Épitő Ipar - Építő Művészet, 1922 (46. évfolyam, 1-43. szám)

1922-05-15 / 19-20. szám

74 ÉPÍTŐ­IPAR :­ ÉPÍTŐ MŰVÉSZET 1922. május 15 is felülmúlja a meridiáruház boszorkányos megoldása. Ez az épület egy forgató segélyével a legnagyob köny­­nyedséggel nyílik ketté úgy, hogy pár pillanat alatt felet­tünk van az égboltozat. Ezt a szerkezetet irigyelni fogják mindenütt, mert a csillagászat terén oly újítást képez, me­lyet magyar építész zsenialitása oldott meg így először. Való­színű, hogy ez a szétnyitható szerkezet a magánépítkezés terén is új építészeti megoldásoknak lesz a kiinduló pontja. Ám nemcsak a bravúros szerkezetek kápráztatják el a szemlélőt, hanem az épület művészi kiképzése is bámulatba ejt, mert Sváb Gyula kevés eszközzel, például egy ma­gyaros motívumú ráccsal pompás művészi hatást képes elérni. Természetes, hogy ez a két csillagászati objektum, mely immár lehetővé teszi újból a külfölddel való csillagászati érintkezések felvételét, még csak egy részét képezi a ha­talmas asztrofizikai obszervatóriumnak, mely fokozatosan fog kiépülni. Midőn a magyar kormány dr. Vass József kultuszminiszter fenti csillagvizsgáló létesítésére vonatkozó javaslatát magáévá tette, oly lépést tett, mely kulturfölé­­nyünket a művelt külföld előtt fölényesen igazolja. A bu­­dapest-svábhegyi csillagda kiépítése által rövid időn belül a külföld előtt is dokumentálni fogjuk a magyarságnak a konszolidációra való törekvését, bekapcsolódván újból az egész világot átfogó csillagászati megfigyelők háló­zatába és így eme ,internacionális tudományos kötelezett­ségeinknek megfelelni, a csillagászati tudományos mozgal­makban részt venni újból képesek leszünk és így kultur­­fölényünket a megszállókkal szemben letagadhatatlan té­nyekkel igazoljuk.*) Dr. Fábián Gáspár: Ipari szabványosítás. Az iparnak az utolsó évtizedek alatti rohamos fejlődése mindenütt a termelés fokozására, versenyképességének a növelésére és védelmére vezetett. Fölismerték a termelés fokozásának szolgálatába állítható energia gazdaságos fel­­használásának a szükségét, fölismerték a tömeggyártás előnyeit és igyekeztek eme előzményeket intézményesen biztosítani. Ez a törekvés vezetett a haladottabb ipari kultúrájú országokban az ipari termékek egyszerűsítésének és egységesítésének, a szabványosításnak a gondolatára, már jóval a világháború előtt. Igazi jelentősége azonban a világháborúban domborodott ki, amidőn az összes had­viselő államok, de a semlegesek is kényszerültek annak a felismerésére, hogy az energiával takarékoskodni kell. Az ipari szabványosításra irányuló mozgalom a leg­­hamarább talált termékeny talajra Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban és Németországban, ahol már ez idő­­szerint számos nagyfontosságú eredményt mutathat föl. A világháború folyamán szabványosító bizottságok alakultak meg Svájcban, Ausztriában, Hollandiában, Franciaország­ban, Belgiumban, Dániában, Svédországban, Norvégiában, Olaszországban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában is. Magyarországon a világháború vége felé történtek az első lépések az ipari szabványosítás felé. Fontosságát föl­ismerték mind a kormányzat, mind a hadvezetőség, mind pedig az érdekeltség illetékes körei, a bekövetkezett forra­dalmi események azonban leszorították e kérdést az ipari problémák homlokteréről. A felszabadulással meginduló konszolidáció azután lehetővé tette az elejtett fonal újraföl­­vételét és az 1920. év végén a Magyar Mérnök- és Építész- Egylet kezdeményezésére a kereskedelemügyi miniszter kinevezett egy bizottságot az ipari szabványosítás elő­készítésére a legkiválóbb szakemberekből. Hermann Miksa műegyetemi tanárnak az elnökletével. Ez az előkészítő bizottság áttanulmányozván a külföldi szabványosító bizottságok szervezetét és működésük ered­ményeit, egy tervezetet dolgozott ki a Magyar Ipari Szabvá­nyosító Bizottság felállítására. A kereskedelemügyi miniszter hozzájárult a­ tervezethez és annak alapján felszólította a szabványosításban érdekelt ipari