Az Épitési Ipar, 1881 (5. évfolyam, 1/209-52/260. szám)

1881-09-18 / 38. (246.) szám

E célból pályázat hirdettetvén, felszólítás folytán Horváth is pályázott és 1867. október 22-én meg is kapta segédta­nári kinevezését, azon hozzáadással, hogy e nagy remé­nyekre jogosító ifjú, most már rendszeresen körvonalazott tanulmányainak befejezése céljából, a még fenmaradt egy évet — mely azonban később még egygyel megtoldatott — külföldön töltse s helyette az alatt supplens tartson elő­adásokat. Ennélfogva Horváth a következő 1867 68-ki, va­lamint 1868 69-ki tanévet Franciaországban, főként Pá­­risban töltötte az erőmű- és géptan tanulmányozásával, a legkitűnőbb tan- és műintézeteken, mint: az école poly­­technique,­­ des ponts et chaussées, des mines,­­ cen­trale des arts et manufactures és conservatoire des arts et métiers, kivált Tresca és Phillips kitűnő tanárok vezetése alatt.­­ Itt tartózkodása alatt közrebocsátott, francia nyel­ven irt kisebb dolgozatai is alapos szakképzettségről s szenvedélyes ügybuzgalomról tanúskodnak s személyes tu­lajdonai mellett leginkább ezek szerezték meg számára a külföld legjelesebb tudósainak rokonszenvét és barát­ságát, oly mérvben, minővel kevés hasonló korú fiatal em­ber dicsekedhetik. A párisi conservatoire des arts et métiers költségén önálló kutatásokat tett, melyekről a société phi­­lometique előtt tett jelentést; nemkülönben szerkezteti egy újabb fogazási mintát,­­­ sőt azon szerencsében is része­sült, hogy Grebenau hírneves bajor mérnökkel, a Humprey és Abbot hires művének ismertetőjével a Rajnán vizméréseket eszközölhetett. Külföldi tanulmányait befejezvén, hazajött s az 1869 70. tanévben, mint segédtanár megkezdte előadásait. Előadta a technikai erőmű- és géptant, a gőz- és léggépek elmé­letét s vezette a géprajzolást. Higgadt, világos és meg­nyerő előadásánál, valamint a tanár­testület azon meggyő­ződésénél fogva­, hogy ő nyújtja a legtöbb biztosítékot az iránt, hogy a tudomány legmagasabb rétegeiben ottho­nos, mivel annak legújabb haladásával és vívmányaival ala­posan megismerkedett: a rendes tanszékre való pályázat alkalmával egyhangúlag Horváth ajánltatott az erőmű- és géptani tanszék rendes tanárául. Rövid idő múlva, 1869. dec. 29-én rendes tanárrá való kinevezését is megkapta. Ekként tehát az alig 27 éves fiatal­ember igen rövid idő alatt elérte az óhajtott célt, fölemelkedett ama polcra, melyről nagyratörő lelke a hazára és szaktudományra nézve annyi hasznos és nagy fontosságú eszmét hitt megvalósít­hatni ! Előadásait — mint már rendes tanár — egész oda­adással folytatta az 1870 71-ik tanévben, de épp oly oda­adással élt tanulmányainak is. Hanem e határt nem ismerő buzgóság és szorgalom fölemésztették a különben is gyönge szervezetű fiatal tanár egészségét s annyira aláásták élet­erejét, hogy orvosai a legkomolyabbtól tartottak. Már a második félévben, valamint a következő 1871 72-iki tan­évben nem tarthatott előadásokat, s ez időköz nagy részét klimatikus gyógyhelyeken, Nizzában és Montenóban kellett töltenie. Betegeskedése mélyen lehangolta őt, mert gátolta munkálkodásában s fontos megbízatásának teljesítésében, melylyel őt a magas kormány megtiszteli. Félt a jövőtől, mely — hite szerint — rá nézve csak a szenvedések ki­apadhatatlan forrása leend; kétségbeesett a gondolatra, hogy a tudománynak hangyaszorgalommal, egészsége árán is gyűjtögetett kincseit nem érvényesítheti hazája javára, mi pedig legfőbb becsvágyát képezi. És bár fölgyógyult s egészsége évről-évre erősbbödött, életkedve mindinkább fogyni látszott. Mindinkább gyökeret vert agyában a gon­dolat, hogy a reá váró feladatoknak nem lesz képes úgy megfelelni, mint óhajtaná, nem bízott egészsége tartós voltában. Tanári működését az 1872 73. tanévben kezdte meg ismét s ettőlfogva szakadatlanul folytatta is, de évről-évre szűkebb korlátok között. A tanár-testület a legnagyobb kíméletet tanusító betegeskedő tanártársa iránt, kinek az fájt