Gazdaság, 1949 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1949-01-01 / 1. szám
Életszínvonalunk alakulása kiterjesztésének útja volt a mérnökök és technikusok teljesítménybérezése, a jövőt tekintve pedig az adminisztrációs és kereskedelmi alkalmazottak bevonása ebbe a bérrendszerbe. Az időbérrendszert, mint elavultat, következetesen fel kell számolni, s a dolgozók mind szélesebb rétegeire kell a teljesítménybérrendszert alkalmazni. Termelékenység és munkabér A termelékenység és a munkabérek közötti összefüggés ma már a teljesítménybérrendszeren keresztül minden dolgozó előtt világos, s mindenki tudja, hogy ez az egyedül helyes útja a bérek emelésének. A bérek névleges emelkedése még egyedül nem jelenti a tényleges reálbéremelkedést, hanem azt mindenkor az árak emelkedésével kell egybevetni. A stabilizáció óta a gyáriparban a bérek 137%-kal emelkedtek átlagosan. Ez azonban csak az átlagra vonatkozik. Azoknak az időbéres munkásoknak és teljesítménybéres munkásoknak a bére 112%-kal emelkedett, akik a stabilizáció időpontjában is időbérben, illetve teljesítménybérben dolgoztak. Miután akkor a munkásoknak csak 36°/°-a,ma pedig 78%-a dolgozik teljesítménybérben, 42°/o-nak a bére 172°/o-kal növekedett, így adódik az átlagos 137°/osos emelkedés. Még ezek az átlagszámok sem olyan jellemzőek, mintha a tényleges kereseti viszonyokat vizsgáljuk. Például a vas- és gépiparban dolgozó munkások közül heti 100 forintnál kevesebbet keresett 1946 októberben 82°/o, 1947 augusztusban 22%, 1948 szeptemberben 10°/o, és 1948 decemberben kb. 6°/o. Természetesen iparáganként és üzemenként más képet kapunk, de nagy általánosságban ezek a jellemző számok. A forintárak a pengőáraknak 1948 októberben a 4,5-szeresét jelentették. A gyáripari átlagos órakereset ugyancsak októberben 3,05 Ft volt, a háború előttinek 5 65-szöröse. Ezek szerint több mint 20°/%-kal magasabb a reálbér, mint a háború előtt. A tisztviselők életszínvonala A tisztviselőknél is kb. ugyanez a helyzet. Hivatalos budapesti statisztika szerint Budapesten az összes férfi tisztviselőknek 40°/o-a kevesebbet keresett havi 100 pengőnél, vagy másképpen az összes férfi tisztviselők 66°/o-a kevesebbet keresett havi 150 pengőnél. Még rosszabb volt a helyzet a nőtisztviselőknél. Ugyancsak e szerint a statisztika szerint az összes nőtisztviselők 20°A °-a 50 pengőnél, vagy másképpen az összes nőtisztviseelők 50°/°-a 100 pengőnél kevesebbet keresett havonta. A Gazdaságkutató Intézet hivatalosan elfogadott adatai szerint 1938-ban a tisztviselői átlagfizetés havi 137 pengő volt. Legutóbb októberben a teljes átlagos havi keresete a tisztviselőknek 795 forint, ami 5,8-szeres szorzószámnak felel meg. Bonyolítja ezt a kérdést még az is, hogy a mai tisztviselői átlagban olyan alacsonyabb fizetésűek vannak (pl. hivatalsegéd), akik az 1938. évi átlagban nem szerepelnek, s így a tényleges helyzet még jobb. Nem változtat az se sokat, ha a tisztviselőknek nem a teljes, hanem az alapfizetését vesszük, amely októberben 653 forint volt. Még így is felette van a háború előtti szintnek a tisztviselői reálkereset. Viszonylag alacsonyak a reálbérei azoknak a tisztviselőknek, akik a múltban igen magas fizetéssel rendelkeztek. Mi azonban nem kívántuk fenntartani azokat a hatalmas, mammut fizetéseket, melyekkel egyesek a felszabadulás előtt rendelkeztek.