Épitő Ipar - Építő Művészet, 1922 (46. évfolyam, 1-43. szám)

1922-05-15 / 19-20. szám

76 ÉPÍTŐ IPAR :­ ÉPÍTŐ MŰVÉSZET 1922. május 15 A rendkívül érdekes és tanulságos előadás gondolatmenete a követ­kező volt: „A háború alatt az a felfogás terjedt el, hogy a közgazdaságtan elmélete csődöt mondott, mert a gazdasági életnek a háború alatt való alakulását nem tudja megmagyarázni. E felfogás egészen téves, mert a háború semmi olyan tényt nem hozott felszínre, amelyet a köz­­gazdaságtan elmélete meg ne tudna magyarázni. Ellenkezőleg, a háború gazdasági eseményei mind a tudomány eddigi eredményeit erősítik meg. Itt van mindjárt az árak emelkedése. Ezt egyszerűen a bankjegyek szaporításának tulajdonítják, miként a XVI. és XVII. század olasz és angol írói. Azóta azonban a tudomány sokat haladt és már régen tisztában van azzal, hogy az áremelkedések fő oka nem a bankjegyek szaporításában, hanem a termelés csökkenésében, a piac áttekinthetet­lenségében és a verseny hiányában van. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a közgazdaság határozott törvények alatt áll, melyeket az elmélet helyesen ismert fel, mint az, hogy az ármaximálások a piac valódi tényezőivel hiába helyezkedtek szembe. Míg a nagyközönség folytonosan csak a papírpénzt teszi felelőssé az áremelkedésért, az elmélet annak egyik legfontosabb tényezőjét a jövedelemeloszlási küzdelmekben jelöli meg. A megbontott árszínvonal­ban mindenki, a jövedelmek minden csoportja felfelé igyekszik alkal­mazkodni. A munkás nagyobb bért, a gazda nagyobb pénzjövedelmet, a földbirtokos több haszonbért igyekszik magának biztosítani. Mind­megannyi oly tényező, amely folytonosan fölfelé hajtja az árakat. A legfontosabb azonban a széles néprétegek igényeinek növekedése, mert ez nagy keresletet támaszt a megcsökkent javakkal szemben. Az infláció folytonos hangoztatása mellett is figyelembe kell ezeket a jelenségeket venni, mert különben tévesnek látszik előttünk az elmélet, ha látjuk, hogy az árak emelkedése éppenséggel nem arányos a for­galomba hozott papírpénzmennyiséggel. Hasonló az eset a váltóárfolyam megbomlásának magyarázatánál is. Itt még komoly tudósok is akadtak, mint a svéd Cassel, akik állí­tották, hogy ez is tisztán az infláció következménye. A mélyebb kutatás igazolja itt is az elméletet, mely a fizetési mérlegben jelölte meg Goshen lord óta a váltóárfolyam főtényezőjét. A kivitel szünetelése a háború­ban, az erőltetett bevitel, az eladósodás, a jóvátételi összegek fő okai a váltóárfolyamok óriási emelkedésének. Az infláció szerepe csak ezzel párhuzamban érvényesül azáltal, hogy csekély vásárlóerejénél fogva kevésre becsülik a belföldi pénzt a külföldön. Cassel javaslata az inter­­valutáris árfolyamnak a különböző országok árszínvonalának megfelelő szabályozására azért hibás, mert az inflációnak még nincs vége és mert még stabilabb valuta mellett sem tisztán az árszínvonalak egymáshoz való viszonyától, hanem a fizetési mérlegtől függ a váltóárfolyam egyensúlyba helyezkedése. Az elmélet az aranyat, mint nemzetközi fizetési eszközt, mindig mint a legforgalmasabb árat és nem mint valami világpénzt tekintette. Nem így a gyakorlati élet, mely éppen ezért eddigi ismereteinkkel homlok­­egyenest ellenkezőnek látta a tényt, hogy a skandináv államok a háború alatt felmentették jegybankukat az aranyvásárlás kötelezettsége alól, ami pedig a teljes arany valuta elengedhetetlen kelléke. A­mily érthetetlen az a felületes szemlélő előtt, épp oly természetes az elmélet embere számára. Hiszen az aranyat régen azért fogadták szívesen kor­látlan mennyiségben, mert bármikor árut lehetett érte a nemzetközi piacon becserélni. Ez a lehetőség megszűnt a háború alatt és még ma sem állt helyre. Ezért csökkent az arany kívánatos volta ott, ahol arany már volt elég, ára pedig érte nem volt a külföldről kapható. Téves tehát az a gondolat, hogy újra kell a közgazdaságtan elmé­letét felépíteni. A háború éppen azt mutatja, hogy milyen helyes úton járt az, kivált újabb fejlődésében, midőn a gazdasági éld dinamiká­jának törvényeit is mélyebben kezdte kutatni." A jelenlevő tudósokból és előkelő gazdasági szakemberekből álló nagyszámú közönség nagy figyelemmel hallgatta meg az előadást és lelkesen ünnepelte az előadót. Megdöbbentő adatokat közöl dr. Szabóky Alajos m. kir. közp. statisztikai igazgató az OMKE-ben. 1921-ben kivitelünk 22 milliárd, behozatalunk 43 milliárd korona volt. Csonkamagyarország termelése búzában, rozsban, árpában, zabban 35%-al csökkent, ugyanakkor a népesség megszaporodott. A kivitel értékének több mint felét a kül­földre szállított élelmezési cikkek tették, melyet a hazai fogyasztástól erőszakosan vontak el. Ez a fő oka a rettenetes drágaságnak. C D íS \! T ír A IV JCv VJ IM 1 IV ü A Műegyetem május 21-én délelőtt 10 órakor tartandó jubiláns díszközgyűlésének programmja a következő: Himnusz, előadják az egyetemi és műegyetemi énekkarok ; József főherceg védnök megnyitja az ülést; Zelovich Kornél rektor magnifikus „A hazai technikai felső­oktatás fejlődése“ címen tart előadást; a magyar királyi kormány, a testvérfőiskolák, tudományos és közgazdasági testületek ü­dvözlik a Műegyetemet; tiszteletbeli doktorok avatása; Vér Tibor, a Műegye­temi Segélyegylet elnöke a műegyetemi ifjúság nevében beszél; Zelovich rektor zárszava; Szózat. — A közgyűlést követi a Műegyetem hősi halottainak emlékére az ifjúság által a Műegyetem kertjében emelendő szobor alapkő letétele. Építőművészeti pályázatot hirdet a székesfőváros tanácsa 6 drb. 4800 K Ferenc József jubileumi pályadíjra 35 évnél nem idősebb épí­tészek számára. Részletes feltételek Központi városház III. em. 333. A pályázat határideje 1922. június 1. A székesfőváros műszaki adminisztrációjának központo­sítása céljából Sipőcz polgármester a főváros oktatási célú épületei­ben szükséges javító- és helyreállító munkálatok és az ezzel kapcso­­tos műszaki természetű ügyeket a VII. ü.­o. ügyköréből a XIII. ü.-osz­­tályába utalta át, valamint a kerületi elöljáróságok műszaki szolgá­latának építészeti vonatkozású ügyeinek technikai irányításával is a XIII-ik ü.­osztályt bízta meg. A Magyar Építő- és Iparművészeti Rajzolók Országos Egyesülete 1922. évi április 23-án új vezetőséget választott. Az elnöki tisztet nem töltötték be. Ez csak akkor fog megtörténni, ha rendes helyiségük lesz. Alelnökök lettek: Kanács Miklós, Jakobik Gyula; főtitkár: Cseh György; főpénztárnok: Podmaniczky Jenő; ellenőrök: Kórody Gyula, Braun Imre; gazda: Sógor József; jegyzők: Asztrak Endre, Sugár József. A Műemlékek Országos Bizottsága technikus tagjai között ápr. 14-iki számunkban közölteken kívül helyet foglal Möller István műegyetemi rendes tanár, kiváló műemlék-restaurátorunk, kinek neve véletlenül maradt ki a tagok névsorából. Szentgáli Antal kiváló kartársunk előadást tartott a Turáni Társaság két estélyén a turáni népek zenéjéről, eredeti török, bolgár, finn, chinai és japáni zeneszámokat mutatva be, melyeket ő szibériai vasútépítő korában gyűjtött páratlan zenei tehetséggel. Bemutatta a a „hunok hegedűjét", melyen gyönyörű játékot produkált, az előkelő közönség tapsvihara által kísérve, a magyar mérnök sokoldalúságának fényes tanújelét szolgáltatva. A belga királyi követség palotájával fővárosunk építőművé­szeté — amely oly szegény a régi finom emlékekben — ismét nyer egy kedves művet. A történeti levegőjű Buda csendes falombos Donáti­ utcájában Porcia herceg empir stílusú palotáját vette meg a belga meghatalmazott miniszter, Van Ypersele, aki, mint ebből a tettéből is látszik, nemcsak diplomata, hanem kiváló ízlésű műértő is. A finom stílusérzéket és a hagyományok iránti kegyeletet kívánó átépítés tervezésére a belga kormány több kiváló építészt hívott meg, közöttük Medgyasszay István hazánkfiát is, akit a brüsszeli zsűri ítélete alapján a kivitellel meg is bíztak. Amint halljuk, az átépítés a modern ember életviszonyainak és kényelmének megfelelő palota alkotását célozza, de teljesen az a dicső történeti múltú magyar Buda boldogabb századainak bájosan jellemző művészi hangulatában. Bobula János meghalt. Mély megrendüléssel vettük a szomorú hírt, hogy a kegyetlen sors elszólította közülünk Bobula János építész kartársunkat, aki nemcsak tudásával és művészi képességeivel — melyet édesapjától, a kiváló mestertől örökölt — szerzett tiszteletet és meg­becsülést, hanem közvetlen úri modorával is a kari érdekekért mindig kész volt síkra szállani, amint azt a legutóbbi időben is láttuk, midőn Hegyeshalmy miniszter úr elé vezetett küldöttséget az építészek tisz­teletdíja ügyében. Kedves kartársunk emlékét mindenkor kegyeletes szívvel őrizzük meg. Az Iparművészeti Társulat síremlékpályázatának nyertesei. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat pályázatot hirdetett mű­vészi síremlékek terveire azzal a céllal, hogy elősegítse a művészi szempontból kifogástalan síremlékek készítését. A pályázat bíráló­­bizottsága most döntött a beérkezett pályaművekről. A döntés szerint az első csoportba tartozó tervek közül egyenként 3000 koronás díjjal jutalmazta Horváth Béla és Hosszú-Pintér Gyula két tervét, Müller Tibor, Ohmann Béla és Salamonek Károly egy-egy tervét. A vörös­­márványból készítendő síremlékre beérkezett tervek közül az 1500 koro­nás első díjat Ohmann Béla egy tervének ítélte, azonkívül ezer-ezer koronás második díjat Halmágyi István és Branozsics János tervének. A fejfákra beérkezett tervek közül pedig dicsérő elismerésben része­sítette Horváth Béla és Hosszú-Pintér Gyula, Ludvig Rezső, Salamonek Károly, Szász Vilmos és Vas János egy-egy pályamunkáját, továbbá Mátray és Ohmann két pályamunkáját. Kőművesmesterek milyen javítási és átalakítási munkákat végezhetnek? A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 60677/XXII. 1922. számú körrendelete. (Valamennyi magyarországi törvényhatósá­goknak.) Kételyek merülvén fel aziránt, hogy hivatali elődöm által 1913. évi július hó 29-én 32396. sz. alatt kiadott körrendelet 1. §-a alapján a kőművesmesterek milyen javítási és átalakítási munkákat végezhetnek, e rendelet helyes értelmezés céljából tudomásul és miheztartás végett a következőket közlöm : Az idézett rendeletnek a kőművesmesternek munkakörét megállapító 1. §-a úgy értelmezendő, hogy ennek alapján a kőművesmester az ott megállapított új építkezéseken kívül földszintes és egy- vagy többemeletes lakóházak és gazdasági épületek belső és külső kőművesjavítási munkáit építőmester közbenjötte nélkül saját felelősségére elkészítheti, ha a munkák állvány nélkül lógó (függő) állványról vagy a földszint magasságát meg nem haladó állványról nem végezhetők. A földszint magasságát meghaladó bármiféle állvány felállításával járó kőművesjavítási munkákat azonban a kőművesmester önállóan csak akkor végezheti, ha az állványozást iparengedéllyel bíró építőmester állítja fel és a munka tartama alatt az állványozás felett a felügyeletet ez gyakorolja. Önállóan végezhet továbbá a kőműves­­mester belső kőművesátalakítási munkát, még­pedig mindenféle válasz­falban korlátozás nélkül, szerkezeti falakban azonban csak olyan föld­szintes házakban, amelyeknek építésére az elől idézett rendelet 1. §-a alapján jogosítva van. A hivatkozott rendelet 1. §-ában említett épü­leteknél nagyobb épületeken a kőművesmester a szerkezeti falakban bármiféle átalakítási munkát csak az építőmester vezetése és felelős­sége mellett végezhet. Erről a törvényhatóságot megfelelő további intézkedés és kellő közhírré tétel végett értesítem. Budapest, 1922. évi április hó 7-én. Hegyeshalmy s. k.

Next