Búvár, 1936 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1936-02-01 / 2. szám
116 kapcsolódásáról. Langer Eichbaum elméletével szemben nem a jól vagy rosszul összeállított statisztika, illetőleg ellenstatisztika a fontos, hanem a kérdés helyes beállítása a döntő. Lángész és elmebaj nem hozható okozati, csak esetleg eredetbeli összefüggésbe. Nem az a kérdés, hogy a pszichopátia a lángész kísérő tünete, segítő tényezője vagy kelléke-e? Lehet ugyan gyakori velejárója, de nem lényege. «Egy művész-zseni valami kevés plusszal több, mint a normális ember, s nagyon sok mínusszal kevesebb Mivel azonban ezek nem egynemű mennyiségek, s egyneműekké nem változtathatók, sohse lehet az egyenletet megoldani». (Ady naplójegyzete.) A társadalom szempontjából mindenképpen pozitív teremtőképességet éppúgy biológiai távlatból kell nézni, mint az életrevalóság és életképesség tekintetében gyakran negatív tulajdonságokat. Ezt az egész kérdést az öröklődéstan és az extrém változatok biológiájának szemléletéből lehet csak áttekinteni. Örökléskutatás és alkatelemzés sokkal többet jelent Kretschmer és Langer Eichbaum egyesített elméleténél. Az öröklés kérdésével és kimutatásával vagy túl egyszerűen bánnak az ú. n. «pathográfiák»-ban vagy egyáltalában mellőzik. A közvetlenül felmenő és lemenő ág követése egy vagy két nemzedéknél, még nem genealógia. Igaz, hogy egyetlen lángész családfájának hiánytalan kikutatása legalább annyi munkát jelent, mint a pathográfiák összeállítása és megírása. Legfőbb ideje volna és sok más szempontból is fontos, hogy magyar örökléskutató intézet létesüljön. Külön e célra kiképzett búváraira vár a feladat, hogy kikutassák a magyar géniusz eredetét, a magyar szellem legnagyobbjainak és minden kitűnőségének ősi elemeit. Évtizedek kutatásainak eredményéből majd elkészülhet azután egy-egy pathográfia. Szirmay- Pulszky az úttörők elszánt bátorságával kezdte meg a munkát , kijelölte az utat, meglátta és megmutatta a problémákat. Mindez tehát nem a szerzővel, hanem forrásaival szemben megállapított nézeteltérés. Szirmay-Pulszky szerénységével, alaposságával csak nagylátókörű tudása és rendkívüli tehetsége vetekedhetik. Megállapításai határozottak, mert állításait mindig indokolja és bizonyítja. Lelkiismerete és óvatossága csak olyan adatokat használ fel, melyek nyomtatásban már valahol megjelentek. Ez a nagyvonalú és nagyjelentőségű könyv hézagpótló mind a két határterületen. Ahogy idegen nyelven világos és élvezetes formában idegenekkel is meg tudja láttatni, értetni a magyar szellemi élet eleven áramlásának irányító alakjait, éppúgy a másik határban járatlanokat szinte otthonossá teszi a lélektan és alkattan nagy kérdéseiben. Itt felmerülhet még az a probléma, hogy a természettudományi és szellemtörténeti határkérdésekben melyik a kívánatosabb és könnyebb megoldás? Az-e például, ha orvos szakemberek az irodalom és művészettörténeti perspektívát és szemléletet, vagy irodalmárok a biológiai gondolkodás nézőpontját sajátítják el? Az ilyen széles érdeklődési körre joggal igényt tartó kérdésekben a nagyközönség szívesebben látja és inkább elfogadja a természettudomány álláspontját akkor, ha azt a szellemtörténeti gondolkodásmód csomagolásában kapja. E mellett Szirmay- Pulszky könyvének két remekbe írt fejezete (Adyról és a Bolyaiakról) is azt bizonyítja, hogy a tudományos kutatás számára az egykorú szakemberek nyilvánosságra került, sokszor felületes, összefogó adatainál és gyakran ellentmondó kórmegállapításainál többet jelent a megbízható életrajzíró, aki ugyan nem ismeri fel a bajt és tüneteit, de hűen leírja a megnyilatkozásait. Szirmay-Pulszky a rendelkezésére álló eszközökkel nagyszerűen oldotta meg kettős feladatát. Tudományos és irodalmi sikerén kívül munkájának máris van több gyakorlati eredménye. A külföldi szakirodalomba belevitte a magyar adatokat. Felhívta a a művelt világ figyelmét a magyar szellemi élet káprázatos csillaghullására. Járatlanoknak és szakembereknek egyaránt használható új utat tört a magyar irodalom és művészet rengetegébe, tehetség és terheltség kérdéseinek útvesztőibe. Tájékoztatásra mindenütt megjelölte a megoldásra váró feladatokat. Erasmus Darwin unokája, Galton, a Hereditary Genius szerzője szívesen alkalmazta az összetett fényképezés, «Composite Portraits» módszerét. Egy lemezen sok személy jellegzetességét örökítette meg. így kapta meg egy család vagy nemzet átlagképét. Szirmay- Pulszky (Pulszky Ferenc unokája) a magyar szellemi élet sajátos jellegének összetett képét sokkal tökéletesebben és finomabban rajzolja meg. Szellemóriásaink alakjában és alkotásában meglátja és megláttatja a magyar géniusz alaptulajdonságait ; a magyar irodalom és művészet alapvonásaiként pedig elénk vetíti a magyar ember természetét. Munkácsy Mihály