Ganz közlemények, 1934 (14-15. szám)

1934-10-01 / 15. szám

a forgóváznak különösen oldalirányban való rugalmas alakváltozása a nyugtalan futás okozója, mivel a forgó­csapnak már 1 mm-rel való oldalirányú eltolódása esetén is a kocsitestnél igen kellemetlen rázás észlelhető. Ezért különös gondot fordítottunk a forgóváz hossztartóinak merev és erős alakítására. Mint a 78. és 79. ábrák mu­tatják, ezeket erős U-szelvényekből merev szekrénytar­tónak képeztük ki, hogy a reá ható erőket minden mér­hető alakváltozás nélkül fel tudják venni. A hossztartókat merőlegesen elrendezett erős ke­reszttartók és merevítések kötik egymással össze, mi­által a forgóvázkeret merev, deformálhatatlan négy­szögalakot nyer. Az ilymódon alakított szerkezetnél a futóművek közvetlenül a két hossztartó középsíkjában ágyazhatók, úgyhogy szükségtelen a csapágyvillákat, mint az eddig szokásos volt, konzolszerűen kiálló ré­szekre szerelni, így azután a csapágytokok vezetése semminemű káros alakváltozásnak nincsen kitéve. Ezzel a forgóvázszerkezettel azt értük el, hogy a csapágytokok a vezetékek esetleges alakváltozása miatt nem szorulhat­nak meg és így a kerékpárok párhuzamos futását min­den körülmény között biztosítottuk. A 920 mm futókör átmérőjű kerekek acélöntvényből, 71 mm vastag különleges acélabronccsal, a tengelyek pedig krómnikkel acélból készültek és kétsoros önbe­álló szférikus görgőscsapágyakban futnak. A forgóváz rugózását különös gondossággal képeztük ki. Célszerű elrendezése bizonyos nehézséggel járt, mivel az egész gépberendezés a forgóvázra van szerelve. A helyi viszo­nyok ezáltal meglehetősen korlátozottak, ennek dacára a gépberendezést rugalmasan úgy kellett beépítenünk, hogy az rázásoktól és lökésektől megkíméltessék. Forgó­vázunknál a futómű és a forgóváz kerete közötti rúgózást kizárólag csavarrúgókkal, ú. n. triplex rúgókkal képeztük ki, melyek legkisebb súly- és helyigény mellett a magas igényeknek legjobban megfelelnek (80. ábra). A rúgózás lényegileg három, koncentrikusan egymásba helyezett spirálrúgóból áll, melyek közül a két külső állandóan hord és a sínütközések, stb. okozta időszakos, rendszeres rázások felvételére szolgál. Ily természetű rázások tom­pítására lehetőleg lágy, könnyen utánaengedő, vagyis nagy állandójú rúgók szükségesek, melyeknél tehát a fajlagos összenyomódás megfelelően nagy. Kanyarulatokban és váltókon való áthaladáshoz azon­ban, nagy sebességnél, a fellépő centrifugáléra folytán a kocsitestre igen nagy erők hatnak. Ezek a lágy rúgókat meglehetősen deformálnák, aminek következménye pedig a kocsitest erős mozgása, nagymértékű lengése volna. Ezeknek az erőknek felvételére tehát keményebb rúgókra van szükség és ezért a rúgózást úgy szerkesztettük, hogy nagyobb, dinamikus terhelések felléptekor a harmadik, a belső rúgók hatása is érvényesüljön. A három rúgónak együttes hatása ugyanolyan, mint egy lényegesen kisebb állandójú rúgóé, vagyis, amelynek 1 kg terhelésre eső alakváltozása kicsiny. Ily módon meggátoljuk, hogy ka­nyarulatokban, nagy sebesség mellett, túlságosan nagy lengések léphessenek fel. A viszonyok a 80. ábrából tisz­tán láthatók. Mindaddig, amíg a rúgózásra ható erő PE érték alatt marad, az F, és F2 külső rúgók hatása ér­vényesül, melyek alakváltozását az OX egyenes szem­lélteti. Ha az erőhatás a PE értéket meghaladja, a belső F3 rúgó hatása is érvényesül, úgyhogy az alakváltozás az EY vonalat követi. Egy P' erc behatása alatt pl. a rúgózás összenyomódásának értéke AC, míg a belső rúgó hatása nélkül a kilengés a jóval nagyobb, AB érté­ket érné el. Csavarrúgók kizárólagos alkalmazása miatt különösen fontos és szükséges, hogy a csapágy­tokokat a villákban pon­tosan vezessük, amit az imént ismertetett eljárással érünk el. Minthogy a csapágytokok a villákban úgy vannak ve- 79. ábra. Négytengelyű, a távolsági forgalom számára készült motorkocsi hajtó-forgóváza. 22

Next