Búvár, 1937 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1937-09-01 / 9. szám
TÁVOLSÁGOK A VILÁGEGYETEMBEN Írta KULIN GYÖRGY Annak az izgalmas, — és a felfedések egész sorától eleven tudománynak — amelyet összefoglalóan csillagászatnak nevezünk, egyik legérdekesebb fejezete az égitestek távolságának meghatározása. Itt különösen két dolog lepi meg az embert. Elsősorban a roppant méretek, —• amelyeket a földi viszonylatokhoz szokott értelmünk nem is tud érzékelni, mert nincsenek rá fogalmaink, — másodsorban pedig az emberi értelem leleményessége, — amellyel a jelenségek között összefüggéseket kutatott fel, hogy azokat a távolságmeghatározások szolgálatába állítsa. A gyakori kérdés, amely fel szokott merülni, van-e egyáltalában mód arra, hogy az égitestek távolságát meghatározzuk? S erre azt kell felelnünk, hogy rövid tájékoztató cikk keretében fel sem lehet sorolni a rendelkezésre álló módszereket s csak a jelentősebbekre lehet rámutatni. Az egyik legfontosabb és egyben legrégibb módszer alapelvét igen könnyen érthetővé teszi a két szemmel való látás. Helyezkedjünk úgy el, hogy a szoba fala tőlünk körülbelül 1 méterre legyen (1. kép), s tartsunk szemünk elé (1, 2) körülbelül 30 centiméterre egy hegyes tárgyat (A). Ha most hol a jobb, hol a bal szemünkkel külön nézzük e tárgyat (a másik szemünket mindig behúnyva), észrevesszük, hogy azt a falra vetítve nem egy helyen látjuk (az 1. képen az 1' és 2' pont) és hogy minél tovább visszük szemünktől a tárgyat (tegyük fel, hogy 1 helyig visszük), annál kisebb lesz a falon az elmozdulás (1", 2"). Ha távoli torony csúcsát nézzük így, az égboltra vetített helyzetben nem látunk eltolódást. Ennek oka két szemünk egymástól való kicsiny távolsága a torony távolságához képest. Ismét eltolódást észlelünk (most már két szemmel egyszerre is nézhetünk), ha jobbra, vagy balra odébbmegyünk. Az A, illetve a B-nél keletkező szöget parallaxis szögnek, az 1' 2", illetve az 1" 2" távolságokat parallaktikus eltolódásnak nevezzük. Fontos azonban hozzátenni, hogy milyen alaptávolságra vonatkoznak. Jelen esetben a két szem egymástól való távolságára, illetve a torony esetében arra a távolságra, amennyivel helyünket változtattuk. A két szemmel való nézés alapján úgy tudunk távolságokat becsülni, hogy a parallaxisnak nevezett szöget agyunk öntudatlanul is érzékeli és annak megfelelően kelti bennünk a távolság érzetét. Alkalmazzuk most előbbi példánkat az égitestekre (2. kép). Jelentse 1. és 2. a Föld felületének két távollevő pontját, a Holdat és a az égboltot. Ismerve a Föld két pontja között levő d távolságot és a d vonalon az 1. és 2. pontoknál lemérhető szögeket, ismeretessé válik az A-nál keletkező parallaxis szög is és ezek segítségével egyszerű trigonometriai számítással meghatározható az .4-ig terjedő vonal hossza, s ez nem más, mint a Hold távolsága. Ez után Ptolemaeus már ezelőtt 1800 évvel meghatározta a Hold tőlünk való távolságát s az általa kapott érték alig 10,000 kilométerrel tér el az újabban kapott 384,400 kilométeres távolságtól, ami az akkori technikai felszereléseket tekintve rendkívül jó eredménynek mondható. A 2. képen az 1. és 2-ed jelzett pontokul a valóságban Berlint és a délafrikai Jóreménység fokát választották. Ez utóbbi helyen éppen a Hold távolság meghatározásának céljából építtetett az angol kormány csillagvizsgálót. A bolygók közül csak a legközelebbi Venus és a Mars távolságát lehet ezzel a módszerrel meghatározni. A távolabbi bolygókét még az esetben sem, ha a Föld két ellentétes pontját összekötő egyenest, a Föld 12,757 kilométeres átmérőjét választanák alapvonalul. Azonban, mint látni fogjuk, éppen elegendő ha csak egy bolygó távolságát ismerjük, mert ebből a többi is könnyen kiszámítható. Kepler harmadik törvénye értelmében ugyanis két bolygó keringési idejének négyzete úgy aránylik egymáshoz, mint a Naptól való távolságaik harmadik hatványa. Mivel a bolygók keringési idejét igen nagy pontossággal ismerjük, a Naptól való távolságaik is kiszámíthatók. Ez alkalommal tehát a keringési időt használjuk fel a távolság meghatározására. Újabban ennek a módszernek a kihasználása szempontjából nagy jelentősége van az Eros nevű kisbolygónak, mely kedvező esetben 22 millió kilométerre közelíti meg a Földet. Távolságának ismerete módot ad a Föld-Nap távolság pontos meghatározására. A sokféle módszer közül, melyekkel a Nap távolságát meg lehet határozni, a Venusátmeneteket említjük fel, mert jelentőségük mellett magyar szempontból is figyelemreméltók. Minden 121 és fél évben kétszer történik meg, hogy a Venus a Nap korongja előtt elvonul. Ezek azok az idők, amikor a Venus legközelebb kerül a Földhöz s így az előbbi módszert ekkor lehet legelőnyösebben alkalmazni. A Venusnak a Föld-átmérőre vonatkoztatott parallaxisa ekkor a legnagyobb s így legpontosabban mérhető. A Venus-távolság ismeretével Kepler törvényéből adódik a Nap távolsága. Az 1796-iki Venus-átvonulás megfigyelésére, VII. Keresztély dán király meghívására neves csillagászunk, Hell Miksa jezsuita Sajnovits nevű rendtársa kíséretében elment Varsóba. Észlelési adataiból az akkor elfogadott nap- B43