Grafikai Szemle, 1913 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1913-01-01 / 1. szám

álló hónap. Az évszakok újból visszatérése: szántás­vetés, aratás stb. előidézte az időnek a Nap járása szerinti felosztását. Az araboknál és mohamedánok­nál a hold-év, az egyiptomiaknál és perzsáknál a nap-év, a hébereknél, görögöknél és rómaiaknál a Nap és Hold járásából összeállított év volt hasz­nálatban. A mai keresztény népekkel együtt Magyar­­ország is ezt fogadta el, Julius Caesar és XIII. Gergely pápa javításaival. Az egyiptomiaknak, hébereknek és görögöknek 12 hónapja volt. Az athénei görögöknél Solon hozta be Kr. e. 600 évvel a 30 és 29 nappal váltakozó 12 hónapot. A rómaiak­nál Romulus Kr. e. 750 évvel osztotta az évet 10 hónapra, mely Mars tiszteletére március hónap­pal kezdődött s decemberrel mint tizedik hónappal végződött. Numa Pompilius Kr. e. 669 évvel hozzá­adta januáriust és februáriust s igy a római biro­dalomban is a 12 hónapos év jött használatba, de a hold-év alapján, miáltal az időszámításban igen nagy zavart okozott, ám Julius Caesar a pharsaliai ütközet után, Kr. e. 48. évben a nap- és hold-év közötti zavarok megszüntetése végett Sosigenes alexandriai csillagász számításai alapján behozta a nap-évet, melyet 365 napra szabott s az évenként felülmaradt hat-hat órából a negyedik évben egy teljes napot s ebből a szökőévet alkotta. E javításért s mivel ő éppen ebben a hónapban született, a római szenátus hálából Quintilius hónapot Julius­nak, a Sextilist Octavius Augustus szintén népszerű császárjokról Augusztus-nak nevezte el. A hónapok neveit különben a régi kalendáriumok­­ban rendszerint az idők szellemének, a népek természeti és polgári életének, politikai és vallásos felfogásának megfelelően írták, úgy hogy az egyik hősei, királyai, istenei nevéről nevezte, a másik a természet és idő folyásáról és foglalkozásairól, a harmadik az év egyik-másik szakáról, saját vigalmai­ról és ünnepeiről, a kereszténység szenteiről és vér­tanúiról. Így például Januáriust a legrégibb magyar kalendáriumokban ekkép nevezték : Boldogasszony hava, Szűz Máriáról; 1539—1840-ig pedig: Télelő. Februáriust legrégebben így: Böjtelő hava, a böjt kezdetéről; később pedig: Télutó. Márciust régen: Böjtmás (másod) hava, a böjt közepéről; később : Tavaszelő. Áprilist régen: Szentgyörgy hava; ké­sőbb: Tavaszhó. Májust régen: Pünköst hava; később : Tavaszutó. Júniust régen : Szent Iván hava, Szent Jánosról (az ősmagyarok a Jánost Ivánnak mondták) ; később : Nyárelő. Júliust régen : Szent Jakab hava, Jakab apostolról; később : Nyárhó. Augusztust régen: Kisasszony hava; később: Nyár­utó. Szeptembert régen: Szent Mihály hava, Szent Mihály arkangyalról ; később : Őszelő. Októbert ré­gen : Mindszent hava, a következő hónap 1-én tar­tatni szokott Minden­szentek ünnepéről ; később : Oszkó. Novembert régen: Szent András hava (az 1466. évi „ kalendáriomban Szent Andorias hava) * később : Őszutó. Decembert régen : Karácson hava, később : Télelő. A középkorban a magyar kalendáriomokban i­ég a római elnevezéseket használták s a napokra ros­a római módon számították. Az újabb korban, lépp­a­­ reformáció után is, a róm. katholikus hónapneveket­ használták, de már legelső nyelvtanítónk, Erdelgy János szükségesnek látta a római hónapnevek kissé, gyárul kifejezését. S amint azután a napoknak a kalendák, nonák és idusok szerinti nehézkes ki­számítása is elévült, helyet adva azok 1, 2, 3, 4 stb. folyó­számmal megjelölésének, szintúgy elavult a januarius, februarius stb. római hónapelnevezés is. A Rét-elnevezés egyházi irók szerint az első ke­resztények szokásáról szállott ránk is, akik a husvétot hét napon át ünnepelték s ezért ezek fém­áknak is neveztettek, napjai pedig hétfő, kedd, szerda stb. elnevezést kaptak. Gergely naptárát csaknem az