Búvár, 1937 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1937-09-01 / 9. szám

TÁVOLSÁGOK A VILÁGEGYETEMBEN Írta KULIN GYÖRGY Annak az izgalmas, — és a felfedések egész sorától eleven tudománynak — ame­lyet összefoglalóan csillagászatnak nevezünk, egyik legérdekesebb fejezete az égitestek távolságának meghatározása. Itt különösen két dolog lepi meg az embert. Elsősorban a roppant méretek, —• amelyeket a földi viszonylatokhoz szokott értelmünk nem is tud érzékelni, mert nincsenek rá fogalmaink, — másodsorban pedig az emberi értelem lele­ményessége, — amellyel a jelenségek között összefüggéseket kutatott fel, hogy azokat a távolságmeghatározások szolgálatába állítsa. A gyakori kérdés, amely fel szokott merülni, van-e egyáltalában mód arra, hogy az égitestek távolságát meghatározzuk? S erre azt kell felelnünk, hogy rövid tájékoztató cikk keretében fel sem lehet sorolni a rendel­kezésre álló módszereket s csak a jelentő­sebbekre lehet rámutatni. Az egyik legfontosabb és egyben legrégibb módszer alapelvét igen könnyen érthetővé teszi a két szemmel való látás. Helyezkedjünk úgy el, hogy a szoba fala tőlünk körülbelül 1 méterre legyen (1. kép), s tartsunk szemünk elé (1, 2) körülbelül 30 centiméterre egy hegyes tárgyat (A). Ha most hol a jobb, hol a bal szemünkkel külön nézzük e tárgyat (a másik szemünket mindig behúnyva), észrevesszük, hogy azt a falra vetítve nem egy helyen látjuk (az 1. képen az 1' és 2' pont) és hogy minél tovább visszük szemünktől a tárgyat (tegyük fel, hogy 1­­ helyig visszük), annál kisebb lesz a falon az elmozdulás (1", 2"). Ha távoli torony csúcsát nézzük így, az égboltra vetített helyzetben nem látunk eltolódást. Ennek oka két sze­münk egymástól való kicsiny távolsága a to­rony távolságához képest. Ismét eltolódást ész­lelünk (most már két szemmel egyszerre is néz­hetünk), ha j­obbra, vagy balra odébbmegyünk. Az A, illetve a B-nél keletkező szöget parallaxis szögnek, az 1' 2", illetve az 1" 2" távolságokat parallaktikus eltolódásnak ne­vezzük. Fontos azonban hozzátenni, hogy milyen alaptávolságra vonatkoznak. Jelen esetben a két szem egymástól való távolsá­gára, illetve a torony esetében arra a távol­ságra, amennyivel helyünket változtattuk. A két szemmel való nézés alapján úgy tudunk távolságokat becsülni, hogy a paral­laxisnak nevezett szöget agyunk öntudat­lanul is érzékeli és annak megfelelően kelti bennünk a távolság érzetét. Alkalmazzuk most előbbi példánkat az égi­testekre (2. kép). Jelentse 1. és 2. a Föld felüle­tének két távollevő pontját,­­ a Holdat és a az égboltot. Ismerve a Föld két pontja között levő d távolságot és a d vonalon az 1. és 2. pon­toknál lemérhető szögeket, ismeretessé válik az A-nál keletkező parallaxis szög is és ezek segít­ségével egyszerű trigonometriai számítással meghatározható az .4-ig terjedő vonal hossza, s ez nem más, mint a Hold távolsága. Ez után Ptolemaeus már ezelőtt 1800 évvel meghatározta a Hold tőlünk való távolságát s az általa kapott érték alig 10,000 kilométerrel tér el az újabban kapott 384,400 kilométeres távolságtól, ami az akkori tech­nikai felszereléseket tekintve rendkívül jó eredménynek mondható. A 2. képen az 1. és 2-ed jelzett pontokul a valóságban Berlint és a délafrikai Jóreménység fokát választották. Ez utóbbi helyen éppen a Hold távolság meg­határozásának céljából építtetett az angol kormány csillagvizsgálót. A bolygók közül csak a legközelebbi Venus és a Mars távolságát lehet ezzel a módszerrel meghatározni. A távolabbi bolygókét még az esetben sem, ha a Föld két ellentétes pontját összekötő egyenest, a Föld 12,757 kilomé­teres átmérőjét választanák alapvonalul. Azonban, mint látni fogjuk, éppen elegendő ha csak egy bolygó távolságát ismerjük, mert ebből a többi is könnyen kiszámítható. Kepler harmadik törvénye értelmében ugyanis két bolygó keringési idejének négyzete úgy aránylik egymáshoz, mint a Naptól való távolságaik harmadik hatványa. Mivel a bolygók keringési idejét igen nagy pontos­sággal ismerjük, a Naptól való távolságaik is kiszámíthatók. Ez alkalommal tehát a keringési időt használjuk fel a távolság meg­határozására. Új­abban ennek a módszernek a kihasználása szempontjából nagy jelentősége van az Eros nevű kisbolygónak, mely kedvező esetben 22 millió kilométerre közelíti meg a Földet. Távolságának ismerete módot ad a Föld-Nap távolság pontos meghatározására. A sokféle módszer közül, melyekkel a Nap távolságát meg lehet határozni, a Venus­­átmeneteket említjük fel, mert jelentőségük mellett magyar szempontból is figyelemre­méltók. Minden 121 és fél évben kétszer történik meg, hogy a Venus a Nap korongja előtt elvonul. Ezek azok az idők, amikor a Venus legközelebb kerül a Földhöz s így az előbbi módszert ekkor lehet legelőnyösebben alkalmazni. A Venusnak a Föld-átmérőre vonatkoztatott parallaxisa ekkor a legna­gyobb s így legpontosabban mérhető. A Venus-távolság ismeretével Kepler törvényé­ből adódik a Nap távolsága. Az 1796-iki Venus-átvonulás megfigyelésére, VII. Keresz­­tély dán király meghívására neves csillagá­szunk, Hell Miksa jezsuita Sajnovits nevű rendtársa kíséretében elment Var­sóba. Ész­lelési adataiból az akkor elfogadott nap- B43

Next