozottak, mert állításait mindig indokolja és bizonyítja. Lelkiismerete és óvatossága csak olyan adatokat használ fel, melyek nyomta­tásban már valahol megjelentek. Ez a nagy­vonalú és nagyjelentőségű könyv hézagpótló mind a két határterületen. Ahogy idegen nyelven világos és élvezetes formában idege­nekkel is meg tudja láttatni, értetni a magyar szellemi élet eleven áramlásának irányító alakjait, éppúgy a másik határban járatla­nokat szinte otthonossá teszi a lélektan és alkattan nagy kérdéseiben. Itt felmerülhet még az a probléma, hogy a természettudományi és szellemtörténeti ha­tárkérdésekben melyik a kívánatosabb és könnyebb megoldás? Az-e például, ha orvos szakemberek az irodalom és művészettörté­neti perspektívát és szemléletet, vagy irodal­márok a biológiai gondolkodás nézőpontját sajátítják el? Az ilyen széles érdeklődési körre joggal igényt tartó kérdésekben a nagyközön­ség szívesebben látja és inkább elfogadja a természettudomány álláspontját akkor, ha azt a szellemtörténeti gondolkodásmód cso­magolásában kapja. E mellett Szirmay- Pulszky könyvének két remekbe írt fejezete (Adyról és a Bolyaiakról) is azt bizonyítja, hogy a tudományos kutatás számára az egy­korú szakemberek nyilvánosságra került, sokszor felületes, összefogó adatainál és gyak­ran ellentmondó kórmegállapításainál többet jelent a megbízható életrajzíró, aki ugyan nem ismeri fel a bajt és tüneteit, de hűen leírja a megnyilatkozásait. Szirmay-Pulszky a rendelkezésére álló eszközökkel nagyszerűen oldotta meg kettős feladatát. Tudományos és irodalmi sikerén kívül munkájának máris van több gyakor­lati eredménye. A külföldi szakirodalomba belevitte a magyar adatokat. Felhívta a a művelt világ figyelmét a magyar szellemi élet káprázatos csillaghullására. Járatlanok­nak és szakembereknek egyaránt használható új utat tört a magyar irodalom és művészet rengetegébe, tehetség és terheltség kérdései­nek útvesztőibe. Tájékoztatásra mindenütt megjelölte a megoldásra váró feladatokat. Erasmus Darwin unokája, Galton, a Heredi­tary Genius szerzője szívesen alkalmazta az összetett fényképezés, «Composite Portraits» módszerét. Egy lemezen sok személy jelleg­zetességét örökítette meg. így kapta meg egy család vagy nemzet átlag­képét. Szirmay- Pulszky (Pulszky Ferenc unokája) a magyar szellemi élet sajátos jellegének összetett ké­pét sokkal tökéletesebben és finomabban rajzolja meg. Szellemóriásaink alakjában és alkotásában meglátja és megláttatja a ma­gyar géniusz alaptulajdonságait ; a magyar irodalom és művészet alapvonásaiként pedig elénk vetíti a­ magyar ember természetét. Munkácsy Mihály

Next