Búvár, 1944 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1944-01-01 / 1. szám

lenségi ellenállása, mely azonban a centri­fugál erő okozta billenő hatással szemben elenyésző. Ismeretes, hogy a bicikli gyor­sabb haladáskor könnyebben tartja meg eredeti irányát és állását, míg lassú moz­gáskor pörgettyű módjára viselkedik. Egy más példa a pörgettyű mozgásra a vont csövű ágyúból kilőtt lövedék oldal­irányú eltérése. Ha a levegő nem gyako­rolna ellenállást, akkor a lövedék meg­tartaná forgási tengely eredeti irányát. De mivel a lövedéket a levegő ellenállása annak súlypontja alatt támadja, nyomaték származik, mely a lövedéket a röppálya irányában csúcsával emelni igyekszik. Ez a forgatás a lövedéket, mely hossztengelye körül való forgását megtartani igyekszik, precessziós mozgásra kényszeríti, úgyhogy a lövedék eredeti mozgási irányától eltér és pedig balirányú forgáskor felülről nézve jobb felé.­­ A bumeráng (5. rajz.) ívalakú hajító fegyver, melyet Ausztrália bennszülöttei nagyon ügyesen kezelnek, mégpedig oly módon, hogy nemcsak dobják, hanem for­gatják, úgyhogy a levegőben elliptikus pályát ír le és kiindulási pontjához ismét visszatér. Mivel a szerszám függélyes ten­gely körül forog, a bumeráng két végén egyenlőtlen lesz a levegő ellenállása, mivel B-nél a haladó sebesség a forgó vd sebes­séggel egyenlő irányú, míg A-nál azzal ellenkező irányú. A sebességeket tehát B-nél összegezni, A-nál pedig egymásból le kell vonni, úgyhogy a légrészecskék reakciója A-nál, nagyobb, mint B-nél. Ebből nyomaték származik, mely a bu­merángot A-nál emelni igyekszik és pre­cessziós mozgásra kényszeríti, úgyhogy a légpárnán mint ferde lejtőn, először előre, azután pedig hátrafelé mozog. A legnagyobbszerű tünemény, mely a pörgettyű hatásával magyarázható, a Föld tengelyének precessziós mozgása, melyet Hipparchos alexandriai csillagász már a Kr. e. 146. évben megfigyelt és helyesen magyarázott. Ő ugyanis észrevette, hogy az összes csillagoknak a tavaszponttól számított és az ekliptikán mért távolsága, a csillagoknak úgynevezett hosszúsága, évenként körülbelül egy perccel, pontosan 5026 "-cel növekszik. Hipparchos ezt a jelenséget a tavaszpontnak az ekliptikán történő és az évi napmozgással ellentétes irányú eltolódásával magyarázta. A jelen­séget úgy lehet magyarázni, hogy a Föld, pályáján való mozgása közben tengelyének irányát mint óriási pörgettyű mindenkor megtartani igyekszik, de erre nem képes, mivel az Egyenlítő körül kissé meg van duzzadva és a Föld és a Hold kölcsönös vonzása nyomatékot eredményez, mely a pörgettyűszerű mozgást idézi elő. A jelen­séget még bonyolultabbá teszi a Föld tengelyének 19 év alatt véghez menő cse­kély kilengése, az úgynevezett nutáció, minek folytán az égi sark finoman csipké­zett hullámos vonalat ír le. Ennek a moz­gásnak fő oka, hogy a Hold pályája a Föld Egyenlítőjével néha 29 foknyi, néha pedig 18 foknyi szöget alkot, ami 19 éves idő­szakban ismétlődik. A pörgettyűnek azt a sajátságát, hogy forgási tengelyének irányát megtartani igyekszik, és annak változtatásával szem­ben nagy ellenállást fejt ki, számos techni­kai alkotásban értékesítették, így többek között a hajókompassz szerkesztésekor. A mágneses kompasz ugyanis olyan hajón, melynek sok a vasalkatrésze, nem nagyon megbízható, mert a vasrészek vonzása érezhetően befolyásolja az iránytű helyzetét. Búvárhajóban pedig egyáltalá­ban nem használható a közönséges iránytű. Hosszas kísérletek után sikerült a pör­gettyűt a hajókompassz céljára felhasz­nálni a következő szerkezet alapján (6. rajz) Higannyal megtöltött edényben R úszó nyugszik, mellyel vízszintes tengellyel bíró pörgettyű van összekötve, ezt egy elektro­motor percenként igen nagy fordulattal forgatja. A pörgettyű ingaszerű felfüg­gesztése folytán bármely függélyes vagy vízszintes tengely körül szabadon kileng­­ ő. rajz

Next