Épitő Ipar - Építő Művészet, 1922 (46. évfolyam, 1-43. szám)

1922-05-15 / 19-20. szám

1922. május 15 ÉPÍTŐ IPAR­­, ÉPÍTŐ MŰVÉSZET 75 Hozzászólás a „Javaslat az építőszakma foglalkoztatására“ című cikkhez. Megszívlelésre méltó gondolatokat fektetett le e cím alatt e lapok 17—18. számában a cikkíró. Ami az ingyen, vagy potom árakon való tervezéseket illeti, már ezelőtt két évtizeddel is hasonló szellemben írtam. A tervezés, a költségvetések készítése, a statikai számítások végzése nem értéktelen munka. Ha pedig nem az, akkor ne dolgozzunk ingyen. Ámde ne csak mi ne dolgozzunk ingyen, hanem mi se követeljünk munkát ingyenesen senkitől, ha az a valaki még vállalkozó iparos is. Sajnos, úgy áll a dolog, hogy a tervezők rendszerint ingye­nesen elkészítendőnek kívánják a vízvezeték, a fűtés, a villany­­világítás stb. installációs munkák terveinek és költségvetései­nek elkészítését, ha az a saját maguk számára készül. Ezzel reá szoktatják az iparosokat az ingyen tervezésekre, akiknek azután mindegy lesz, ha ily ingyenes munkát a laikusnak is készíte­nek, „ajánlat" formájában. A vasbetétes betonépítmények tervezésére is igen gyakran áll ez. Vasszerkezetek dimenzioná­­lása és tervezése sem szokott magasabb szempontok figye­lembevételével készülni. A különféle ipari vállalkozókat ilyen ingyenes munkákra a tervezők szoktatták reá. Hihetőleg sokkal helyesebb, ha szemébe nézünk az igazságnak és így keressük a bajok forrását. A cikkíró javaslata helyesen fogja fel a dolgot. A szak­embereknek védekezniök kell az ellen, hogy az „iparosok" ne készítsenek ingyen terveket sem a laikusoknak, sem a tervezőknek. De védekezniök kell az ellen is, hogy a hivatásos tervezők se készítsenek ingyen, vagy ezzel egyenlő értékkel munkákat, mert­ ha van értéke a tervező munkának — miként természetes is, hogy van —, akkor az díjazást érdemel. De ha még a hivatásos tervezők is készítenek ingyen, vagy potom pénzért tervezői munkákat, akkor saját maguk ütik erre a munkára az értéktelenség bélyeg­zőjét. Akkor a laikuson ne csodálkozzunk, hogy a tervet úgy nézi, mint a „mintát, érték nélkül". Ne készíttessünk, de ne is készítsük „minta, érték nélkül"-i munkákat és aki ilyeneket készít, azt közösítsük ki. Becsülettel és becsületesen elvégzett munkáért díjazás jár, ezt még a mucsai pógár is tudja. Pisszer János: A lakáskérdés megoldását célzó külföldi és hazai tevékenység. (Folytatás.) Összeállították: K- Császár Ferenc és Nagy Márton. k) A meglévő lakásállomány védelme. Az osztrák nép­jóléti min. 1918. március 28-iki rendelete bizonyos, eddig meg nem engedett helyiségnek lakócélokra való igénybe­vehetősége iránt intézkedik, viszont meglévő lakásoknak más célra való felhasználását megtiltja. Közm. Tanácsa beadványa. A meglévő házak tatarozásának szükségét a nemzeti vagyon megóvásának tekinti. A lakás belsejében a bérlő legyen köteles tatarozni. A kis, tehát nagyobb tatarozást igénylő házak adóját leszállítani kívánja. A meglévő házak karbantartását nem a háztulajdonos, hanem a község feladatává akarja tenni s e célból lak­bérpótlékot kíván kivetni. A Mérnök-Egylet memoranduma a családi házakat külön jogi védelemben részesíteni tanácsolja, hogy azok a faj­fenntartó középosztály kezei alól ki ne csússzanak. Az építőösszeg leszorításának pénzügyi feltételei­hez tartoznak: a) Altruistatőkék bevonása, állami hitel, vagy hitelgarancia. Az 1921. április 15-i osztrák törvény kötelezi a munkás­biztosító szerveket, hogy a vagyonuk 10%-át folyósítható értékekbe fektessék és az építési alap rendelkezésére bocsássák. A német birodalmi munkaügyi miniszter 1921. jan. 7-i körirata szerint: Építési célokra a munkanélküli segélyalap is­ igénybe vehető, de csak akkor, ha birodalmi támogatás más módon nem lehetséges. A tanács kívánja, hogy a munkanélküli segélyalapból is lehessen a lakásépítkezést támogatni az állami hozzájáruláson