Czipész Szaklap, 1923. január-július (26. évfolyam, 1-7. szám)

1923-01-01 / 1. szám

4 CZIPÉSZ-SZAKLAP Télnek idején, az elodázhatatlan magán- és közterhek roppant súlya alatt, az utóbbiaknál rámutatunk a többi itt csupán a kereseti adóra, a betegsegdzési díjakra és az e téren oktalanul kenyszerített előlegjárulékok befizetésekre, bizony mondjuk, összeoppanik a cipészipar. Hát miért van ez így, mikor a mai elfogult kormányrendszer ogainyira védi a gazdatársadalmat ? V di. minden érdeküket tüskénbokron előmozdítja az amúgy is csodálatosan megtollasodott gadákat. Pedig a dédelgetett gazdák földbirtokát a hadbavonult iparosság is védte s talán aránylag nagyobb százalékban, de mindenesetre több tudással és lelkesedéssel, mint a ma már tömöd ládafiúknak örvendő gazda „urak.“ Ezekre a „gazda urakra“ most boldogabbnál boldogabb új esztendő jár . A osztályzatba tartoznak a kisexisztenciák, vagyis azok az iparosok és kereskedői, akik akár értelmességüknél fogva, akár azért, mert e célra elegendő alkalmazottja nincs, semmiféle feljegyzés, könyvelés stb. vezetésére nem kötelezhetők. Ezeket az iparosokat és kereskedőket mentesíti az új rendelet a blokkok kiadásának kötelezettsége alól Az új rendelet január 15-ig akarja elintézni a forgalmi adó ellenőrzésének kérdését. Ez ideig tehát vagy megegyeznek az érdekelt szakmák a pénzügyigazgatósággal, vagy ha a közös tárgyalás eredményre nem vezetne, az esetben 15-én életbe fog lépni a blokkrendszer az olyan üzletekre, akiketízlelt könyvek vezetésére a törvény kötelez. Országos iparos-nagygyűlést hívott egybe az Ipartestületek Országos Szövetség vezetősége, mely december hó - án a fővárosban tartatott meg. A gyűlés állást foglalt a kormánynak mindazon sérelmes rendeletei ellen, melyeket a kormány az utóbbi időben bocsátott ki és azok a tőkeszegény kézműiparosságnak életviszonyait súlyosan megtámadják. De nemcsak egyedül az országos nagygyűlés foglakozott az iparosságot fojtogató rendeleteknek enyhítése iránt, hanem az ország különböző helyein tartottak gyűléseket az érdekelt iparosok és kereskedők s mindegyik gyűlés a rendeleteknek eredetiségében való alkalmazása ellen tiltakozott. A sérelmes rendeletek: 1. a betegpénztári előleg, 2. a munkások adójának beszedése és kezelése, 3. a blokkrendszer és végül az uzsorabíróságoknak szigorú zaklatása és ítéletei ellen való védekezés követelése stb. Az országos nagygyűlés elnökét , Pálfy Dánielt már másnap, december hó 4-én fogadta a miniszterelnök, aki az alábbi kijelentéseket tette : Ami a meghurcolt iparosokkal történt, annak a jövőben megtörténnie nem szabad s ha az ügy érdekében a gyorsított eljárás alapján kell is az árdrágító visszaéléseket elbírálni, mégis módot kell adni arra, hogy az uzsora vétségével gyanúsított iparos kellőképpen védekezhessék. Vass miniszter pedig azt a kijelentést tette, hogy a munkásbiztosítópénztári előlegre vonatkozó rendeletnek azt a részét, mely az előleget meg nem fizető iparos végrehajtását teszi lehetővé, a fizetni nem tudó iparossal szemben érvényesíteni nem fogja. A blokkrendszer tárgyában a pénzügyminiszteri államtitkár oda nyilatkozott, hogy a blokkrendszer enyhítésére vonatkozó új tervezet már kész, s annak megbeszélésére az iparosság vezéremberét magához kérte. A pénzügyminisztérium most az érdekképviseletek véleményezéseinek hatása alatt megvizsgálás alá vette a blokkrendszerre vonatkozó rendeletet s azt egy új, részletes s bizalmas rendelettel helyesbíti a minisztérum. Az új rendelet három osztályzatba sorozza mindazokat, akik forgalmi adót kötelesek leróni. Az első Küzdjünk tovább ! A kormány úgy határozott, hogy a cipőáruk szabad listán maradnak, vagyis, magyarán mondva, a külföldi cipőket behozni szabad derűre-borura. A cipőipar tehát a régi bénító rendszer járma alatt fog nyögni ezután is. Hiába volt minden okoskodás, minden érv, minden gyűlésezés, minden előszobázás és minden alázatos kérelme a küldöttségeknek, amelyek napnál világosabbá tették, hogy a magyar cipőkézműipar, sőt a cipőgyáripar is a fejlettség kellő fokán áll, hogy megmaradt kis országunkat a szükséges lábbeliárukkal ellátni képes. De hiába volt annak feltüntetése is, hogy a külföldi cipőbehozatal veszélyezteti a hazainak fejlődését, sőt bizonyos, hogy azt határozottan el fogja sorvasztani. Hiába volt annak bizonyítása is, hogy a külföldi cipőárak a fogyasztóközönség anyagi kárát okozzák végeredményben, mert legfeljebb csak tetszetősek vannak azok között, de persze már e tekintetben sem versenyezhetnek valójában a belföldi készítményekkel, a tartósság, anyaguk jósága tekintetében pedig messze elmaradnak a magyar cipészipar áraitól és kézimunkáitól. A mai kormány álláspontja ide merőben elhibázott a mi érdekeink, mondjuk, jogos érdekeink szempontjából ; ezzel az állásponttal szemben tehát szembe kell helyezkednünk, sőt minden erőnkből küzdeni is fogunk az ily káros irányzat ellen. Bezzeg jó volna, ha a nemzetgyűlésen mostanság több képviselője volna a kisiparnak, de különösen a mi kézműiparunknak. íme, elért bennünket a nemezis, hogy nem szervezkedtünk a képviselőválasztások előtt. Ha csak néhány velünk érző és szakmánk érdekeit igazán megértő képviselő ülne az országházban, akkor volnának számonkérések (interpellációk) s valószínüleg orvoslások is, melyekben a most hozzánk oly mostoha kormányrendszer részesítené iparunkat. De késő a bánat. Most tehát a szakirodalom feladata a nemzetgyűlés felvilágosítása s különösen a kormánynak, illetve a kereskedelmi minisztériumnak helyes útra vezetése. Mi a magunk részéről megtesszük kötelességünket, mint eddig is megtettük. De most már fokozott eréllyel és nem lankadó buzgalommal. Azt persze méltán elvárhatjuk, hogy a cipésziparosság a lankadatlan erővel, leghatározottabb eltökéltséggel álljon mellénk és kövesse mindazokat, akik a cipészipar jogos érdekeiért síkraszállnak. Dr KAJDACSY BEÜSS. 2 A szabászati tanfolyamra minden nap lehet jelentkezni. XXVI.