Épitő Ipar, 1897 (21. évfolyam, 1/1044-52/1095. szám)

1897-03-03 / 9. (1052.) szám

Huszonegyedik évfolyam. S—1052. szám. Szerda, 1897. március 3-án. építő­ipar MŰSZAKI HETILAP. Az Építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett Bizottság és a Budapesti építőmesterek, kőműves-, kőfaragó- és ácsmesterek Ipartestületének HIVATALOS LAPJA. Meghívó. A mű­- és középítési szakosztályok hétfőn március hó 8-án este 6­2 órakor ülést tartanak, melynek tárgyai : 1. A kispályázat előadójának megválasztása. 2. Folyó ügyek, indítványok. Csigler Győző s. k. Sándy Gyula s. k. szakoszt. elnök. szakoszt. jegyző. Meghívó. — A budapesti „Lipótvárosi Kaszinó“ palotája. (Szöveg­ábrával.) II. —Az ezredéves kiállítás építkezései. III. — A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet közgyűlése. — Vegyesek. — Magyar Mér­nök- és Építész-Egylet. — Fővárosi ügyek. — Pályázatok. — Verseny­­tárgyalások. — Hirdetések. TARTALOM: A budapesti „Lipótvárosi Kaszinó“ palotája (V. Nádor- és Zrinyi-utca sarkán). Tervezte : Freund Vilmos, építész. II. A telek egész területe 35475 C-ös, ebből be van építve 321-22­0­-ös. Az építő­költség 385.000 frt, a belső berendezések költsége 40.000 frt, tehát az összes költség 425.000 frt. Ezek szerint 1 □ a beépített terület költsége: 1326 frt. A Lipótvárosi Kaszinó épületén a következő iparosok dolgoztak: I. Föld- és kőműves-munkák: Mészáros és Gerstenberger építőmesterek. II. Vasszerkezetek: Schlick-gyár r.-t. III. Kőfaragó-munka hazai kövekből: Seenger Béla. IV. Kőfaragó munka műmárványból: Pirenei márványbányák. V. Ács-munka: Neuschloss K. és fia. VI. Bádogos-munka: Zellerin-féle r.-t. VII. Palafedő-munka: Dobai János. Vili. Asztalos-munka : Gregersen G. és fiai. IX. Lakatos-munka: Árkai Sándor. X. Mázoló-munka és olajf­estés: Ehrlich Miklós. XI. Üveges-munka: Wadelsteiner Fr. XII. Szobrász-munka: Grátz és Vögerl. XIII. Díszvakolás: Hermann Lipót. XIV. Szobafestő-munka: Predmersky és Boskó. XV. Parkétapadló-munka: Neuschloss Ö. és M. XVI. Kárpitos-munka: Sieburger és tsa. XVII. Közp. fűtés és szellőztetés : Zellerin-féle r.-t. XVIII. Vízvezeték: Walser-féle r.-t. XIX. Ételfelhúzók: Magyar Épület- és Műlakatos­­gyár. XX. Villamos világítás és vezetéke: Egger B. és társa. XXI. Villamos jelző és telefon: Deckert és Homolka. XXII. Csillárok: Csillárgyár r.-t. XXIII. Gázvilágítás: Légszeszgyár r.-t. XXIV. Falburkolat az árnyékszékekben: Révai Oszkár. XXV. Konyhaberendezés: Lakos Lajos. Az ezredéves kiállítás építkezései. A Magy. Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítészeti szakosztályai­nak f. hó 1-én tartott ülésén szabadon előadta: Bálint Zoltán. III. (Befejező közlemény.) Áttérek magukra a kiállítás építményeire. Álta­lános értékét tekintve, azt hiszem, ellentmondás nélkül állíthatom, hogy az egész architektúra a közepesen jóval felül­emelkedett. Nem tagadom, hogy itt a történelmi főcsoport építkezéseinek, különösen mint kiállítási épít­ményeknek, igen magas művészi színvonala nagyban hozzá­járult az általános eredmény javításához,­­ mert kétség­telen az is, hogy igen sok volt a minden művészi becset nélkülöző pavilion és csarnok, azonban kiállításunk archi­tektúráját más kiállításokéhoz viszonyítva, a mienk fel­tétlenül megállotta helyét, és mint tagadhatatlan igaz­ságot merném állítani, hogy a kiállítás hatá­sának kulcsa első­sorban architekto­­n­i­k­u­s kiképzésében keresendő. A mi a mi kiállí­tásunkat más, nagy városok kiállításaitól építészeti szem­pontból megkülönböztette, az leginkább az a körülmény, hogy kiállításunk legjobb architektúrái éppen a monu­mentális, nagyszabású és komoly, állandó rendeltetésű építmények modorában létesültek. Nem a méret tekintetében mondom ezt, mert távolról sem versenyez­hettünk p. o. a chicagói kiállítás építészeti objektumaival, melyek kolosszálisoknak mondhatók, hanem művészeti felfogás tekintetében, a­mely művészeti felfogás éppen ennek a komolyabb iránynak hódolt, és nem átállott a nagy stúdiu­mot és munkát fektetni olyan építmények létesítésébe, a­melyek tulajdonképpen csak arasznyi életre hivatvák. Domináltak, mondom, ezek a komoly jellegű, úgynevezett nagy architektúrák azok felett, a­melyeket rendszerint a szűkebben értelmezett kiállítási architektúra nevével szok­tunk illetni. Mégis volt az utóbbi iránynak is sok jobb képviselője, s éppen ez adja meg azt az alapot, melyen a kiállítás építményeit építőművészeti irány vagyis stílus szempontjából osztályozhatjuk. Annak a komoly monumen­tális iránynak a képviselői, az 1885-iki kiállításról meg­maradt épületeken kívül, első­sorban maguk a történelmi, csoport építményei, a kiállítás monumentális főkapuja a nagy dísszel épült és rendkívül gondosan részletezett közlekedésügyi csarnok, a kiválóan szép építő­ipari csarnok, a pusztaszeri pavilion mauzóleumszerű épülete; ide tar­tozik a főváros pavilionja, az oktatásügyi csarnok és még több más. A másik iránynak, a­melyik számol azzal a körülménnyel, hogy csak múló rövid időre alkot, és szakítva a megszokott szilirányokkal szabadabban dolgozik, fel- XXVI. Bútorok : Kramer Samu. XXVII. Terazzo-munka De Pál János. XXVIII. Moniermunka: Breymann Gusztáv. XXIX. Esslingeni redőnyök: Esslingeni redőnygyár.

Next