Czipész Szaklap, 1903 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1903-01-01 / 1. szám

VI. évfolyam. szám. Budapest, 1903. január hó 1. CZIPÉSZ-SZAKLAP A MAGYARORSZÁGI CZIPÉSZEK ANYAGI- ÉS SZAKÉRDEKEIT KÉPVISELŐ KÖZLÖNY. AZ ELSŐ BUDAPESTI MAGÁN CZIPESZ-SZAKISKOLA HIVATALOS LAPJA. Előfizetési árak : Egész évre . . 8 kor.­­ Negyedévre . . 2 kor. Félévre . . . . 4 „­­ Egyes szám ára 40 fill. Apró­hirdetések egyszeri közlése 1 korona Nyilttér és reklámok petit szedésnél 6 kor. Felelős szerkesztő : BOCH JÓZSEF Czipészmester és szaktanár, a Czipész­ Szakiskola tulajdonosa. DEFOLD JÓZSEF, A MAGYAR CZIPÉSZ-SZAKIRODALOM MEGALAPÍTÓJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII., KLAUZÁL­ UTCZA 8. Munkatársak: SPERAY JÁNOS GYURIS ÁRPÁD, SZABÓ LAJOS, SIKORSZKY GYULA, UNGER ALAJOS. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN és 15-ÉN •1­­1-én divat, 15-én szabászati mintamelléklettel. (Párisi nagy áruház közelében.) hová a lapot illető kéziratok küldendő. Mellékletek az előfizetőknek ingyen jár. HIRDETÉSEK DÍJSZABÁS SZERINT. XI TARTALOM JEGYZÉK: Uj esztendő —Levél a szer­kesztőhöz. — Előfizetői felhívás. — Borjubőr. — Hátralékos előfizetőinkhez. — Szakoktatás. — Szabás minta mellékle­tünk.— Ipar ügyek — Közgazdaság. — Vegyes közlemények. — Szépirodalmi rész. Tárcza. — Kiadóhivatalba kapható. — Szerkesztői üzenetek. — Apró­hirdetések. — Tájékoztató. Uj esztendő. Nehéz viszonyok komor hangulatával kö­szönt be az új év. Az a nagy gazdasági, i­p­a­r­i és pénzügyi válság, mely évek óta gyötri az országot, ma sem szűnt még meg és a pusztu­lás sivár képét tárja ma is élénk A meglevő ipari vállalkozás nem talál kellő foglalkozást, iparosaink csak napról-napra élnek, keresetük alig van s a munkanélküliek száma ijesztő mérvben szaporodik és rémületbe ejti a társadalmat. Hogy útját álljuk e szomorú pusztulásnak, szükséges hogy minden erőnket, amit az általános romlás még érintetlenül hagyott, összegyűjtsük és serény harczra szervezzük. Válvetve és meg­­kettőztetett erővel kell szembe szabnunk a bal­sorssal, hogy győzelmesen elkerülhessük azt a veszélyt, a­melyben az ország már évek óta szenved. Gróf Széchenyi a legnagyobb magyar is megmondta, hogy Magyarországnak arra kell törekednie hogy ipar­állam legyen belőle. Pár­toljuk a hazai ipart az volt neki a jelszava, de fájdalom nagyon kevesen követik őt ebben. Pedig a magyar ipar életképessége abban leledzik, hogy pártoljuk mindent ami magyar készítmény, mert habár nekünk lépésről-lépésre kellett tért foglalnunk a külföld versenyével szem­ben, a magyar megmutatta, hogy a felvilágoso­dás világharc­ában az ipari tökéletesedés meze­jén megállja helyét. Új esztendő napja van ma. Szokása ez már a magyarnak, hogy ilyenkor minden jót kivan egymásnak. De kívánhatna e jóravaló iparos egyebet egymásnak ma, mint azt, hogy boldo­guljon a nemzet e nehéz válságos napokban midőn széles e hazában, oly nagy a nyomor. De puszta jó kívánság még nem menti meg az országot, de igen­is megmenti az, ha erős kéz­zel önmagunk irányítjuk sorsunkat, mert a mi érdekünk a haza érdeke. Iparosok! Fogadjátok meg a mai újév re­gején, hogy oly iparczikket nem vásároltak munka­anyagnak, mely idegenben készült, hanem mindenütt és mindenkor csak magyar áruczik­­ket kértek a kereskedőktől. Indítsatok mozgal­mat, hogy a nagy közönség ne vásároljon oly iparcikket mely idegenben készült, ellenben csak olyat vegyen, melyet magyar ember készített. Ez a mozgalom venné meg alapját a ti boldogulás­toknak, ez a mozgalom vezetné diadalra a ma­gyar ipar zászlaját, melyet magasan fennlobog­tatva tartson minden ember kezében, mert csak így lesz nagy és hatalmas az ország, ami édes Magyarországnak. Kívánjuk, hogy így legyen! Levél a szerkesztőhöz. Lapunk szerkesztőjét B­o­d­h Józsefet a nagymélt. m. kir. kereskedelmi miniszter ur , évi november hó 17-én kelt 54.270. szám­i rendeletével, kinevezte o­r­­szágos czipészeti vándor­tanítónak. Miután lapunk szerkesztője országos vándortanitói működését 1903. január 1-én megkezdi, ez alkalommal lapunk egy barátja S­p­e­r­a­y János, a következő nyílt levelet intézte szerkesztőnkhöz: Kedves barátom ! Engedd meg, hogy mint régi tisztelőd, országos czipészeti vándortanítói kinevezésedhez őszinte szerencse kivánataimat kifejezzem. Régi harczossa vagy a czipész ipar szaktanítása kérdésének. Lelked igaz melegével küzdöttél mindig

Next