A Munkaadó, 1928 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1928-12-12 / 50. szám
1928 december 12. Darabos mész Általános Anyagraktár a mont el § 8VaSfI,*!, ^ill. Benissky utca 6. szám. UClIlCan, forrása fBarcs,utcából nyilik.5 Telefon: József 302-83. A miskolci vágóhíd kibővítése. A miskolci közvágóhíd, különösen a sertésvágó rész, már régóta nem felel meg a követelményeknek. Bársony Andor igazgató most előterjesztést tett a közvágóhíd kibővítésére. Az igazgató a közvágóhíd melletti volt szappangyár épületének megvásárlását javasolja, amely némi átalakítással alkalmasnak kínálkozik arra, hogy ott a sertésvágóhidat és hűtőt berendezzék. A volt szappangyár épületét és a hozzátartozó telket 56.000 pengőért hajlandók eladni, viszont az építési bizottság 46.000 pengőre becsülte azt az ingatlant. A legközelebbi közgyűlés fog dönteni arról, hogy megvásárolják-e ezt az ingatlant. Egyébként kétségek merültek fel abban az irányban is, hogy nem kerülne-e kevesebbe, ha újonnan építkeznének. Egy építkezési vállalat felszámolási terve. A hivatalos lap csütörtöki száma az Építőkő és Cserépipari Rt., V., Erzsébet tér 3., rendkívüli közgyűlési meghívóját közli. A rendkívüli közgyűlés tárgysorozata csak egy pontból áll: Határozathozatal a felszámolás kérdésében és felszámolók választása. Meghiúsult Keszthely iskolaépítése. Keszthely város képviselőtestülete elhatározta 450.000 pengő kölcsön felvételét. A vármegye jóváhagyta a határozatot, a belügyminiszter is felírt, hogy a kölcsön feltételeit elfogadhatónak találja, éppen csak a fedezetre vonatkozólag kért képviselőtestületi határozatot. Mielőtt még a képviselőtestület ez ügyben összeülhetett volna, a kölcsönt dollárban ajánló Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leírt a városhoz, hogy kölcsönt nem adhat. Hivatkozik a pénzügyminiszter bizalmas közlésére, mellyel az összeg bankokat értesítette, hogy a külföldi kölcsönökről törvényjavaslatot készít elő. Most tehát előállt az a helyzet, hogy Keszthely iskolaépítésére 70.000 pengő államsegélyt kapott s körülbelül ugyanennyit szándékozott a kölcsönből iskolaépítésre fordítani. A kölcsönt most nem kapta meg, minthogy pedig az építkezésre pénze nincs, nem kapta meg az államsegélyt sem, az iskola építkezése azonban már javában folyik. Ugyanekkor ráírtak felülről a városra, hogy vágóhídja is rossz, építsen helyette újat. Miből építsen azonban, amikor még a megkezdett építkezés elől is elvágták a kivitel anyagi lehetőségeit? Keszthely többmillió pengő értékű vagyona mellett a 450.000 pengős kölcsön meghiúsulásával sem hagyhatja abba a megkezdett építkezéseket, miért is Reischl Richárd országgyűlési képviselő a kölcsön engedélyezése érdekében érintkezésbe lépett a minisztériummal és egy ajánlattevő bankkal. pontból és a lakásínség szempontjából is egyenrangú tényező magának az építkezésnek előmozdítása. Én tehát az építkezés előmozdítását úgy Budapesten, mint a vidéken fontosnak tartom. Háború után az a rettenetes letargia és szomorúság annak következménye volt, hogy az építkezés egyelőre megállóit és bizony az 1925. évi törvény, amely az építkezés előmozdítását célzó intézkedéseket tesz, nagymértékben elősegítette az építkezést. Viszont az 1927. évi törvény megszorító intézkedései ma már azzal a következménnyel járnak, hogy az építkezések száma alábbszállott. Erre nézve hivatalos kimutatással is fogok szolgálni. Megkértem Budapest fővárosának kitűnő tanácsnokát, Rumbach Dezsőt, legyen kegyes nekem összeállítani a budapesti építkezésekre vonatkozó adatokat. A kérdés az, hogy tényleg hány épületet emeltek. Megkértem a tanácsnok urat, hogy az ő összeállításában hasonlítsa össze az 1927. évet az 1928. évvel. A következő adatokat bocsátotta rendelkezésemre. A székesfőváros tanácsa által kiadott építési engedélyek száma az 1927. évben 3095 volt, az 1928. évben október 1-éig bezárólag 2675. Ismétlem, ez nem jelent mindent, mert ebből nem következik az, hogy ennyi lakás épült. Méltóztatnak tehát ebből az összeállításból látni, hogy a lakásszükséglet kielégítése szempontjából is feltétlenül szükséges, hogy az állam a maga eszközeivel hozzájáruljon ennek a lakásínségnek az enyhítéséhez, másrészt pedig közgazdasági szempontból a munkaalkalmak megteremtése szempontjából ez szintén rendkívül égető szükséglet. Vizsgálom mostan a jelenlegi törvényes állapotot, amely az 1927. évi törvényen alapul. Az 1927-es törvény visszaesés az 1925-iki törvényhez, az építkezés előmozdítását célzó törvényhez képest. 1925-ben az újonnan épült házakra 30 évi adómentességet állapított meg a törvény; 1927-ben ezt a 30 évi adómentesség leszállott 25 évre. Van egy nagyon súlyos része is ennek a törvénynek a lebontott épületek helyére emelt új épületnek a lebontott épület terjedelmével kapcsolatos részére vonatkozólag. Míg tudniillik az újonnan emelt ház megkapja a teljes 25 évi adómentességet, addig, ha egy régi házat bontanak le és ennek helyére emelnek újat s ez nem haladja meg négyszeresét a lebontott háznak, ezt e törvény értelmében csak 10 évi adómentesség illeti meg. Ennek a következménye azután az, hogy nagyon sok régi viskó, földszintes és egyemeletes ház díszeleg még Budapesten a fő útvonalakon, a Bel Képviselőházi vita az építkezésekről A házadó leszállításáról szóló törvényjavaslatnak a képviselőházban való tárgyalását lapunk 47-ik számában kezdtük közölni. Jelen számunkban dr. Bródy Ernő és Wolff Károly felszólalásainak az építőipart érintő részeit közöljük. Bródy Ernő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azok az adótörvények, amelyek meghatározzák az adókötelezettség mértékét, kulcsát, rendszerint magukban foglalják az adómentesség eseteit is. Nem akarok visszamenni a történelem előtti időkre, de két esetet említek fel. Az egyik az 1909. évi adóreform, amelyet a jelenlegi pénzügyminiszter úrnak nagynevű atyja indított meg. Ebben meg voltak határozva az adókötelezettség esetei, de ugyanakkor bennefoglaltattak az adómentesség esetei is, precizírozva és taxirozva. A háború után, már a jelenlegi rezsim alatt, a jelenlegi korszakban, az 1922-iki törvényben szintén ugyanez az eset volt. Ott is meg voltak állapítva az adókötelezettség, továbbá az állandó és ideiglenes adómentesség esetei. Legutóbb tavaly, 1927-ben volt egy változás az adó kulcsát illetőleg, mert az 1922-ben megállapított 24% 1927-ben leszállíttatott 20%-ra. Ebben az 1927-es törvényben, amikor meg volt állapítva az adókötelezettség, egyúttal meg voltak állapítva az adómentesség esetei is. Mondom, 1927-ben szintén meg volt állapítva az adókötelezettség és az adómentesség is, de ebben a törvényjavaslatban, amely most előttünk fekszik, az igen t. pénzügyminiszter úr csak a kulcs leszállítása kérdésében jön a maga reformjával. Felvetem a következő problémát és a mélyen t. pénzügyminiszter úr szíves érdeklődését is kérem ebben az ügyben: vajjon nem kellene-e ebben a törvényjavaslatban megoldani a házadómentességek újabb megállapítását, mert a jelenlegi törvényes állapot nem kielégítő, nem helytálló? De nekünk nemcsak az probléma, amely itt előttünk van, hogy a házadó kivetési kulcsát Budapesten és más helyeken leszállítják, hanem ugyancsak mindig felmerül a másik probléma, hogy milyen intézkedésekkel lehet az építkezéseket előmozdítani. Ez a másik fontos alapvető probléma ugyanis sürgősen jelentkezik akkor, amikor az iparosság, a kereskedelem, az egész magyar társadalom a legkétségbeesettebb, a legsúlyosabb viszonyok között él, amikor a kormánynak és minden tényezőnek kötelessége munkaalkalmat teremteni, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon) amikor közgazdasági szem e 3 Munteaadle ^55iaBi^waBiaaKWKiiwii lll■■■lmll^ln■nl mii ■iir hwiwt ! Az állami és hatósági funkcionáriusokat, az építőipar kiválóságait, a közgazdasági élet reprezentánsait szólaltatjuk meg szenzációs tartalommal megjelenő karácsonyi számunkban Az építőipar aktuális kérdéseiről közlünk szakavatott cikkeket az építőipar legkitűnőbb szakférfiúinak tollából ♦ Karácsonyi lapszámunkhoz díszes irodai falinaptárat mellékelünk, melyen postai díjszabás, okirati illetékek stb. is fel vannak tüntetve ♦ Hirdessen óriási példányszámban megjelenő karácsonyi számunkban 5. oldal. CELOTEX HÓ-, HANG- ÉS NEDVESSÉGSZIGETELŐ ÉPÍTŐLEMEZ A . Go. LONDON vezérképviselete BUDAPEST, V. Harmincad utca 3 TELEFON: AUL 824-05 és 824-06 A városban és a Rákóczi-úton, holott ezek palotáknak való telken vannak, s ezek a telkek arra volnának alkalmasak, hogy a főváros lakásszükségletét kielégítsék. Ezért történik az, hogy a perifériákon épülnek a házak. Az is helyes, hogy ott is épüljenek, de viszont a perifériákon a városnak nagy áldozatával járnak ezek az építkezések, mert sok helyen közműveket kell létesíteni, kanalizációt kell csinálni, utakat kell építeni, ami nagy munkával, fáradsággal és költséggel jár, úgyhogy Budapest rendkívüli költséget fektet bele ezekbe, mert mindenképen elő akarja mozdítani a maga részéről is azt, hogy a lakásínséget megszüntesse és a lakásszükségletet kielégítse. De ebből nem következik az,t. Képviselőház, hogy a belterületen, a drága beltelkeken nem megfelelő házak álljanak. Ellenkezőleg a Belváros és a Rákóczi út a leglakottab városrészek, arra valók, hogy ott nagy házak emelkedjenek. Hiszen a fővárosnak talán legdrágább területén levő Orczy-ház a Károly-körúton kétemeletes épület, holott legalább 4—5 emeletes épületnek kellene lenni a fővárosnak ennek az épületnek alkalmas helyén, ezen a legdrágább telkén, ezen a legdrágább területén. Nagyon zavarja tehát az egész kérdést, hogy a jelenlegi állapot szerint a lebontott házak helyére épített új épületek után csak 10 évi adómentesség jár. Hiszen majdnem fizikailag lehetetlen, hogy négyszeres épületeket emeljenek, mert például akkor egy egyemeletes ház helyébe nyolcemeletesnek kellene épülnie, holott nyolcemeletes ház építését meg sem engedik, aki tehát ilyent építtetni akarna, lehetetlen és leküzdhetetlen akadályokba ütköznék. Ha pedig ő megfelelő épületeket emel ugyan, de ez nem haladja meg a régi épület négyszeresét, akkor ezt az új épületet csak 10 évi adómentesség illeti meg. Ez rendkívüli ellenmondás, rendkívüli anomália s megakasztja az építkezést. Márpedig én azt hiszem, a mélyen. pénzügyminiszter úr azon a nézeten van, hogy az építkezést nem megakasztani, hanem minden módon előmozdítani kell. Én tehát arra kérem a mélyen tisztelt pénzügyminiszter urat, állítsa vissza legalább is az 1925. évi törvényes állapotot. Az 1925. évi XVIII. t.-c. az építkezés előmozdítását célzó intézkedésekről, 3. §-ában ezt mondja: Harmincévi adómentesség illeti meg az újonnan emelt épületet, ha az olyan területen épült, ahol előbb épület nem volt, továbbá a toldaléképületeket és a teljesen lebontott épület helyére újonnan emelt épületnek a lebontott épület terjedelmét meghaladó részét. Itt is ki van kötve a négyszeres nagyság s ebben az esetben csak 15 évben állapítja meg az adómentességet. Én azt gondolom, mélyen, Képviselőház, hogy ezt a 15 évet is fel kellene emelni és teljesen a 30 évi adómentesség alapjára kellene helyezkedni a lebontott épületeknél is. Ezek adómentességét is egy nívóra kellene helyezni a teljesen új épületekével, mert ilyen viszonyok és ilyen körülmények között kerülhetünk csak abba a helyzetbe, hogy a Belvárosban és a város legélénkebb részeiben meginduljon az építkezés. Most beszélnek arról, hogy a földbirtokkal kapcsolatosan lesznek záloglevélkibocsátások. Én kérem a mélyen, t. pénzügyminiszter urat, hogy méltóztassék ezt a programmot kiterjeszteni a házbirtokra is, hogy a házbirtokkal kapcsolatban is abban a helyzetben legyenek az építkezők, hogy olcsóbb kölcsönt kaphassanak, mert a mai rettenetes időkben a drága kölcsön az építkezési kedvet elveszi, lelohasztja és elsorvasztja. Meg kell tehát állapítani az állam részéről az adómentesség kérdését, azonkívül kölcsönök nyújtásával kell az építkezési, vállalkozási kedvet elősegíteni, közgazdaságilag pedig a kartellek garázdálkodásait megszüntetni, hogy végre ez a kérdés normális, rendes mederbe terelődjék. Nagyjában ezek azok a szempontok, amelyek engem ennél az ügynél vezetnek. Én igen kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék ez alkalommal megszívlelni és megfontolni azokat, amelyeket szerényen előadni bátorkodtam. Wolff Károly: T. Képviselőház! Előttem szóló képviselőtársam beszédének érdemi részével lényegben