Erdőgazdaság, 1948 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1948-09-05 / 17. szám

rűen végrehajtott gyantázás­ fel­tételezed, tehát a sebzés nem mély (3 mm), a sebzések közvet­lenül egymást érik és összefoly­nak, nem terjednek a törzs kerü­letének V3—2/з—ának nagyobb ré­szére, a kíméletlen és nagyobb területre kiterjedő sebzések káros hatása már természetesen jelent­keznek. A sebzések után a vízszál­lítás a törzsekben nem szünetel, akadálytalanul tovább folyik, csa­k közvetlenül a sebzés felett marad egy kis holt tér, melyben azonban néhány nap múlva is­mét bekövetkezik a nedvkerin­gés. A sebzést ezért szüneteltet­jük 8—10 napra, mert ezen idő alatt a holt tér regenerálódott, a tartalékgyanta mennyiség is fel­gyülemlett. Ha a fa beteg, vagy szárazság­tól szenved, úgy azt maga is érezteti, gyantát nem ad, hiába is csapoljuk meg. Ebből követ­kezik egyrészt, hogy a gyantát szolgáltató törzsek feltétlenül egészségesek, másrészt, hogy csak egészséges fákat érdemes meg­csapolni, mert csak azok adnak gyantát. A szukárosítás mint másodla­gos jelenség, szerintem tisztán a szárazság, vagy a Fomes anno­­sus-gomba károsításának követ­kezménye. Tény, hogy ez a rovar­invázió a nagyfokú szárazság következtében felbecsülhetetlen kárt okozott. Oly tömegben lé­pett fel mindenütt, hogy a leg­nagyobb erővel és figyelemmel kellene a folyton száradó fenyő­ket kiszálalni, mert ha elmu­lasztjuk, csak gondatlanságunk lesz okozója annak, ha fenyőállo­mányaink e károsítóknak áldoza­tai ennek. Szükségesnek tartom a mostani szárazságban egész idő alatt a beteg fák szakszerű eltá­volítását, különben a fertőzést megállítani nem tudjuk. 1947. év elején a nagymérvű zúzmaratörés vidékenként igen nagy kárt okozott, a letört koro­­nájú törzseket kitermelni nem tudtak, így az egész tenyészidő alatt ontották a sza­­vadékait, a szárazságtól szenvedő fenyők pe­dig igen alkalmasak voltak élet­­feltételeiknek. A károsítás egy­forma volt a gyantázott és érin­tetlen állományokban. A sebzett felületek mögötti el­­gyantásodás a néhány évi gyan­­tázás után sem terjed 2 cm-nél mélyebben és csak a sebzett fe­lület mögötti részre, így elgyan­­tásodás csak olyan mélységig ter­jedt, mely a fűrészáruba nem kerül, mert mint széldeszka le­marad, az értékes rész ép marad, így értékcsökkenésről nem be­szélhetünk. Más műszaki tulaj­donságban bekövetkezett változás pedig oly kismérvű, hogy emlí­tést sem érdemel. Gomba károsí­tást, mely a fa szövetében kelet­kezett­ volna, egy ízben sem ta­pasztaltam, de lehetősége sem áll fenn, mert hisz a sebzett felületet a gyanta tökéletesen elzárja a levegőtől és védi a gombafertő­zéssel szemben. Hogy a gyantázott törzsek a magtermést kihagynák, egyálta­lán nem észlelteti, ugyanannyi toboztermést hoztak, mint a gyantázatlan törzsek. Ellenben, ha a sebzés folytán beteges álla­potba jutottak volna a fák, ak­kor az ingerlő hatást gyakorolt volna a még erősebb magtermésre. A sebzett, mesterségesen korcso­­sított fák mindig több roagter­­mést adnak, érzékeny sebzés után azonnal jelentkezik ezen tulaj­donság. így van ez a nyúlrágást szenvedett almafánál vagy a föld­labdáján ültetett nagyobb fe­nyőknél, melyek azonnal termőre fordulnak, biztosítani akarják erős magtermés útján fajukat. A gyantázás