Épitő Ipar, 1888 (12. évfolyam, 1/574-52/625. szám)

1888-06-24 / 26. (599.) szám

1888. BUDAPEST. 26.-599. sz. — Vasárnap, június 24-én. XII. ÉVFOLYAM. Előfizetési ár: Egész évre .... 8 írt Félévre..................4 frt Negyedévre . . 2 frt Egy szám ára 25 kr. MŰSZAKI HETILAP. Szerkesztés kiadó-iroda : VII. kerület, Kerepesi-út 24. szám, III. emM 4. ajtó Minden a lapot illető kül­demény ide intézendő. AZ építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság, valamint a budapesti építőmesterek, KŐMŰVES-, KŐFARAGÓ- ÉS ÁCSMESTEREK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Kiadják: Amon József, Benkó Károly, Bukovics Gyula, Czigler Győző, Devecis Delvecchio Ferenc, Dötzer Lipót, Fanda József, Feszti Adolf, Ganz és Társa, Hauszmann Alajos, Hieronymi Károly, Hofhauser Lajos, Kalllna Mór, Kauser János, Kéler Napoleon, Krajcsovits Lajos, Kund Endre, Langenfeld Frigyes, Lechner Lajos, Lukse-Fábry Béla, Mechwart András, Neuschloss Emil, Neuschlosz Ödön és Marcell, Ney Béla, Pártos Gyula, Puclier József, Schlick Béla, Steindl Imre, Tolnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás, Zsigmondy Béla.—A kiadótulajdonosok képviselője: PártosGyula, II >L....................................'inni.....iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiMiiimiiiiiiiiitiMntiiiininMiiiiiiiiiiiiiiiiMimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiHiiiiiiiiu ............................................................. Mllldlyfi Józsefe főmunkatárs. Felelős szerkesztő: fi('{J licit/' Tartalom. Előfizetési felhívás. — Tisztviselők új telepe Buda­pesten (Rajzmelléklettel.) — Vízszabályozásaink. I. — Vegyesek. — Fővárosi ügyek. —■ Pályázat. —■ Ájánlati árlejtések. — Hir­detések. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „építő IPAR“ MŰSZAKI HETILAP 12-ik évfolyamának II. felére. Előfizetési ár: Félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Kérjük t. olvasóinkat, hogy előfizetéseiket minél előbb megújítani, s lapunknak ismerőseik körében új pártolókat is szerezni szíveskedjenek. Az előfizetés legegyszerűbben postautalványnyal küld­hető be. Szerkesztő- és kiadó-iroda: Kerepesi-út 24. sz. Pártos Gyula, Ney Béla, a kiadótulajdonosok képvise.öje. szerkesztő. iii!iii!iiiii!i:iiiiiliiii!i:ii':i:!i:iii!iiüii!iBpi!l(ÍiÍHÍi^ Tisztviselők új telepe Budapesten. (Rajzmelléklettel.) A hazai városok történetében páratlanul áll az az eset, hogy egy belterjes fejlődésében is rohamosan haladó fő­város külterületén, mely eddig emberemlékezet óta előbb marhavásár, utóbb legelő és katonai gyakorlótér volt: alig egy év alatt egy, a modern igényeknek ímegfeielő népes városrész épüljön — ízléses, csinos, szolid házakkal, csinos kertekkel, vízvezetékkel, csatornákkal, gázvilágí­tással és boulevardszerü fasoros utakkal ellátva, — és hozzá pontos sűrű lóvasúti közlekedéssel! Aki 1886. év tavaszán, vagy nyárelején látta a ^Ház­építő tisztviselők egyesülete« számára a főváros által át­engedett. az Orcy-kert mögött, gyárak, tehenészek, zöld­ségeskertek és kórházak által körített területet, aligha kockáztatott volna fogadást arra, hogy egy év múlva azon a girbegörbe felületű homokbuckás, sivár helyen a fej­lődő fővárosnak egy új, vonzó nevezetessége fog állani. Akik