és műszaki egyesületeket és hivatalokat a szabványosító bizottság megalakítására. Felszólításában hangsúlyozta a miniszter úr, hogy iparunk az erős nemzetközi versenyben csak úgy állhatja meg a helyét, ha erre a korszerű ipari szervezkedésnek hathatós eszközeivel idejében felkészül, amihez az érdekeltségnek véleménye szerint egyebek közt az ipari szabványosítás is vezet. Minthogy pedig a szabványosítás megvalósítását elsősorban az ipar saját, legközvetlenebb érdekének tartja, nem tekinti állami feladatnak és ezért annak irányítását — a legmesszebb menő erkölcsi és az állam mai helyzete meg­engedte anyagi támogatása mellett — érdekeltségi, auto­nóm szervezetre kívánja bízni, anélkül, hogy ebben magá­nak döntő befolyást kívánna biztosítani, úgy hogy az alkotandó szabványok az ipar autonóm szerve által önmaga részére készített értékes gyártási szabványok legyenek. Ez az autonóm szerv a Magyar Ipari Szabványosító Bizottság, mely a múlt évi április hó 28-án tartott első ülésén alakult meg, amidőn az egybegyűlt kiküldöttek elfogadták az előkészítő bizottság által kidolgozott szer­vezetet és megválasztották elnöknek Hermann Miksa műegyetemi tanárt, alelnököknek pedig Kandó Kálmán, Maróthy Kálmán és Zorkóczy Samu igazgatókat. A Szab­ványosító Bizottságnak a feladata az összegyűjtött adatok­nak és a külföldi eredményeknek a felhasználásával a magyar ipari szabványok megállapítása és a megállapított szabványoknak a gyakorlatba való bevezetése. A bizottság ama elv alapján van megszervezve, hogy a szabványosí­tásban döntő befolyása az érdekelt iparnak legyen, az állam­ szerepe pedig a szabványosító munka egységét mozdítsa elő és súlyát növelje. A Szabványosító Bizottság a következő szervekből áll: 1. főbizottság, 2. elnökség, 3. szakbizottságok, 4. tanács, 5. titkárság. A főbizottság az egész ország ipari szabványosítását egységesen irányítja és ellenőrzi, határoz a Szabványosító Bizottság vagyonának és bevételeinek kezelése és felhaszná­lása felett. A főbizottságban a következő egyesületek, inté­zetek és hivatalok foglalnak helyett kiküldötteikkel: Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete, Magyar Bánya- és Kohó­vállalatok Egyesülete, Vas- és Fémipari Kis- és Közép­gyárak Országos Szövetsége, Magyar Szerszámgyárosok Országos Szövetkezete, Magyar Vas- és Fémiparosok Országos Szövetsége, Magyar Vaskereskedők Országos Egyesülete, Baross Szövetség, Országos Iparegyesület, Magyar Anyagvizsgálók Egyesülete, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Magyar Elektrotechnikai Egyesület, Magyar Mérnökök Nemzeti Szövetsége, Magánmérnökök Országos Szövetsége, Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, M. kir. Államvasutak Igazgatósága, M. kir. Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség, Cs. és kir. Szab. Déli Vaspálya Társaság, Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút, Budapesti Egyesített Városi Vasutak, Első cs. és kir. Szab. Dunagőzhajózási Társaság, Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaság, M. kir. Állami Vasgyárak, M. kir. Központi Mértékügyi Intézet, M. kir. Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézet, M. kir. Tech­nológiai Iparmúzeum, M. kir. Ipari Főfelügyelőség, Kir. József Műegyetem, M. kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola, M. kir. Állami Felső Ipariskola, M. kir. Kereskedelemügyi Minisztérium, M. kir. Földmívelésügyi Minisztérium, M. kir. Honvédelmi Minisztérium, M. kir. Szabadalmi Tanács, Országos Középítési Tanács, Fővárosi Közmunkák Tanácsa, Budapest Székesfőváros Tanácsa. Az elnökség feladata a szabványosításnak a végrehajtása. E célból a szabványok kidolgozására szakbizottságokat alakít az érdekelt ipari termelő, fogyasztó és tudományos körök önként vállalkozó szakembereiből és gondoskodik a kidolgozott szabványtervezeteknek és az elfogadott vég­leges szabványoknak a nyilvánosságra hozataláról. (Vége köv.) Marusák Dezső. *) Ezekre az épületekre, azok részletes ismertetésére még vissza fogunk térni.

Next