Czipész Szaklap, 1926 (29. évfolyam, 1-12. évfolyam)
1926-01-01 / 1. szám
6 CZIPÉSZ-SZAKLAP 4. A cipő, illetve kaptafa belső oldala a nagyíjtól a hátsó részéig egyenes vonalban álljon, a nagyíjat kifelé ne szorítsa. A kaptafa tetőzete közép helyen épüljön fel, se kifele, se befelé csapva ne legyen, mert az éplábet nem követeli. (1. a Cipész-Szaklap 1925. évi augusztusi számának mellékletét. A szerkesztő. 5. A cipő lágyékja (geleng) kivésett legyen, hogy a csontokat ne engedje lesüredni, azt fölfelé szorítsa s tartsa a cipő állandóan. A lágyékot ajánlatos rugóval megerősíteni, avagy pedig annak működését lúdtalpbetéttel biztosítani. 6. A cipő nem valami alacsony sarokkal látandó el. A sarokmagasság csak annyira emelje a testet, hogy a lábra s a cipőre eső sajt egyenletesen kapja a sarok és a bütyökrész egyaránt. A 4—5 cm. ren felüli magas sarok következtében a test saja leginkább az ujjakra esik, ez rendellenesség. Amit én itt az egészséges lábra vonatkozólag követelek, az tulajdonképpen nem új dolog. Mindez csak az, amit a cipészipar évszázadokon keresztül praktikus munkával és praktikus tapasztalat alapján megvalósított. Új csak az, hogy én tudományos megállapításokat vontam ki az ipari gyakorlat régi jelenségeiből. Tiszteletet érdemel tehát az az iparág, amely a prakszist nyomon követő tudományt igazolja, azt t. i. hogy a gyakorlati ember által követett út egészen helyes volt. Ha manap a cipésziparra hiányos munkálkodásai miatt sok a panasz, abban sok igazság rejlik, de ily panaszokra a régi cipészmesterség aligha szolgáltatót okoz. Amit a régi mesterek kieszeltek, az jó volt és helyes. Csak azok mellett kellet volna maradni. Kiadom az én kis művemet abban a reményben, hogy a cipészmesterség régi ipari tanításainak újra tiszteletet szerzek. És tán elérem azt az eredményt, hogy azok a károk, amelyeket a népjólét a lábbetegségek nagy száma következtében elszenvedni kénytelen, lassan kevesbedni fognak, mai maradnak meg. A bőrgyári munkások 60—700-a ezen nyomasztó gazdasági helyzet következtében munka és kereset nélkül van. A bőrgyári munkások teljesen remény nélkül nézik az ipar és a munkahelyek pusztulását. b) A cipészipar: A cipésziparban szintén rendkívül súlyos a helyzet. Itt is a tömegfogyasztás teljes csődje sújtja a dolgozókat a munkanélküliséggel legerősebben. Általában a dolgozók fogyasztásának a hiánya érezhető legjobban. Fokmérője ez a munkásosztály általános elszegényesedésének. Még az őszi és téli szezonban évenként állandóan visszatérő javítási munka is teljesen megszűnt. A kisiparosok a legritkább esetben alkalmaznak munkásokat. A munka annyira megcsappant, hogy a kisiparosok tanoncaikat sem képesek foglalkoztatni s még a saját személyük részére sincs elegendő munkájuk. c) A cipőgyáripar: A cipőgyárakat még említeni is fölösleges. Ezek annyira nem számítanak a termelésben ! A gyárak legnagyobb része teljesen bezárt, egyáltalában nem dolgoztatnak. A tömegtermelő üzemek sorra-rendre pusztulnak és zárják be a munkahelyet. A gyáriparban most a „vámvédelem“ fönnállása idején ez a helyzet. Mi lesz később, a cipőipari termelés ezen ágával, ha a vámsorompók megnyílnak és a fejlettebb gyárcipő akadály nélkül jöhet be az országba! Bőr- és cipőiparunk helyzetét a bőr- és cipész munkások orgánuma, a „Bőripari Munkás“ következőkben, ismerteti: a) A bőripar. A bőripari szakmát is rendkívül súlyos válság gyötri. A tömegfogyasztás hiánya az egész ipart tétlenségre kényszeríti. A bőrgyártástól a feldolgozó ipar utolsó részletéig 40—50°/p-ra csökkent a termelés. Ugyanilyen mértékben váltak munkátlanná az iparban foglalkoztatott munkások. A bőrgyártásban a nagyüzemek 5*/°-al csökkentették a munkáslétszámot és csak félnapot dolgoztatnak. A közép- és kisipar még a fenti foglalkoztatás lehetőségét sem tudja biztosítani. A közép és kisipar a teljes pusztulás örvényébe került. És ha ezt a pusztulást rövid időn belül nem sikerül megállítani, a még nem régen virágzó iparnak csak nyá r XXIX. Bőrkongresszus kiállítással. A Nemzetközi Bőrkongresszus előkészítő bizottsága az 1926. év tavaszán Budapesten kongresszust kiállítással tervez tartani, mely a következő csoportokra fog oszlani: a) készbőrnagykereskedelem, b) készbőrkiskereskedelem, c) nyersbőrkereskedelem, d) cipőkereskedelem, e) bőrgyártás, f) bőrvegyészet, g) cipőgyártás. A bőrgyárosoknak (Bőrkartell) nem volt ínyükre az a cél, hogy a kiállítás nemzetközi jellegű, siettek bejelenteni az előkészítő bizottságból való kilépésüket és azt azzal indokolják, hogy: „Nincsenek kereskedelmi szerződéseink és ezek híján felesleges idecsődíteni a külföldet“. Rájuk nézve persze csak kellemetlen lehet egy kiállítás keretében annak demonstrálása, hogy a külföldi bőripar mennyivel olcsóbb, szolidabb és megbízhatóbb a belföldinél. A hazai cipőgyárosok a kongresszus előkészítő munkálataiban és a naggyűlés keretében megtartandó kiállításon részt vesznek, a siker érdekében minden rendelkezésre álló eszközzel óhajt közreműködni. Egyidejűleg azonban rámutat a magyar cipőgyártás sajátos helyzetére, amelyben az egyenlőre még nem képes a külföld fejlett iparával szemben erőteljes versenyt kifejteni. Nem képes erre a versenyre főleg a magas bőrvámok miatt, amelyek mellett még a hazai termelésű bért is drágábban kénytelenek megfizetni, mint a kül- Előfizetéseket elfogad. P. Molnár László Bpest IV, Kossuth Lajos u. 3