Grafikai Szemle, 1913 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1913-01-01 / 1. szám
álló hónap. Az évszakok újból visszatérése: szántásvetés, aratás stb. előidézte az időnek a Nap járása szerinti felosztását. Az araboknál és mohamedánoknál a hold-év, az egyiptomiaknál és perzsáknál a nap-év, a hébereknél, görögöknél és rómaiaknál a Nap és Hold járásából összeállított év volt használatban. A mai keresztény népekkel együtt Magyarország is ezt fogadta el, Julius Caesar és XIII. Gergely pápa javításaival. Az egyiptomiaknak, hébereknek és görögöknek 12 hónapja volt. Az athénei görögöknél Solon hozta be Kr. e. 600 évvel a 30 és 29 nappal váltakozó 12 hónapot. A rómaiaknál Romulus Kr. e. 750 évvel osztotta az évet 10 hónapra, mely Mars tiszteletére március hónappal kezdődött s decemberrel mint tizedik hónappal végződött. Numa Pompilius Kr. e. 669 évvel hozzáadta januáriust és februáriust s igy a római birodalomban is a 12 hónapos év jött használatba, de a hold-év alapján, miáltal az időszámításban igen nagy zavart okozott, ám Julius Caesar a pharsaliai ütközet után, Kr. e. 48. évben a nap- és hold-év közötti zavarok megszüntetése végett Sosigenes alexandriai csillagász számításai alapján behozta a nap-évet, melyet 365 napra szabott s az évenként felülmaradt hat-hat órából a negyedik évben egy teljes napot s ebből a szökőévet alkotta. E javításért s mivel ő éppen ebben a hónapban született, a római szenátus hálából Quintilius hónapot Juliusnak, a Sextilist Octavius Augustus szintén népszerű császárjokról Augusztus-nak nevezte el. A hónapok neveit különben a régi kalendáriumokban rendszerint az idők szellemének, a népek természeti és polgári életének, politikai és vallásos felfogásának megfelelően írták, úgy hogy az egyik hősei, királyai, istenei nevéről nevezte, a másik a természet és idő folyásáról és foglalkozásairól, a harmadik az év egyik-másik szakáról, saját vigalmairól és ünnepeiről, a kereszténység szenteiről és vértanúiról. Így például Januáriust a legrégibb magyar kalendáriumokban ekkép nevezték : Boldogasszony hava, Szűz Máriáról; 1539—1840-ig pedig: Télelő. Februáriust legrégebben így: Böjtelő hava, a böjt kezdetéről; később pedig: Télutó. Márciust régen: Böjtmás (másod) hava, a böjt közepéről; később : Tavaszelő. Áprilist régen: Szentgyörgy hava; később: Tavaszhó. Májust régen: Pünköst hava; később : Tavaszutó. Júniust régen : Szent Iván hava, Szent Jánosról (az ősmagyarok a Jánost Ivánnak mondták) ; később : Nyárelő. Júliust régen : Szent Jakab hava, Jakab apostolról; később : Nyárhó. Augusztust régen: Kisasszony hava; később: Nyárutó. Szeptembert régen: Szent Mihály hava, Szent Mihály arkangyalról ; később : Őszelő. Októbert régen : Mindszent hava, a következő hónap 1-én tartatni szokott Mindenszentek ünnepéről ; később : Oszkó. Novembert régen: Szent András hava (az 1466. évi „ kalendáriomban Szent Andorias hava) * később : Őszutó. Decembert régen : Karácson hava, később : Télelő. A középkorban a magyar kalendáriomokban iég a római elnevezéseket használták s a napokra rosa római módon számították. Az újabb korban, léppa reformáció után is, a róm. katholikus hónapneveket használták, de már legelső nyelvtanítónk, Erdelgy János szükségesnek látta a római hónapnevek kissé, gyárul kifejezését. S amint azután a napoknak a kalendák, nonák és idusok szerinti nehézkes kiszámítása is elévült, helyet adva azok 1, 2, 3, 4 stb. folyószámmal megjelölésének, szintúgy elavult a januarius, februarius stb. római hónapelnevezés is. A Rét-elnevezés egyházi irók szerint az első keresztények szokásáról szállott ránk is, akik a husvétot hét napon át ünnepelték s ezért ezek fémáknak is neveztettek, napjai pedig hétfő, kedd, szerda stb. elnevezést kaptak. Gergely naptárát csaknem