Drogista Szemle, 1943 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-01 / 1. szám
A DROGISTA KAR ÉRDEKEIT ÉS TUDOMÁNYOS HALADÁSÁT SZOLGÁLÓ SZAKLAP ELŐFIZETÉSI ÁRA: É V I 24 — P E N G Ó. Hirdetések ára mm-soronként P —40 Felelős szerkesztő: Dr. Tövissy Ernő □ Felelős kiadó: Dr.. Bartha-Kovács Lajos Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Petőfi Sándor utca 11. Telefon: 380—513 V. Évfolyam: 1 szám. Megjelenik minden hét-én és 15-én Budapest, 1943 január 1. Lapunk jelen számával immár ötödik évfolyaméba lép , fönnállásunk óta negyedik ízben van szerencsénk ahhoz, hogy az új esztendőre vonatkozó hagyományos jókívánságainkat a drogista társadalom minden egyes tagjának és hozzátartozóiknak lapunk hasábjain át elküldhessük. Négy évfolyam a szaklapok életében nem tekinthető hosszú időnek, azonban az emberiség történetében vannak könnyű és vannak nehéz évek s ha véletlenül ez az aránylag rövid idő nehezebb időszakra esik, akkor ez, a valamelyiktársadalmi réteg fennmaradásáért, boldogulásáért és tudományos haladásáért küzdő szaklap életét is hatványozott mértékben megnöveli. Az emberiség történetének jelenlegi súlyos, nehéz és válságos napjai úgyszólván lapunk megindulásával kezdődtek s ezek a nehéz napok lapunk szerkesztőségére is fokozottabb munkát róttak. Mert egy társadalmi réteg érdekeinek és vitális céljainak előbbrevitelére a nyugalmas és csendes békeévek alkalmasak. Az ilyen adottságok mellett természetszerűleg kevesebb munkával is több eredményt lehet elérni, mint olyan években, melyeknek nagy nehézségei és megpróbáltatásai egyformán sújtják a nemzet összes rétegeit és az egyetemes nemzeti érdek megóvásának mindenek előtt való fontossága háttérbe szorítja azokat az érdekeket, melyekhez egy társadalmi réteg fejlődése és boldogulása fűződik. Újesztendei, előbbi köszöntőinkben, ha nem is enynyire nyíltan és világosan, de mindenesetre felhívtuk a drogista társadalom figyelmét arra, hogy akkor, amikor a nemzet léte forog kockán, nem lehet fokozottabb kívánságokat támasztani a drogista érdekvédelmi szervekkel szemben, így lapunkkal szemben sem. Ez természetesen nem azt jelenti, mintha érdekvédelmi szervezeteink és lapunk szerkesztősége mindent el nem követnének legalább is a legégetőbb feladatok megvalósítása érdekében, hanem azt jelenti, hogy ma a felfokozott érdekvédelmi munka sem hozhat olyan eredményt, mely a drogista társadalmat kielégítené és melyre — a mi felfogásunik szerint is— a drogista társadalomnak égetően és múlhatatlanul szüksége van. Az új esztendő — még rendes körülmények között is — nemcsak a jókívánságok tolmácsolására való, hanem arra is alkalmat ad, hogy felsoroljuk azokat a feladatokat, melyeknek megoldása a drogista társadalom érdekében vitálisan sürgősek. Elöljáróban beszéltünk azokról a nehézségekről, melyek ma természetszerűleg minden érdekvédelmi munkának korlátokat szabnak s ezt kizárólag csak azért tettük, hogy az alább felsorolt és sürgős megvalósításra szoruló feladatoknak kevés számát ne kicsinyeljük le, mert azoknak megvalósításához — igénytelen nézetünk szerint — legalább is két-háromszor akkora munka kell, mint a nyugodt légkörű békeévekben. Hangsúlyozzuk, hogy a fentebb felsorolt feladatok csak a mi felfogásunkat tükrözik viszsza, annak kialakulásában egyik érdekvédelmi szervezetünk sem folyt be, tehát e pár sor írásunk nem jelenti azt, hogy érdekvédelmi szervezeteink az új esztendőben nem próbálkoznak majd más feladatok megvalósításával is. Hogy elölről kezdjük, szakmánk fennmaradásának legfőbb biztosítékával, az utánpótlás kérdésével foglalkozunk. E téren — ami a tanoncaink létszámát illeti — az életbe lépett tanoncoktatási reform meghozta a várt eredmént, adósok vagyunk azonban a felsőbb oktatási reformmal, mely hivatva volna a szakma utánpótlásának megrostálására, a szakma színvonalának felemelésére. Mind a két cél olyan fontos, mely szinte parancsolólag előírja a drogista társadalom részére azt, hogy a felsőoktatási reformot az új esztendőben feltétlenül tető alá hozza. Többször írtunk már róla s nyíltan felsoroltuk azokat az okokat is, melyek egyes kartársaink érdekében szükségessé tették a késedelmeskedést, azonban nézetünk szerint ez az idő már letelt és ezen a téren sürgősen cselekedni kell. A másik legfontosabb teendője az új esztendőnek a 21.000/1938. sz. rendelet egyes rendelkezéseinek olyképen való módosítása, hogy az 5000 lélekszámhoz kötött drogéria engedélyek komoly értéket jelentsenek azáltal, hogy a drogéria olyan önálló üzletkörrel rendelkezzék, mely biztosítja a körzetében egyre-másra és kötöttség nélkül engedélyezett illatszertárak és festéküzletek versenye mellett való fennmaradását és jövedelmezőségét. A hivatkozott számla rendelet hiányait felügyeleti hatóságaink is elismerik s mi mindannyian tudjuk azt, hogy a jelenlegi kizárólagos drogéria üzletkör jövedelme még házbér fizetésre sem elegendő s ilyen üzletkör mellett a drogériák engedélyezésének lélekszámhoz való kötése egyenlő a drogériák nagy részének elsorvadásával. Erre vonatkozó felterjesztéseink elintézését — jól tudjuk — nagyban gátolja az a felfokozott munka, mely felügyeleti hatóságaink teherbíró képességét újabb és újabb életviszonyok háború okozta szükségszerű szabályozása által igénybe veszik, az új esztendőben azonban módot és lehetőséget kell teremtenünk arra, hogy szakmánknak ezen életbe vágó ügye, melytől a drogériák nagyrészének fennmaradása függ, elintézést nyerjen. Nézetünk szerint ezen két nagyobb és fontosabb feladatkörbe foglalhatók össze a legsürgősebb és leg- m DROGISTA ÚJESZTENDEJ E^