Búvár, 1943 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-01 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI Ara EGÉSZ ÉVRE P 9-60 EGYES SZÁM ÁRA 90 FILLÉR Megjelenik havonta SZERKESZTŐSÉG BUDAPEST, IV., REÁLTANODA-U. 5. Telefon: 186-617,185-618 KIADÓHIVATAL IV., EGYETEM-U. 4. 1943. JANUÁR IX. ÉVF. 1. SZÁM FONTOSABB BIOLÓGIAI MEGÁLLAPÍTÁSOK* Irta DARÁNYI GYULA A nem tiszta vízen — például fürdő­vízen, sok uszodában is — láthatjuk, hogy felzavaráskor el nem oszló buborékok úsznak a felületen. Sokszor a víz felülete csaknem habosnak látszik. Ha ivóvizet pohárba öntve azt látjuk, hogy a buboré­kok ilyenkor sokáig megmaradnak, akkor már a víz gyanús szennyezésre (esetleg a pohár nem tiszta!). A szennyanyagok egy része ugyanis úgynevezett hidrofil kol­loidokból áll. Ezek a kolloidok pedig a habzás tüneményét mutatják. Magyarázatul megemlíthetem, hogy a kismolekulájú vegyületekkel, mint amilye­nek a sók, cukor stb., vagyis az úgyneve­zett kristalloidokkal szemben vannak a nagy molekulájú vegyületek, úgynevezett kolloidok, amilyenek a fehérje, gelatina, szappanok, amelyek sokszor vizet is fel­vesznek (hidrofil tulaj­donságúak), meg­duzzadnak, habot alkotnak. Az említett jelenséget felhasználtam arra, hogy helyszínen való vizsgálatkor az ivóvíz tisztaságára következtetést von­jak. Megfelelő kémcsőben való rázáskor ugyanis a tiszta víz azonnal eloszló bu­borékokat alkot. Ezzel szemben nem tiszta vízben a szennyezettség foka sze­rint rázáskor 2—4 másodpercig is meg­maradó buborékok keletkeznek (Deutsche m. Wschr. i. sz. 1925). * Már 1910 körül észrevette Fabraeus upsalai tudós, hogy a sejt- és szövetszét­­eséssel járó folyamatokban — amilyen a tuberkulózis e genyedések — az alvadást gátló szerrel kezelt vérben a vörösvér­­sejtek leülepedése gyorsabban történik (1. kép). 1920-ban sikerült kimutatnom, hogy ez a jelenség elsősorban a vérsavó fehérjemolekuláinak megváltozása miatt történik. A vérsavóban a könnyebben ki­csapódó fehérjék (globulinok) megszapo­rodnak, a nehezen kicsapódók (albuminok) rovására a vérsavó fehérjeszerkezetének a nagyobb molekulájú fehérjék felé eltoló­dása, mintegy eldurvulása áll be. Az ilyen, betegtől származó vérsavó hővel, fehérje­­alvasztó fizikai és kémiai behatásokkal szemben gyorsabb megalvadást, illetve csapadékképződést mutat, mert diszper­­zitása csökken. Mélyebbre ható betegségi elváltozások tehát már a vérsavó szerke­zetében megmutatkoznak. Eljárást dolgoztam ki tehát (62 Celsius fokos vízfürdő és alkohol kombinálva), amely alkalmas arra, hogy általa ilyen sejtszétesési folyamatok jelenléte főleg a tuberkulózis aktivitása, ezen könnyebb ki­­csaphatóság alapján, kimutatható legyen. Ez pedig fontos körülmény, mert a gümő­­kóresetek nagyobb része nem aktív, ha­nem látens folyamat. Az eljárás így tuber­kulózisban a vérsavó fokozott labilitását mutatja meg. Megállapítás és eljárásom kiinduló pontja lett nagyszámú úgyneve­zett labilitási reakciónak (Vernes, Costa, Weltmann, Takata stb.), amelyek sajnos sokszor az én alapvető kísérleteim emlí­tése nélkül jelentek meg (Deutsche m. Wschr. 1922., Bethr.z. Klinik d. Tuberkulose 1928., * Ez a cikk egyidejűen a Scientia hasábjain franciául jelenik meg. A nagytekintélyű nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztősége megkérte ugyanis Darányi Gyula pro­fesszort, a Pázmány Péter­ Tudományegyetem közegészségtani intézetének igazgatóját, hogy számoljon be a nemzetközi tudományos világnak újabb kutatásai eredményeiről. Ezt a magyar szempontból nagyjelentőségű megtisztelő kérést a szerző Néhány fontosabb biológiai megállapítás és általános érdekű vizsgálat intézetemből című dolgozatával teljesítette. A magyar szövegből helyszűke miatt kihagytuk a tartalmat összegező bevezetést és az egyetemi hallgatók kötelező egészségvizsgálatának ismertetését, mert erről a Búvárban már többször szó esett. Az egyes kérdéseknek részletes leírása a zárójelben idézett tudo­mányos folyóiratokban található meg. A szerkesztő: I

Next