Gazdaság, 1949 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1949-01-01 / 1. szám

Életszínvonalunk alakulása kiterjesztésének útja volt a mérnökök és technikusok teljesítménybére­zése, a jövőt tekintve pedig az adminisztrációs és kereskedelmi alkalma­­zottak bevonása ebbe a bérrendszerbe. Az időbérrendszert, mint elavul­tat, következetesen fel kell számolni, s a dolgozók mind szélesebb réte­geire kell a teljesítménybérrendszert alkalmazni. Termelékenység és munkabér A termelékenység és a munkabérek közötti összefüggés ma már a teljesítménybérrendszeren keresztül minden dolgozó előtt világos, s min­denki tudja, hogy ez az egyedül helyes útja a bérek emelésének. A bérek névleges emelkedése még egyedül nem jelenti a tényleges reálbéremelkedést, hanem azt mindenkor az árak emelkedésével kell egy­bevetni. A stabilizáció óta a gyáriparban a bérek 137%-kal emelkedtek átlagosan. Ez azonban csak az­ átlagra vonatkozik. Azoknak az időbéres munkásoknak és teljesítménybéres munkásoknak a bére 112%-kal emel­kedett, akik a stabilizáció időpontjában is időbérben, illetve teljesít­ménybérben dolgoztak. Miután akkor a munkásoknak csak 36°/°-a,­­ma pedig 78%-a dolgozik teljesítménybérben, 42°/o-nak a bére 172°/o-kal növe­kedett, így adódik az átlagos 137°/osos emelkedés. Még ezek az átlagszámok sem olyan jellemzőek, mintha a tényleges kereseti viszonyokat vizsgáljuk. Például a vas- és gépiparban dolgozó munkások közül heti 100 forintnál kevesebbet keresett 1946 októberben 82°/o, 1947 augusztusban 22%, 1948 szeptemberben 10°/o, és 1948 decem­berben kb. 6°/o. Természetesen iparáganként és üzemenként más képet kapunk, de nagy általánosságban ezek a jellemző számok. A forintárak a pengőáraknak 1948 októberben a 4,5-szeresét jelen­tették. A gyáripari átlagos órakereset ugyancsak októberben 3,05 Ft volt, a háború előttinek 5 65-szöröse. Ezek szerint több mint 20°/%-kal magasabb a reálbér, mint a háború előtt. A tisztviselők életszínvonala A tisztviselőknél is kb. ugyanez a helyzet. Hivatalos budapesti sta­tisztika szerint Budapesten az összes férfi tisztviselőknek 40°/o-a keve­sebbet keresett havi 100 pengőnél, vagy másképpen az összes férfi tiszt­viselők 66°/o-a kevesebbet keresett havi 150 pengőnél. Még rosszabb volt a helyzet a nőtisztviselőknél. Ugyancsak e szerint a statisztika szerint az összes nőtisztviselők 20°A °-a 50 pengőnél, vagy másképpen az összes nőtisztviseelők 50°/°-a 100 pengőnél kevesebbet keresett havonta. A Gaz­daságkutató Intézet hivatalosan elfogadott adatai szerint 1938-ban a tisztviselői átlagfizetés havi 137 pengő volt. Legutóbb októberben a teljes átlagos havi keresete a tisztviselőknek 795 forint, ami 5,8-szeres szorzó­számnak felel meg. Bonyolítja ezt a kérdést még az is, hogy a mai tiszt­viselői átlagban olyan alacsonyabb fizetésűek vannak (pl. hivatalsegéd), akik az 1938. évi átlagban nem szerepelnek, s így a tényleges helyzet még jobb. Nem változtat az se sokat, ha a tisztviselőknek nem a teljes, hanem az alapfizetését vesszük, amely októberben 653 forint volt. Még így is felette van a háború előtti szintnek a tisztviselői reálkereset. Vi­szonylag alacsonyak a reálbérei azoknak a tisztviselőknek, akik a múlt­ban igen magas fizetéssel rendelkeztek. Mi azonban nem kívántuk fenn­tartani azokat a hatalmas, mammut fizetéseket, melyekkel egyesek a fel­­szabadulás előtt rendelkeztek.

Next