már idekünn vannak — törlesztési gondjaik mel­lett is magukat jól érző, s itt örömmel lakó »háziurak« (?) — tudják legjobban, mert látják, és vajuk, szalámijuk, és boruk szokottnál gyorsabb elfogyatkozásából napról­­napra érzik, hogy szerény telepük — a főváros nem kifo­gástalan levegőjében rekedt ismerőseikre és barátaikra nézve kiváló vonzerőt gyakorol; — s ezt nem tisztán a puszta kíváncsiságnak kell tulajdonítaniok, hanem főleg az itt levő enyhe, de kiválón kellemes tiszta levegőnek. Tünemény ez tisztelt olvasók, mely megérdemli, hogy annak ismertetésével e lapok hasábjain ismételve is fog­lalkozzunk *) Az eszme nem új, a törekvés, mely ez új telepet létre hozta, nem egyedül álló. Már 1870-ben, midőn a helybeli lakásbérek, különösen az alsóbb rangú hivatalnokok, iparosok és kereskedők igényeinek megfelelő 2—3 szobás lakások bére mesés magasságra rúgott, s a főváros népességének szaporodása folytán az ilyen kis lakások száma is elégtelen volt: alakult egy ilyen házépítő egyesület, de különböző okok­nál fogva nem jutott zöld ágra. Beállott azonban a lakás­szükség és drágaság ismét már 1882. és 1884. években, s a lakásbérek árát már-már fizetni nem tudó kisebb rangú tisztviselők újra felvették a harcot ez irányban is a lé­tért való küzdelemben; elhangzott a szó: »alakítsunk házépítő egyesületet«, s ez az elhangzó szó oly nagy visszhangra talált, hogy egymásután keletkeztek a hason- | célú szövetkezetek; egyiknek tagjai szétszórtan a város­ban, másiké több csoportban Pesten és Budán óhajtván magának családi, kényelmes otthont alapítani. —- Ezek magasrangú urakat igyekeztek megfogni elnöknek, tagok­nak, protectoroknak; — akadt ilyen is több, — de a szövetkezetek csakhamar feloszlottak, — s több tagjuk azon szerényebb igényekkel föllépő töredéknek, bár az is akkor 468 tagot számlált, vált tagjává, mely törekvéseit első sorban és majdnem kizárólag egy új városrésznek az Orcy-kert mögött fekvő területen leendő megalapítá­sára és kiépítésére irányozta, melynek elnöke akkor egyike a kezdeményezőknek, (iaál Ferenc távirótiszt, és alel­­nöke Rózsa Péter akkori fővárosi jegyző volt. Kedvező körülmény volt ezek igyekezetének megvaló­sulására az, hogy a főváros maga is kezébe vette akkor­tájt a lakásügy rendezését, s programmjába felvette a I családi házak építését nemcsak a telekfelosztások köny­­nyítése, hanem még rendkívüli telekeladási és adómen­tességi kedvezmények által is előmozdítani, — hogy a kaszárnyaszerű túltömött bérházak közegészségi hátrányai ellensúlyoztassanak. Ennek úgy, mint a »házépítő tisztviselők egyesülete« törekvéseinek természetesen akadtak ellenzői olyan házi­urakban, akik azt hitték, hogy 400 családi ház építésé folytán az ő házuknak túlcsigázott lakásbére rögtön a felére leszáll. Csakis ezeknek az alaptalan félelem sugalta el­lenzéseknek tulajdonítható, hogy az egyesület által kért 403 házhely helyett csak 117 házhely adatott át liatá­­rozatilag 1884. év őszén, de tényleg csak 1885. végén, mikor már építkezéseket úgysem kezdhettek, mert tény­leges birtok nélkül kölcsönügyleteket nem lehetett kötniök. Az 1886. év tavaszán Rózsa Péter akkor már fő­*) Lásd lapunk 1887. évi 21. és 22. számait. A szerit.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék