Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1986 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Új tervidőszak küszöbén apunk, az „Erdőgazdaság és Faipar” január elsejével 40. évfolyamába lépett. Az I. évfolyam 1—2. száma 1947. au­gusztusában jelent meg, az abban az évben megjelent 24 szám jelen­ti az első évfolyamot. Címe akkor még csak „Erdőgazdaság” volt és a MALLERD, vagyis a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek hi­vatalos közlönyeként szerepelt. Azt azonban, hogy mi a lap lé­nyege, legtalálóbban az 1. olda­lon ifj. Tildy Zoltán ügyvezető el­nök-igazgató rövid vezércikkének címe fejezi ki: „A magyar erdők hangja”. A MALLERD elnöke töb­bek között ezzel a gondolattal in­dította útjára lapunkat: „...re­méljük, hogy ennek a közlönynek a mondatai szét fogják sugározni azt a nagy életakaratot, amely a magyar erdőgazdálkodás minden tényezőjét eltölti, hogy az újjá­épülő demokratikus Magyarorszá­gon végre megvessük az alapját egy olyan erdőgazdálkodásnak, amelynek maradandó hasznát majd a jövendő nemzedékek arat­ják le. Ennek az önzetlen, áldoza­tos munkának lesz a hirdetője ez a lap...” Ugyancsak ő írta: „Szük­séges és elengedhetetlen, hogy amikor a ... magyar erdővagyon akármilyen vonatkozásban is ve­szedelemben forog, odakiáltsuk: Ne bántsd az erdőt!”. Az első felelős szerkesztő, dr. Torday Ervin pedig a lap elé tű­zött feladatok felsorolását a „Be­­köszöntő”-jében így zárja: „Vé­gül legfontosabb feladatunk a ka­ri összetartás elmélyítése, a köz­életi tisztaság szolgálata és foglal­kozásunk elhivatottsága gondola­tának kifejlesztése, illetve ébren­tartása lesz.” A­mint mondani szokás, sok víz lefolyt már a Dunán azóta, amióta ezeket a so­rokat tiszteletre méltó, jó szándé­kú elődeink papírra vetették. Az elmúlt mozgalmak négy évtized alatt nagyot fordult a magyar er­dőgazdaság kereke is. Hol gyor­sabban, hol lassabban, de úgy érezzük, hogy mindig előre. S ha fellapozzuk ennek a 40 évfolyam­nak helyenként már sárguló kö­teteit, úgy érezzük, hogy a lap minden időben megfelelt annak a rendeltetésének, azoknak az esz­méknek, amelyekkel alapítói út­jára indították. Lapunk együtt élt, együtt küzdött az erdőgazdaság­ban és a faiparban dolgozókkal a magyar fagazdaság fejlesztéséért, s ha kellett, felemelte szavát az erdők védelmében és az erdésze­ti-faipari dolgozók érdekében is. Évfolyamai megbízható, hű tü­körképei négy évtized erdőgazda­sági eseményeinek, amelyeket nem nélkülözhet senki, aki elemezni, megrajzolni kívánja a magyar er­dészet felszabadulás utáni fejlő­déstörténetét. A lapot a demokratikus erdé­szeti főhatóság lapjaként indítot­ták el és ekként is tartották min­dig számon. Mégis az indulás szimbólumai közül nem merülhet feledésbe az a tény, hogy a lap al­címében az első számtól kezdve az „erdőgazdasági üzemek közlönye” jelző is szerepel. Mert ez a lap valóban mindig a termelő gyakor­lat: az állami erdőgazdaságok, vadgazdaságok, faipari üzemek, az ágazat keretében tevékenykedő egyéb vállalatok és az erdőgazdál­kodó termelőszövetkezetek lap­ja volt elsősorban, így van ez ma is. A laptulajdonosi engedély bir­tokosa a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, de a la­pot nagyobb részben a fagazdasá­gi vállalatok, intézmények és az előfizetők áldozatkészsége, szak­mai összetartása, ügyszeretete tartja fenn. apunk hasábjain az elmúlt évtizedek folyamán maga az ezerszínű élet tükröző­dik. Nevek, arcok ezrei bukkan­tak fel, munkásoké, erdészeké, művezetőké, gazdasági irányítóké, neves kutatóké és oktatóké, idő­sebbeké és fiataloké, férfiaké és nőké egyaránt. És események: el­sősorban a szakma kisebb-na­­gyobb fontosságú országos esemé­nyei, de emellett főként vállala­tok, üzemek, oktatási és kutatási intézmények belső élete. Az ága­zati politikától a tudományon át a munkássorsig minden korszak keresztmetszete tanulmányozható. A 40. évfolyam egyben egy új gazdasági korszak induló éve is: a VII. ötéves tervidőszaké. En­nek koncepciója a napilapok és más források alapján már eléggé ismert olvasóink előtt. A fő fel­adat az új növekedési pályára va­ló ráállás, a gazdasági növekedés megélénkítése elsősorban belső erőforrásaink, tartalékaink moz­gósítása, jobb kihasználása, a mi­nőség javítása révén. Ezt a fel­adatot társadalmunk úgy kívánja megoldani, hogy közben a dolgo­zó tömegek szociális helyzete ne romoljon, hanem inkább (a köz­ismerten nehéz nemzetközi gaz­dasági helyzet közepette), ha sze­rényebb mértékben is, de tovább javuljon. E­nnek megfelelően a fagaz­daság előtt is az a fő fel­adat áll, hogy a gazdálko­dás hatékonysága, jövedelemte­remtő képessége fokozódjon a ha­tékonyabb szervezés, a jobb ve­zetés, a szilárdabb munkafegye­lem nyomán. Nagy biztatást je­lenthet mindannyiunk számára, hogy a múlt év őszén a kormány megerősítette az Állami Tervbi­zottság határozatát az erdőgazdál­kodás fejlesztéséről, amelyben ma­gáévá tette mindazokat a szem­pontokat, amelyeket az ágazati irányító szerv az ágazati szakszer­vezet, a MEDOSz­ egyetértésével a Tervbizottság elé terjesztett szakmánk középtávú fejlesztése érdekében. Minden erdész öröm­mel veheti tudomásul, hogy az er­dészet VII. ötéves terve elsősor­ban az erdőállomány-gazdálkodás fejlesztésének terve, amelynek so­rán remélhetőleg feloldódnak azok a feszültségek, amelyek gazdál­kodásunkban az utóbbi években a rövidebb távlatú napi gazdasá­gi érdekek és a hosszú távú, úgy­nevezett társadalmi érdekek disz­harmóniájából keletkeztek. A fa­gazdaság 1986—90-es időszakra szóló fejlesztésének főbb irányait 1985. novemberében megtárgyalta az MSzMP Gazdaságpolitikai Bi­zottsága is. Állásfoglalásában megerősítette az állami szervek határozatait és ennek megvalósí­tására kérte fel a párt- és társa­dalmi szerveket. Reméljük, hogy :

Next