Épitő Ipar - Építő Művészet, 1921 (45. évfolyam, 1-22. szám)
1921-03-15 / 9-10. szám
XLV. ÉVFOLYAM 9-10. SZÁM 1921. MÁRCIUS 15. A BUDAPESTI ÉPÍTŐIPARI SZAKMÁK IPARTESTÜLETEI, A HADVISELT MÉRNÖKÖK, ÉPÍTÉSZEK ÉS MŰSZAKI TISZTEK NEMZETI SZÖVETSÉGE, A MAGYARORSZÁGI ÉPÍTÉSI ANYAGKERESKEDŐK SZÖVETSÉGE, AZ ÉPÍTŐMESTERI KÉPZETTSÉG MEGVIZSGÁLÁSÁRA SZERVEZETT bizottság, a városi mérnökök országos szövetségének hivatalos lapja. ELŐFIZETÉSI ÁRAK EGY ÉVRE 120 K. EGY SZÁM 6 K. DB FELELŐS SZERKESZTŐ . FÁBIÁN GÁSPÁR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, I., FEHÉRVÁRI.ÚT 15/c, V. 38. *YAtYÁőÁ7*\YttVJk>VA\V4.V»>YÄ\YÄV(Ä> Ä)-<*^A\YÄ.\Yft\VA\'^Y*iYA\Y*\VAiVa»Vft\YÄV/ÄWWV»VilliYA\V«V(ft\VÄV(*kViV<*iV»\\V^ A „Nemzeti Mozgó“. Budapest székesfőváros építőipari és építőművészeti ügyeinek homlokterében ma a „Nemzeti Mozgó" kérdése áll. Lapunk, mely mindenkor hű krónikása volt az építőipar és művészet aktuális problémáinak, nem mehet el szótlanul eme rendkívül fontos és érdekes ügy mellett, már csak azért sem, hisz hasonló nagyságú és fontos elhelyezésű építmény a közelmúltban nem épült Budapesten és előreláthatólag a közeljövőben sem fog létesülni. A „Nemzeti Mozgó" építése az építőiparral foglalkozó szakköröket úgy ipari, mint művészeti és városrendezési, valamint közgazdasági szempontból érdekli, így fontosnak tartottuk, hogy e kérdéssel kissé behatóbban foglalkozzunk, már csak azért is, mert a napi sajtó ezt a tisztán műszaki ügyet a politika áldatlan mezejére vitte át és így a vezérszempontok, miknek egy ily nagyszabású mű létesítésénél a mérvadóknak kellene lenniök, elhomályosultak, illetve ferde irányba terettettek. Az „Építő Ipar — Építő Művészet" nem állt soha semmiféle pártnak, érdekcsoportnak vagy egyénnek szolgálatában, mindenkor az objektív igazság lebegett előtte, így természetes az, hogy mikor a „Nemzeti Mozgó", ügyével lapunk hasábjain foglalkozunk, semmiképen nem akarunk szolgálatára sietni akár a támadó, akár a rokonszenvező pártnak. A kérdés politikai hátterével, vagy az egyes sajtóorgánumok mögött álló érdekcsoportoknak a dolgával távol áll tőlünk törődni. De nem hallgathatjuk el, hogy ahogy a közvélemény elé állították — épen a mai pangó építőipar idején — ennek a nagyszabású, az építőipar minden szakmáját munkához segítő építkezés engedélyezési ügyét, az az építőipari szakkörök véleményével össze nem egyeztethető. Első kötelességünknek tartottuk tehát, hogy a sokat vitatott épület terveit végre a műszaki társadalomnak, lapunk olvasóinak, bemutassuk. A „Nemzeti Mozgó" egy IQ—15 milliós építkezésnek ígérkezik, melynek létrejöttét azzal az érveléssel óhajtják elodázni, hogy amíg lakóházak nem épülnek, addig luxusépítkezések sem engedélyezhetők. Mások ismét a külföldi tőke térfoglalását szeretnék megakadályozni, mert természetesen magyar tőke ily nagyszabású, nagy rizikóval járó vállalkozásra nem kapható. Tény az, hogy ma Magyarországon semmiféle oly épület nem létesülhet, mely az óriási beruházások kamatait kifizetni nem képes. Nem épülhet tehát bérház, mert nincs ma oly kontingense a milliomosoknak, akik képesek lennének a ma épített bérház lakbéreit megfizetni. De még üzlethelyiségek sem létesíthetők, mert ezek bérei az árdrágítások rendkívüli mérvéhez vezetnének, avagy a régi házak üzleteivel szemben, melyek nem fizetnek ily magas béreket, feltétlenül versenyképtelen helyzetbe kerülnének. Tehát így előállna az a lehetetlen, közgazdaságunkra hátrányos, építőiparunkra végzetes álláspont, hogy inkább semmi sem létesüljön, mint oly épület, mely nem lakáscélokat szolgál. Azonban ez ellen a magyar iparnak 50°/6-át kitevő építőipari munkásság tiltakoznék először, hiszen az ő megélhetésük lenne egy ily elv kimondása által veszélyeztetve. A másik érv, mely igen jogosultnak és méltányosnak látszik, az, hogy csekély mennyiségű építőanyagunkkal az elsőrendű építészeti szükségleteinket elégítsük ki, s csak azután térjünk rá a luxusépítkezésre. Már előbb rámutattunk, hogy hiába állna rendelkezésre építési anyag, ha annak drágaságát az új lakóházak bérlői el nem viselhetik, abból ugyan nem fog épülni lakóház. De feltéve azt, hogy itt tényleg anyagelvonásról van szó, nézzük, hogy konkrét esetünkben mennyire jogosult ennek figyelembe vétele. A szakembernek nem kell külön rámutatni arra — hisz a bemutatott tervek beszélnek —, hogy a „Nemzeti Mozgó”nál felhasználandó anyagok olyanok, melyek a ma elképzelhető lakóház építésénél szóba alig is jönnének. Vasvázas épület, vastetővel, a vázat a cementöntvényű oszlopok burkolják, közötte salakbetonfal, a mennyezet a' vastetőre'függesztett rabitz. Miután az épület ideiglenes jellegű, a hozzá felhasznált anyagok is ilyenek. Itt luxusról, anyagpazarlásról szó sem lehet. Lapunk mindig rámutatott arra, legkiválóbb művelői iparunknak kifejtették az építőipar jövőjéről ama nézetüket, hogy egyelőre nem lehet máskép elképzelni a mi viszonyaink között az építőipari munka megindítását, mint ha a külföldi tőke valutáris előnyeinél fogva segítségünkre siet és kiaknázza pénzünk valódi itteni értéke és a külföldi jegyzések között fennálló diszparitás előnyeit. Ha már most az idegen tőke, mely személytelen, egy neki alkalmasnak ígérkező befektetéstől ily elvek hangoztatása folytán elriasztatik, úgy váljon elképzelhető-e, hogy a sokkal rosszabb viszonyok között lévő magyar tőke belevághat ily nagyszabású objektumok létesítésébe. Alig várható — amint eddig is hiába vártuk — és ennek következménye az építőipari pangás további megrosszabbodása volna. Nem szabad tehát az idegen tőkét, mely itt dolgoztatni, a munkások ezreinek munkaalkalmat juttatni óhajt elriasztani, mert csakis ettől várhatjuk a sokat óhajtott építőipari nekilendülést. De nekünk, kik az építőipar érdekeit elsősorban védjük, más fontos szempontjaink is vannak.