Fonó-Szövő-Ipar, 1914 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1914-01-01 / 1. szám
2 Programm. Budapest, 1913. december hó. A magyar textilipar és a magyar textilipari alkalmazottak érdekeinek előmozdítását és megvédését kívánja szolgálni lapunk. Ezzel megmondottuk az egész jövőnk teljes programmját. Arról lehet tehát csak szó, hogy ezirányú tevékenységre szükség van-e jelen körülmények között és még az a kérdés is felmerülhet, várjon kell-e Magyarországon egy olyan szaksajtó, amelyik kitartóan ezen célok megvalósítására törekszik. Kézenfekvők a feleletek, csak épen le kell írni azokat. A magyar textilipar — amely fellendülését csak az utóbbi évtized alatt érte el — tulajdonképen csak a miniatűrje annak a textiliparnak, melynek terméke itthon fogyasztásra kerül, úgyannyira, hogy hazai termékeink szükségletünknek csupán egynegyed részét fedezik. Ily körülmények között megvolna a lehetőség ezen iparág nagyarányú fejlesztéséhez, ha nem volnánk tőszomszédságában olyan ikertestvér országoknak, ahonnan a textilipari termékek túltermelése szinte beözönlik hozzánk. Fokozottabb körültekintéssel, fáradhatatlan energiával kell tehát odahatnunk, hogy a magyar textilipart — adott helyzetünk figyelembevételével — a lehetőségig fejlesszük egyrészt, másrészt pedig, hogy a már meglevő üzemeink termékeinek minél tágabb tért hódítsunk meg itthon. Le kell végre ráznunk magunkról azt a végzetes balhitet, hogy csak az a jó, ami külföldi. Egész őszinteséggel elmondhatjuk, hogy a hazai textilgyárak gyártmányai minden tekintetben kiállják a versenyt a külföldről behozott árukéval, csak épen az a baj, hogy magyar kereskedőink konzervatív magatartásán és hiteligényein múlik, hogy áraink csak másod-harmadsorban kerülnek kínálat alá. A magyar textiliparnak nemzetgazdasági szempontból is a magyar ipar szolgálatába kell állania. Különös figyelmet fogunk fordítani arra is, hogy textilgyáraink szükségletük fedezésénél a magyar ipar termékeit szerezzék be. Éberen fogunk az általánosan ismert — de eddig nem eliminált — közszállítási visszaélések kikutatásában eljárni, hogy azokat megakadályozzuk. A magyar textilipari alkalmazottak sanyarú helyzetén is változtatni kell végre. A magyar textiltechnológusok egyesülete vezetőségét e lap kiadásánál legfőképen ezen szempont vezérelte. A magyar textiltechnikusok helyzete itthon Magyarországon igazán elszomorító. Kevés kivétellel mindnyája csak nyomorog-vegetál egy olyan abszurd felfogás miatt, egy olyan abszurd helyzet miatt, ami már-már végzetessé vált rájuk nézve. Volt idő mikor a hazai textilgyáraink — a kereskedelemügyi kormány nyomása alatt — kénytelenek voltak magyar szakerőt alkalmazni. Illetőleg alkalmaztak volna, ha ilyen lett volna. A szükséglet nyomán be is rendeztek egy megfelelő szakiskolát s a hiány pár év múlva — a tömeges odatódulás folytán — megszűnt. Elvárhattuk volna, hogy most magyar szakerőket fognak almázni, csakhogy ugyanakkor kiadtak egy újabb jelszót is, hogy kevés a mi iskolánkban szerzett tudás, tessék külföldi iskolát végezni, külföldön tanulmányozni s akkor, akkor __ Erre megindult a külföldi szakiskolákba való özönlés, de amidőn a magyar textiltechnikusok tanulmányútukról visszatérnek, az eredmény: a legújabb jelszó, hogy alkalmaznánk, de, de ... és textiltechnológusaink mehettek vissza oda, ahol ismereteiket gyűjtötték, Angol-, Német- stb. országba, mert itthon mindenütt zárva az ajtó előttük. Legyünk őszinték uraim ! Magyarországon a textilipart a külföld szállotta meg és tartja ellepve. Jelen körülmények között magyar textiltechnikus csak elvétve jut olyan álláshoz, ahol tudását érvényesíthesse is. Lapunk a felsorolt tarthatatlan helyzetek feltárásában és a bajok orvoslásában lankadatlan kitartással, becsületesen, önzetlenül és mindig tárgyilagosan fogja a magyar textiltechnikusok és ezzel a magyar textilipar ügyét szolgálni és ha eme feladatának megfelel, akkor bebizonyosodott, hogy egy olyan szaksajtóra, amely a közérdeket szolgálja, szükség van. Textiliparunk magyarsága, írta: dr. Maly Ferenc, műszaki főtanácsos. A Magyar Textiltechnológusok Egyesületének megalakulása textiltechnológusaink kedvezőtlen helyzetének folyománya. A képzettségüknek megfelelő érvényesülés utáni törekvéseknek sikertelensége vezetett az erők egyesítésére, nem kínálkozván legalább egyelőre más mód, e sikertenségek okozta elsüppedés ellensúlyozására. Az egyesület alakításának gondolatát nagy szimpátiával üdvözöltem s megvalósítását szükségesnek tartottam nemcsak azért, mert az egyesek érdekeit védve a textiltechnológusok helyzetét feltétlenül csak javíthatja, hanem azért is, mert így közvetve textiliparunk magyarosodását is szolgálni fogja. Nem befolyásolhatta e véleményemet az a tudat, hogy az alakítandó egyesületnek jó sokáig csak kevés számú tagja lesz s így anyagi eszközei is korlátoltak és aligha lesznek elegendők arra, hogy kezdetben nagyobb s érdemesebb tevékenységet fejthessen ki. Egy külön, úgynevezett hivatalos lap létesítése az első nyilvánosabb szereplése s ha tevékenysége a közeljövőben a lapnak megfelelő színvonalon való tartásában merülne is ki, ezáltal is jó szolgálatot tenne hazai közgazdaságunknak. Egy ily lap különben elengedhetetlen feltétele a személyes érintkezésben sokszor gátolt tagok közötti szorosabb viszony fejlesztésének, amely nélkül a legkisebb eredmény sem volna elérhető. Az egyeseket és az összeséget érdeklő vagy érintő kérdések megvitatására is a legjobb helynek kínálkoznak e lap hasábjai. A viták során fognak leszűrődni azok az irányelvek, melyeket textiltechnológusaink érdekeinek előmozdításában s textiliparunk magyarosítása kérdésének megoldásánál követnünk kell. E viták megindításához kívánok hozzájárulni alábbiak közlésével. * * * A textilipar magyarrá tételére irányuló kormányintézkedések közül ezúttal kettőre óhajtom irányítani a figyelmet. Mind a kettő hazai textilszakerők nevelésére irányul az első tanulmányi ösztöndíjak engedélyezése, a másik az államilag segélyezett, állami kedvezményekben részesülő vagy hazai közszállításokban résztvevő gyárak azon törvényen alapuló kötelezettségének ellenőrzése, hogy a lehetőség szerint magyar honos műszaki erők alkalmazandók. Textilipari ösztöndíjak engedélyezésével a hazai gyárosok részére megfelelő műszaki erők kiképzését véli az állam elérni, hogy ilyképen a fent- FONÓ-SZÖVŐ-IPAR