Az Épitési Ipar, 1881 (5. évfolyam, 1/209-52/260. szám)
1881-09-18 / 38. (246.) szám
E célból pályázat hirdettetvén, felszólítás folytán Horváth is pályázott és 1867. október 22-én meg is kapta segédtanári kinevezését, azon hozzáadással, hogy e nagy reményekre jogosító ifjú, most már rendszeresen körvonalazott tanulmányainak befejezése céljából, a még fenmaradt egy évet — mely azonban később még egygyel megtoldatott — külföldön töltse s helyette az alatt supplens tartson előadásokat. Ennélfogva Horváth a következő 1867 68-ki, valamint 1868 69-ki tanévet Franciaországban, főként Párisban töltötte az erőmű- és géptan tanulmányozásával, a legkitűnőbb tan- és műintézeteken, mint: az école polytechnique, des ponts et chaussées, des mines, centrale des arts et manufactures és conservatoire des arts et métiers, kivált Tresca és Phillips kitűnő tanárok vezetése alatt. Itt tartózkodása alatt közrebocsátott, francia nyelven irt kisebb dolgozatai is alapos szakképzettségről s szenvedélyes ügybuzgalomról tanúskodnak s személyes tulajdonai mellett leginkább ezek szerezték meg számára a külföld legjelesebb tudósainak rokonszenvét és barátságát, oly mérvben, minővel kevés hasonló korú fiatal ember dicsekedhetik. A párisi conservatoire des arts et métiers költségén önálló kutatásokat tett, melyekről a société philometique előtt tett jelentést; nemkülönben szerkezteti egy újabb fogazási mintát, sőt azon szerencsében is részesült, hogy Grebenau hírneves bajor mérnökkel, a Humprey és Abbot hires művének ismertetőjével a Rajnán vizméréseket eszközölhetett. Külföldi tanulmányait befejezvén, hazajött s az 1869 70. tanévben, mint segédtanár megkezdte előadásait. Előadta a technikai erőmű- és géptant, a gőz- és léggépek elméletét s vezette a géprajzolást. Higgadt, világos és megnyerő előadásánál, valamint a tanártestület azon meggyőződésénél fogva, hogy ő nyújtja a legtöbb biztosítékot az iránt, hogy a tudomány legmagasabb rétegeiben otthonos, mivel annak legújabb haladásával és vívmányaival alaposan megismerkedett: a rendes tanszékre való pályázat alkalmával egyhangúlag Horváth ajánltatott az erőmű- és géptani tanszék rendes tanárául. Rövid idő múlva, 1869. dec. 29-én rendes tanárrá való kinevezését is megkapta. Ekként tehát az alig 27 éves fiatalember igen rövid idő alatt elérte az óhajtott célt, fölemelkedett ama polcra, melyről nagyratörő lelke a hazára és szaktudományra nézve annyi hasznos és nagy fontosságú eszmét hitt megvalósíthatni ! Előadásait — mint már rendes tanár — egész odaadással folytatta az 1870 71-ik tanévben, de épp oly odaadással élt tanulmányainak is. Hanem e határt nem ismerő buzgóság és szorgalom fölemésztették a különben is gyönge szervezetű fiatal tanár egészségét s annyira aláásták életerejét, hogy orvosai a legkomolyabbtól tartottak. Már a második félévben, valamint a következő 1871 72-iki tanévben nem tarthatott előadásokat, s ez időköz nagy részét klimatikus gyógyhelyeken, Nizzában és Montenóban kellett töltenie. Betegeskedése mélyen lehangolta őt, mert gátolta munkálkodásában s fontos megbízatásának teljesítésében, melylyel őt a magas kormány megtiszteli. Félt a jövőtől, mely — hite szerint — rá nézve csak a szenvedések kiapadhatatlan forrása leend; kétségbeesett a gondolatra, hogy a tudománynak hangyaszorgalommal, egészsége árán is gyűjtögetett kincseit nem érvényesítheti hazája javára, mi pedig legfőbb becsvágyát képezi. És bár fölgyógyult s egészsége évről-évre erősbbödött, életkedve mindinkább fogyni látszott. Mindinkább gyökeret vert agyában a gondolat, hogy a reá váró feladatoknak nem lesz képes úgy megfelelni, mint óhajtaná, nem bízott egészsége tartós voltában. Tanári működését az 1872 73. tanévben kezdte meg ismét s ettőlfogva szakadatlanul folytatta is, de évről-évre szűkebb korlátok között. A tanár-testület a legnagyobb kíméletet tanusító betegeskedő tanártársa iránt, kinek az