Grafikai Szemle, 1895 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1895-01-20 / 1. szám
a GRAFIKAI SZEMLE hivatására nézve. Első napokban idegennek érzi magát a különféle iparágakból való nebulók között, később azonban »megszokik« ő is s kezdi a vezérszerepet vinni többi pajtásai fölött - - a hanczározásban. Mert hiába, már itt is fölényben érzi magát a nyomdász a többi iparágak között s szinte röstellené, ha egyikmásik idegen iparágból való iskolatársa lefőzné a -— pajkosságban. Egészen másképen alakulnának a viszonyok, egy tisztán nyomdász-tanonczokból álló szakiskolánál. Itt már más levegőben, hogy úgy mondjam: otthon érezné magát a nyomdász tanoncz s tudná azt, hogy amit ott lát, hall és tanul, az mind szorosan összefügg szakmájával, a melynek tudása nélkül csak kontár lenne jövő életpályáján. Akárhány vidéki városban nem jár a nyomdásztanoncz az ipariskolába, mert a tanítók maguk lebeszélik erről, akik szerint nekik ott abszolúte nincs keresni valójuk. Ezt csak példakép hozzuk fel, mert elég világosságot vet az ipariskola nívójára. Nem akarunk hosszadalmas fejtegetésekbe bocsátkozni, annál kevésbé van szándékunkban az események rendes folyása elébe vágni. De megírtuk e czikket, hogy Körünk tagjait eleve tájékoztassuk a választmány álláspontjáról, amely szívvel-lélekkel pártolja a szakiskola eszméjét, de azt nem elhamarkodva, nem a maga erejéből vagy dicsőségvágyból óhajtja megvalósítani, hanem az összes erre hivatott tényezők együttes áldozatkészségével és közreműködése mellett. Aki tehát azt hiszi, hogy a Szakkör a maga részére akarja lefoglalni a tanoncz-iskolát, az soha se ismerte a Kör intenczióit. Hogy mégis a kezdeményezést magára vállalja, azt is csak azért teszi, mert - mint a szakdolgokkal leginkább foglalkozó testület - ezt a hozzá legközelebb eső eszmét, melyet már annyian meghánytak-vetettek, nem ejtheti el, nehogy azzal vádolják, hogy a nagyobb alkotások elől kényelmesen ki akar térni. Mi tehát csakis a kezdeményezést vállalhatjuk magunkra. Azt azonban nem ígértük és nem is ígérjük, hogy akár törik, akár szakad, megcsináljuk a szakiskolát. Nem láthatunk a jövőbe! Oly sok tényező együttes közrehatása és jóakaró előzékenysége szükséges ahhoz, hogy a szakiskolát megalkothassuk, mikép ma nem mondhatunk többet, mint: higyjük a legjobbat! Szakunk művelőinek már most bemutathatjuk a nagyarányú, a maga nemében páratlan és a kiállításnak majdan díszére váló pavillont, a pályadíjat nyert műépítész úr szívességéből, aki azt készséggel engedte át nekünk közlésre. Itt mutatjuk be a pavillont és könnyebb tájékozódás czéljából a következőkben ismertetjük az arra vonatkozó adatokat. A pavilion egyemeletnyi magasságban, a fővárosi nagy nyomdavállalatok, fényképészek stb. ezen csoportba tartozó nagyobb cégek által felajánlott összegek árából létesül. A pavilionban egy mintanyomdát fognak üzemben tartani s abban a sokszorosítás minden nemét működésben bemutatják. Az épület az iparcsarnok közvetlen szomszédságában a csarnok déli kapujával szemben szándékoltatik elhelyeztetni. E pavilion két nagy és tekintélyes csoport befogadására szolgálván, a tervező építész e kettős rendeltetést alaprajzilag is kifejezésre juttatja. A tervező az egyes gépekkel bíró iparágakat lehetőleg földszinten, fölül világított nagy csarnokban, a gépnélküliek nagyobb részét az emeleten helyezi el. Ide terveztetik a fényképészeti kiállítás is, melyben egy teljes működésre felszerelt műterem is foglaltatik. A tervezett pavilion a rendelkezésre álló 2600 négyszögméterből 2330 négyszögmétert foglal el, az építési költség 75.000 forintot tesz ki. A csarnok külső kiképzésében és megjelenésében minden tekintetben sikerült s szép alkotás, mely az ezredéves kiállítás fényének nem kis mértékben fog emelésére szolgálni. A pavilion az ezredéves kiállítás legizlésesebb épületei közé tartozik. Széles homlokzata a nagy középkupolával igen kellemes hatást tesz a szemlélőre. A részlettervekre, valamint az interieurökre nézve annyiban történt megállapodás, hogy a XV. csoport bizottsága elhatározta, mikép a részlettervek elkészítését és kivitelét is a pályanyertes műépítészre, Baumhorn Lipótra bízza. Megemlíteni óhajtjuk még, hogy az itt bemutatott réz-autotipia-klisét Dívald Károly előnyösen ismert műintézete készítette. Különféle szakdolgokról. ni. A karácsonyi és újévi vásár megint egy csomó különféle alakú és kivitelű nyomtatványt produkált. Ha ezek egyik-másikát szemügyre veszszük, arra a tapasztalatra jövünk, hogy a szedés előállítása még ma is minden rendszer nélkül történik. Nincs szándékunkban ez alkalommal valamely munka szedőjét vagy nyomáját megkritizálnunk, csak általánosságban emlékezünk meg a szakképzettségről, amely a különféle tanításmódot sínyli, úgy, hogy a tanoncz már tanulóéveiben sem kaphat biztos útmutatást, hogyan, miképen dolgozzék czélszerűen és helyesen. Ennek a rendszertelenségnek a rovására írható az a körülmény is, hogy egy nyomdában készült különféle könyvek mind más rendszer szerint lesznek elő- Az ezredéves kiállítás XV. csoportjának pavillonja. Egyik múlt évi számunkban említést tettünk arról, hogy az ezredéves kiállítás XV. csoportjának (papírgyártás, sokszorosító műiparágak) pavillonjára kiírt pályázaton a benyújtott tervek közül a bíráló bizottság Baumhorn Lipót fővárosi fiatal műépítész tervét fogadta el s az ő tervezetének ítélte oda egyhangúlag az ezerkoronás pályadíjat, mely a legjobb tervezet díjazására ki volt tűzve.