Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1978 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Dr. Soós Gábor AZ ÉV ELEJE A SZÁMVETÉS és a tervezés, az elhatározások időszaka volt mindig. Ilyenkor érté­keljük, hogy mi valósult meg az elmúlt évi szándé­kainkból és ilyenkor fogunk friss lendülettel új ter­veink megvalósításához. Visszatekintve az erdőgazdaság és elsődleges fa­ipar 1977. évi terveinek teljesítésére, elégedetten ál­lapíthatjuk meg, hogy eredményes évet hagytunk magunk mögött. Bár e sorok írásakor még nem áll­tak rendelkezésre a végleges hivatalos statisztikák, annyit mégis leszögezhetünk, hogy az ágazat ter­veit összességében teljesítette, sőt bizonyos vonatko­zásokban örvendetes módon túlteljesítette és javult a gazdálkodás színvonala is. A különböző szektorhoz tartozó (MÉM, MN, ter­melőszövetkezeti, vízügyi stb.) erdőgazdálkodó szer­vek munkája nyomán 1977-ben is mintegy 9—10 ezer hektárral tovább gyarapodott országunk erdő­területe, növekedett az erdők élőfiakészlete és a cél­tudatos szerkezetátalakítások, erdőnevelési munkák eredményeként javult ennek a nagy értékű nem­zeti vagyonnak a minősége. Ugyanakkor a jó gazda gondosságával gazdálkodtunk a korábbi évtizedek munkájával létrehozott faterméssel is népünk ja­vára; az eddigi legnagyobb mennyiséget, mintegy 7 millió bruttó köbméter fát termeltünk ki erdeink­­ből. A gondosabb gazdálkodást az is mutatja, hogy az összes kitermelt fatömegen belül tovább javult az ipari fa aránya a tűzifa rovására. Ezt a minőségi haladást viszont elsődleges fafeldolgozó iparunk eredményes fejlődése tette lehetővé. A múlt évben ismét zömmel hazai kitermelésű, alacsony értékű faanyagot és fahulladékot értékes ipari termékké átalakító gyáregységekkel gyarapodott faiparunk (Vásárosnamény, Szombathely). Figyelmet érdemlő ebből a szempontból a könnyűipari tárca terén vég­rehajtott dunaújvárosi hullám­ vertikum üzembe lé­pése is, amely további 200 ezer m3 tűzifa minőségű faanyag ipari feldolgozását biztosítja évente — a népgazdaság számos ágában jól, gazdaságosan alkal­mazható csomagolóanyaggá. KEZDETI EREDMÉNYEKET ÉRTÜNK EL az elmúlt évben erdő- és fafeldolgozó gazdaságainknál a legjelentősebb fafeldolgozó üzemek műszaki felújítása, a fűrészüzemi rekonstrukció terén. Ez a munka nem csupán az elnyűtt köntös lecserélését jelenti, hanem a dinamikus szinttartás fogalmát jó­val meghaladó, kapacitásbővítő, a termelés vertika­litását fokozó beruházásokat, amelyek egyidejűleg nagymértékben javítják a dolgozók munkakörülmé­nyeit, a munkavégzés biztonságát, fokozzák a kere­seti lehetőségeket. Nemcsak a faipari termelés vonatkozásában ad­hatunk számot azonban a műszaki fejlesztés ered­ményeiről. Ha egyelőre kísérleti, úttörő jelleggel is, de 1977-ben tovább folytattuk a legkorszerűbb er­dőgazdasági gépek beszerzését és munkába állítását, tapasztalatok szerzése, a további tömegesebb alkal­mazás előkészítése céljából. Első­sorban a ma is leg­nehezebb erdei munkának számító fakitermelés és közelítés megkönnyítése, termelékenyebbé tétele érdekében importáltunk ilyen gépeket. Ennek a ta­pasztalatszerzésnek a jegyében rendeztük meg augusztusban Debrecenben az Országos Erdészeti Egyesülettel karöltve a VI. Fagazdasági Műszaki Napot. A MÉM ágazati felügyelete alá tartozó vállala­toknál kifejtett eredményes termelőmunkát és fej­lesztési törekvéseket tapasztalhattunk az egyéb ál­lami és a szövetkezeti szektorhoz tartozó erdőgaz­dálkodóknál, valamint a tárcánkhoz tartozó szak­­vállalatoknál is. AZ EREDMÉNYEK NEM MAGUKTÓL SZÜLET­TEK, hanem szorgalmas munka és szellemi erőfe­szítés áll mögöttük. Sok millió fát kellett hóban­­fagyban, nyári hőségben kivágni, még több rönköt gépkocsira, vagonba, fűrészasztalra rakni, gattérba szorítani, még több gerendát, deszkát megmozgatni, csípős őszi-tavaszi szélben csemetekertben, csemete­­ültetésben dideregni, havas karácsonyfát dermedt kézzel kötözni, és a termelés oly sok más frontján vívni az évezredes harcot a természettel a létfenn­tartásért. Sajnos, sebesültjei, rokkantjai, sőt halot­tai is voltak ennek a harcnak­­a múlt évben is, akik­re kegyelettel emlékezünk. Hatalmas segítséget adott eredményeink elérésé­hez az a lendületes, széles körű munkaverseny, amely az erdőgazdaság és az elsődleges faipar dol­gozóinak a körében is kibontakozott a csepeli mun­kások felhívása nyomán a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére és amelynek eredményeiről korábban már részletesen beszámoltunk. Bizonyos, hogy e mozgalom előnyös hatását a fagazdaság a továbbiakban is élvezi, mert a szocialista brigádok összeforrottságának jelentő­sége a szétszórt munkahelyeken dolgozó erdőgazda­ságban különösen nagy. Figyelemre méltó e brigá­dok tanulási vágya, művelődési törekvése is, mert bizony a technikai fejlődés az erdőgazdaságban is mindinkább képzett, jól felkészült, művelt munká­sokat igényel. Nem lenne teljes a múlt évi eredményekről szóló beszámolónk, ha nem emlékeznénk meg a termelő vállalatok munkájához közvetlenül vagy közvetve, de nélkülözhetetlenül kapcsolódó szervek, intézmé­nyek dolgozóinak eredményes munkájáról, kutatási és oktatási intézményeink személyzetéről, a fa- és fatermékek bel- és külkereskedelmi forgalmát bo­nyolítókról, a közigazgatásban, tervező intézetekben, az erdőrendezés területén dolgozókról. S nem utolsó sorban azokról a lelkes társadalmi munkásokról, akik hivatali kötelességükön túlmenően is hajlandók még többletmunkát áldozni szeretett szakmájuk és Új év, új lendüld!

Next