Élelmezési ipar, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
1952: a MITE feladatok előtt FÜLÖP TAMÁS Visszatekintve az 1951. évre, megállapíthatjuk, hogy népgazdaságunk nagy lépést tett a szocializmus felé vivő úton és eleget tett abékeharcból reá háruló feladatnak. Élelmezési iparunk is teljesítette e feladatokból a neki jutó részt, de ha figyelemmel kísértük a Statisztikai Hivatal tervteljesítési közleményeit, meg kell állapítanunk, hogy időnként lemaradások is mutatkoztak, s különösen sok hiányosság tűnik elő, ha a globális számok mögött a tervszerűséget, az egyes cikkek teljesítését, ezenkívül a dekádok teljesítését, az időbeni megoszlást, az egyenlő terhelést figyeljük. Az élelmezési ipar eredményeihez kétség kívül hozzájárult a MITE is, a maga munkájával, s nem túlzunk, ha a MITE súlyának, tekintélyének komoly növekedéséről beszélünk az elmúlt esztendőben. Megállapíthatjuk azt, hogy a MITE szerves részévé vált az élelmezési iparnak, amit legjobban az bizonyít, hogy szerte az iparban ismerik, szeretik a MITE-t, a dolgozók problémákat vetnek fel a MITE felé, ötletekkel segítik munkáját, az elnökség és a szakosztályok vezetőségei pedig megfelelő kapcsolatokat tartva, széleskörű munkaterveket készítettek és hajtottak végre. Hiba lenne azonban, ha a MITE munkájának csak pozitív oldalait néznénk, ha részt kérnénk az élelmezési ipar eredményeiből, de szó nélkül mennénk el fogyatékosságai, hiányosságai mellett. Azt is előre kell bocsátanunk, hogy élelmezési iparunk fogyatékosságai és a MITE munkájának hiányosságai azonos forrásból fakadnak, csak megjelenési formájuk más. Mi is ez a közös forrás? Legjobb kifejezés talán, ha bizonyos »befelé fordulás«-nak nevezzük, s ez alatt az ipar vezető dolgozóinak, gazdasági vezetőinek, mérnökeinek és kutatóinak szűk szakmai keretek között való mozgását értjük, ami nem általános jelenség ugyan, de többé-kevésbbé valamennyien hiányosságaink közé sorolhatjuk. Élesen és határozottan nem igen vetődik fel ez a kérdés, de a MITE elnökségi üléseinek jegyzőkönyvei, az egyes szakosztályok munkatervei, pl. a II. MITE-konferencia előadásai is bizonyítják, hogy fennáll ez a hiányosság, mert egy-két szakosztály kivételével, valamennyi kizárólag műszaki problémák megoldásán fáradozik, esetleg átlép a nyersanyagkérdés területére is, de ezen túl nem igen merészkedik. Igaz az, hogy a MITE, mint a Műszaki Tudományos Egyesületek Szövetségének tagja, végeredményben műszaki tudományos egyesület, nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azokat a körülményeket, melyek a mezőgazdasági ipart a többi iparágaktól megkülönböztetik, nevezetesen: az idényjellegűséget, a romlandó nyersanyagokkal folyó munkát és elsősorban a nyersanyagbázisban végbemenő változásokat szocialista átalakulásunk folyamán, ezzel egyidejűleg a szükségletek eddigi és előrelátható változásait. A II. MITE-konferencián irányt kaptunk további munkánkhoz, ahol Nagy Imre elvtárs élelmezési miniszter úgy vetette fel a kérdést, hogy »A mezőgazdasági ipar tudományos problematikája elsődlegesen és alapjában nem műszaki, hanem közgazdasági probléma és hogy a kérdést nemcsak műszaki, hanem közgazdasági tudományos szempontból is vizsgálni kell. Tenni kell ezt azért, mert csak a szűk szakmai keretekből kiemelkedve, s a mezőgazdasági ipar tudományos problémakörét a marxista közgazdaságtan széles alapjaira helyezve kapunk nagy távlatokat és helyes tájékozódást az átmeneti szakasz sajátos és bonyolult viszonyai között, csak így tudjuk helyesen meghatározni, hová és merre fejlődjön mezőgazdasági iparunk, annak egyik, vagy másik ága. Hogy mennyire a közgazdasági problémák az elsődlegesek, s hogy a műszaki problémákat mennyire ezek hozzák felszínre, ennek szemléltetésére egy most lejátszódott esetet szeretnék felhozni. A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi hetén Krausz József szaktársunk előadásában elhangzott »furfurol-gyártás kérdését« a hozzászólók, nagy része közgazdasági szempontból vizsgálta, a műanyagipar fejlődésén a kenőanyagproblémán, stb.-n keresztül világítva meg a furfurol-gyártás megoldásának problémáját. Lényegében ehhez hasonló módon jelentkeznek a mezőgazdasági ipar összes többi problémái is, kezdve a cukorrépa termeltetéstől a munkaerőkérdésen keresztül egészen a készétel gyártásig, s ezek kapcsán merülnek fel a műszaki kérdések is. A nyersanyagbázis megváltozása és az exportlehetőségekben és szükségletekben, a hazai ipar újabb igényeiben és a fogyasztók, a dolgozó nép szükségleteiben, életszínvonalában beállott és előttük álló változások azok, melyek az élelmezési iparok műszaki problémáit is előidézik, s nem végezhet és ezért nem végzett a MITE teljes munkát, ha az egyes kérdéseket nem így vizsgálja, hanem részletkérdések megoldására aprózza el magát. Élelmezés Ipari 1. sz.