Búvár, 1944 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1944-09-01 / 9. szám
hanem Széchenyinél volt a helyzet kulcsa. Csak Széchenyi menthette meg Ganzot egy tollvonással, vagy egy szóval. Ezt meg is tette, de nem akkor, amikor Kossuth levelére «lovagiasan» válaszolt, hanem ezt követőleg, amikor Kossuth iránt érzett ellenszenve lehiggadt s immár minden mellékes gondolat ködétől megtisztultan látta meg Ganz Ábrahámban a XIX. század magyar nehéziparának legerősebb támaszát, így aztán végül a gyár is elkészült s újszerű módon, újsághirdetés jelent meg róla a Pesti Hírlapban, ezzel a szöveggel: Vas- és Érc,öntő intézet. Alulírott tisztelettel jelentem a tett közönségnek, miszerint egy vas- és ércöntő intézetet állítottam fel Hildán, Király utcában, 330. sz. a. az ujjon épült élelemtár közelében és foglalatoskodni fogok minden nemű gépalkatrészek készítésével, úgyszinte építészi és dísztárgyakkal ; ennél fogva esedezem a t. ez. közönség számos megrendeléseiért, melyek elkészítését a legpontosabban véghez viendem. — Budán április 11-én 1815. (lanz A. íme a Ganz-művek első hírlapi hirdetése. De hol van Budán a Király-utca? Ezt így mappán aligha találjuk meg. A Király-utca, önkényes rövidítés Királyhalom-utca helyett, amelyből napjainkban Bem-utca lett. Ezzel az utcával párhuzamos a Ganz-utca, amelynek régi neve Kórház-utca volt. Jelenleg a Bem-utca és a Kórház-utca között találjuk a Ganz «törzsgyárát», egy patinás épületnégyszöget, amely óriások várának tűnik, ha összevetjük a környezettel. Ganz beváltotta azokat a reményeket, amelyeket Széchenyi fűzött hozzá. Különösen kitett magáért a Lánchíd építésekor. Az akkoriban szokatlanul szigorú külföldi előírás szerint készítette el a híd öntöttvaskereszttartóit. Ily nagyarányú teljesítmények mellett a művészi érzékkel is megáldott Ganz súlyt vetett — amint hirdetésében láttuk — kisebb «dísztárgyakra] is. Ilyen volt pl. az a «síma, összhangzó és ízlés tekintetében is szép vaskandalló, amelyért az 1840. évi műtárlat, élén Batthyány Lajos gráffal, a nagy ezüst érdempénzzel tüntette ki. 1848-ban hadi üzemmé alakult át a gyár és ágyúgolyókat öntött a tüzérségi felszerelésben szegény magyar honvédsereg számára. Ezért Ganz 1849-ben osztrák haditörvényszék elé is kerül. Nagyobb baja ezúttal nem esett. Gyárának lendülete még csak ezután következett el igazán : az 1850/00-as években ő kezdeményezte gyárában a kéregyntésű vasúti kerekek és vasúti keresztezések készítését, amelyet kiváló munkatársa — majd utóda — Mechwart András tökéletesített s így szerzett e kettő a Ganz gyárnak világra szóló hírnevet. A hatvanas évek magyar világában a gyár forgalma és teljesítőképessége, mindinkább növekedett. Mondhatjuk, tüneményes volt a fejlődés, amelyet a gyár alapítójának 1867-ben bekövetkezett öngyilkosságáig felmutatni nem tudott. Mert Ganz Ábrahám, aki élete végső szakában a Széchenyi utca és a Duna sor sarkán lévő háromemeletes, öntöttvas-konstrukciós bérházában lakott, egy óvatlan pillanatban kiment a lépcsőházba, átvetette magát a korláton s mire tettét észrevették, már kilehelte nemes lelkét. Miért pusztította el saját porhüvelyét ez a hatalmas pörölyű ember , mai napig tisztázatlan. Minden írás eltűnt, amely halála körülményeire világosságot vethetne. Úgy tudjuk, «pillanatnyi elmezavarban» követte el tettét. De mi idézte ezt elő ? A valószínű megfejtés az, hogy megőrölte az a szünetet nem ismerő munka, amelyet ifjúkorától halála napjáig végzett. A fiatalember gondtalan. Az öregedő tele van gondokkal. Ganz is ehez hasonlóképpen járt, minél hatalmasabb méreteket öltött üzeme, annál több lett a gondja, nyugtalanabb és idegőrlőbb lett az élete. Igaz, a gyárat mindjobban elhalmozták megrendelésekkel, de azért Ganznak a versenytársakkal is számolnia kellett. Derűlátó munkakedvében nem egyszer nyomott árakon vállalt szállításokat, amelyek a lebonyolítás alkalmával kevéssé bizonyultak jövedelmezőknek. Ilyenkor az az érzés lepte meg őt, hogy nem fog tudni kötelezettségeinek eleget tenni. Éjjel, az íróasztal mellett, számítgatások közben őrlődött fel ez a hatalmas titán, aki pörölylyel kezében, örökös helyet biztosított magának magyar hazája nehéziparának történetében. Ganz Ábrahám, a vasgyáros. (Barabás Miklós festménye)