így terméscsökkentő hatást nem fejt ki. A legtárgyilagosabb voltaim e megállapításoknál, mert kezdet­ben magam is féltettem a fenyő­állományokat, hogy a gyantázás­­nak komoly­­káros következmé­nyei lesznek. Állítom, hogy túl­zott aggodalom a gyantázás iránti ellenszenv, mert ha a gyantázást vágásra kerülő állo­mányokban 4—5 évig előzőleg folytatjuk- ezt a legkíméleteseb­ben, szakszerűen végezzük, kár nem következik be, ellenben nél­külözhetetlen kincset termelünk, ami egyébként elveszne és csak súlyos pénzáldozattal tudnánk külföldről beszerezni. Erdészeti tevékenység a gyan­tatermelés, vállalnunk kell tehát annak irányítását úgy, hogy végrehajtása kárral ne járjon. A jövőre vonatkozóan pedig gon­doskodnunk kell, hogy a nagy­­kiterjedésű, ma még haszontala­nul fekvő területekre minél több gyantázásra alkalmas állomány kerüljön. Pagony Károly: Dr Torday Ervin: Erdőgazdasági alapismeretek Most jelent meg a szerző kiadásá­ban a könyvnek teljesen átdolgozott, új képekkel és rajzokkal kiegészített III. kiadása. Jírda Albertnek 1874-ben megjelent h­asonló tárgyú munkáia már évtize­dekkel előbb teljesen kifogyott és igen megnehezítette azok törekvését, akik egy alkalmas­­össze­foglalásból kí­vánták elsajátítani az erdészeti is­meretek összességét anélkül, hogy az egyes ismeretkörök egyetemi szín­vonalon történő ismertetésére súlyt helyeznének, vagy akiknek az emlí­tett sokfelé elágazó ismeret tömör, világos és áttekinthető alakban, így kézikönyvben történő ismertetésére van szükségük. Ennek a célnak dr. Torday kézi­könyve maradéktalanul megfelel, amit mi sem bizonyít jobban, mint ez, hogy alig pár év leforgása átáll immár a harmadik kiadást kell út­jára bocsátania. A könyv egyszerűen, igen világos és érthető fogalmazásban, nemesek .Jó, de szép magyar nyelven fárgvalja a termőhelyi és tenyészeti alapisgne­­zeteket, az erdőtelepítésnél számba, jöhető fákat és cserjéiket, a fásítás­hoz szükséges anyagokat, azok elő­állítását, a fásítások különféle mód­jait, a fiatalosok ápolását, védelmét és nevelését, az erdők gondozását, a használatok okszerű és gazdaságos foganatosítását, a szállítást, feldolgo­zás, értékesítést és a lehasználás kü­lönböző lehetőségeit. A világos és könnyen érthető fo­galmazás mellett az egész munkának ékessége a mélységes szakszeretet s ez még azok részére is kedves ol­vasmánnyá teszi a könyvet, akik az erdőgazdasági alapismereteket, mint tantárgyat tanulmányozzák, tehát el­sősorban az erdészeti vizsgára ké­szülők, de nem nélkülözhetik a­/, er­dőgazdasági szakszemélyzet tagjai, valamint a közületi erdők kezelői, a magánerdők tulajdonosai s az olyan gazdasági iskolák tanulói, illetve hallgatói sem, akik tanulmányaik során erdőgazdasággal is foglalkoz­nak. Nagyban emelik a szöveg pedagó­giai értékét a rendkívül szemléltető rajzok és a szép fényképek, amelyek az első kiadásból hiányoztak , ame­lyek — tankönyvről is lévén szó — nagyban elősegítik a hiánytalan megértést. A 256 oldal terjedelmű, szépen ki­állított könyv ára fűzve 40.—, félvá­­szonkötésben 45.—, egész vászonkötés­­ben 50.— forint. Adó, csomagolás és szállítás címén még 5.— forintot kell a szerző nevén a 31.247 számú posta­takarékpénztár! Csekkszámlára be­fizetni: 17 Erős akarattal erdős Magyarországot!

Next