Grafikai Szemle, 1905 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1905-01-01 / 1. szám

XIII. előadás december 18-án. Tárgy: A mester­­szedésbeli irányzatok. Előadó: Batkovszky Ber­talan. Az előadás kivonata. A stílusbeli különböző irány­zatok közül, melyek hazai nyomdászatunkat érin­tették, a legelső helyen állanak azok, melyek a 80-as évek végéig uralkodtak. Közülök legnagyobb szerep jutott a renaissancenak, mely úgyszólván két év­tizeden keresztül volt kedves díszítő stílusunk. Utána a bárok, majd a 90-es évek táján a rokokó követ­kezett. Ezek a történeti stílusokra visszavezethető irányzatok szabályos és zárt keretezésüknél, vala­mint a sorok szabályokhoz kötött elhelyezésénél fogva nagyon megnehezítették régebbi mester­szedőink feladatát. Követőiknek a stílusokkal is tisztában kellett lenniök, amennyiben az öntödék termékeit sikeresen csak akkor állíthatták össze, ha tudatában voltak annak, hogy milyen is hát az a bárok, rokokó, renaissance stb. stílus. A 90-es évek elején felszínre jutott az úgynevezett szabad irány. Megteremtőinek célja volt, hogy a szakunkra addig oly óriási súllyal nehezedő sza­bályokat feloldják. S ha az új irány megjelenését egyesek bizonyos zárkózottsággal fogadták is, későb­ben mind nagyobb tért hódított az önmagának. A szabad iránynak nemcsak a külföldön, hanem hazánkban is voltak követői, míg az utána követ­kező naturalisztikus irány meg nem győzte őket arról, hogy munkájukban a nagy művészetekre is kell egy kicsinyt támaszkodnak, s azonfelül a korral is haladniuk. A naturalisztikus irányban eleinte a stilizált vízi növények domináltak s csak később tűntek föl a növényvilág egyéb fajai, valamint az állatvilág egyes alakjai is. Ez irány megteremtését leginkább a rek­­lámszerű és díszesebb mestermunkák készítésének megkönnyítése tette szükségessé, mert míg a szabad iránynál csakis hosszabb idővel tudtunk jót alkotni, addig a naturalisztikusnál kevesebb fáradsággal fél annyi idő alatt is elérhettük azt. Ez az irány törte meg azt a sablonszerű stílrendet, melyet még a szabad iránynál is követnünk kellett. Itt már nem kellett tekintettel lennünk arra, hogy ez vagy az a virágdíszítés a stílustan szabályai szerint alkalmaz­tassák. A fő súlyt csupán csak arra kellett helyezni, hogy a növényzet között felállított sorok elérjék a kellő hatást. Leginkább úgy érte el ezt a mesterszedő, ha ügyelt rája, hogy szedése túltömött ne legyen , de azért a túlságosan nagy üres felületeket is kerülnie kellett, valamint a díszítő anyagok túlságos mérték­ben való alkalmazását is. Hazánkban a naturalisz­tikus iránnyal kezdődött az a helyes újítás is, hogy mesterszedőink lehetőleg egyfajta betűnemmel igye­keznek dolgozni. A naturalisztikus irány meghonosításával gép­mestereinknek is nagyobb terük nyílott, amennyiben a nyomásnál nemcsak az egyenletességgel kellett törődniük, hanem azzal is, hogy az uralkodó irány­nak megfelelőleg, természetes színekkel ékítsék a mesterszedő munkáját. A naturalisztikus irányt követő szecesszió amilyen hirtelen született meg a nyomdászatban, éppen olyan hirtelen is tűnt el, legalább nálunk. Megjelenésével, mint mindenütt, itt is két táborra osztotta a művé­szek és iparosok gárdáját. Az egyik fél magasztalva, nagy jövőt jósolt neki, a másik része pedig csak korcsszülöttet látott benne. Hogy melyik félnek volt igaza, ma már tudjuk és tisztában vagyunk azzal is, hogy ez az irányzat annyiban volt jó hatású, hogy a vele egyidőben született modernizmust minden salaktól megtisztítva, életerőssé tette ; ennek köszönhető, hogy még kihívó köntösében is meg­barátkoztunk vele. A nagyobb nyomdák ugyan csak a divat kedvéért tűrték a szecessziót, s inkább a naturalizmusért hevültek. S hogy ez a tartózkodás nem volt ok nélküli, az onnan is magyarázható, hogy ez irányzat komoly kultiválása egészen új anyagbefektetést igényelt. Ez a körülmény azonban még nem zárta volna ki életrevalóságát, legfőképpen azért hanyatlott alá, mivel mesterszedőink jó része nem bírt megbarátkozni vele. Nagy akadálya volt a szecessziós irány elterje­désének az is, hogy a rendelő közönség még mindig abban a hiedelemben van, hogy a nyomtatvány csak akkor szolgálja legjobban érdekét, ha azon minél több szöveggel hirdetheti portékáját. S így, miután a szecessziós iránynak legfő elve a nyom­dászatban , a szöveg rövid és világos fogalmazása, illetve hogy az minél kényelmesebben legyen el­helyezhető a rendelkezésünkre álló papirosfelületen , érthetővé lesz előttünk az, hogy miért nem felelt meg a szecesszió. A szecesszió lassan bár, de mindig közelebb jutott a kifejlődöttségi stádiumához, mely újabb nevén már mint modern irány lett ismeretes. A könyvnyomtatásba a modern művészeti irány a rajzolóktól és a könyvkötőktől került s kezdetben a legigazibb realizmust képviselte. Későbben azon­ban megváltozott, s helyette inkább a vonalas modorú rajzokkal és hirtelen váltakozási eszmékkel igyekeztek a könyvdekorálással foglalkozó művészek hatni, elérve ez­által azt a reklámszerűséget, melyet napjainkban csak természetesnek találhatunk. Most lássuk, mik azok a követelmények, melyek a modern irányt a könyvnyomdászatban határolják. E végből meg kell említenem legelső­sorban azt, hogy a modern irány keletkezésével a mesterszedés eddigi összes technikai szabályait halomra döntötte. Mert míg azelőtt egy bizonyos elfogadott szabály szerint arra törekedtünk, hogy a papiroson a fel­dolgozandó szöveget csakis e szabályoknak meg­felelőleg helyezzük el, addig a modern iránynál

Next