kívül. Az 1921. április 15-i osztrák törvény felhatalmazza az építési alapot az elveszett építőösszeg mértékéig felvett magánhitelek törlesztésének garantálására. Kivételesen közvetlen hiteleket, kamatozó építési előle­geket is folyósíthat. Közhasznú építési társaságokat üzletrész jegyzéssel és betétekkel is támogathat. Építésre alkalmas területeket szerezhet. Építőtársaságok által áruba bocsátott területekre és telepekre elővételi joga van. b) Pénzintézetek szorítása olcsó hitel nyújtására. Ullmann memoranduma szerint a német jelzálog inté­zetek már államilag köteleztettek arra, hogy hatóságilag engedélyezett surrogat-építési móddal készült házakat a masszívokkal egyenrangúnak tekintsék. A német biztosító társaságok már a háború előtt is a legjelentékenyebb szerepet játszották a kislakásépítkezés hiteligényének kielégítésében. 1915-ig 575 millió márkát bocsátottak rendelkezésre 3%, később 3V20/o kamat mellett és 1—IV2% törlesztésre. Újabban a telek- és házérték 75°/o-át lehet hitelképpen megszerezni, községi garancia mellett 100°/o-át. Egyetlen kikötésük, hogy a lakók nagy­része biztosítva legyen. (Muthesius: „Kleinhaus u. Klein­siedlung", 1920.) Az osztrák 1921. április 15-i szövetségi törvény a léte­sített építési alapot mint jogi személyt felhatalmazza olyan vállalatokban való részvételre, melyek építési hitelek és anyagok megszerzésével foglalkoznak. A Bridgeport-i (Amerika) 8. lakásügyi kongresszus­­a bankkölcsönt a tőkejövedelemadó elengedésével kívánta olcsóbbá tenni. (Közlöny 1921. V. 15.) Az 1921. március 11-i cseh törvény szerint az állam által garantálandó építési kölcsönök nyújtására pénzinté­zetek, biztosító társaságok állhatnak össze, melyeknél az állam az építési sorsjátékból befolyó összegeket mérsékelt kamatozás mellett betétként kezelteti. E társaságok a jöve­delmi adó alól mentesek s a náluk elhelyezett idegen betétek is mentesek a kamatjövedelemadó alól. c) Biztosítási díjak leszorítása. Németországban sürgetik az állam beavatkozását a bizto­sítási díjtételek megállapításába. d) Külföldi címletekben, vagy más stabil értékben ki­bocsátott kölcsön. A hazai viszonyok között célravezetőbbnek látszik a frank vagy dollár címletes építési segély, mint a német segélyrendszer, mert a külföldi (dollár) valutára szóló, de koronában fizetendő kölcsönkötvények a pénzünk javulá­sának arányában volnának koronában visszafizetendők s dollárra szóló törlesztési hányaddal amortizálandók. Lényegében az ország népe önmagától venne fel dollár­­kölcsönt S végeredményben mindegy, hogy pl. 100 milliót építési célra fordítanak-e, vagy idegen valuta vásárlására s az idegen valutát könyvelik el, mint építésre fordított összeget. (Építőipar 1921. V. 15.) A Mérnök-Egylet már rámutatott a kér. min.-hez inté­zett memorandumában arra, hogy építési tőke gyanánt külföldi megszerezhető magyar magántőke s hivatalosan lefoglalt vagyontömegek, amerikai magyarok s bankjainak érdeklődése is kedvező szolgálatot tehetne, mert külföldi valutakölcsön biztos fedezete lehetne. Az építési hitelműveletek alapjává a búza-, vagy arany­valutát lehetne tenni. (Közlöny 1921. I. 23.) . (Folyt. köv.) léri'/P \ Z r» A C Á IT IV O ZfljA Áj U/\ UTIVJ A világháború és a közgazdaságtan elmélete. A Magyar Tudományos Akadémia második főosztályának Csánky Dezső dr. elnöklésével megtartott ülésén rendkívül érdekes előadást tartott Heller Farkas dr. műegyetemi tanár a világháborúról és a közgazdaságtan elméletéről. A tudós előadó arra a kérdésre felelt, hogy mennyiben állotta meg helyét a közgazdaságtudomány elmélete a világháború gazdasági jelenségeinek és következményeinek magyarázata tekintetében ? Heller egyike a közgazdasági tudományok legketűnőbb művelőinek, akit külföldön is jól ismernek és aki rendkívül erős elemzési készség­gel és nagy elméleti tudással boncolja a gazdasági élet jelenségeit.

Next