összes keresztény államok elfogadták, így természetesen nálunk is ez került használatba és miután Gergely pápa javításai teljesíttettek, rendezni, beosztani kezdték a keresztény ünnepek szerint. Mindenekelőtt a vasárnapokat állapították meg. Ez igen könnyen ment. Mivel minden év — a szökőéveket kivéve — azzal a nappal kezdődik, amelylyel végződik (pél­dául, ha újév szerda, december 31 -ike, Szilvester is szerdára esik), a vasárnap évről-évre visszamegy egy nappal. Azután megállapították a husvét idejét is, úgy hogy a husvét március 22-ike és április 25-ike között váltakozik. Március 22-énél előbb és április 25-énél később husvét sohasem lehet. A husvéttal függnek össze a változó ünnepek. Ezek közül az ismertebbek a pünkösd, amely a húsvét utáni hetedik hét vasárnapján kezdődik. Az ezre digi kitartása eléggé kielégítő, bár kívá­natos, hogy ezentúl e buzgalom még inkább fokozódjék. Szaktanfolyam Aradon. Az aradi szak­egyesületi helyi csoport a Szakkör helyi csoportjával karöltve tanfolyamot szerve­zett, melynek programmja a fővárosi tan­folyam tantervével azonos. A tanterv ismertetésére ennélfogva nem is terjesz­kedünk ki. A tanfolyamot e hó 12-én nyitották meg egy nyomtatványkiállítással kapcsolatban. A megnyitáson megjelent az iparkamarai titkár, az iparfelügyelő, a kereskedelmi akadémia igazgatója s még számos más hivatalos egyén, akik a tan­folyam anyagi és erkölcsi támogatását is kilátásba helyezték. A tanfolyamra eddig 47-en jelentkeztek. Sok sikert kívánunk az aradi szaktársaknak abban a remény­ben, hogy a tanfolyam eredményes befe­jezésével Körünk ügyének is szolgálatot tesznek. Lapunk mai számához mellékeljük az 1912. évi XXII. évfolyamhoz való tar­talomjegyzéket és belső címlapot, mely ifj. Aigner Antal szaktársunk pályanyertes munkája. Körünk évi rendes közgyűlését a vá­lasztmány határozata értelmében 1913. évi március hó 30-án tartja meg alapszabály­­szerű tárgysorozattal. A szaktanfolyam előadásairól szóló részletes ismertetés a tanfolyam-vezetőség újabb elhatározása értelmében csak a szak­­tanfolyam bezárása után lesz közölhető. PÁLYÁZATOK Lapunk belső cimlapjának szedésére és nyomtatására kiirt pályázatra beküldött munkák bírálata. A pályázatra kitűzött határidő lejárván, a szakbizottság 1912. évi december hó 4-én összeült, hogy a beérkezett pályamunkákat elbírálja s a dijak odaítélése ügyében döntsön. Meg­­állapíttatott, hogy a pályázatra 1­4 pályázó összesen 49 munkát küldött be, melyek mindegyike megfelel a pályázati feltéte­leknek. Az általános bírálat során meg­állapította a bizottság, hogy a pályázók nagy része helyesen fogta fel a feltételek ama intencióját, miszerint egyszerű esz­közök igénybevételével kell a feladatot megoldani , csak néhány olyan munka akadt, melynek szedője a díszítés tekin­tetében túllépte a határt. Így tehát jóleső­­leg állapíttatott meg, hogy a pályázók lehetőleg csak a szövegsorok csoportosí­tásával törekedtek a jó hatás elérésére. A nyomtatás tekintetében is kielégítő az eredmény. Ezeknek megállapítása után a bizottság áttért a részletes bírálatra, mely­nek során az egyes munkáknál a követ­kezőkben összefoglalt vélemények hang­zottak el : Az A jelzésű munkára : Jól sze­dett és csoportosított sorai szokatlanul és helytelenül vannak a papír síkjába he­lyezve. A vignetta rajzban primitiv s be­állítása is kissé félszeg. Nyomtatása jó , színezése kevésbé. — A B, C, D, E, F jelzésű munkákra : Azonos kivitelű munkák, melyeknek sorai szép csoporttá vannak formálva ; tervezője a jó hatást és az eredetiséget a szokatlan sorbeállítással akarta elérni, ami nem sikerült egészen, mert a sok üresség kissé bántó. A vig­netta rajza nagyon darabos s tervezőjé­nek ajánljuk, hogy a modern megoldású vignetták rajzbeli konstrukcióját tanulmá­nyozza. Nyomtatásuk kifogástalan. —­A

Next