Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1986 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Új tervidőszak küszöbén apunk, az „Erdőgazdaság és Faipar” január elsejével 40. évfolyamába lépett. Az I. évfolyam 1—2. száma 1947. augusztusában jelent meg, az abban az évben megjelent 24 szám jelenti az első évfolyamot. Címe akkor még csak „Erdőgazdaság” volt és a MALLERD, vagyis a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek hivatalos közlönyeként szerepelt. Azt azonban, hogy mi a lap lényege, legtalálóbban az 1. oldalon ifj. Tildy Zoltán ügyvezető elnök-igazgató rövid vezércikkének címe fejezi ki: „A magyar erdők hangja”. A MALLERD elnöke többek között ezzel a gondolattal indította útjára lapunkat: „...reméljük, hogy ennek a közlönynek a mondatai szét fogják sugározni azt a nagy életakaratot, amely a magyar erdőgazdálkodás minden tényezőjét eltölti, hogy az újjáépülő demokratikus Magyarországon végre megvessük az alapját egy olyan erdőgazdálkodásnak, amelynek maradandó hasznát majd a jövendő nemzedékek aratják le. Ennek az önzetlen, áldozatos munkának lesz a hirdetője ez a lap...” Ugyancsak ő írta: „Szükséges és elengedhetetlen, hogy amikor a ... magyar erdővagyon akármilyen vonatkozásban is veszedelemben forog, odakiáltsuk: Ne bántsd az erdőt!”. Az első felelős szerkesztő, dr. Torday Ervin pedig a lap elé tűzött feladatok felsorolását a „Beköszöntő”-jében így zárja: „Végül legfontosabb feladatunk a kari összetartás elmélyítése, a közéleti tisztaság szolgálata és foglalkozásunk elhivatottsága gondolatának kifejlesztése, illetve ébrentartása lesz.” Amint mondani szokás, sok víz lefolyt már a Dunán azóta, amióta ezeket a sorokat tiszteletre méltó, jó szándékú elődeink papírra vetették. Az elmúlt mozgalmak négy évtized alatt nagyot fordult a magyar erdőgazdaság kereke is. Hol gyorsabban, hol lassabban, de úgy érezzük, hogy mindig előre. S ha fellapozzuk ennek a 40 évfolyamnak helyenként már sárguló köteteit, úgy érezzük, hogy a lap minden időben megfelelt annak a rendeltetésének, azoknak az eszméknek, amelyekkel alapítói útjára indították. Lapunk együtt élt, együtt küzdött az erdőgazdaságban és a faiparban dolgozókkal a magyar fagazdaság fejlesztéséért, s ha kellett, felemelte szavát az erdők védelmében és az erdészeti-faipari dolgozók érdekében is. Évfolyamai megbízható, hű tükörképei négy évtized erdőgazdasági eseményeinek, amelyeket nem nélkülözhet senki, aki elemezni, megrajzolni kívánja a magyar erdészet felszabadulás utáni fejlődéstörténetét. A lapot a demokratikus erdészeti főhatóság lapjaként indították el és ekként is tartották mindig számon. Mégis az indulás szimbólumai közül nem merülhet feledésbe az a tény, hogy a lap alcímében az első számtól kezdve az „erdőgazdasági üzemek közlönye” jelző is szerepel. Mert ez a lap valóban mindig a termelő gyakorlat: az állami erdőgazdaságok, vadgazdaságok, faipari üzemek, az ágazat keretében tevékenykedő egyéb vállalatok és az erdőgazdálkodó termelőszövetkezetek lapja volt elsősorban, így van ez ma is. A laptulajdonosi engedély birtokosa a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, de a lapot nagyobb részben a fagazdasági vállalatok, intézmények és az előfizetők áldozatkészsége, szakmai összetartása, ügyszeretete tartja fenn. apunk hasábjain az elmúlt évtizedek folyamán maga az ezerszínű élet tükröződik. Nevek, arcok ezrei bukkantak fel, munkásoké, erdészeké, művezetőké, gazdasági irányítóké, neves kutatóké és oktatóké, idősebbeké és fiataloké, férfiaké és nőké egyaránt. És események: elsősorban a szakma kisebb-nagyobb fontosságú országos eseményei, de emellett főként vállalatok, üzemek, oktatási és kutatási intézmények belső élete. Az ágazati politikától a tudományon át a munkássorsig minden korszak keresztmetszete tanulmányozható. A 40. évfolyam egyben egy új gazdasági korszak induló éve is: a VII. ötéves tervidőszaké. Ennek koncepciója a napilapok és más források alapján már eléggé ismert olvasóink előtt. A fő feladat az új növekedési pályára való ráállás, a gazdasági növekedés megélénkítése elsősorban belső erőforrásaink, tartalékaink mozgósítása, jobb kihasználása, a minőség javítása révén. Ezt a feladatot társadalmunk úgy kívánja megoldani, hogy közben a dolgozó tömegek szociális helyzete ne romoljon, hanem inkább (a közismerten nehéz nemzetközi gazdasági helyzet közepette), ha szerényebb mértékben is, de tovább javuljon. Ennek megfelelően a fagazdaság előtt is az a fő feladat áll, hogy a gazdálkodás hatékonysága, jövedelemteremtő képessége fokozódjon a hatékonyabb szervezés, a jobb vezetés, a szilárdabb munkafegyelem nyomán. Nagy biztatást jelenthet mindannyiunk számára, hogy a múlt év őszén a kormány megerősítette az Állami Tervbizottság határozatát az erdőgazdálkodás fejlesztéséről, amelyben magáévá tette mindazokat a szempontokat, amelyeket az ágazati irányító szerv az ágazati szakszervezet, a MEDOSz egyetértésével a Tervbizottság elé terjesztett szakmánk középtávú fejlesztése érdekében. Minden erdész örömmel veheti tudomásul, hogy az erdészet VII. ötéves terve elsősorban az erdőállomány-gazdálkodás fejlesztésének terve, amelynek során remélhetőleg feloldódnak azok a feszültségek, amelyek gazdálkodásunkban az utóbbi években a rövidebb távlatú napi gazdasági érdekek és a hosszú távú, úgynevezett társadalmi érdekek diszharmóniájából keletkeztek. A fagazdaság 1986—90-es időszakra szóló fejlesztésének főbb irányait 1985. novemberében megtárgyalta az MSzMP Gazdaságpolitikai Bizottsága is. Állásfoglalásában megerősítette az állami szervek határozatait és ennek megvalósítására kérte fel a párt- és társadalmi szerveket. Reméljük, hogy :