Búvár, 1943 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI Ara EGÉSZ ÉVRE P 9-60 EGYES SZÁM ÁRA 90 FILLÉR Megjelenik havonta SZERKESZTŐSÉG BUDAPEST, IV., REÁLTANODA-U. 5. Telefon: 186-617,185-618 KIADÓHIVATAL IV., EGYETEM-U. 4. 1943. JANUÁR IX. ÉVF. 1. SZÁM FONTOSABB BIOLÓGIAI MEGÁLLAPÍTÁSOK* Irta DARÁNYI GYULA A nem tiszta vízen — például fürdővízen, sok uszodában is — láthatjuk, hogy felzavaráskor el nem oszló buborékok úsznak a felületen. Sokszor a víz felülete csaknem habosnak látszik. Ha ivóvizet pohárba öntve azt látjuk, hogy a buborékok ilyenkor sokáig megmaradnak, akkor már a víz gyanús szennyezésre (esetleg a pohár nem tiszta!). A szennyanyagok egy része ugyanis úgynevezett hidrofil kolloidokból áll. Ezek a kolloidok pedig a habzás tüneményét mutatják. Magyarázatul megemlíthetem, hogy a kismolekulájú vegyületekkel, mint amilyenek a sók, cukor stb., vagyis az úgynevezett kristalloidokkal szemben vannak a nagy molekulájú vegyületek, úgynevezett kolloidok, amilyenek a fehérje, gelatina, szappanok, amelyek sokszor vizet is felvesznek (hidrofil tulajdonságúak), megduzzadnak, habot alkotnak. Az említett jelenséget felhasználtam arra, hogy helyszínen való vizsgálatkor az ivóvíz tisztaságára következtetést vonjak. Megfelelő kémcsőben való rázáskor ugyanis a tiszta víz azonnal eloszló buborékokat alkot. Ezzel szemben nem tiszta vízben a szennyezettség foka szerint rázáskor 2—4 másodpercig is megmaradó buborékok keletkeznek (Deutsche m. Wschr. i. sz. 1925). * Már 1910 körül észrevette Fabraeus upsalai tudós, hogy a sejt- és szövetszéteséssel járó folyamatokban — amilyen a tuberkulózis e genyedések — az alvadást gátló szerrel kezelt vérben a vörösvérsejtek leülepedése gyorsabban történik (1. kép). 1920-ban sikerült kimutatnom, hogy ez a jelenség elsősorban a vérsavó fehérjemolekuláinak megváltozása miatt történik. A vérsavóban a könnyebben kicsapódó fehérjék (globulinok) megszaporodnak, a nehezen kicsapódók (albuminok) rovására a vérsavó fehérjeszerkezetének a nagyobb molekulájú fehérjék felé eltolódása, mintegy eldurvulása áll be. Az ilyen, betegtől származó vérsavó hővel, fehérjealvasztó fizikai és kémiai behatásokkal szemben gyorsabb megalvadást, illetve csapadékképződést mutat, mert diszperzitása csökken. Mélyebbre ható betegségi elváltozások tehát már a vérsavó szerkezetében megmutatkoznak. Eljárást dolgoztam ki tehát (62 Celsius fokos vízfürdő és alkohol kombinálva), amely alkalmas arra, hogy általa ilyen sejtszétesési folyamatok jelenléte főleg a tuberkulózis aktivitása, ezen könnyebb kicsaphatóság alapján, kimutatható legyen. Ez pedig fontos körülmény, mert a gümőkóresetek nagyobb része nem aktív, hanem látens folyamat. Az eljárás így tuberkulózisban a vérsavó fokozott labilitását mutatja meg. Megállapítás és eljárásom kiinduló pontja lett nagyszámú úgynevezett labilitási reakciónak (Vernes, Costa, Weltmann, Takata stb.), amelyek sajnos sokszor az én alapvető kísérleteim említése nélkül jelentek meg (Deutsche m. Wschr. 1922., Bethr.z. Klinik d. Tuberkulose 1928., * Ez a cikk egyidejűen a Scientia hasábjain franciául jelenik meg. A nagytekintélyű nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztősége megkérte ugyanis Darányi Gyula professzort, a Pázmány Péter Tudományegyetem közegészségtani intézetének igazgatóját, hogy számoljon be a nemzetközi tudományos világnak újabb kutatásai eredményeiről. Ezt a magyar szempontból nagyjelentőségű megtisztelő kérést a szerző Néhány fontosabb biológiai megállapítás és általános érdekű vizsgálat intézetemből című dolgozatával teljesítette. A magyar szövegből helyszűke miatt kihagytuk a tartalmat összegező bevezetést és az egyetemi hallgatók kötelező egészségvizsgálatának ismertetését, mert erről a Búvárban már többször szó esett. Az egyes kérdéseknek részletes leírása a zárójelben idézett tudományos folyóiratokban található meg. A szerkesztő: I