leginkább, hogy e klméletet igénybe kellett vennie. Helyette a műszaki mechanika nagyobb részét dr. Szily Kálmán tanár, az elméleti géptant pedig Nagy Dezső tanár adta elő, utóbbi 1871-től fogva állandóan. A múlt 1880 81-ik tanévben Horváth ismét egész terjedelmében felkarolta a műszaki mechanika és alkalmazott hydraulika előadását, de ez erőfeszítés a kialudni készülő mécs utolsó fellobbanása volt; akaratereje, mely oly sikeresen harcolt a félelmes betegséggel, megtört az önmagával vívott küz­delemben ! Tudományos és irodalmi működésére áttérve, először is a mechanikai laboratórium fölszerelése tűnik szemünkbe, melyért annyit fáradozott, mivel e munka­termet nemcsak az elméleti előadások kiegészítő részének, de a műszaki ipar előmozdítójának is tekintette, azon hasznos kísérletek eredményei által, melyek benne megejtetnek. Sikerült ki­eszközölnie, hogy e munkaterem részére a híres Werder­­féle szilárdsági gép is megszereztessék, melynek átvételét 1874-ben a Klett nürnbergi gyárában ő eszközölte s fel­állítását a vámpalotában — hol a munka­terem ideiglene­sen elhelyezve van — ő vezette 1875-ben. E laboratórium volt az ő legdrágább kincse s abban nagy tevékenységet fejtett ki, mert 400-nál több szilárdsági kisérle­t által be­cses eredményeket bocsátott a műszaki ipar rendelkezésére. Feltűnően sokat foglalkozott irodalmi munkássággal is. 1873­-ban „a műegyetem erő­m­­i s­z­a­k­i m­u­n­k­a­­termének műszerei és ké­szülékei“-ről felolva­sást tartott a Magy Mérnök- és Építész-Egyletben, ez al­kalommal a Hartig-féle javított erőmérőt s annak kezelési módját ismertetvén. Felolvasása az egylet közlönyén kívül külön lenyomatban is megjelent. Később még két felolva­sást tartott ez egyletben, a bajorországi iparos oktatás történetét s annak mai állását fejtegetvén. Külön lenyo­matban ezek is megjelentek. 1874- ben jelent meg nyomtatásban terjedelmes és be­cses adatokban gazdag műve: „Az iparos oktatás Bajorh­onba­n, tekintettel honi viszonyainkra“, egy toldalékkal, mely utóbbi a poroszországi régibb ipar­tanodák átalakítására s újak szervezésére vonatkozó ren­deleteket tartalmazza. Már külföldi tanulmányozása közben lehetőleg iparkodott megismerkedni azon államok műszaki tanrendszerével, melyekben huzamosabban tartózkodott, annál nagyobb örömmel fogadta tehát el 1870-ben a nmltga magy. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbí­zását a bajorországi iparos oktatás alapos tanulmányozá­sára. De betegsége miatt kutatásait hosszú időre félbe kellett szakítania s fentebbi műve — mely nem más, mint jelentés megbízatása eredményéről — azért késett oly so­káig. E művéből is minduntalan kitűnik, mily meleg ér­deklődéssel viseltetett Horváth a hazai szaktudomány fej­lesztése iránt. Ugyanez évben jelent meg: „Műszaki mecha­­n­i­k­á“-jának I. része, a k­i­ne­m­a­t­i­k­a, melynek megírá­sánál Zeuner, Tresca és Phillips hírneves előadásait és műveit használta kútforrásu. Munkája többi részét kézirat gyanánt bocsátotta h­algatói rendelkezésére. Főként a fenntemlített két műve által részesült azon elismerésben, illetőleg kitüntetésben, hogy 1874-ben a magyar tud. Akadémia levelező tagjává választotta meg, 1876-ban pedig az országos közoktatási tanács tagjává ne­veztetett ki. Ez utóbbi minőségben gyakori betegeskedése s más teendői miatt, későbben csak mint váltakozó tag működött. A győri tankerület főreáltanodáinak érettségi vizsgálati biztosa is volt. 1875- ben „Das bayerisch-technische Un­terrichtswesen in den Hauptmomenten sei­ner Entwickelung“ című füzetet bocsátott közre, mely „Az iparos oktatás Bajorhonban“ című nagyobb mun­kájának szabadon átdolgozott kivonata. Ugyanez évben nyert megbízást Budapest főváros tanácsától, a burkolatra szánt hazai kőzetek szilárdságának kipuhatolására,a Werder-féle gépen. Vizsgálatainak ered­ményét 1878-ban „Közlemények a kir. József-mű­­egyetem műszaki mechanikai laboratóriuma részéről“ cím alatt tette közzé. Ez képezte egyszers-

Next