fájt leginkább, hogy e klméletet igénybe kellett vennie. Helyette a műszaki mechanika nagyobb részét dr. Szily Kálmán tanár, az elméleti géptant pedig Nagy Dezső tanár adta elő, utóbbi 1871-től fogva állandóan. A múlt 1880 81-ik tanévben Horváth ismét egész terjedelmében felkarolta a műszaki mechanika és alkalmazott hydraulika előadását, de ez erőfeszítés a kialudni készülő mécs utolsó fellobbanása volt; akaratereje, mely oly sikeresen harcolt a félelmes betegséggel, megtört az önmagával vívott küzdelemben ! Tudományos és irodalmi működésére áttérve, először is a mechanikai laboratórium fölszerelése tűnik szemünkbe, melyért annyit fáradozott, mivel e munkatermet nemcsak az elméleti előadások kiegészítő részének, de a műszaki ipar előmozdítójának is tekintette, azon hasznos kísérletek eredményei által, melyek benne megejtetnek. Sikerült kieszközölnie, hogy e munkaterem részére a híres Werderféle szilárdsági gép is megszereztessék, melynek átvételét 1874-ben a Klett nürnbergi gyárában ő eszközölte s felállítását a vámpalotában — hol a munkaterem ideiglenesen elhelyezve van — ő vezette 1875-ben. E laboratórium volt az ő legdrágább kincse s abban nagy tevékenységet fejtett ki, mert 400-nál több szilárdsági kisérlet által becses eredményeket bocsátott a műszaki ipar rendelkezésére. Feltűnően sokat foglalkozott irodalmi munkássággal is. 1873-ban „a műegyetem erőmi szaki munkatermének műszerei és készülékei“-ről felolvasást tartott a Magy Mérnök- és Építész-Egyletben, ez alkalommal a Hartig-féle javított erőmérőt s annak kezelési módját ismertetvén. Felolvasása az egylet közlönyén kívül külön lenyomatban is megjelent. Később még két felolvasást tartott ez egyletben, a bajorországi iparos oktatás történetét s annak mai állását fejtegetvén. Külön lenyomatban ezek is megjelentek. 1874- ben jelent meg nyomtatásban terjedelmes és becses adatokban gazdag műve: „Az iparos oktatás Bajorhonban, tekintettel honi viszonyainkra“, egy toldalékkal, mely utóbbi a poroszországi régibb ipartanodák átalakítására s újak szervezésére vonatkozó rendeleteket tartalmazza. Már külföldi tanulmányozása közben lehetőleg iparkodott megismerkedni azon államok műszaki tanrendszerével, melyekben huzamosabban tartózkodott, annál nagyobb örömmel fogadta tehát el 1870-ben a nmltga magy. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbízását a bajorországi iparos oktatás alapos tanulmányozására. De betegsége miatt kutatásait hosszú időre félbe kellett szakítania s fentebbi műve — mely nem más, mint jelentés megbízatása eredményéről — azért késett oly sokáig. E művéből is minduntalan kitűnik, mily meleg érdeklődéssel viseltetett Horváth a hazai szaktudomány fejlesztése iránt. Ugyanez évben jelent meg: „Műszaki mechaniká“-jának I. része, a kinematika, melynek megírásánál Zeuner, Tresca és Phillips hírneves előadásait és műveit használta kútforrásu. Munkája többi részét kézirat gyanánt bocsátotta halgatói rendelkezésére. Főként a fenntemlített két műve által részesült azon elismerésben, illetőleg kitüntetésben, hogy 1874-ben a magyar tud. Akadémia levelező tagjává választotta meg, 1876-ban pedig az országos közoktatási tanács tagjává neveztetett ki. Ez utóbbi minőségben gyakori betegeskedése s más teendői miatt, későbben csak mint váltakozó tag működött. A győri tankerület főreáltanodáinak érettségi vizsgálati biztosa is volt. 1875- ben „Das bayerisch-technische Unterrichtswesen in den Hauptmomenten seiner Entwickelung“ című füzetet bocsátott közre, mely „Az iparos oktatás Bajorhonban“ című nagyobb munkájának szabadon átdolgozott kivonata. Ugyanez évben nyert megbízást Budapest főváros tanácsától, a burkolatra szánt hazai kőzetek szilárdságának kipuhatolására,a Werder-féle gépen. Vizsgálatainak eredményét 1878-ban „Közlemények a kir. József-műegyetem műszaki mechanikai laboratóriuma részéről“ cím alatt tette közzé. Ez képezte egyszers-