Fehérnemű Tisztitó Ipar, 1938 (11. évfolyam, 2-12. szám)
1938-02-01 / 2. szám
Ilm W* Budapesti Fehérneműtisztitók Ipartestülete, Meghívó A Budapesti Fehérneműtisztitók Ipartestületének 1938. évi február hó 28-án (hétfőn) délelőtt 10 órakor a testület hivatalos helyiségében tartandó évi rendes közgyűlésére. , Tárgysorozat: 1. 1937. évi jelentés, 2. 1937. évi zárszámadás és a felmentvény megadása fölötti határozathozatal. 3. 1938. évi költségelőirányzat. 4. Tisztújítás. (Választandó: 3 számvizsgáló, 5 elöljárósági rendes tag, 4 elöljárósági póttag, 1 tanoncvizsgáló bizottsági elnök, 1 alelnök, 2 tanoncvizsgáló bizottsági tag). 5. Esetleges indítványok. Budapest, 1938. évi február hó 16-án. dr. Szőnyi Sándor sk. jegyző. — Szedák József s. k elnök. v *) A közgyűlésen csak olyan ,tagok vehetnek részt és olyanok rendelkeznek tanácskozási és szavazati joggal, akik az alapszabályok. 5 §-ában felvett korlátozás alatt nem állnak, akik nincsenek két évi tagsági díjjal hátralékban. A hátralékosok névsora az ipartestületben ki van függesztve és ott megtekinthető. **) A közgyűlésen csak olyan indítványok tárgyalhatók, amelyeket legalább öt nappal a közgyűlés előtt, írásban terjesztettek az Ipartestület elnöke elé. Á XI. évfolyam Budapest, 1938. február hó. TUU, ------------------------Szerkeszti: Dr. SZŐNYI SÁNDOR A szerkesztésért és kiadásért felelős SÁRIK LAJOS Szerkesztőség és kiadóhivatal V., Vilmos császár ut 72. 11 7. Telefon: 12-28-26. Megjelenik minden hónapban.A tisztító ipar A „BUDAPEST PENSÉRNEMŰTISZTÍTOK IPARTESTÜLETE“ HIVATALOS KÖZLÖNYE Tisztelt Közgyűlés. Ha az éveket, a szakmai jellegzetes eseményeknek megfelelően kellene elneveznünk, úgy az elmúlt évet (az állandó és eredménytelen tanácskozások évének neveznek el. A szakma minden egyes tagja súlyosan érezte magára nehezedni az üzem fenntartásával járó, elviselhetetlenné vált terheket, mindegyik tagja érezte, hogy itt már feltétlenül tenni kell valamit, mégpedig olyan cselekedetekre van szükség, amelyeket maguknak az iparosoknak kell véghez vinniök, amiket nem háríthatnak át sem érdekképviseletekre, még kevésbbé hatóságokra. Nemcsak azt érezték azok, akik mint jelentősebb üzemek birtokosai a szakma helyzetének kialakulására nagyobb befolyással bírnak, hogy egyéni érdekük a fennálló tarthatatlan helyzet megváltoztatása, hanem biizonyára azt az erkölcsi felelősséget is érezték, amely az egészszakma gazdasági viszonyai kialakulása tekinetében őket terheli. Az évelején kezdődtek a tanácskozások. Iegyszól- Iván szakadhatatlanul folytak. A nyers-anyag árának emelkedése, a közszol- gáltatások árának felemelése, a megélhetési viszonyok súlyosbodása, mind- mind indokoltá tették volna az ipar által végzett munkálatok árainak felemelését. Azok az akadályok, amelyek ennek megvalósítása elé állottak azért, mert a szakma a.mértéktelenül felburjánzott megbízások nyújtását ezzel még jobban alátámasztotta volna, már-már elháríttattak, amikor az ezzel semmi összefüggésben nem lévő más kérdésekkel hozatott junkimba és ismét új akadályokállíttattak a megegyezés elé. Ismét megindultak a tárgyalások, amelyek még ma, jelentésünk előterjesztése idejében sem fejeződtek be. Szóval az ipar vezető elemei tárgyaltak szünet és eredmény nélkül,amely idő alatt a nyitvamaradt sebekből lassan csurgott az iparéletereje, nemcsak azoké, akik tehetetlen nézői ennek a játéknak, hanem a játékban résztvevőké is. Az iparáltalános helyzete a fentiek következtében igen sivár képet mutat. Az a munkamennyiség, amely az iparűzőkhöz jutott, körülbelül ugyanaz, mint amennyi az előző évben volt. A közönség nem vette kisebb mértékben igénybe az ipart mint az előző évben, a közmunkák és nagyobb intézmények, iparvállalatok munkája sem lett kevesebb ha nem is szaporodott, azonban az ipar még ennek a meglévő munkaalkalomnak kereseti lehetőségeit sem használta ki hanem az előző évhez képest sokka rosszabb helyzetbe került. Rosszabbá tette az ipar helyzetét elsősorban az, hogy amint említettük, a mértéktelenül felszaporított gyűjtőhelyek nyitása, megbízások nyújtásával a megrendelő és az iparos közé ékeltek sokkal nagyobb számú embert, mint amennyit az ipar egyáltalában eltartani képes és ezzel nagymértékben lecsökkentették az iparos keresetét. Míg az iparosok száma, értve ezalatt az iparűzésre jogosítottak száma a 200-at sem éri el és folyton apadóban van, a megbízottak száma több mint háromszorosát teszi ki az iparűzők számának, ami legjobban bizonyítja azt, hogy e téren aviszonyok a legegészségtelenebb irányban fejlődtek. Ha egy új üzem alakul, amelynek csakvalamennyire is megfelelő gépi berendezése van,nem arra törekszik, hogy a közönségtől közvetlenül nyerjen megrendeléseket, hanem ügynököt bíz meg azzal, hogy részére egyéneket szerezzen, akik megbízás alapján gyűjtik a tisztítandó fehérnemüket. Ezek az ügynökök által felhajtott megbízottak csekély, vagy kölcsönvett tőkéjükből üzletet nyitnak valamilyen szabadipar gyakorlására jogosító iparigazolványt szereznek, a