az összes keresztény államok elfogadták, így természetesen nálunk is ez került használatba és miután Gergely pápa javításai teljesíttettek, rendezni, beosztani kezdték a keresztény ünnepek szerint. Mindenekelőtt a vasárnapokat állapították meg. Ez igen könnyen ment. Mivel minden év — a szökőéveket kivéve — azzal a nappal kezdődik, amelylyel végződik (például, ha újév szerda, december 31 -ike, Szilvester is szerdára esik), a vasárnap évről-évre visszamegy egy nappal. Azután megállapították a husvét idejét is, úgy hogy a husvét március 22-ike és április 25-ike között váltakozik. Március 22-énél előbb és április 25-énél később husvét sohasem lehet. A husvéttal függnek össze a változó ünnepek. Ezek közül az ismertebbek a pünkösd, amely a húsvét utáni hetedik hét vasárnapján kezdődik. Az ezre digi kitartása eléggé kielégítő, bár kívánatos, hogy ezentúl e buzgalom még inkább fokozódjék. Szaktanfolyam Aradon. Az aradi szakegyesületi helyi csoport a Szakkör helyi csoportjával karöltve tanfolyamot szervezett, melynek programmja a fővárosi tanfolyam tantervével azonos. A tanterv ismertetésére ennélfogva nem is terjeszkedünk ki. A tanfolyamot e hó 12-én nyitották meg egy nyomtatványkiállítással kapcsolatban. A megnyitáson megjelent az iparkamarai titkár, az iparfelügyelő, a kereskedelmi akadémia igazgatója s még számos más hivatalos egyén, akik a tanfolyam anyagi és erkölcsi támogatását is kilátásba helyezték. A tanfolyamra eddig 47-en jelentkeztek. Sok sikert kívánunk az aradi szaktársaknak abban a reményben, hogy a tanfolyam eredményes befejezésével Körünk ügyének is szolgálatot tesznek. Lapunk mai számához mellékeljük az 1912. évi XXII. évfolyamhoz való tartalomjegyzéket és belső címlapot, mely ifj. Aigner Antal szaktársunk pályanyertes munkája. Körünk évi rendes közgyűlését a választmány határozata értelmében 1913. évi március hó 30-án tartja meg alapszabályszerű tárgysorozattal. A szaktanfolyam előadásairól szóló részletes ismertetés a tanfolyam-vezetőség újabb elhatározása értelmében csak a szaktanfolyam bezárása után lesz közölhető. PÁLYÁZATOK Lapunk belső cimlapjának szedésére és nyomtatására kiirt pályázatra beküldött munkák bírálata. A pályázatra kitűzött határidő lejárván, a szakbizottság 1912. évi december hó 4-én összeült, hogy a beérkezett pályamunkákat elbírálja s a dijak odaítélése ügyében döntsön. Megállapíttatott, hogy a pályázatra 14 pályázó összesen 49 munkát küldött be, melyek mindegyike megfelel a pályázati feltételeknek. Az általános bírálat során megállapította a bizottság, hogy a pályázók nagy része helyesen fogta fel a feltételek ama intencióját, miszerint egyszerű eszközök igénybevételével kell a feladatot megoldani , csak néhány olyan munka akadt, melynek szedője a díszítés tekintetében túllépte a határt. Így tehát jólesőleg állapíttatott meg, hogy a pályázók lehetőleg csak a szövegsorok csoportosításával törekedtek a jó hatás elérésére. A nyomtatás tekintetében is kielégítő az eredmény. Ezeknek megállapítása után a bizottság áttért a részletes bírálatra, melynek során az egyes munkáknál a következőkben összefoglalt vélemények hangzottak el : Az A jelzésű munkára : Jól szedett és csoportosított sorai szokatlanul és helytelenül vannak a papír síkjába helyezve. A vignetta rajzban primitiv s beállítása is kissé félszeg. Nyomtatása jó , színezése kevésbé. — A B, C, D, E, F jelzésű munkákra : Azonos kivitelű munkák, melyeknek sorai szép csoporttá vannak formálva ; tervezője a jó hatást és az eredetiséget a szokatlan sorbeállítással akarta elérni, ami nem sikerült egészen, mert a sok üresség kissé bántó. A vignetta rajza nagyon darabos s tervezőjének ajánljuk, hogy a modern megoldású vignetták rajzbeli konstrukcióját tanulmányozza. Nyomtatásuk kifogástalan. —A